Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

elviszi a magot a templomba, ahol a pap megszenteli, imát mond felette. Miután megrakják
a szekeret, indulás előtt a gazda keresztet vet és mondja: „gyerünk, Isten
segítsen!" A szántó-vető virággal feldíszített, tiszta ruhában van, az ökröket (vagy
lovakat), szekeret, ekét és boronát ugyancsak virággal díszíti, a kis csokrocskákat
pedig piros fonállal összeköti. 22
— Az újszülött és a szülőnő megóvása érdekében zajlott a következő, rituális
cselekedet: január 8-án Babin (bánaasszonyok) napja hajnalán a várandós asszony
készít egy csokrot, egy darab szappanba arany vagy más pénzt szúr bele, önt egy üveg
bort, vagy pálinkát, fog egy tál cukrot vagy más édességet, egy boroskancsó hideg
vizet, egy törülközőt és elmegy a bábaasszonyhoz, kezetcsókol neki, odaadja a szappant
és vizet önt, hogy megmosakodjon, s a törülközővel pedig megtörülközik.
A bábaasszony ezek után ad neki néhány szál piros gyapjúfonalat. 23
A fehér szín oltalmazó szerepére is találunk példát az említett bábaasszonyok
napján.
— Néhány faluban a menyecske elmegy a bábaasszonyhoz, kenyeret és valami
ételt visz egy kulacs bor kíséretében. Megy vele a férje és gyermeke is. Amikor megérkeznek,
a bábaasszony fogja a gyermeket és az orra alá, az állára tiszta, fehér gyapjút
helyez és megáldja „hogy megöregedjen és megfehéredjen mint a gyapjú". 24
A martenicska március 1-i szokása Vakarelszki 25
professzor megállapítása sze­
rint más szláv népeknél — de különösen a balkáni népeknél — is ismert. Legelterjedtebb
és legfejlettebb formában azonban csak a bolgároknál találjuk meg. Több kutató
említi, hogy a martenicska Albániában és Romániában is ismert szokás.
Xantus János: 26
„A természet kalendáriuma" c. munkájában romániai elterje­
désével kapcsolatban a következőket jegyzi meg: „Március J-ének régi népszokásokból
lett, de ma már elvárosiasodott szokása a kedves kis ,,martisor", azaz mütyürkék
ajándékozása. Rendszerint virág-, vagy állatalakok ezek, piros fonálra fűzve (ez
utóbbi hajdan a babonás emberek szemében az ún. szemmelverés ellen védett!)
s jól szimbolizálják az ébredő természetet. Azt azonban már kevesen tudják mifelénk
—• írja továbbá Xantus János —, hogy ugyanez a kedves szokás Bulgáriában
is megvan „martenicska" néven. Eredetileg egy piros és egy fehér selyemzászlócskából
állott, végükön bojttal. Ez a két szín Bulgáriában az egészség jele. Valamikor a gyermekek
csuklójukon viselték, később kő alá téve lepréselték gondolván, hogy ettől
mindenfajta betegség elmúlik. Aki ilyen martenicskát kapott, annak kötelessége volt
a kedves kis ajándékot mindaddig viselni, amíg meg nem látta az első fecskét vagy
gólyát".
A Brassó megyei hétfalusi csángók körében a Gergely járás szokásának egy eltérő
formájával találkozunk, mely elképzelhető, hogy ugyancsak a martenicska szokásköréhez
kapcsolódik. A gergelyezés napja március 12-e, azaz az ónaptár szerint
március l-e volt. A fiúk ezen a napon „tarka szalagokkal övedzték, csinált virágból
készített csokrokkal rakták körül fövegeiket. A lányok pedig a legszebb és értékesebb
szalagokkal, övvel, kösöntyűvel díszítették magukat Szent Gergely napján". 27
Mivel a martenicska É-Ny bolgár megnevezése a Kitica vagy Kiticska, azaz csokor
vagy csokrocska, elképzelhető, hogy a március l-hez kapcsolódó gergelyezés szokása
22. Ch. Vakarelszki: i. m. 96.
23. Ch. Vakarelszki: i. m. 19.
24. Ch. Vakarelszki: i. m. 20.
25. Ch. Vakarelszki: i. m. 29.
26. Xantusz János: A természet kalendáriuma. (Bukarest, 1872) 490.
27. A magyarság néprajza III. (Bp., é. n.) 308.