Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

felszámolódott a bolgár piacok, vásárok korábbi őrientalizmusa. A csarsiák eltűntek,
a kereskedelem bolgár kezekbe került. Az 1935. szeptember 28-i vásárpiacrendezési
törvényig Bulgária 200 településén volt heti piac és 339-en pedig
vásár. Ezeknek a heti piacoknak, illetve vásároknak nagy része a felszabadulás után
keletkezett vagy éledt újra. Minthogy ez a korszak a korszerű úthálózat és a vasút
kiépülésének az időszaka is, az ekkor kialakult vagy újraéledt piacok, vásárok a közlekedésileg
jó helyzetben levő, kedvező körülmények közé jutó településeken létesültek
vagy fejlődtek ki. A legjobb példa erre a korábbi árucsere vonatkozásában is
„nagy" Tirnovo esete, amelyet elkerült a vasút s így kedvezőtlen közlekedési helyzetbe
kerülve, piaca- és vására sokat veszített korábbi jelentőségéből. Viszont piachoz
és vásárhoz jutott a Tirnovo szomszédságában levő, korábban jelentéktelen település,
Górna Orjahovica} 5
Viszonylag nem változott a víziutak mellett kialakult kikötők
árucsere szerepe. A Dunán Vidin, Lom, Szvistov, Rusze, Tutrakan és Szilisztra, és
a Maricán Harmanü és Szlivengrad vásárai, illetőleg szállítási lehetőségei a fontosak.
A felszabadulást követő időszakban kialakult és továbbfejlődött bolgár vásárok
tartamban is megnőttek. A korábbi egy-két nap helyett általában három napig tartottak.
A régebbi hagyományos vásárjogot, vásári rendtartást mindenütt törvényesítették
és szigorú helyi vásári rendtartások léptek életbe. Azért kell hangsúlyozni,
hogy helyi vásári rendtartások jöttek létre, mert ezáltal a bolgár piacok és vásárok
egymástól rendkívül különbözőkké váltak, sok-sok helyi sajátossággal bírtak. A piacokon,
különösen a kisebbeken, az árusok a földön árultak, legfeljebb egy-egy
földreterített gyékényt használtak. A legújabb időkig a különféle élelmiszereket,
gyümölcsöket adagolva, porciózva árulták. Bulgáriában a páratlan számú árucsoportosítást
kedvelték, legtöbbször 3 vagy 5 darabból álló adagot, összeállítást
árusítottak. A tojást párjával árulták, a tejtermékeket pedig sajátos, helyenként változó
nagyságú, kézzel formált darabokban, például a vajat vagy a túrót. A folyadékoknál
nagyon elterjedt az edényenkénti árusítás, egy bödön, egy kanna, egy cseber,
egy hordó — különböző űrtartalmú edények ezek — tej, bor, méz, tejfel, író, boza stb.
számára. Ezek közül az edények közül nem egy mértékké, mértékegységgé is fejlődött
(mint például a cseber= HéŐBp vagy a véka— KpuHa, stb.). A mérés, mérlegelés kevéssé
terjedt el, egyrészt a mértékegységek változatossága, másrészt a súlyok vitatható
hitelessége, ugyancsak nagyfokú bizonytalansága miatt.
A nagyobb piacokon, a vásárokon árusító asztalokat is használtak, sőt sátrakat,
bódékat is emeltek. A vásárokban azonban az áruféleségek zömét is a földön kirakva
árulták, legfeljebb itt is gyékényszőnyeget terítettek alá. A vásárok sokkal
inkább tagoltak voltak, mint a piacok. Élesen elkülönültek egymástól a vásár különböző
részei: a terményvásár=uiíop,na.3a.p (ahol szekerekről vagy teherhordó állatokról
—• lóról, szamárról, öszvérről — zsákolt, nagy mennyiségű terményt, búzát,
kukoricát, kölest, zabot stb. árusítottak), az állatvásár =ua.3a.p Ha aobhtbk (ahol
lábonálló, a vásárra felhajtott különféle állatokat árusítottak; az állatvásár önmaga
is több részre tagolódott: külön volt a/ovűw=na3ap Ha koh,külön a juhvásár=na3ap
Ha oBua, megint külön a sertésvásár=na.3a.p Ha cbhhsc és a marhavásár= na3ap Ha
roBeßo, de külön helyen kerültek árusításra a szamarak (Marape), Öszvérek (icaThp),
a kecskék (K03á) is, az anyagvásár—uauaup Ha MaTepnanH (ahol fát, gyapjút, kenderszöszt,
faszenet, vasat, rezet, bőrt, meszet stb. stb. árusítottak, rendszerint szekérről),
az iparcikkvásár vagy kirakodóvásár=npoMmn\jicna. naHanp (ahol egyrészt
a helybeli és környékbeli kézművesek^3aHa5iTHHJi árusították saját termékeiket,
például rézművesek, asztalosok, lakatosok, fazekasok, szűcsök, bocskor és csizma-,
15. TopHa opaxoBHua. Teorpa^cKH peMHHK i. m. 146—147.