Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

Nem kívánom itt most irodalmi munkásságát teljes egészében felsorolni, mert
azt előttem már megtették mások. Altalánosságban azonban hadd jegyezzem meg,
hogy Vakarelszkit ugyan elsősorban az anyagi kultúra kutatójaként tartja számon
az európai közvélemény, de munkásságában azzal csaknem egyenlő részt jelentett a
szokásokkal, a népköltészettel való foglalkozás. A bolgárok anyagi kultúrájáról
szóló cikksorozatában elsősorban a mezőgazdasági munkaeszközök leírásának,
fejlődésének és használatának példaszerű kis monográfiáit kapjuk. Ezek olyan tanulmányok,
melyeket a szakemberek, amíg munkaeszközkutatással foglalkoznak, mindig
használni fognak.
Mindig erőteljesen érdekelte a határon kívül élő bolgárok néprajza és ennek sok
munkájában találjuk nyomát. Ezek között különösen jelentős az 1935-ben megjelent
könyve, melyet a szakemberek maguk között csak Bitnek szoktak nevezni (A tráciai
és kis-ázsiai bolgárok életmódja és nyelve. Bolgárul. Szófia), és ez igen előkelő helyet
foglal el az európai tájmonográfiák között és azok mintájául is szolgált. Tudományos
érdeklődésének engedve vállalta el a Szkopjei Múzeum igazgatói tisztét, ami később
sok személyes nehézségének vált forrásává. A kérdés megítélésében semmiképpen sem
lehetek illetékes, egy élményemet azonban el kell mondanom. 1963-ban alkalmam volt
a Szkopjei Múzeumot alaposan megismerni és mint szakember bepillanthattam a raktárakba
is. Őszintén meglepett azok gazdagsága és logikus rendezettsége. Az egyik
idősebb munkatárs csendesen megjegyezte: mi nagyon sokat köszönhetünk Hristo
Vakar elszkinek.
Számtalan népköltészeti kiadványa, a lakodalmat, a temetkezés szokásait elemző
tanulmányai egyedülállóan forrásértékűek. A háború után pedig nagy nehézségekkel
kellett megküzdenie, mert nagyon értékes magánkönyvtára teljes egészében elpusztult.
Egy hozzám intézett levelében ír erről, beszámolva, hogy a „Kis bolgár kézi
guzsalyok (likatki)" című tanulmányát milyen nehezen tudta megírni: „Nagyon
nehéz volt nekem megírni azt, mert az egész szükséges irodalom hiányzik nekem.
Te tudod, hogy az egész én bibliotékám, a múzeumi bibliotéka is elpusztult a háborúban.
Azért nem tudtam sok dolgot meghasználni, legalább megnézni" (Szófia 1948.
VII. 28.). Ezek után egy sor utalás következik, melyet én a Néprajzi Múzeum Könyvtárában
kerestem ki és küldtem meg neki. Ilyen körülmények között is mindig újabbat
és újabbat alkotott. Lassan megindult a könyvtár kiépítése is. így kezembe került
egy jegyzék ugyanebből az évből, melyben a Magyarság Néprajza négy kötetét,
Györffy Istvánnak a cifraszürről szóló könyvét, a Kalevalát magyarul, finnül és
németül kéri, továbbá magyar—német, magyar—orosz vagy akármilyen szláv—magyar
szótárat. Befejezésként ez áll a jegyzék végén : „A számlát tessék leírni. Cserében
kaphatni az etnográfiai anyagokat és könyveket bolgár nyelven". Természetesen
mentek a könyvek, a tudós munkaeszközei, mert tudtuk, hogy olyan kézbe kerülnek,
aki annak felhasználásával újat és egyedülállót tud alkotni.
Hristo Vakarelszki különös szeretettel kapcsolódott a magyarokhoz és a lengyelekhez.
Az utóbbiaknál Kazimir Moszynski mellett töltött el hosszabb időt és sok
új ismerettel gyarapodva, nem utolsósorban a lengyel nyelvet is meglehetősen elsajátítva,
tért vissza Bulgáriába. Ezek után került sor magyarországi, csaknem féléves
útjára : „1929-ben Györffy István néhány napot töltött Szófiában, hazatérőben törökországi
útjáról. A szófiai Néprajzi Múzeum, ahol akkor hárman dolgoztunk,
engem rendelt ki mellé, és én nemcsak a múzeumot mutattam meg neki, hanem felkerestük
a piacot és néhány környékbeli falut is. Az ő javaslatára magához hívatott
Fehér Géza, aki abban az időben Bulgáriában dolgozott és megkérdezte, nem lenne-e
kedvem egy félévet Magyarországon, a budapesti Néprajzi Múzeumban eltölteni.