Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

amelyek ilyeténképpen ismeretközlő, tájékoztató jellegűek, mondhatni, hiteles néprajzi
illusztrációk. Ezek közül a képek közül, a hagyományos bolgár piacok és vásárok
megismerése szempontjából, ezúttal egyre hívom fel a figyelmet, arra a nagy olaj­
festményre, amelyik a plovdivi néprajzi múzeum előcsarnokában függ. 21
A kép
a régi plovdivi heti piacot (vásárt) ábrázolja, igen sok alakkal, árusítási-, szállítási
eszközökkel, nagy-nagy zsúfoltságban úgy, ahogy az a múlt század 70-es, 80-as
éveiben valóban volt.
A továbbiakban, úgy vélem, ha tíz kimagasló bolgár vásárhely vásárát ismertetve,
rámutatok az árucsere településfejlesztő, urbanizáló erejére, ha a tíz vásár néhány
sajátosságára felhívom a figyelmet, feladatomat teljesítettem. A következőkben
Szófia, Panagüriste, Pazardzsik, Haszkovo, Pleven, Blagoevgrad, Velingrad, Aszenovgrad,
Sztara Zagore és az egykori Hadzsioglu-Pazardzsik, ma Tolbuhin vásárairól
szólok.
Szófiát Trajanus császár alapította. A fontos útvonalak mellé telepített város
Ulpia Sardica néven Dácia mediterranea székhelye lett. Kedvező fekvése miatt korán
kereskedelmi központtá, neves vásárhellyé fejlődött. Vásárhellyé fejlődését kézműiparának
(bőrkikészítés, gyapjú- és selyemszövés, fazekasság, szőnyegkészítés,
ezüstművesség stb.) is köszönheti. A népvándorlás idején jelentőségéből vesztett
s csak a XIII—XIV. században, a bolgár városok újabb fejlődési szakaszában került
előtérbe ismét az árucsere vonatkozásában is. Ekkor emelkedik fel számos bolgár
város — Tirnovo, Vidin, Drasztav, Várna, Anhials, Meszemoria, Szozopol. Plovdiv,
Szkopje, Bitolja és mások mellett Szófia is — minthogy szárazföldi és vízi utak mentén
terültek el. Szófia is egyre fontosabb szerepet játszott a gyarapodó bel- és külkereskedelemben
s a bolgár kézművesség, kézműipar egyik központja lett. 22
Árucsere
jelentőségét a török uralom alatt is megtartotta, bár árucsere formái keletiesekké
váltak. Hatalmas csarsi, bazár épült. Dearbonn 1819-ben még ezt a kereskedelmet
írta le. 23
De ezt a „golema piaca"-t ismerte (Bazartstrassze) Könitz Félix is. 24
A fel­
szabadulás után, amikor Szófia a független Bulgária fővárosa lett, ezt az árucsereformát
is átalakították. Szófia közlekedési csomópont lett (vasút), kereskedelme
igen gyors fejlődésnek indult. Könitz leírta a csarsia lebontását is, a Targorszka ulica
(TaproBCKa yjinua) kialakulását, az új, a korábbinál fejlettebb szófiai árucsere
gyors növekedését. A szófiai mindennapos piacokra nemcsak a környék falvaiból
származó élelmiszerek jutottak el, hanem a társbeli helységek sajátos készítményei is :
Csiprovciból a szőnyegek, Lovecsből a bőrök, bőráruk és famunkák, Szamokovból
a fémeszközök és a posztófélék, Berkovicából a rézműves készítmények, Szlivenből,
Gabrovóból a posztóáruk, zsinórok, paszományok, Vidinből az ezüst filigránok
Szevlijevoból famunkák stb. Ugyanakkor a szófiai készítésű kézműves termékek
szinte az egész országba eljutottak. Részben a készítők vásároztak velük, részben
pedig kereskedők vásárolták fel Őket és árusították a számukra kedvező vásárokon.
Panagüristéről azért szólok, mert a neve is utal a vásárra, a falai között tartott
jeles vásárokra. A Nyugat-Európát Istambullal összekötő, a Marica völgyén átvonuló,
ősrégi főútvonal mellett, több igen fontos vásárhely (Tatárpazardzsik, Plovdiv stb.)
szomszédságában a Szredna Gora szélén települt. Elnevezése görög eredetű, rcj.vXr\yvqis
21. MßaH MtpKBHHKa (1856—1938): ETa3ap b LTjiobahb (1888.). — Vö.: J\. TeHeB i. m. 407.
22. DimitârKoszev—Hriszio Hrisztov—Dimitâr Angelov i. m. 40—41.
23. Deaborn, H. A. S. i. m. I. 201.
24. Könitz i. m. II. 250—253.