Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

is, jórészt az állam ösztönzésére, egyedi kivételektó'l eltekintve, hamarosan befulladt, 8
nem bírta a konkurrenciát. Nemcsak a kellő tőke hiányzott, a modern ipar másik
oldala, a szabad bérmunka sem állt rendelkezésre kellő mennyiségben.
Ennek megértéséhez még egy futó pillantást kell vetnünk a birodalom földbirtokviszonyaira,
megint elsősorban balkáni vonatkozásban. Az oszmán hódítás
a muzulmán birtokviszonyokat ültette át a balkáni területre, amely a hódítás időpontjában
az európai feudalizmus még eléggé fejletlen változatát képviselte. 9
A mu­
zulmán feudalizmus 10
alapvető vonása az volt, hogy a földbirtok egészében a szultán
(vagyis az állam) tulajdona, és kisebb-nagyobb hűbérbirtokok formájában a szpáhik,
lovaskatonák kezében van, akik a birtok fejében katonai kötelezettséggel tartoznak.
Amíg a rendszer jól működött, ezt a hűbér-jelleget meg tudta őrizni, a birtokok nem
váltak örökletesekké, a szpáhiktól az egyik birtokot elvették, másutt adtak helyébe
újat. Igaz, már kezdetben voltak olyan földterületek, amelyek ebből a rendszerből
kiszakadtak, a szultán közvetlen kezelésében állók, egyházi alapítványok, sőt kifejezetten
magántulajdonban levő földek is, bár ezek kiterjedése csekély volt. A hanyatlás
időszakában újabb jelenség bukkant fel, a csiftlak-birtok, 11
ez már a keleteurópai
majorsági gazdaságokra emlékeztetett, s bár jogi helyzete tisztázatlan volt,
a gyakorlatban örökletes földbirtok volt, amelyet kényszerített robotmunkával,
de olykor bérmunkával is műveltek. Egy lényeges mozzanat azonban mégis elválasztotta
ezeket a birtokokat a mi számunkra ismeretes latifundiumoktól: terjedelmük
összehasonlíthatatlanul kisebb volt, a mi fogalmaink szerint inkább gazdagparaszti
birtoknagyságnak felelt meg. Számuk sem volt különösebben nagy (pontos adatokkal
senki sem rendelkezik).
Csiftlak-birtoka már a helyi balkáni, nem-muzulmán lakosságnak is lehetett
a gyakorlatban, a szpáhi nagybirtok azonban csak muzulmán vallásúak kezén volt
található. A helyi, keresztény lakosság paraszt volt, aki a szpáhi-birtokból neki
juttatott területet művelte meg, s ennek fejében tartozott a földesúrnak szolgáltatásokkal.
Ezek jellege már nem fontos a mi szempontunkból. Viszont lényeges az a mozzanat,
hogy a paraszt forma szerint nem volt a szó európai értelmében jobbágy, és
a gyakran változó hűbérbirtokos miatt voltaképpen eléggé önállóan gazdálkodhatott,
a földesúr ebbe nem szólt bele, csak a szolgáltatásokat követelte. Ami azt jelenti,
hogy többek között bolgár területen egy viszonylag önálló paraszti gazdálkodás alakult
ki. S ez egyúttal azt is jelenti, hogy a bolgár társadalom zömmel a földjén, a mi
fogalmaink szerint valamiféle jobbágytelken gazdálkodó parasztokból állt.
Természetesen tudatosan egyszerűsítünk ezzel a fogalmazással. A múlt század
derekára a helyzet már sokkal bonyolultabb volt. Kétségtelen, hogy a bolgár etnikum
(vagy nép) tagjainak túlnyomó része ilyen paraszt volt. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk
arról, hogy éppen az oszmán uralom etnikailag rendkívül tarkává
tette a Balkán térképét, a városi lakosság bolgár területen is zömmel más etnikumok
8. H. Gandev—N. Todorov: O vozniknovenii promüslennüh kapitaliszticseszkih predprijatij
V Oszmanszkoj imperii XIX v. Voproszü Isztorii 1958. 8. sz.
9. Isztorija na Balgarija. Tom. 3. Vtora balgarszka darzsava. (Szerk. Sztrasimir Lisev stb.
Szófia, 1982).
10. Bisztra Cvetkova: Harakterni cserti na Oszmanszkija feodalizam v balgarszki zemi. Isztoricseszki
Pregled 1950/51. 7. 4. sz.; uő.: Turszkijat feodalizam i polozsenieto na balgarszkija narod
do nacsaloto na XIX vek. Isztoricseszki Pregled 1955. 1. sz.; Vera Mutafcsieva: Kategoriite feodalno
zaviszimo naszelenie v balgarszkite zemi pod turszka viaszt. Izvesztija na Insztituta za Balgarszka
Isztorija 1959. t. 9.57-82.
11. Hriszto Gandev: Zarazsdaneto na kapitaliszticseszki otnosenija v csifliskoto sztopansztvo.
(Szófia, 1962), Fannv Miikova: Pozemlenata szobsztvenoszt v balgarszkite zemi prez XIX vek.
(Szófia, 1970).