Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

a földrajzilag is közel eső Brassó megyei hétfalusi csángóknál a martenicska szokását,
illetve annak egy variánsát őrzi.
A szerb-horvát népeknél a martenicska Bulgáriában elterjedt formája ugyan ismeretlen,
de a hozzá kapcsolódó úgynevezett „kísérő", védő, oltalmazó szokásokból
egynéhány, mint például az égetéssel, füstöléssel, zajcsapással vagy kolompolással
való gonosz távoltartása fellelhető. 28
Lássunk ezek közül is néhányat :
—• Március elsején sok helyen szemétdombokat égetnek el a házi állatok egészségéért
és a kártékony rovarok ellen.
— Marac előestéjén a kígyókat úgy üldözik el, hogy valamennyi helyiséget parázsló
tehénganéval, szaruval vagy marhapatával füstölnek ki.
— Marac előestéjén a ház valamennyi helyiségében kolompokkal, edényekkel
csapnak lármát.
A martenicska hagyományköréhez fűződő szokások gazdag tárházából a magyar
néphitben március 1-éhez kapcsolódóan szinte alig találunk valamit. Szendrey
Zsigmond 29
a tavaszelő ünnepkörét vizsgálva a körülsepréssel történő, mágikus óvintézkedést
említi, mint olyan szokást, melyet Ágota, Szent György napja, nagycsütörtök,
nagypéntek, nagyszombat mellett március 1-én is alkalmaztak. A házakat és
ólakat körülseperték, ezzel mintegy mágikus kört vontak köré, hogy a gonosztól,
kártevőktől megvédjék azokat. A magyar népi hiedelemben a tavaszi óvintézkedések
körében elsősorban a zöld ágnak van nagy szerepe (zöld ágat dugnak a trágyadombra,
nyírfagúzst erősítenek a marhák szarvára), de megtalálható a bolgár néphagyományban
is meglevő, gonoszűző kereszt és fokhagyma, valamint a marhatrágyából
rakott tűz és annak füstje is.
A március elsejei hagyománykör olyan formában, mint ahogyan a bolgár nép
körében él, nálunk ismeretlen. À szokásban rejlő, apotropeikus jelleg azonban a
magyar népi hitvilágban is fellelhető. Különösen a piros szín bajelhárító funkciójára
találunk igen sok példát.
Szatmár megyei és dél-magyarországi hiedelmek körében a kisgyermeket védő,
preventív intézkedések között találjuk a martenicskában is jelenlevő piros színű
pamutot vagy fonalat.
— Az igézéstől megóvhatjuk a gyermeket, ha piros fejtőt (piros pamutot)
kötünk mindkét karjára. 30
— Vörös fonállal keresztet varrnak a kisgyermek pólyájára, vagy ugyanezt
a jelet rajzolják a bölcső egyik oldalára is. 31
A védőfunkciót betöltő, piros színű tárgyak körében a fonál mellett a magyar
néphitben megtaláljuk a szalagot, pántlikát, rongyot, gyöngyöt és kendőt is. Használatuk
leginkább az újszülött csecsemő, a szülőnő, gyermekágyas asszony, a betegek,
valamint a háziállatok köré —• az utóbbiak közül is inkább az újszülöttek köré —
csoportosul.
— A szemmelveréstől különösen féltek, s hogy ezt elkerüljék, vörös szalagot
vagy gyöngyöt kötöttek a kisgyermek jobb kezére. Szeged vidékén pedig a kisgyermek
karjára és derekára kötik a pántlikát, s enélkül keresztelni sem viszik.
A pántlikát mindaddig viselik, míg kalapot nem hordanak, illetve fejüket be nem
kötik, később pedig a lányok a hajukba fonva viselik. 32
28. Edmund Schneeweis : Serhbukroatische Volkskunde. (Berlin, 1961) I. 101. és U. 21.
29. Szendrey Zsigmond: A tavaszelő ünnepkörének szokásai és hiedelmei. Ethn. 52: 104.
30. Jakab József: Szatmár megyei babonák. Ethn. 6: 145.
31. W.-né Dörfler Fanni: A gyermek a magyar néphitben. Ethn. 4: 217.
32. Báró NyáryAlbert: A palóc anya és gyermeke. Ethn. 42: 172. — Thury József: Kis-Kun-
Halas néprajza. Ethn. 1: 408.