Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

A bolgár népi életmódot bemutató munkák között feltétlenül meg kell említenünk
a debreceni Déri Múzeum egyik volt igazgatójának, Ecsedi Istvánnak élvezetes,
olvasmányos stílusban megírt útirajzát, „A bolgárok földjén" 1
című munkáját, mely
ugyancsak számos néprajzi adalékkal szolgál. Mint Ecsedi István munkájában,
Szilády Zoltán: 8
„Bulgária" című, nagyobb lélegzetű útijegyzetében, karcolatában is
a bolgár nép életmódja és kultúrája áll a megfigyelés középpontjában.
A néprajz egyik segédtudománya, a nyelvtudomány révén áll kapcsolatban a bolgár
etnográfiával Melich János munkássága, aki „A honfoglaláskori Magyarország" 9
című művében elmélyült kutatómunkát fejtett ki a kulturális lexika, a személynevek
és helynevek etimológiája terén. Melich János kutatásait Kniezsa István ]0
folytatta,
a magyar nyelv szláv jövevényszavait vizsgálva fontos történeti-néprajzi következtetéseket
vont le.
A magyar néprajztudomány századeleje nagyjai közül Györjfy István 1929-ben
járt északkelet-Bulgáriában és tanulmányozta a bolgár nép életmódját. Tanítványai"
s az utána következő etnográfusok közül többen folytatták az általa megkezdett
munkát (Gunda Béla, K. Kovács László, Balassa Iván, Földes László, Szolnoky Lajos,
Dankó Imre) különösen nagy gondot fordítva az összehasonlító jellegű vizsgálatokra.
A bolgár népi kultúra és népi életmód vizsgálata a magyar kutatók és etnográfusok
körében tehát nem új keletű. Közleményem elsősorban az összehasonlítótörténeti
jellegű kutatásokhoz csatlakozva egy ma is fellelhető, tavaszváró hagyománykörhöz
kapcsolódó, bolgár népszokást, a martenicskát mutatja be. (1. kép)
Aki koratavasszal Bulgáriában jár, egy igen kedves szokással találkozik napjainkban
is: a bolgár emberek — városokban és falvakban egyaránt — kabátjukra,
mellükre tűzve piros-fehér fonálból sodrott különböző figurákat (baba, makk,
kukoricacsutka, fa, labda stb. formákat) ún. martenicskákai vagy martenicákat
viselnek. Vajon milyen meggondolásból teszik, illetve tették ezt hajdanán ?
A martenicska-hagyomány vizsgálata többször állt a bolgár néprajzosok kutatásának
középpontjában. A nemrég elhunyt Chriszto Vakarelszki professzor „A bolgár
ünnepi szokások" 12
című, 1943-ban megjelent munkájában Szent Evdokina napjának,
március elsejének szokásait, köztük a martenicskát is részletesen ismerteti. Rajta
kívül Strausz Adolf a már említett munkájában, továbbá Arnaudov professzor, Koleva,
Vasziljeva, Jordánova és Jevgenyija Popova n
tudományos munkatársak publikációiban
találunk adalékot a hagyománykörre vonatkozóan.
Az említett kutatók a martenicska népszokásával kapcsolatban egyértelműen
megállapítják, hogy a bolgár nép hagyományos, tavaszi népszokásai közül a legelterjedtebb
és legismertebb szokásról van szó. A hagyomány szerint március elseje
a tavasz ünnepe, a martanicska pedig a tavasz jele, a tavasz hírnöke. Ezen a napon
jó egészséget, hosszú életet, boldogságot, gazdagságot szokás kívánni a családnak.
Március elsején a piros-fehér színű fonalat a gyermekek karjára tekerték, mint egy
karkötőt, a nyakukba kötötték, mint egy láncot, néhol még az öregasszonyok
hajába is fonták, máshol pedig a gyümölcsösbe, szőlősbe vezető út lépcsőjére tették.
Ezen a napon a napsugár minden élőlényt martanicskával díszítve kellett hogy
7. Ecsedi István: A bolgárok földjén. Útirajzok. (Db., 1929).
8. Szilárd y Zoltán: Bulgária. (Bp., 1931).
9. Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. (Bp., 1929).
10. Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. (Bp. 1955).
11. H. Vakarelszki i. m. 389—390.
12. Ch. Vakarelszki : A bolgárok ünnepi szokások. (Szófia, 1943).
13. Jevgenyija Popova: a sumeni Történeti Múzeum etnográfusa szíves közlése alapján tudjuk.