Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum
Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum
a földrajzilag is közel eső Brassó megyei hétfalusi csángóknál a martenicska szokását, illetve annak egy variánsát őrzi. A szerb-horvát népeknél a martenicska Bulgáriában elterjedt formája ugyan ismeretlen, de a hozzá kapcsolódó úgynevezett „kísérő", védő, oltalmazó szokásokból egynéhány, mint például az égetéssel, füstöléssel, zajcsapással vagy kolompolással való gonosz távoltartása fellelhető. 28 Lássunk ezek közül is néhányat : —• Március elsején sok helyen szemétdombokat égetnek el a házi állatok egészségéért és a kártékony rovarok ellen. — Marac előestéjén a kígyókat úgy üldözik el, hogy valamennyi helyiséget parázsló tehénganéval, szaruval vagy marhapatával füstölnek ki. — Marac előestéjén a ház valamennyi helyiségében kolompokkal, edényekkel csapnak lármát. A martenicska hagyományköréhez fűződő szokások gazdag tárházából a magyar néphitben március 1-éhez kapcsolódóan szinte alig találunk valamit. Szendrey Zsigmond 29 a tavaszelő ünnepkörét vizsgálva a körülsepréssel történő, mágikus óvintézkedést említi, mint olyan szokást, melyet Ágota, Szent György napja, nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat mellett március 1-én is alkalmaztak. A házakat és ólakat körülseperték, ezzel mintegy mágikus kört vontak köré, hogy a gonosztól, kártevőktől megvédjék azokat. A magyar népi hiedelemben a tavaszi óvintézkedések körében elsősorban a zöld ágnak van nagy szerepe (zöld ágat dugnak a trágyadombra, nyírfagúzst erősítenek a marhák szarvára), de megtalálható a bolgár néphagyományban is meglevő, gonoszűző kereszt és fokhagyma, valamint a marhatrágyából rakott tűz és annak füstje is. A március elsejei hagyománykör olyan formában, mint ahogyan a bolgár nép körében él, nálunk ismeretlen. À szokásban rejlő, apotropeikus jelleg azonban a magyar népi hitvilágban is fellelhető. Különösen a piros szín bajelhárító funkciójára találunk igen sok példát. Szatmár megyei és dél-magyarországi hiedelmek körében a kisgyermeket védő, preventív intézkedések között találjuk a martenicskában is jelenlevő piros színű pamutot vagy fonalat. — Az igézéstől megóvhatjuk a gyermeket, ha piros fejtőt (piros pamutot) kötünk mindkét karjára. 30 — Vörös fonállal keresztet varrnak a kisgyermek pólyájára, vagy ugyanezt a jelet rajzolják a bölcső egyik oldalára is. 31 A védőfunkciót betöltő, piros színű tárgyak körében a fonál mellett a magyar néphitben megtaláljuk a szalagot, pántlikát, rongyot, gyöngyöt és kendőt is. Használatuk leginkább az újszülött csecsemő, a szülőnő, gyermekágyas asszony, a betegek, valamint a háziállatok köré —• az utóbbiak közül is inkább az újszülöttek köré — csoportosul. — A szemmelveréstől különösen féltek, s hogy ezt elkerüljék, vörös szalagot vagy gyöngyöt kötöttek a kisgyermek jobb kezére. Szeged vidékén pedig a kisgyermek karjára és derekára kötik a pántlikát, s enélkül keresztelni sem viszik. A pántlikát mindaddig viselik, míg kalapot nem hordanak, illetve fejüket be nem kötik, később pedig a lányok a hajukba fonva viselik. 32 28. Edmund Schneeweis : Serhbukroatische Volkskunde. (Berlin, 1961) I. 101. és U. 21. 29. Szendrey Zsigmond: A tavaszelő ünnepkörének szokásai és hiedelmei. Ethn. 52: 104. 30. Jakab József: Szatmár megyei babonák. Ethn. 6: 145. 31. W.-né Dörfler Fanni: A gyermek a magyar néphitben. Ethn. 4: 217. 32. Báró NyáryAlbert: A palóc anya és gyermeke. Ethn. 42: 172. — Thury József: Kis-Kun- Halas néprajza. Ethn. 1: 408.
— Ugyancsak Szeged vidékén a gyermekágyat fekvő asszony ágyát elzáró szúnyoghálóra piros kendőt szoktak dobni a rosszak elűzésére. 33 — Erdélyben ha a gyermekágyas házhoz szoptatós asszony jön, el tudja vinni a gyermekágyas tejét. Hogy ezt elkerüljék, a küszöb belső oldalához piros rongyot szegeznek. 34 Kalotaszegen és Aranyosszéken a gyermekágyas házában az első hat héten át piros posztó van a ház küszöbére szegezve, hogy a rossz be ne mehessen. — A méhek megvédése, oltalmazása érdekében teszik, hogy kieresztésükkor kakas vérébe mártott, veres posztón engedik át azokat. Ebben a szokásban még egyértelműen él a vérnek, mint ősi, oltalmazó erőnek a szerepe. 35 — Luca napkor Szeged vidékén piros rongyokat akasztanak a fákra, hogy jó termés legyen, hogy azok a termést akadályozó lényeket elriasszák. 36 — Az ellő tehén farkára vagy nyakára piros posztót kötnek, hogy meg ne rontsák. 37 — A kisborjút és kiscsikót, hosy meg ne igézzék, piros szalagot kötnek a nyakába. 38 — A délvidéki molnár, ha vihar közeledik, megállítja a malmot és a malomkövet egy vörös ruhával takarja le. 39 — Thury József Kiskunhalas néprajza leírásában említi, 40 hogy a lány eredetileg azért adott jegykendőt a legénynek, hogy ezzel a különféle megrontástól megvédje a legényt. A jegykendőt piros pántlikákkal átkötött csomagban szokták átadni. Az említett példák nyomán egyértelműen kitűnik, hogy a martenicska hagyománykörének ősi hitvilágban gyökerező, apotropeikus tartalma nem elsősorban a március 1-éhez kapcsolódóan ugyan, más népek hitvilágában — így a magyarban is —• széles körben fellelhető. Egy egységes hagyománykör formájában azonban valóban csak a bolgár népi hitvilágban őrződött meg és hagyományozódott napjainkig. Ez, a nép ősi természetszemléletével, természeti életével összefüggő, pogány képzeten alapuló szokások egyike, a martenicska azonban mint a többi, hasonló jellegű szokáshagyomány a hitalap kihalásával elvesztette eredeti jellegét, eredeti tartalmát a bolgár nép körében is. A piros és a fehér szín oltalmazó, védő funkciója helyett a pirosnál az élet, erő, egészség, vidámság szimbóluma, a fehérnél pedig a hosszú életet jelentő funkció került előtérbe. Ezzel a megváltozott jelentéstartalommal él tovább és hagyományozódik napjainkban is az ősi hitvilágban gyökerező, martenicska szokáshagyománya. 27: 33. Thury József: i. m. Ethn. 1: 408. 34. Györffy István: Babonás hiedelmek és szokások a fekete körös-völgyi magyaroknál. Ethn. 54. 35. Györßy István: Farkasgégén eresztett... Ethn. 43: 83. 36. Thury József: i. m. Ethn. 1: 108. 37. Gvörffy István: Babonás hiedelmek... Ethn. 27: 84. 38. Ethn. 44: 60. 39. Ethn. 6: 201. 40. Thury József: Lm. Ethn. 1 : 408.
- Page 24 and 25: 4. Abb. Dorf Banja. Altes Haus. Fot
- Page 26 and 27: 6. Abb. Miválo—Waschbecken. Dorf
- Page 28: 8. Abb. Grundriss. 9/a Abb. Dorf Ba
- Page 31 and 32: Die Grundmauer der heutigen Häuser
- Page 33 and 34: 370 hi— 2^0 •—H 370 12/6 Abb.
- Page 35 and 36: 13. Abb. Feuerstätte. Dorf Strelsc
- Page 37 and 38: 15. Abb. Feuerstätte mit Nischen.
- Page 39 and 40: 17. Abb. „Pesul." Dorf Popinzi. F
- Page 41 and 42: Im Kurzen kann die Inneneinrichtung
- Page 43 and 44: Ein beständiges Element der innere
- Page 45 and 46: hat die Kammer nicht, darin stellt
- Page 47 and 48: А№МЕКК1ЖОЕК ГЈИО и
- Page 49 and 50: Dankó Imre A bolgár piacok és v
- Page 51 and 52: használtak értékmérőnek tekint
- Page 53 and 54: Ivan Markvicsa: Plpvdívi vásár 1
- Page 55 and 56: cserébe hozott döntő változást
- Page 57 and 58: lábbelikészí tők, szabók, tak
- Page 59 and 60: amelyek ilyeténképpen ismeretköz
- Page 61 and 62: ából Szalonikibe vezető ősi és
- Page 63 and 64: Imre Dankó ETHNOGRAPHISCHE FRAGEN
- Page 65 and 66: Имре Данко ЕТНОГРА
- Page 67 and 68: V. Szathmári Ibolya Egy élő bolg
- Page 70 and 71: találjon. Minderre azért volt sz
- Page 72 and 73: A martenicska alakja, formája ered
- Page 76 and 77: IRODALOM Bálint Sándor: Az eszten
- Page 78 and 79: Land verbreiteten Bezeichnungen Mar
- Page 81 and 82: Balassa Iván Hriszto Vakarelszki a
- Page 83 and 84: Örömmel vállaltam az ajánlatot
- Page 85 and 86: a látásával is nehézségei volt
- Page 87: IRODALOM Felhasználtam visszaemlé
- Page 90 and 91: portré szobrai (1947-es Dimitrov f
- Page 93: Felelős kiadó : Gazda László En
— Ugyancsak Szeged vidékén a gyermekágyat fekvő asszony ágyát elzáró<br />
szúnyoghálóra piros kendőt szoktak dobni a rosszak elűzésére. 33<br />
— Erdélyben ha a gyermekágyas házhoz szoptatós asszony jön, el tudja vinni<br />
a gyermekágyas tejét. Hogy ezt elkerüljék, a küszöb belső oldalához piros rongyot<br />
szegeznek. 34<br />
Kalotaszegen és Aranyosszéken a gyermekágyas házában az első hat<br />
héten át piros posztó van a ház küszöbére szegezve, hogy a rossz be ne mehessen.<br />
— A méhek megvédése, oltalmazása érdekében teszik, hogy kieresztésükkor<br />
kakas vérébe mártott, veres posztón engedik át azokat. Ebben a szokásban még egyértelműen<br />
él a vérnek, mint ősi, oltalmazó erőnek a szerepe. 35<br />
— Luca napkor Szeged vidékén piros rongyokat akasztanak a fákra, hogy jó<br />
termés legyen, hogy azok a termést akadályozó lényeket elriasszák. 36<br />
— Az ellő tehén farkára vagy nyakára piros posztót kötnek, hogy meg ne rontsák.<br />
37<br />
— A kisborjút és kiscsikót, hosy meg ne igézzék, piros szalagot kötnek a nyakába.<br />
38<br />
— A délvidéki molnár, ha vihar közeledik, megállítja a malmot és a malomkövet<br />
egy vörös ruhával takarja le. 39<br />
— Thury József Kiskunhalas néprajza leírásában említi, 40<br />
hogy a lány eredetileg<br />
azért adott jegykendőt a legénynek, hogy ezzel a különféle megrontástól megvédje<br />
a legényt. A jegykendőt piros pántlikákkal átkötött csomagban szokták átadni.<br />
Az említett példák nyomán egyértelműen kitűnik, hogy a martenicska hagyománykörének<br />
ősi hitvilágban gyökerező, apotropeikus tartalma nem elsősorban a<br />
március 1-éhez kapcsolódóan ugyan, más népek hitvilágában — így a magyarban is<br />
—• széles körben fellelhető. Egy egységes hagyománykör formájában azonban valóban<br />
csak a bolgár népi hitvilágban őrződött meg és hagyományozódott napjainkig.<br />
Ez, a nép ősi természetszemléletével, természeti életével összefüggő, pogány képzeten<br />
alapuló szokások egyike, a martenicska azonban mint a többi, hasonló jellegű szokáshagyomány<br />
a hitalap kihalásával elvesztette eredeti jellegét, eredeti tartalmát a<br />
bolgár nép körében is. A piros és a fehér szín oltalmazó, védő funkciója helyett a<br />
pirosnál az élet, erő, egészség, vidámság szimbóluma, a fehérnél pedig a hosszú<br />
életet jelentő funkció került előtérbe. Ezzel a megváltozott jelentéstartalommal él tovább<br />
és hagyományozódik napjainkban is az ősi hitvilágban gyökerező, martenicska<br />
szokáshagyománya.<br />
27:<br />
33. Thury József: i. m. Ethn. 1: 408.<br />
34. Györffy István: Babonás hiedelmek és szokások a fekete körös-völgyi magyaroknál. Ethn.<br />
54.<br />
35. Györßy István: Farkasgégén eresztett... Ethn. 43: 83.<br />
36. Thury József: i. m. Ethn. 1: 108.<br />
37. Gvörffy István: Babonás hiedelmek... Ethn. 27: 84.<br />
38. Ethn. 44: 60.<br />
39. Ethn. 6: 201.<br />
40. Thury József: Lm. Ethn. 1 : 408.
Change language