Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

közül legfontosabbak az őszi vásárok voltak. A betakarítás után ezeken a vásárokon
adták el termésfölöslegüket, felcseperedett vagy éppen kiöregedett állatjaikat és így
pénzhez jutva bevásároltak a télre. A termelt javak tárolásához tároló edényeket,
a következő' gazdasági év elkezdéséhez magvakat, tovább tenyésztésre szánt jószágot,
mezőgazdasági- és háztartási eszközöket, edényeket, ruhaneműt, bőröket, gyapjút,
bort stb. szereztek be. A vásárok lényeges része volt a kézműipari vásár; nemcsak
helybeliek, környékbeliek, hanem a vásár nagyságától függően távoli vidékek árusai,
kézművesei is felkeresték. A vásárok számottevő, mondhatni jellemző eleme volt
a kereskedelem. Sok esetben a vásárokon nem a termelő árulta termeivényét és nem
a kézműves kínálta készítményét, hanem a kereskedő, aki gyakran nemhogy nem volt
helybeli vagy környékbeli, hanem távoli helyről jött a vásárba árulni, magával
hozva más helységek, sokszor a termelés specializálása felé haladó települések
termékeit. Mint például a gabrovói takácsáruk, a trojáni fazekasáruk, a szamokovi
vasáruk, a konsovói ezüstművek stb. a kereskedők közvetítésével jutottak el Bulgária
minden területére. A bolgár vásárok a külkereskedelem szempontjából is lényeges
intézmények voltak. Az exportra dolgozó kereskedők a vásárokon vásárolták
össze áruikat és a vásárhelyről közvetlenül szállították külföldre, ha olyan közlekedési
adottságokkal rendelkezett a vásárhely (mint például Russe). Vagy pedig gyűjtőhelyeikre
szállították és aztán majd onnan vitték tovább. A vásári kereskedelem
Bulgáriában is összegyűjtő, felvásárló jellegű is volt, mint ahogy találkozunk az elosztó
jellegű vásári kereskedelemmel is. A nagyobb vásárhelyeken árusítottak
nyersanyagokat is a kereskedők, a vásárhely és környéke kézművesei számára.
A vásárok nagyságát, jelentőségét gyakoriságuk és vonzáskörzetük kiterjedtsége
határozta meg. A vásárok vonzáskörzete hármas összetételű, beszélhetünk az eladók
vonzáskörzetéről, a vásárlók vonzáskörzetéről, és harmadszor az áruk származási
helyét illetően az áruk vonzáskörzetéről is. A három vonzáskörzet sok esetben fedi
egymást, de mindhárom külön területeket is tartalmazhat. Éppen ennek a hármas
vonzáskörzetnek az azonossága, illetve különbözősége adja a piacok, vásárok változatosságát,
hasonlóságaik ellenére is egymástól való alapvető, a kérdéses vásárra
jellemzőt, másságot, eltérést.
Az árucsere mindenekelőtt földrajzilag meghatározott. A bolgár árucsereközpontok,
vásárhelyek is elsősorban az úgynevezett peremterületeken, ellentétes földrajzi
tájak találkozásánál alakultak ki (például Vraca, Lovées, Plovdiv, Sztara Zagora
stb.). Ebből a szempontból peremkerületnek számít a tengerpart is, hiszen a tenger
a szárazfölddel találkozik rajta. Ilyen tengerparti vásárhelyet, Bulgáriában a legnagyobb
Várna, mellett több kisebb település is példázza, például Pomorie, Szozopol,
Primonszko stb. is. A különféle tájak más és más talajuknak, flórájuknak és faunájuknak,
mezőgazdasági lehetőségeiknek, nyersanyaggal való ellátottságuknak, lakosságuk
számának, a lakosság tájékozottságának, termelési kultúrájának, közlekedésiteherhordási
és ezzel kapcsolatosan szállítási szokásainak megfelelően kiegészítik
egymást. Ez a táji kiegészítés a peremvidék piacain-vásárain történik, amelyeken
az ellentétes tájak lakói beszerzik a náluk nem termő, náluk nem készített, de ugyanakkor
szükséges anyagokat, terményeket, állatokat, készítményeket. Hasonlóan
vásárhelyképző erővel bírnak az átkelőhelyek (mint például Russe), a szárazföldi
utak mente (mint például Haszkovo), kereszteződések (mint például Szófia, illetve
Targoviste), a medencék vagy fennsíkok középpontjai (mint például Pazardzsik
vagy Jambol). A piacok és vásárok, általában az árucsere, a lehető legszorosabb
kapcsolatban áll a közlekedéssel, teherhordással, a szállítással, a teherhordó, szállító
eszközök folyamatos fejlődésével. A bolgár vásártörténetben is ismeretesek olyan
folyamatok, hogy új út nyitásával, aztán a vasút megépültével a korábbi virágzó