közül legfontosabbak az őszi vásárok voltak. A betakarítás után ezeken a vásárokon adták el termésfölöslegüket, felcseperedett vagy éppen kiöregedett állatjaikat és így pénzhez jutva bevásároltak a télre. A termelt javak tárolásához tároló edényeket, a következő' gazdasági év elkezdéséhez magvakat, tovább tenyésztésre szánt jószágot, mezőgazdasági- és háztartási eszközöket, edényeket, ruhaneműt, bőröket, gyapjút, bort stb. szereztek be. A vásárok lényeges része volt a kézműipari vásár; nemcsak helybeliek, környékbeliek, hanem a vásár nagyságától függően távoli vidékek árusai, kézművesei is felkeresték. A vásárok számottevő, mondhatni jellemző eleme volt a kereskedelem. Sok esetben a vásárokon nem a termelő árulta termeivényét és nem a kézműves kínálta készítményét, hanem a kereskedő, aki gyakran nemhogy nem volt helybeli vagy környékbeli, hanem távoli helyről jött a vásárba árulni, magával hozva más helységek, sokszor a termelés specializálása felé haladó települések termékeit. Mint például a gabrovói takácsáruk, a trojáni fazekasáruk, a szamokovi vasáruk, a konsovói ezüstművek stb. a kereskedők közvetítésével jutottak el Bulgária minden területére. A bolgár vásárok a külkereskedelem szempontjából is lényeges intézmények voltak. Az exportra dolgozó kereskedők a vásárokon vásárolták össze áruikat és a vásárhelyről közvetlenül szállították külföldre, ha olyan közlekedési adottságokkal rendelkezett a vásárhely (mint például Russe). Vagy pedig gyűjtőhelyeikre szállították és aztán majd onnan vitték tovább. A vásári kereskedelem Bulgáriában is összegyűjtő, felvásárló jellegű is volt, mint ahogy találkozunk az elosztó jellegű vásári kereskedelemmel is. A nagyobb vásárhelyeken árusítottak nyersanyagokat is a kereskedők, a vásárhely és környéke kézművesei számára. A vásárok nagyságát, jelentőségét gyakoriságuk és vonzáskörzetük kiterjedtsége határozta meg. A vásárok vonzáskörzete hármas összetételű, beszélhetünk az eladók vonzáskörzetéről, a vásárlók vonzáskörzetéről, és harmadszor az áruk származási helyét illetően az áruk vonzáskörzetéről is. A három vonzáskörzet sok esetben fedi egymást, de mindhárom külön területeket is tartalmazhat. Éppen ennek a hármas vonzáskörzetnek az azonossága, illetve különbözősége adja a piacok, vásárok változatosságát, hasonlóságaik ellenére is egymástól való alapvető, a kérdéses vásárra jellemzőt, másságot, eltérést. Az árucsere mindenekelőtt földrajzilag meghatározott. A bolgár árucsereközpontok, vásárhelyek is elsősorban az úgynevezett peremterületeken, ellentétes földrajzi tájak találkozásánál alakultak ki (például Vraca, Lovées, Plovdiv, Sztara Zagora stb.). Ebből a szempontból peremkerületnek számít a tengerpart is, hiszen a tenger a szárazfölddel találkozik rajta. Ilyen tengerparti vásárhelyet, Bulgáriában a legnagyobb Várna, mellett több kisebb település is példázza, például Pomorie, Szozopol, Primonszko stb. is. A különféle tájak más és más talajuknak, flórájuknak és faunájuknak, mezőgazdasági lehetőségeiknek, nyersanyaggal való ellátottságuknak, lakosságuk számának, a lakosság tájékozottságának, termelési kultúrájának, közlekedésiteherhordási és ezzel kapcsolatosan szállítási szokásainak megfelelően kiegészítik egymást. Ez a táji kiegészítés a peremvidék piacain-vásárain történik, amelyeken az ellentétes tájak lakói beszerzik a náluk nem termő, náluk nem készített, de ugyanakkor szükséges anyagokat, terményeket, állatokat, készítményeket. Hasonlóan vásárhelyképző erővel bírnak az átkelőhelyek (mint például Russe), a szárazföldi utak mente (mint például Haszkovo), kereszteződések (mint például Szófia, illetve Targoviste), a medencék vagy fennsíkok középpontjai (mint például Pazardzsik vagy Jambol). A piacok és vásárok, általában az árucsere, a lehető legszorosabb kapcsolatban áll a közlekedéssel, teherhordással, a szállítással, a teherhordó, szállító eszközök folyamatos fejlődésével. A bolgár vásártörténetben is ismeretesek olyan folyamatok, hogy új út nyitásával, aztán a vasút megépültével a korábbi virágzó
Ivan Markvicsa: Plpvdívi vásár 1888-ban
Change language