Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

világrendszer legalább is két nagy részre osztotta az országokat, a gyorsan fejlődő,
a többi területre nyomást gyakorló fejlett magra (ez Észak-Nyugat-Európát jelentette,
a németalföldi és Rajna-vidéki területeket, Észak-Franciaországot, jóval később
Angliát) és a perifériára, amely ilyen vagy olyan módon kapcsolatba került ezzel
a maggal, és maga lemaradva a fejlődésben ennek az európai központnak a fejlődését
segítette elő. Azt jóformán senki sem vitatja már, hogy egész Kelet-Európa
ehhez az elmaradott perifériához tartozott, legfeljebb a maghoz fűződő kapcsolatainak
az intenzitásában voltak fokozati különbségek, és nyilvánvalóan az erősebb,
szorosabb kapcsolat a periféria fejlődését is idővel — persze, nagyon idővel — meggyorsíthatta.
És ezzel már el is érkeztünk voltaképpeni témánkhoz, a bulgáriai gazdaság fejlő­
déséhez. 4
Az első és a legalapvetőbb tényező ebben a vonatkozásban nem egyszerűen
az, hogy Bulgária is a perifériához tartozott, hanem az, hogy még ezen belül is az elmaradottabb
területhez, aminek alapvető okát az évszázados oszmán hódoltságban
kell megkeresni.
Nem mintha az oszmán birodalom behatolása Európába, rátenyerelése a balkáni
országokra, azok felszámolása, vagy legföljebb a peremterületeken bizonyos autonómiának
a meghagyása önmagában véve egy csapásra súlyosan visszavetette volna
ezt a területet. A Bizánc örökségét sok vonatkozásban átvevő oszmán birodalom 5
az első évszázadokban kétségtelenül a feudalizmusnak az európaitól eltérő, más formáját
honosította itt meg, de amíg a birodalmi szerkezet, újabb és újabb területek
meghódítása révén még kellőképpen működött, az elmaradottság nem volt szembetűnő
az európai periféria egyéb, mondjuk dél-európai országaihoz képest. Az újabb
török történeti kutatás joggal mutatott rá a balkáni városi fejlődés 6
jelentőségére,
amely nem csupán a közvetítő kereskedelemben játszott szerepet, hanem sokkal
inkább a kézművesség fejlődését mozdította elő, és éppen a balkáni városok uralkodó
szerepet játszottak a birodalom egész, ázsiai és afrikai területekre is kiterjedő piacán.
A birodalom működése azonban legkésőbb a XVIII. században már nem volt
a régi, a hódítások lehetősége voltaképpen már korábban leszűkült, a XVIII. században
pedig az oszmán birodalom már csak további területeket vesztett, miután Magyarország
felszabadításával Európa a Habsburg-monarchia képében már a Balkán
határához ért. Az előző században keletkezett repedések most kiszélesedtek, a gazdasági
élet hanyatlása már szembetűnő volt, és ez a hanyatlás akkor sem állt meg,
amikor éppen az angol ipari forradalom révén megindult a modernizálódás. 7
Hiába
volt a Balkán gazdag ásványkincsekben, hiába voltak egyes területei a földművelés,
mások az állattenyésztés számára alkalmasak, a birodalom megroppant ereje már
nem tudott önmagából valamiféle megújulást biztosítani. Teljesen világossá vált
ez a múlt század közepére, amikor az oszmán birodalom, a Krími-háborúban nyújtott
nyugati segítség fejében kénytelen volt piacait feltárni a nyugati iparcikkek előtt,
amelyek természetesen olcsóságukkal és divatos voltukkal leküzdhetetlen versenyt
támasztottak a balkáni kézművességnek. A modern ipar megteremtésének az előfeltételei
jóformán teljesen hiányoztak, ami elszórt kísérlet történt pl. bolgár területen
4. D. Koszev—H. Hrisztov—D. Angelov: Bulgária története. (Bp., 1971), Sztopanszka isztorija
na Balgarija 681—1981. (Szófia, 1981), Berend T. Iván—Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági
fejlődése a 19—20. században. 2. kiad. (Bp., 1976).
5. L.S. Stavrianos: The Balkans since 1453. (Hinsdale, 111., 1958).
6. H. Inalcik: The foundations of the Ottoman economico-social system in cities. In: La ville
Balkanique XV e
—XIX e
ss. (Szerk. Nikolaj Todorov, Szófia, 1970) 17—24.
7. Peter F. Sugar: Southeastern Europe under Ottoman rule 1354—1804. (Seattle—London,
1977).