Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

Balassa Iván
Hriszto Vakarelszki a bolgár nép nagy tudósa
(1896—1979)
Nagyon nehéz nekem Róla írnom, mert a személyes élmények, az igaz baráti
kapcsolat, könyveinek és tanulmányainak ismerete és becsülése, állandó felhasználása
tulajdonképpen egy érzelmektől független kép kialakítását nem teszi lehetővé.
De valójában nem is törekszem erre. Altalános véleményem munkásságáról ma is az,
amit ezelőtt másfél évtizeddel írtam Neki : „Nemrégiben kaptam kézbe azt a nagyon
szép könyvet, melyet a Bolgár Tudományos Akadémia 65. születésnapodra adott ki.
A nagyon színvonalas és tartalmas könyvhöz mindenképpen csak gratulálni lehet
és büszke vagyok arra, hogy a magam szerény tanulmánya is helyet kapott a Balkán
félsziget legnagyobb néprajztudósának üdvözlésekor". Igen, ma is Őt tartom a Balkán,
különösen annak keleti fele legjelentősebb etnográfusának, aki belülről ismerte e terület
paraszti életének minden rezdülését. Míg a tudós Vakarelszki egyre inkább
túllépett az országhatárokon és neve, munkái egész Európában ismertté váltak,
megmaradt egyszerű bolgár parasztembernek, aki éppenúgy otthon érezte magát
egy bolgár faluban, mint valamelyik európai nagyváros tudós köreiben. Mindkét
helyen nemcsak meghallgatták véleményét, hanem meg is szívlelték.
1948-ban ismerhettem meg személyesen, amikor az első Bolgár—Magyar
Kulturális Egyezmény megkötése során Vargha László vezetésével magyar népművészeti
kiállítást rendezett a Néprajzi Múzeum Szófiában. Úgy adódott, hogy ezidőben
magam vagy két hetet tölthettem Bulgáriában és ezt az időt jórészt Vakarelszki
társaságában a bolgár nép és néprajz megismerésére fordíthattam. A nagyszerű
tanítómester azzal is megtisztelt, hogy elvitt szülőfalujába és amikor belépett a szülőház
udvarára, azonnal az ott folyó munka érdekelte. Látta, hogy a teheneknek nincs
elég takarmánya, leakasztotta a kaszát és megindultunk a falu alá kaszálni. Meg is
örökítettem, hogy a nagy tudós a kaszálás tudományát is éppen úgy érti, mint faluja
bármelyik gazdája. Egész nap a ház körül szorgoskodott, majd egy temetésen is részt
vettünk és én mindig azt éreztem, hogy ebbe a falusi közösségbe is beletartozott.
Ekkor mondta el, hogy nagyon betegeskedő gyerek lévén, anyja elvitte a Rilai búcsúra
és annak csodatevő forrását megízlelve, lassanként erőre kapott. Az a tény, hogy a paraszti
közösséggel mindig megtartotta kapcsolatát, valamennyi munkáján meglátszik,
mert az eszközök használatában, a szokások leírásában belülről, a bolgár parasztember
szemével látta és értékelte a kérdéseket, miközben európai látásával könyvekbe,
tanulmányokba rendezte mondanivalóját.
Könyvei, tanulmányai számos európai nyelven jelentek meg és ezek általános
elismerést szereztek neki. így az elsők között kapta meg a Herder-díjat. A magyar
néprajztudomány a legnagyobb szakmai kitüntetéseit adományozta neki, amikor
a Magyar Néprajzi Társaság előbb tiszteleti tagjává választotta, majd a Györffy
István Emlékéremmel ismerte el munkásságát. Mindezekhez, különösen az utóbbi
évtizedben a Bolgár Népköztársaság kitüntetéseit is hozzá kell számolni.