Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum
Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum
felszámolódott a bolgár piacok, vásárok korábbi őrientalizmusa. A csarsiák eltűntek, a kereskedelem bolgár kezekbe került. Az 1935. szeptember 28-i vásárpiacrendezési törvényig Bulgária 200 településén volt heti piac és 339-en pedig vásár. Ezeknek a heti piacoknak, illetve vásároknak nagy része a felszabadulás után keletkezett vagy éledt újra. Minthogy ez a korszak a korszerű úthálózat és a vasút kiépülésének az időszaka is, az ekkor kialakult vagy újraéledt piacok, vásárok a közlekedésileg jó helyzetben levő, kedvező körülmények közé jutó településeken létesültek vagy fejlődtek ki. A legjobb példa erre a korábbi árucsere vonatkozásában is „nagy" Tirnovo esete, amelyet elkerült a vasút s így kedvezőtlen közlekedési helyzetbe kerülve, piaca- és vására sokat veszített korábbi jelentőségéből. Viszont piachoz és vásárhoz jutott a Tirnovo szomszédságában levő, korábban jelentéktelen település, Górna Orjahovica} 5 Viszonylag nem változott a víziutak mellett kialakult kikötők árucsere szerepe. A Dunán Vidin, Lom, Szvistov, Rusze, Tutrakan és Szilisztra, és a Maricán Harmanü és Szlivengrad vásárai, illetőleg szállítási lehetőségei a fontosak. A felszabadulást követő időszakban kialakult és továbbfejlődött bolgár vásárok tartamban is megnőttek. A korábbi egy-két nap helyett általában három napig tartottak. A régebbi hagyományos vásárjogot, vásári rendtartást mindenütt törvényesítették és szigorú helyi vásári rendtartások léptek életbe. Azért kell hangsúlyozni, hogy helyi vásári rendtartások jöttek létre, mert ezáltal a bolgár piacok és vásárok egymástól rendkívül különbözőkké váltak, sok-sok helyi sajátossággal bírtak. A piacokon, különösen a kisebbeken, az árusok a földön árultak, legfeljebb egy-egy földreterített gyékényt használtak. A legújabb időkig a különféle élelmiszereket, gyümölcsöket adagolva, porciózva árulták. Bulgáriában a páratlan számú árucsoportosítást kedvelték, legtöbbször 3 vagy 5 darabból álló adagot, összeállítást árusítottak. A tojást párjával árulták, a tejtermékeket pedig sajátos, helyenként változó nagyságú, kézzel formált darabokban, például a vajat vagy a túrót. A folyadékoknál nagyon elterjedt az edényenkénti árusítás, egy bödön, egy kanna, egy cseber, egy hordó — különböző űrtartalmú edények ezek — tej, bor, méz, tejfel, író, boza stb. számára. Ezek közül az edények közül nem egy mértékké, mértékegységgé is fejlődött (mint például a cseber= HéŐBp vagy a véka— KpuHa, stb.). A mérés, mérlegelés kevéssé terjedt el, egyrészt a mértékegységek változatossága, másrészt a súlyok vitatható hitelessége, ugyancsak nagyfokú bizonytalansága miatt. A nagyobb piacokon, a vásárokon árusító asztalokat is használtak, sőt sátrakat, bódékat is emeltek. A vásárokban azonban az áruféleségek zömét is a földön kirakva árulták, legfeljebb itt is gyékényszőnyeget terítettek alá. A vásárok sokkal inkább tagoltak voltak, mint a piacok. Élesen elkülönültek egymástól a vásár különböző részei: a terményvásár=uiíop,na.3a.p (ahol szekerekről vagy teherhordó állatokról —• lóról, szamárról, öszvérről — zsákolt, nagy mennyiségű terményt, búzát, kukoricát, kölest, zabot stb. árusítottak), az állatvásár =ua.3a.p Ha aobhtbk (ahol lábonálló, a vásárra felhajtott különféle állatokat árusítottak; az állatvásár önmaga is több részre tagolódott: külön volt a/ovűw=na3ap Ha koh,külön a juhvásár=na3ap Ha oBua, megint külön a sertésvásár=na.3a.p Ha cbhhsc és a marhavásár= na3ap Ha roBeßo, de külön helyen kerültek árusításra a szamarak (Marape), Öszvérek (icaThp), a kecskék (K03á) is, az anyagvásár—uauaup Ha MaTepnanH (ahol fát, gyapjút, kenderszöszt, faszenet, vasat, rezet, bőrt, meszet stb. stb. árusítottak, rendszerint szekérről), az iparcikkvásár vagy kirakodóvásár=npoMmn\jicna. naHanp (ahol egyrészt a helybeli és környékbeli kézművesek^3aHa5iTHHJi árusították saját termékeiket, például rézművesek, asztalosok, lakatosok, fazekasok, szűcsök, bocskor és csizma-, 15. TopHa opaxoBHua. Teorpa^cKH peMHHK i. m. 146—147.
lábbelikészí tők, szabók, takácsok stb., másrészt a helybeli vagy máshonnan jött kereskedők= TT>proBeu kínálták áruikat). A kirakodóvásár érdekes része volt a szórakoztató, mutatványos negyed, ahol birkózók, erőművészek, táncosok, akrobaták, állatszelídítők és idomítok, medvetáncoltatók, lövöldések, körhintások, bűvészek szórakoztatták a vásározókat. Rendszerint az egész vásár területén megtalálhatók voltak a különböző kocsmák (Kptwa), afféle lacikonyhák (KeöanHHHHnna), ahol nyárson sült húsokat, különféle édességeket (halve, xajiBe) és üdítőitalokat lehetett kapni. A lacikonyháknál, a furnáknál, dukánoknál álldogálókat környékezték meg leginkább a jósok, a jövendőmondók, a fehér egerekkel, papagájokkal sorsot húzató planétások. 16 A bolgár vásárokon a legkülönbözőbb népcsoportokhoz tartozók találkoztak, adtak és vettek. A bolgárok mellett törökök, görögök, vlachok, zsidók, albánok, olaszok, oroszok, perzsák, örmények, szerbek, osztrákok, magyarok voltak találhatók egy-egy vásáron s erősen hatottak az interetnikus kapcsolatok ; a vásári szórakozásokban, a vásári étkezésben például teljesen feloldódtak az etnikai különbözőségek. Itt kell szólnunk arról, hogy a bolgár piacoknak, vásároknak is a javak kicserélésén, a gazdasági funkción túl sokoldalú társadalmi és kulturális feladata is volt. 17 A bolgár piacok, vásárok is elősegítették a migrációt, a kultúra integrációját. Fontos találkozási, tájékozódási, hírközlési alkalmak voltak, mert rajtuk azonos és nem azonos nemzetiségű, korú, foglalkozású, vallású, műveltségű emberek, családtagok és idegenek, ismerősök és ismeretlenek jöttek Össze. A bolgár piacok és vásárok is a kulturális javak átadásának, átvételének, elterjesztésének és módosításának jó alkalmai, lehetőségei voltak. A bolgár piacokra és vásárokra is jellemző, hogy még a török időkből hagyományozódóan a vásár, a piac, mind az eladás, mind pedig a vétel a férfiak dolga volt. Annak biztosítására, hogy a nők is kivehessek részüket az adás-vevésből, a piacok, vásárok szórakoztató izgalmából, alakult ki a múlt század elejére, a három napig tartó vásárok esetében, a harmadik napon a „nők vására" vagy az „asszonyvásár" (aceHCKH na3ap), amikor is a nők vonultak ki a vásárokra és adtak-vettek, érdeklődtek, szórakoztak, de mindenekelőtt tájékozódtak, a hétköznapok dolgai, főleg az árak felől, aminek aztán a mindennapi munkákban nagy hasznát vették. A „nők vására" egészen a múlt század hatvanas-hetvenes évéig megmaradt, azonban akkortájt fokozatosan felszámolódott. Központi hatósági rendelkezések kevéssé befolyásolták a bolgár piacokat, vásárokat. A már említett 1935. évi kereskedelmi, ezenbelül vásár-piactörvény volt az első általános érvényű, központi rendelkezés, ami egységesíteni kívánta a bolgár piacokat, vásárokat. Ennek az egységesítő törvénynek a nyomán általában továbbfejlődtek a bolgár piacok és vásárok. Bár meg kell állapítanunk azt is, hogy a vasutak, utak kiépülésével, valamint az ezzel párhuzamosan fejlődő ipari, s gyáripari termelés következtében több régi vásár feleslegessé vált, és századunk első felében a bolgár vásárok száma erőteljesen csökkent. Nagyfokú koncentrálódás következett be. Csak a hagyományosan nagy, óriási vonzáskörzettel bíró vásárok maradtak meg, 16. A dukkánokról és a furnákról Kanitz Félix i. munkája alapján a Bulgária útikönyv is megemlékezik. Bács Gyula: Bulgária. (Budapest, 1970) 115., 128. és 129. — Vö.: Duttyán. Új Magyar Tájszótár I. (Budapest, 1979) 1043—1044. 17, Vö. : Dankó: The Functions of Hungarian Fairs. Műveltség és Hagyomány XVIÍI—XIX. Studia Ethnographica et Folkloristica In Honorem Béla Gunda. (Redigerunt /. Szabadfalvi—Z. Újváry, Debrecen, 1971) 607—617.
- Page 5: TARTALOMJEGYZÉK Niederhauser Emil:
- Page 8 and 9: világrendszer legalább is két na
- Page 10 and 11: tagjaiból került ki, nem jelenté
- Page 12 and 13: kölcsönt vett fel, ennek zöme fr
- Page 14 and 15: a kezdeteknél tartott. S ami talá
- Page 16 and 17: dozatául. A nemzetközi közvélem
- Page 18 and 19: Véres harcok Szófia körül főc
- Page 20 and 21: jelenő újságok nem a munkás-par
- Page 22 and 23: 1. Abb. Dorf Oboriste. Altes Haus.
- Page 24 and 25: 4. Abb. Dorf Banja. Altes Haus. Fot
- Page 26 and 27: 6. Abb. Miválo—Waschbecken. Dorf
- Page 28: 8. Abb. Grundriss. 9/a Abb. Dorf Ba
- Page 31 and 32: Die Grundmauer der heutigen Häuser
- Page 33 and 34: 370 hi— 2^0 •—H 370 12/6 Abb.
- Page 35 and 36: 13. Abb. Feuerstätte. Dorf Strelsc
- Page 37 and 38: 15. Abb. Feuerstätte mit Nischen.
- Page 39 and 40: 17. Abb. „Pesul." Dorf Popinzi. F
- Page 41 and 42: Im Kurzen kann die Inneneinrichtung
- Page 43 and 44: Ein beständiges Element der innere
- Page 45 and 46: hat die Kammer nicht, darin stellt
- Page 47 and 48: А№МЕКК1ЖОЕК ГЈИО и
- Page 49 and 50: Dankó Imre A bolgár piacok és v
- Page 51 and 52: használtak értékmérőnek tekint
- Page 53 and 54: Ivan Markvicsa: Plpvdívi vásár 1
- Page 55: cserébe hozott döntő változást
- Page 59 and 60: amelyek ilyeténképpen ismeretköz
- Page 61 and 62: ából Szalonikibe vezető ősi és
- Page 63 and 64: Imre Dankó ETHNOGRAPHISCHE FRAGEN
- Page 65 and 66: Имре Данко ЕТНОГРА
- Page 67 and 68: V. Szathmári Ibolya Egy élő bolg
- Page 70 and 71: találjon. Minderre azért volt sz
- Page 72 and 73: A martenicska alakja, formája ered
- Page 74 and 75: a földrajzilag is közel eső Bras
- Page 76 and 77: IRODALOM Bálint Sándor: Az eszten
- Page 78 and 79: Land verbreiteten Bezeichnungen Mar
- Page 81 and 82: Balassa Iván Hriszto Vakarelszki a
- Page 83 and 84: Örömmel vállaltam az ajánlatot
- Page 85 and 86: a látásával is nehézségei volt
- Page 87: IRODALOM Felhasználtam visszaemlé
- Page 90 and 91: portré szobrai (1947-es Dimitrov f
- Page 93: Felelős kiadó : Gazda László En
lábbelikészí tők, szabók, takácsok stb., másrészt a helybeli vagy máshonnan jött<br />
kereskedők= TT>proBeu kínálták áruikat).<br />
A kirakodóvásár érdekes része volt a szórakoztató, mutatványos negyed, ahol<br />
birkózók, erőművészek, táncosok, akrobaták, állatszelídítők és idomítok, medvetáncoltatók,<br />
lövöldések, körhintások, bűvészek szórakoztatták a vásározókat.<br />
Rendszerint az egész vásár területén megtalálhatók voltak a különböző kocsmák<br />
(Kptwa), afféle lacikonyhák (KeöanHHHHnna), ahol nyárson sült húsokat, különféle<br />
édességeket (halve, xajiBe) és üdítőitalokat lehetett kapni. A lacikonyháknál,<br />
a furnáknál, dukánoknál álldogálókat környékezték meg leginkább a jósok,<br />
a jövendőmondók, a fehér egerekkel, papagájokkal sorsot húzató planétások. 16<br />
A bolgár vásárokon a legkülönbözőbb népcsoportokhoz tartozók találkoztak,<br />
adtak és vettek. A bolgárok mellett törökök, görögök, vlachok, zsidók, albánok,<br />
olaszok, oroszok, perzsák, örmények, szerbek, osztrákok, magyarok voltak találhatók<br />
egy-egy vásáron s erősen hatottak az interetnikus kapcsolatok ; a vásári szórakozásokban,<br />
a vásári étkezésben például teljesen feloldódtak az etnikai különbözőségek.<br />
Itt kell szólnunk arról, hogy a bolgár piacoknak, vásároknak is a javak kicserélésén,<br />
a gazdasági funkción túl sokoldalú társadalmi és kulturális feladata is volt. 17<br />
A bolgár piacok, vásárok is elősegítették a migrációt, a kultúra integrációját. Fontos<br />
találkozási, tájékozódási, hírközlési alkalmak voltak, mert rajtuk azonos és nem<br />
azonos nemzetiségű, korú, foglalkozású, vallású, műveltségű emberek, családtagok<br />
és idegenek, ismerősök és ismeretlenek jöttek Össze. A bolgár piacok és vásárok is<br />
a kulturális javak átadásának, átvételének, elterjesztésének és módosításának jó<br />
alkalmai, lehetőségei voltak.<br />
A bolgár piacokra és vásárokra is jellemző, hogy még a török időkből hagyományozódóan<br />
a vásár, a piac, mind az eladás, mind pedig a vétel a férfiak dolga volt.<br />
Annak biztosítására, hogy a nők is kivehessek részüket az adás-vevésből, a piacok,<br />
vásárok szórakoztató izgalmából, alakult ki a múlt század elejére, a három napig<br />
tartó vásárok esetében, a harmadik napon a „nők vására" vagy az „asszonyvásár"<br />
(aceHCKH na3ap), amikor is a nők vonultak ki a vásárokra és adtak-vettek, érdeklődtek,<br />
szórakoztak, de mindenekelőtt tájékozódtak, a hétköznapok dolgai, főleg<br />
az árak felől, aminek aztán a mindennapi munkákban nagy hasznát vették. A „nők<br />
vására" egészen a múlt század hatvanas-hetvenes évéig megmaradt, azonban akkortájt<br />
fokozatosan felszámolódott.<br />
Központi hatósági rendelkezések kevéssé befolyásolták a bolgár piacokat,<br />
vásárokat. A már említett 1935. évi kereskedelmi, ezenbelül vásár-piactörvény volt<br />
az első általános érvényű, központi rendelkezés, ami egységesíteni kívánta a bolgár<br />
piacokat, vásárokat. Ennek az egységesítő törvénynek a nyomán általában továbbfejlődtek<br />
a bolgár piacok és vásárok. Bár meg kell állapítanunk azt is, hogy a vasutak,<br />
utak kiépülésével, valamint az ezzel párhuzamosan fejlődő ipari, s gyáripari<br />
termelés következtében több régi vásár feleslegessé vált, és századunk első felében<br />
a bolgár vásárok száma erőteljesen csökkent. Nagyfokú koncentrálódás következett<br />
be. Csak a hagyományosan nagy, óriási vonzáskörzettel bíró vásárok maradtak meg,<br />
16. A dukkánokról és a furnákról Kanitz Félix i. munkája alapján a Bulgária útikönyv is<br />
megemlékezik. Bács Gyula: Bulgária. (Budapest, 1970) 115., 128. és 129. — Vö.: Duttyán. Új Magyar<br />
Tájszótár I. (Budapest, 1979) 1043—1044.<br />
17, Vö. : Dankó: The Functions of Hungarian Fairs. Műveltség és Hagyomány XVIÍI—XIX.<br />
Studia Ethnographica et Folkloristica In Honorem Béla Gunda. (Redigerunt /. Szabadfalvi—Z.<br />
Újváry, Debrecen, 1971) 607—617.
Change language