Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

Sz. Kürti Katalin
A bolgár szobrászat fejlődése 1878-tól 1945-ig
Mint a bolgár művészet minden ága, a szobrászat is 1878-ban indult fejlődésnek.
Az iszlám vallás tiltotta az emberábrázolást, tehát az előző 400 évben semmiféle
előzménye nem volt a figurális szobrászatnak.
Bulgáriában csak a XX. század elején valósult meg a művészeti oktatás. 1896ban
alakult az Állami Rajziskola, amely hasonló lehetett a Magyar Mintarajz Iskolához,
ez 1908—1909-re Iparművészeti Iskola lett, 1921-re már önálló épülettel bíró,
művészeti akadémia (amelynek 1937-ben épült kétemeletes kiállító-háza), 1954-től
pedig Képzőművészeti Főiskola. Természetes tehát, hogy a bolgár képzőművészek
először Münchenben, majd a Párizsi Akadémián, illetve a párizsi szabadiskolákban :
a Colarossi-ban, a Julian-ben, a Grand Chaumiereben tanultak együtt a magyarokkal,
az oroszokkal, lengyelekkel.
Az önálló bolgár szobrászat első fejlődési szakasza 1878—1900-ig tartott.
Marine Vaszilev, Zséko Spiridonov, Boris Schatz tevékenysége jelzi ezt az időszakot.
Spiridonov Sumenben született, Münchenben tanult. Kedvelt szobrászati témája:
a mitológia, (szatír, nimfa), de portrészobrászattal is foglalkozott.
Boris Schatz Párizsban tanult, s egyaránt képezte magát a kisplasztikában és
érmészetben. A mi Stróbl Alajosunkhoz hasonlítható tevékenysége. Kiemelkedik
a Szófiai Nemzeti Galériában levő Marx portré-reliefje, Rubinstein arcképe, valamint
biblikus és mitologikus témájú alkotásai sora. Meglátta azonban a parasztok világát
is, s több ilyen művét őrzi a Nemzeti Galéria.
A következő időszak az 1900—1920 közötti korszak, amelyből kiemelkedik
Andréi Nicolov neve. Schatz tanítványa volt, majd francia és olasz tanulmányutakra
ment. Művészetére erősen hatott a rodini impresszionisztikus „festői" szobrászat.
A Nemzeti Galéria több, mint 40 művét őrzi: portrékat, mellszobrokat, domborműveket,
női torzókat. Legfontosabb az 1922-es „Szellem és az anyag" és az „Anyai
csók" című műve. Ezek Rodin szobrászatának, illetve Bonnard impresszionista festőiségének
szellemét idézik.
A harmadik korszak 1920—44 között tart. Ekkorra már létrejött a nemzeti
Képzőművészeti Akadémia, amelyen Spiridonov, illetve Nicolov oktatott. A korszakban
kiemelkedő Dona Boiadijeva, Mara Guérguéva, Anastas Dudulov, Vaska
Emmanouilova, Iván Lazarov, Ivan Mandov, Jankó Pavlov, Krastio Popov és Ivan
Funyev neve. A művészek, többnyire a szófiai Akadémián tanultak, de eljutottak
Párizsba és Münchenbe. Ivan Lazarov 1889—1952 közt élt, Spiridonov tanítványa
volt, majd Münchenben Hermann Hannái tanult. A Nemzeti Galéria 15 művét őrzi,
köztük a „Pihenő paraszt"-ot, a „Parasztasszony fej"-et, a „Kenyér története" című
fríz darabjait. 1923-tól, a Szófiai Akadémia tanára lett. Az ő tanítványa volt az ifjabb
nemzedék egy sora.
Ivan Mandov a 40—50-es években ért el jelentős eredményeket. Legfontosabbak