Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

éppen tíz évvel ezelőtt, amikor résztvett a Déri Múzeum falai között tartott Ecsediemlékülésen.
így Hriszto Vakarelszki a magyar néprajztudományon belül Ecsedi
Istvánhoz s rajta keresztül Debrecenhez is kötődött és éppen ezért nem véletlen
az, hogy ma itt emlékezünk meg róla, abban az épületben, melyben maga is megfordult
és jól érezte magát.
Vakarelszki és a magyar néprajztudomány kapcsolata 1948-tól újra megerősödött,
bár az „öreg nemes barátokból" nem igen maradt már senki, de szeretetét és
figyelmét átvitte a fiatalabb nemzedékre is és erről részletesen beszámol abban a tanulmányában,
melyet ugyan korábban írt, de csak 1981-ben látott napvilágot magyarul
és bolgárul a Bolgár állam megalapításának 1300. évfordulójára. A felszabadulás
után bizonyos mértékig megváltozott a helyzet, hiszen valamikor az 1930-as évek
elején Ő tanult a mi nagy elődeinktől, most pedig egy fiatalabb nemzedék merített
abból a hatalmas ismeretanyagból, mely nála minden jóindulatú embernek rendelkezésére
állott.
A kapcsolat személyén keresztül megerősödött a bolgár és magyar néprajztudomány
között. Állandóan figyelemmel kísérte eredményeinket, mi pedig igyekeztünk
tájékoztatni az eseményekről. Egy ilyen levélre válaszolva írta a következőket :
„Gratulálok Neked az Ethnographia szerkesztésére. Kívánom a sikert abban a becsületbeli
dologban. Köszönöm is a hívást a munkálkodásra. Egy pár nap után küldök
valamit" (1949. VIII. 18.). Igen és küldte a kisebb-nagyobb cikkeket, főleg beszámolókat
az Ethnographia számára. így többek között az alábbiakat: „A néprajzi
múzeumok ügye a Bolgár Népköztársaságban" (1949 : 386), „A bolgár partizán
folklore összegyűjtése" (1949:414), „Dokumentum filmek a bolgár népéletről"
(1949:415), „A bolgár néprajzi irodalom 1943-tól 1951-ig" (1950:297), „A bolgár
néprajz 10 éve" (1955 : 540). Mikor pedig különböző okok miatt ezek az összefoglalások
és beszámolók elmaradtak, bizony hogy sokkal kevesebbet tudunk a bolgár
néprajz eredményeiről, munkamódszeréről mint korábban. Ilyen irányú munkásságának
a másik oldala, amikor a magyar etnográfiai eredményekről tudósított Bulgáriában,
amit számára nyelvtudása és helyismerete is lehetővé tett.
De nemcsak ilyen beszámolókkal jelentkezett, hanem kisebb-nagyobb, de mindig
bolgár tárgyú tanulmányokkal, rendszerűn olyanokkal, melyeket az összehasonlító
irodalom nagyon jól fel tudott használni. így több tanulmánya jelent meg részben
magyarul, részben más nyelveken az Ethnographia, az Acta Ethnographica, a Műveltség
és Hagyomány, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben, továbbá
olyan gyűjteményes kötetekben, mint Viehwirtschqft und Hirtenkultur. (Bp. 1969),
Getreidebau in Ost- und Mitteleuropa (Bp. 1972). Ez azonban még korántsem meríti
ki azokat a helyeket, ahova külföldön is a bolgár néprajz eredményeit a saját
munkásságán keresztül eljuttatta. Hiszen munkái Lengyelországban éppenúgy megjelentek,
mint Svédországban, Németországban, Ausztriában, a Szovjetunióban
vagy Franciaországban.
Élete utolsó szakaszában eljutott odáig, hogy a Magyarság Néprajzát véve alapul,
elkészítse a bolgár néprajz nagy összefoglalását, mely először németül, majd lengyelül
és végül bolgárul látott napvilágot. Ez a három nyelven is megjelent, jelentős vállalkozás
lehetővé teszi, hogy a szakemberek, de az érdeklődők is alaposan megismerhessék
az európai fejlődés szempontjából is olyan fontos bolgár népi műveltséget.
Nincs olyan része a bolgár népi kultúrának, az anyagi, társadalmi vagy szellemi műveltség
területén, mellyel ne foglalkozott volna. Mindez olyan előtanulmány volt
számára, mely lehetővé tette, hogy ezzel a rendkívül nagy feladattal megbirkózzék.
Igen szó szerint vesszük a megbirkózást, mert nemcsak a hatalmas anyaggal kellett
megküzdenie, hanem a meg-megújuló betegséggel is, sőt élete utolsó szakaszában