Статилта загознава с етнографинта на стокообмена (на газари-ганаири) в Софил, Панаггорише, Пазарджик, Хасково, Плевен, Асеновград, Стара-Загора и Толбухин. В краи автор говори за значението на газари-ганаири в бвлгарското изобразително изкуство, между другото тои гоменава и картините с тема газар-ганаир на Лрослав Вешин, Антон Митов, Т. Савов, Б. Обрешков които са интересни и от етнографска гледна точка.
V. Szathmári Ibolya Egy élő bolgár népszokás: a martenicska A bolgár népi életmód iránti érdeklődés a magyarság körében régi időkre nyúlik vissza. A múlt század második felétől szinte folyamatosan jelentek meg az újságok hasábjain, majd a könyvek lapjain azok a munkák, melyek a bolgár népi kultúra megismertetése és bemutatása terén nélkülözhetetlenné váltak. A legelső közlemények —• feljegyzések, tudósítások, krónikák — bár nem a tudományosság igényével készültek, mégis gazdag forrásanyaggal rendelkeznek a múltat kutatók számára. A bolgár népéletet bemutató, korai feljegyzések között kell megemlítenünk Erődi Béla 1 munkáit, aki az 1860-as években a nyelv ismeretében és személyes kap csolatteremtéssel közvetlenül megfigyelhette a bolgár nép szokásait, életét, hagyományait, lejegyezte és közreadta azokat. Az 1870—80-as években pedig már Bulgáriáról szóló, gyűjteményes kötetek jelentek meg magyar kutatók munkái nyomán. 2 Ezen kötetek szerzői Bulgária és története általános ismertetésén túl csaknem kivétel nélkül jelentős úttörő munkát végeztek a bolgár népi kultúra és életmód lejegyzése és bemutatása terén is. Elsőként Kanitz Fülöp Félix német, francia, orosz nyelveken megjelenő „Dunai Bulgária és a Balkán" 71 című munkáját kell megemlítenünk, mely Bulgária első etnográfiai leíráséinak, tekinthető. Kanitz munkáját még ugyancsak a múlt században Strausz Adolf 4 folytatta, aki gyűjtéseit a „<strong>Bolgár</strong> néprajzi <strong>tanulmányok</strong>''-ban és a kétkötetes „<strong>Bolgár</strong> Népköltési Gyűjtemény''-ben jelentette meg. Mindketten mintegy húsz esztendővel korábban adtak rendszeres tájékoztatást a bolgár nép életéről, szokásairól, mint tették azt maguk a bolgár kutatók. Strausz Adolf munkáiban a bolgárok életmódjának és kultúrájának már nemcsak egyszerű leírásával találkozunk, hanem az abban az időben igen korszerűnek ható, etnográfiai módszerek felhasználásával készült, „tematikailag speciálisan néprajzi leírásokkal" is. 5 Az első, tudományosnak nevezhető, néprajzi leírás Czirbusz Géza tollából jelent meg 1882-ben a Bánátban élő bolgárokról „A délmagyarországi bolgárok etnológiai magánrajza" címmel s ezt követte a Temes és Torontál megyei bolgárokról szóló két, kisebb tanulmánya is. 6 1. Sztojan Radev: <strong>Bolgár</strong>ok és magyarok. Fejezetek a bolgár—magyar művelődési kapcsolatok történetéről. (Bp., 1970) 144. 2. A bolgár népélet kutatása terén jelentős munkát végző magyar kutatókkal részletesen foglalkozik Chriszto Vakarelszki: Magyar tudósok és a bolgár etnográfia c munkája. (In: Tanulmányok a bolgár—magyar kapcsolatok köréből. Bp., 1981) 377 — 393. 3. Kanitz Fülöp Félix: Dunai Bulgária és a Balkán, Lipcse. 1875—1879. 4. Strausz Adolf: a) <strong>Bolgár</strong> népköltési gyűjtemény I—II. (Bp., 1892). b) <strong>Bolgár</strong> néphit. (Bp., 1897). 5. Ch. Vakarelszki i. m. 382. 6. Czirbusz Géza: a) A dél-magyarországi bolgárok etnológiai magánrajza. (Temesvár, 1882) b) Dél-magyarországi bolgárok. (Bp., 1903). c) A Temes és Torontál megyei bolgárok. (Bp., 1912).
Change language