Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

15.07.2013 Views

éppen tíz évvel ezelőtt, amikor résztvett a Déri Múzeum falai között tartott Ecsediemlékülésen. így Hriszto Vakarelszki a magyar néprajztudományon belül Ecsedi Istvánhoz s rajta keresztül Debrecenhez is kötődött és éppen ezért nem véletlen az, hogy ma itt emlékezünk meg róla, abban az épületben, melyben maga is megfordult és jól érezte magát. Vakarelszki és a magyar néprajztudomány kapcsolata 1948-tól újra megerősödött, bár az „öreg nemes barátokból" nem igen maradt már senki, de szeretetét és figyelmét átvitte a fiatalabb nemzedékre is és erről részletesen beszámol abban a tanulmányában, melyet ugyan korábban írt, de csak 1981-ben látott napvilágot magyarul és bolgárul a Bolgár állam megalapításának 1300. évfordulójára. A felszabadulás után bizonyos mértékig megváltozott a helyzet, hiszen valamikor az 1930-as évek elején Ő tanult a mi nagy elődeinktől, most pedig egy fiatalabb nemzedék merített abból a hatalmas ismeretanyagból, mely nála minden jóindulatú embernek rendelkezésére állott. A kapcsolat személyén keresztül megerősödött a bolgár és magyar néprajztudomány között. Állandóan figyelemmel kísérte eredményeinket, mi pedig igyekeztünk tájékoztatni az eseményekről. Egy ilyen levélre válaszolva írta a következőket : „Gratulálok Neked az Ethnographia szerkesztésére. Kívánom a sikert abban a becsületbeli dologban. Köszönöm is a hívást a munkálkodásra. Egy pár nap után küldök valamit" (1949. VIII. 18.). Igen és küldte a kisebb-nagyobb cikkeket, főleg beszámolókat az Ethnographia számára. így többek között az alábbiakat: „A néprajzi múzeumok ügye a Bolgár Népköztársaságban" (1949 : 386), „A bolgár partizán folklore összegyűjtése" (1949:414), „Dokumentum filmek a bolgár népéletről" (1949:415), „A bolgár néprajzi irodalom 1943-tól 1951-ig" (1950:297), „A bolgár néprajz 10 éve" (1955 : 540). Mikor pedig különböző okok miatt ezek az összefoglalások és beszámolók elmaradtak, bizony hogy sokkal kevesebbet tudunk a bolgár néprajz eredményeiről, munkamódszeréről mint korábban. Ilyen irányú munkásságának a másik oldala, amikor a magyar etnográfiai eredményekről tudósított Bulgáriában, amit számára nyelvtudása és helyismerete is lehetővé tett. De nemcsak ilyen beszámolókkal jelentkezett, hanem kisebb-nagyobb, de mindig bolgár tárgyú tanulmányokkal, rendszerűn olyanokkal, melyeket az összehasonlító irodalom nagyon jól fel tudott használni. így több tanulmánya jelent meg részben magyarul, részben más nyelveken az Ethnographia, az Acta Ethnographica, a Műveltség és Hagyomány, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben, továbbá olyan gyűjteményes kötetekben, mint Viehwirtschqft und Hirtenkultur. (Bp. 1969), Getreidebau in Ost- und Mitteleuropa (Bp. 1972). Ez azonban még korántsem meríti ki azokat a helyeket, ahova külföldön is a bolgár néprajz eredményeit a saját munkásságán keresztül eljuttatta. Hiszen munkái Lengyelországban éppenúgy megjelentek, mint Svédországban, Németországban, Ausztriában, a Szovjetunióban vagy Franciaországban. Élete utolsó szakaszában eljutott odáig, hogy a Magyarság Néprajzát véve alapul, elkészítse a bolgár néprajz nagy összefoglalását, mely először németül, majd lengyelül és végül bolgárul látott napvilágot. Ez a három nyelven is megjelent, jelentős vállalkozás lehetővé teszi, hogy a szakemberek, de az érdeklődők is alaposan megismerhessék az európai fejlődés szempontjából is olyan fontos bolgár népi műveltséget. Nincs olyan része a bolgár népi kultúrának, az anyagi, társadalmi vagy szellemi műveltség területén, mellyel ne foglalkozott volna. Mindez olyan előtanulmány volt számára, mely lehetővé tette, hogy ezzel a rendkívül nagy feladattal megbirkózzék. Igen szó szerint vesszük a megbirkózást, mert nemcsak a hatalmas anyaggal kellett megküzdenie, hanem a meg-megújuló betegséggel is, sőt élete utolsó szakaszában

a látásával is nehézségei voltak. De a bolgár parasztember hallatlan szívóssága itt is megmutatkozott, amikor minden testi nehézséget is legyúrva, végül is be tudta fejezni nagy összefoglalását. Ezért volt többünk számára tudósi és emberi magatartását tekintve példakép Hristo Vakarelszki. így magam is rendre beszámoltam neki életem fordulatairól, tudományos célkitűzéseimről, melyre mindig gonddal és szeretettel válaszolt. így 1961-ben írta: „Nagyon örülök, hogy Te újra Budapesten vagy. Sok munkád lesz, de Te még fiatal ember vagy és még tudsz többet hordani. Jól esik nekem hallani, hogy fogsz studírozni a magyar ekét és szántást. Én tudom, hogy Te tudsz megcsinálni, feldolgozni ezt a témát". Ilyen és hasonló serkentést többen is kaptunk Tőle, de nemcsak biztatott, hanem az egész Balkánra, de még annál is sokkal nagyobb területre kiterjedő tudását, adatait is mindig készséggel bocsátotta rendelkezésünkre és annak örült legjobban, ha adhatott. Nem hallgathatom azonban azt sem el, hogy kapcsolatunk nem csak tudományos, hanem az egész családra is kiterjedt. Feleségével együtt sokszor járt nálunk, gyermekei is hozzánk jönnek. Maga pedig különösen gyakori vendégünk volt, amikor leánya a pozsonyi egyetemen dolgozott. Ilyenkor rendszerint vasárnap reggel érkezett és résztvett a nagy családi ebédeken és az egyik ilyenre emlékezve írta 1970-ben a következőket : „Még egyszer köszönöm a kellemes fogadtatást Nálad és sok-sok kedves üdvözletet küldök az egész nagy zadrugadat-nak". Hazánkkal való kapcsolatát szerette volna fiára is átplántálni. Ezt Ortutay Gyula, mint miniszter egy ösztöndíj odaítélésével lehetővé is tette, de sajnos nem lett belőle semmi, mint az egy leveléből kiderült : „Az én fiam tanulja már Politechnikában. Tanulja az építkezést. Mi kaptunk ösztöndíjat a Közoktatásügyi Minisztériumtól Budapesten, de nem tudtuk felhasználni azt, mert nem adtak fiamnak engedélyt tanulni külföldön (Magyarországban)". Bár saját életútja sem volt minden zökkenőtől mentes, de mégis az esett neki leginkább rosszul, hogy fia nem tanulhatott magyar egyetemen. Erre a kérdésre még évtizedek múlva is vissza-visszatért. Az eddig elmondottak aligha elégségesek arra, hogy Hristo Vakarelszki tudósi nagyságát, helyét az európai néprajztudományban teljes egészében megmutassa. Ezt már sokan mások elvégezték előttem, de még a munka dandárja hátravan. Arra törekedtem inkább, hogy megmutassam, mit jelentett Vakarelszkinek indulásakor a magyar néprajztudománnyal és annak kiemelkedő egyéniségeivel tudósi és baráti kapcsolatba kerülni. Hadd fogalmazza meg ezt saját maga : „Számomra a budapesti félév valóban egy egész életre szóló néprajzi iskola volt, olyan kiváló tanárokkal, mint amilyen Bátky, Györffy és Viski volt. Ekkor írtam első átfogóbb tanulmányaimat az ekevasakról, a sarlókról, melyek magyar nyelven a Néprajzi Értesítő hasábjain jelentek meg. Mindazt, amit tőlük 1931-ben és később tanultam, mint a bolgár néprajz vezetője igyekeztem átadni a fiatalabb kutatóknak, ami kétségtelenül nagyon nagy hatást fejtett ki nálunk". Az utóbbi évtizedekben a magyar néprajztudomány fiatalabb nemzedéke járt Hozzá tanulni, amit a maga szerény modorában így fogalmazott meg: „Sok fiatal etnográfus több alkalommal is járt Bulgáriában, hogy összehasonlító kutatásaihoz tanulmányozza a bolgár népi kultúra egyik vagy másik kérdését. Itt említhetjük Balassa Ivánt, Kresz Máriát, Szolnoky Lajost, Kardos Lászlót, Vargyas Lajost, Vincze Istvánt, Diószegi Editet, Manga Jánost, Barabásné Kisbán Esztert és Dankó Imrét. Rövidebb vagy hosszabb látogatásuk kétségtelenül értékes hozzájárulás lesz majd jövő munkásságukhoz". Ehhez hadd tegyem még hozzá, hogy akik ott jártunk, azok számára mindig az elsődleges forrás Hriszto Vakarelszki tudása volt és O jelölte ki, hogy ki hol talál legtöbb és legalkalmasabb anyagot, de az esetek többségében maga

a látásával is nehézségei voltak. De a bolgár parasztember hallatlan szívóssága<br />

itt is megmutatkozott, amikor minden testi nehézséget is legyúrva, végül is be tudta<br />

fejezni nagy összefoglalását.<br />

Ezért volt többünk számára tudósi és emberi magatartását tekintve példakép<br />

Hristo Vakarelszki. így magam is rendre beszámoltam neki életem fordulatairól,<br />

tudományos célkitűzéseimről, melyre mindig gonddal és szeretettel válaszolt. így<br />

1961-ben írta: „Nagyon örülök, hogy Te újra Budapesten vagy. Sok munkád lesz,<br />

de Te még fiatal ember vagy és még tudsz többet hordani. Jól esik nekem hallani,<br />

hogy fogsz studírozni a magyar ekét és szántást. Én tudom, hogy Te tudsz megcsinálni,<br />

feldolgozni ezt a témát". Ilyen és hasonló serkentést többen is kaptunk Tőle, de nemcsak<br />

biztatott, hanem az egész Balkánra, de még annál is sokkal nagyobb területre<br />

kiterjedő tudását, adatait is mindig készséggel bocsátotta rendelkezésünkre és annak<br />

örült legjobban, ha adhatott.<br />

Nem hallgathatom azonban azt sem el, hogy kapcsolatunk nem csak tudományos,<br />

hanem az egész családra is kiterjedt. Feleségével együtt sokszor járt nálunk, gyermekei<br />

is hozzánk jönnek. Maga pedig különösen gyakori vendégünk volt, amikor leánya<br />

a pozsonyi egyetemen dolgozott. Ilyenkor rendszerint vasárnap reggel érkezett<br />

és résztvett a nagy családi ebédeken és az egyik ilyenre emlékezve írta 1970-ben a következőket<br />

: „Még egyszer köszönöm a kellemes fogadtatást Nálad és sok-sok kedves<br />

üdvözletet küldök az egész nagy zadrugadat-nak".<br />

Hazánkkal való kapcsolatát szerette volna fiára is átplántálni. Ezt Ortutay<br />

Gyula, mint miniszter egy ösztöndíj odaítélésével lehetővé is tette, de sajnos nem<br />

lett belőle semmi, mint az egy leveléből kiderült : „Az én fiam tanulja már Politechnikában.<br />

Tanulja az építkezést. Mi kaptunk ösztöndíjat a Közoktatásügyi Minisztériumtól<br />

Budapesten, de nem tudtuk felhasználni azt, mert nem adtak fiamnak engedélyt<br />

tanulni külföldön (Magyarországban)". Bár saját életútja sem volt minden<br />

zökkenőtől mentes, de mégis az esett neki leginkább rosszul, hogy fia nem tanulhatott<br />

magyar egyetemen. Erre a kérdésre még évtizedek múlva is vissza-visszatért.<br />

Az eddig elmondottak aligha elégségesek arra, hogy Hristo Vakarelszki tudósi<br />

nagyságát, helyét az európai néprajztudományban teljes egészében megmutassa.<br />

Ezt már sokan mások elvégezték előttem, de még a munka dandárja hátravan.<br />

Arra törekedtem inkább, hogy megmutassam, mit jelentett Vakarelszkinek indulásakor<br />

a magyar néprajztudománnyal és annak kiemelkedő egyéniségeivel tudósi és<br />

baráti kapcsolatba kerülni. Hadd fogalmazza meg ezt saját maga : „Számomra a budapesti<br />

félév valóban egy egész életre szóló néprajzi iskola volt, olyan kiváló tanárokkal,<br />

mint amilyen Bátky, Györffy és Viski volt. Ekkor írtam első átfogóbb tanulmányaimat<br />

az ekevasakról, a sarlókról, melyek magyar nyelven a Néprajzi Értesítő<br />

hasábjain jelentek meg. Mindazt, amit tőlük 1931-ben és később tanultam, mint a bolgár<br />

néprajz vezetője igyekeztem átadni a fiatalabb kutatóknak, ami kétségtelenül<br />

nagyon nagy hatást fejtett ki nálunk".<br />

Az utóbbi évtizedekben a magyar néprajztudomány fiatalabb nemzedéke járt<br />

Hozzá tanulni, amit a maga szerény modorában így fogalmazott meg: „Sok fiatal<br />

etnográfus több alkalommal is járt Bulgáriában, hogy összehasonlító kutatásaihoz<br />

tanulmányozza a bolgár népi kultúra egyik vagy másik kérdését. Itt említhetjük<br />

Balassa Ivánt, Kresz Máriát, Szolnoky Lajost, Kardos Lászlót, Vargyas Lajost,<br />

Vincze Istvánt, Diószegi Editet, Manga Jánost, Barabásné Kisbán Esztert és Dankó<br />

Imrét. Rövidebb vagy hosszabb látogatásuk kétségtelenül értékes hozzájárulás lesz<br />

majd jövő munkásságukhoz". Ehhez hadd tegyem még hozzá, hogy akik ott jártunk,<br />

azok számára mindig az elsődleges forrás Hriszto Vakarelszki tudása volt és O jelölte<br />

ki, hogy ki hol talál legtöbb és legalkalmasabb anyagot, de az esetek többségében maga

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!