Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum
Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum
kádia című néprajzi-művelődéstörténeti antológiában. 3 A fentieket a félreértések elkerülése végett, s a bolgár vásárok néprajzi kutatására vonatkozóan jegyeztem meg. A bolgár kereskedelem történetével ugyanis többen, igen eredményesen foglalkoztak. A bolgár kereskedelem történetének kutatásaiból, forrásfeltárásaiból nagyon sokat megtudhatunk a bolgár vásárok, piacok népéletben betöltött szerepéről is, azonban nem lehet vitás, hogy itt másról, sajátos népéletbeli jelenségről és annak etnográfiai érdekű feltárásáról van szó. 4 Kolev említett tanulmánya bevezetőjében elmondja, hogy a piacoknak, vásároknak igen sokoldalú szerepe és ennek megfelelően nagy jelentősége van a népéletben, mert bár — ahogy írja — „A piacokat és vásárokat az árucsere, a kereskedelmi szükségletek hozzák létre, ugyanakkor bizonyos mértékig az emberek fiziológiai, szellemi és esztétikai szükségleteit is kielégítik." 5 Az árucsere lehet spontán, különösebben nem szervezett, és lehet szervezett. A spontán árucsere a kezdetleges termelési (naturális termelés), társadalmi viszonyokra jellemző és általában a javak tényleges cseréjéből áll. A bolgár árucsere hosszú időn át ilyen, különösebben nem szervezett volt, csereanyagként bizonyos terményeken — köles (npoco), lencse (jieiija), búza (nemeHHua) — kívül főleg juhokat 3. HnKojiaii Mb. KojieB: ria3apHTe h naHawpHTe b EvTa Ha HacejieHneTo ot KBpaHcannHCKK oicpT>r. Árkádia. Antológia a Déri Múzeum Baráti Köre fennállása 50. évfordulójára. (Szerk. : Dankó Imre, Debrecen, 1978) 125—136. 4. A bolgár árucserére néhány idézet : A kezdetekkor, „A trákok rabszolgákat és nyersanyagot tudtak adni a görögöknek, a görögök pedig finomművű edényeket, iparművészeti cikkeket, a görög kultúra kincseit adták cserébe. Gazdag és virágzó élet volt ezekben a (görög) városokban. A vezetést a kereskedők, a leggazdagabbak tartották kezükben, ők uralkodtak az iparcikkeket készítő rabszolgák és szabadosok felett". Niederhauser Emil: Bulgária története. (Budapest, 1959) 5. A bolgár— szláv államalapítást követően „az ipar és a belső kereskedelmi forgalom még csak kezdeteiben volt meg, a kereskedelmet és ipart űző városok szórványos szigetekként emelkedtek ki a nagybirtokon folyó önellátó termelés tengeréből". Uo. 34. A XI—XIII. századra jellemző: „a város és a falu gazdasági kapcsolata, a belső kereskedelem az egész gazdasági élet naturális jellege ellenére viszonylag fejlett volt. Ez a kereskedelem eleinte egyszerű csere formájában folyt, a paraszt gabonát adott, az iparos lábbelit, ruhát vagy gazdasági szerszámokat. Ez a kereskedelem főképpen a rendszeresen megtartott városi hetivásárokon bonyolódott le. A városok mellett, ahol az állam ellenőrizte a vásárt, a bojárok és a kolostorok is rendeztek uradalmaik központjában vásárokat, persze nem hetenkint, hanem egy-egy nagyobb ünnep alkalmával. A termelők többnyire maguk árusították mezőgazdasági vagy ipari cikkeiket, de ezeken a vásárokon is megjelentek a kereskedők. A belső kereskedelem fejlődését a feudális széttagoltság akadályozta, rengeteg volt a vám, amelyet a vásárra utaztukban vagy az árusításnál kellett a termelőknek megfizetniük. Az illeték alól csak a külföldi kereskedők mentesültek, és egyes kiváltságolt kolostorok jobbágyai". Uo. 58. Ennek ellenére „A XUI—XIV. században fellendült a belkereskedelem. Annak ellenére, hogy a gazdasági élet általában naturális volt, a falvak és a feudális birtok saját termékeikkel látták el magukat, mégis a falu és a város közötti kapcsolatok megerősödtek. A városoknak élelemre és nyersanyagra, a falvaknak pedig ipari termékekre volt szükségük. A termékek kicserélése a városokban főleg a rendszeres heti vásárokon történt, amelyekre rengeteg ember gyűlt össze a környező falvakból". Dimiíár Koszev—Hriszto Hriszíov—Dimitár Angelov: Bulgária története. (Budapest, 1971) 42. A török uralom alatti árucsere viszonyokra nézve megintcsak Niederhauser Emilt idézzük. A négyévszázados elnyomás tönkre tette a bolgár termelést, kereskedelmet. A hanyatlásból a XVIII. századra kezdett újra fejlődni a bolgár árucsere is. „A török földbirtokon elterjed a földesúrnak fizetendő pénzjáradék. A bolgár parasztok pénzszerzésre kényszerültek. Az ipar már nemcsak megrendelésre, hanem piacra is termel. Céhek alakulnak, ipari körzetek rajzolódnak ki. A céhek vezetése még török és görög kézben van, de már áttértek a bolgár nyelv használatára. A céhes iparhoz hozzákapcsolódott a háziipar. A kereskedők és iparosok ősszel szétosztogatták a nyersanyagot a falvak parasztjai között és tavasszal átvették tőlük a készárut. A falusi háziipar így szétszórt manufaktúrává nőtte ki magát. Központosított manufaktúrák is megjelennek: húsfeldolgozás például. Fellendült a belső kereskedelem, a török, illetve görög nagykereskedők mellett bolgár nagykereskedők is feltűntek. A heti vásárok, évi vásárok fontossága nőtt." Niederhauser E. i. m. 85. —• Vö. : Ivan Sakasov: Bulgarische Wirtschaftsgeschichte. (Berlin—Leipzig, 1929) A forrásokra nézve rendkívül fontos: HnKOJia B. Mhxob—Hb. Cre^anoB: npHHOC KtM HCTOpHHTa Ha TtprOBHSTa Ha TypuHH h EtjirapHH. Cohíi, 1971. 5. HHKOJiaíí H.ßKojieB i. m. 127.
használtak értékmérőnek tekintve a juh nemét (kos=Kon), korát (bárány =árHe) és egyéb körülményeit (gyapjas=bi>jih6h, vagy nyírt ^crpHHceH, fejős=floÜHa vagy nem fejős=6e3#oiÍHa stb.). A szervezett árucsere a fejlettebb termelési- és társadalmi körülményekre jellemző és már nem a javak tényleges cseréjén alapul, hanem értékközvetítővel való árucseréből áll. A legelterjedtebb értékközvetítő a pénz. 6 A szervezett árucsere abban is kefejezést nyer, hogy az árucsere módját (vándor árus, vásártéren mozgó árus, vásártéren helyhez kötött árus, földön árusító, asztalon árusító, sátor nélküli, illetve sátor alatt áruló, kocsiról, szekérről árusító stb. stb.), helyét (piac- és vásárhelyek, állandó és időszakos árusítóhelyek), idejét (hónapját, napját), tartalmát (állandó, csak reggel, délelőtt, csak délután, egy vagy két, esetleg több napig stb. tartó) és rendjét (ki, mikor, meddig, hol, mit árusíthat, illetve vehet, milyen áron, milyen adagolásban, mérten, milyen értékközvetítővel stb.) a hagyomá nyokból kinőve jogilag meghatározzák, azaz megszervezik. 7 A szervezett árucsere két nagy részre oszlik; az eladó és a vevő közti közvetlen árucserekapcsolatra és a kereskedelemre, ami mint tudjuk, összegyűjtő- és szétosztó, valamint kis-, illetve nagykereskedelem lehet. Fel kell figyelnünk arra, hogy a legfejlettebb árucsere viszonyokban is továbbél a spontán árucsere tényleges cserén alapuló formája is; hogy a továbbélés mellett az említett tényezők helyenként való különbözősége folytán a még oly szervezett árucserét is a rendkívüli változatosság jellemzi. A közvetlen árucsere és a kereskedelem közt az értékközvetítő használata tekintetében bizonyos különbség tapasztalható. A közvetlen árucserében később, a gazdaságitársadalmi fejlődés magasabb szintjén terjed el az értékközvetítő (pénz), mint a kereskedelemben. A javak tényleges cseréje nehézkessé tenné a kereskedelmet, ezért a kereskedelemben általában korán alkalmazzák a pénzt, mint a bolgár árucserében is. Már a IX. századtól kezdve ismerünk bolgár bizantinikus pénzeket, amiket a kereskedők használtak, míg a közvetlen árucserében igen hosszú ideig, csökevényeiben pedig majdnem hogy napjainkig fennmaradt a tényleges csere. A néprajzi árucserekutatás az eddig elmondottak meglétét vagy hiányát, valamint más formák, tényezők szerepét vizsgálja, amikor a népéletre jellemzőbb, illetve legnagyobb hatással bíró két szervezett árucsereforma, a piac- és a vásár kutatásával foglalkozik} A két legelterjedtebb szervezett népi árucserealkalom a piac és a vásár. A piac a kezdetlegesebb, lehet akár mindennapi is, általában élelmiszereket árusítanak rajta. A piac mindamellett a városok, a nagyobb települések sajátja, kialakulásában nagy része van a város és a falu közti munkamegosztásnak. Bulgáriában a hetipiac intézménye terjedt el leginkább. Az olyan helyeken is, ahol mindennapos ez az intézmény, az egyik nap piaca kiemelkedőbb a többi napénál. A hetipiacra több helyről, több és többféle árut hoztak föl eladni és nagyobb volt a kereslet is, mint a hét más napjainak piacán. A heti piacokon a szorosan vett élelmiszereken kívül terményeket, állatokat is árultak és vettek, de ami legfontosabb, kipakoltak a helybeli kézművesek is; a heti piacnak ezért kis vásár jellege is volt: hetivásár. A vásár, az úgynevezett országos vásár Bulgáriában is szezonális jellegű volt. Téli és tavaszi vásárt kevésbé, inkább nyári és őszi vásárokat tartottak. A bolgár vásárfejlődés érdekessége, hogy általában csak évi egy vásárt tartottak, még a legnagyobb vásárhelyeken is. A vásárok 6. Sándor István: A primitív pénz. In: Bélley P.—Kocsis F.—Koroknay I. (szerk.): Pénz Érdekességek a pénzről. (Budapest, 1958) 52—61. 7. He. CaKb3oe: TtproBHírra Ha EtJirapHH c aKOHa npe3 16 h 17 b. no hobh h3boph. H3BecTHH Ha HcropHHecKOTo flpvjKecTBo IX. 1929. Vö.: Dimitâr Koszev—Hriszto Hrisztov—Dimitár Angelov i. m. 40—41. 8. Kós Károly: Az árucsere néprajza. In: Népélet és hagyomány. (Bukarest, 1972) 7—51.
- Page 1: A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI MÚZEUMOK KÖ
- Page 5: TARTALOMJEGYZÉK Niederhauser Emil:
- Page 8 and 9: világrendszer legalább is két na
- Page 10 and 11: tagjaiból került ki, nem jelenté
- Page 12 and 13: kölcsönt vett fel, ennek zöme fr
- Page 14 and 15: a kezdeteknél tartott. S ami talá
- Page 16 and 17: dozatául. A nemzetközi közvélem
- Page 18 and 19: Véres harcok Szófia körül főc
- Page 20 and 21: jelenő újságok nem a munkás-par
- Page 22 and 23: 1. Abb. Dorf Oboriste. Altes Haus.
- Page 24 and 25: 4. Abb. Dorf Banja. Altes Haus. Fot
- Page 26 and 27: 6. Abb. Miválo—Waschbecken. Dorf
- Page 28: 8. Abb. Grundriss. 9/a Abb. Dorf Ba
- Page 31 and 32: Die Grundmauer der heutigen Häuser
- Page 33 and 34: 370 hi— 2^0 •—H 370 12/6 Abb.
- Page 35 and 36: 13. Abb. Feuerstätte. Dorf Strelsc
- Page 37 and 38: 15. Abb. Feuerstätte mit Nischen.
- Page 39 and 40: 17. Abb. „Pesul." Dorf Popinzi. F
- Page 41 and 42: Im Kurzen kann die Inneneinrichtung
- Page 43 and 44: Ein beständiges Element der innere
- Page 45 and 46: hat die Kammer nicht, darin stellt
- Page 47 and 48: А№МЕКК1ЖОЕК ГЈИО и
- Page 49: Dankó Imre A bolgár piacok és v
- Page 53 and 54: Ivan Markvicsa: Plpvdívi vásár 1
- Page 55 and 56: cserébe hozott döntő változást
- Page 57 and 58: lábbelikészí tők, szabók, tak
- Page 59 and 60: amelyek ilyeténképpen ismeretköz
- Page 61 and 62: ából Szalonikibe vezető ősi és
- Page 63 and 64: Imre Dankó ETHNOGRAPHISCHE FRAGEN
- Page 65 and 66: Имре Данко ЕТНОГРА
- Page 67 and 68: V. Szathmári Ibolya Egy élő bolg
- Page 70 and 71: találjon. Minderre azért volt sz
- Page 72 and 73: A martenicska alakja, formája ered
- Page 74 and 75: a földrajzilag is közel eső Bras
- Page 76 and 77: IRODALOM Bálint Sándor: Az eszten
- Page 78 and 79: Land verbreiteten Bezeichnungen Mar
- Page 81 and 82: Balassa Iván Hriszto Vakarelszki a
- Page 83 and 84: Örömmel vállaltam az ajánlatot
- Page 85 and 86: a látásával is nehézségei volt
- Page 87: IRODALOM Felhasználtam visszaemlé
- Page 90 and 91: portré szobrai (1947-es Dimitrov f
- Page 93: Felelős kiadó : Gazda László En
kádia című néprajzi-művelődéstörténeti antológiában. 3<br />
A fentieket a félreértések<br />
elkerülése végett, s a bolgár vásárok néprajzi kutatására vonatkozóan jegyeztem meg.<br />
A bolgár kereskedelem történetével ugyanis többen, igen eredményesen foglalkoztak.<br />
A bolgár kereskedelem történetének kutatásaiból, forrásfeltárásaiból nagyon sokat<br />
megtudhatunk a bolgár vásárok, piacok népéletben betöltött szerepéről is, azonban<br />
nem lehet vitás, hogy itt másról, sajátos népéletbeli jelenségről és annak etnográfiai<br />
érdekű feltárásáról van szó. 4<br />
Kolev említett tanulmánya bevezetőjében elmondja,<br />
hogy a piacoknak, vásároknak igen sokoldalú szerepe és ennek megfelelően nagy<br />
jelentősége van a népéletben, mert bár — ahogy írja — „A piacokat és vásárokat<br />
az árucsere, a kereskedelmi szükségletek hozzák létre, ugyanakkor bizonyos mértékig<br />
az emberek fiziológiai, szellemi és esztétikai szükségleteit is kielégítik." 5<br />
Az árucsere lehet spontán, különösebben nem szervezett, és lehet szervezett.<br />
A spontán árucsere a kezdetleges termelési (naturális termelés), társadalmi viszonyokra<br />
jellemző és általában a javak tényleges cseréjéből áll. A bolgár árucsere hosszú<br />
időn át ilyen, különösebben nem szervezett volt, csereanyagként bizonyos terményeken<br />
— köles (npoco), lencse (jieiija), búza (nemeHHua) — kívül főleg juhokat<br />
3. HnKojiaii Mb. KojieB: ria3apHTe h naHawpHTe b EvTa Ha HacejieHneTo ot KBpaHcannHCKK<br />
oicpT>r. Árkádia. Antológia a <strong>Déri</strong> <strong>Múzeum</strong> Baráti Köre fennállása 50. évfordulójára. (Szerk. :<br />
Dankó Imre, Debrecen, 1978) 125—136.<br />
4. A bolgár árucserére néhány idézet : A kezdetekkor, „A trákok rabszolgákat és nyersanyagot<br />
tudtak adni a görögöknek, a görögök pedig finomművű edényeket, iparművészeti cikkeket, a görög<br />
kultúra kincseit adták cserébe. Gazdag és virágzó élet volt ezekben a (görög) városokban. A vezetést<br />
a kereskedők, a leggazdagabbak tartották kezükben, ők uralkodtak az iparcikkeket készítő rabszolgák<br />
és szabadosok felett". Niederhauser Emil: Bulgária története. (Budapest, 1959) 5. A bolgár—<br />
szláv államalapítást követően „az ipar és a belső kereskedelmi forgalom még csak kezdeteiben volt<br />
meg, a kereskedelmet és ipart űző városok szórványos szigetekként emelkedtek ki a nagybirtokon<br />
folyó önellátó termelés tengeréből". Uo. 34. A XI—XIII. századra jellemző: „a város és a falu gazdasági<br />
kapcsolata, a belső kereskedelem az egész gazdasági élet naturális jellege ellenére viszonylag<br />
fejlett volt. Ez a kereskedelem eleinte egyszerű csere formájában folyt, a paraszt gabonát adott,<br />
az iparos lábbelit, ruhát vagy gazdasági szerszámokat. Ez a kereskedelem főképpen a rendszeresen<br />
megtartott városi hetivásárokon bonyolódott le. A városok mellett, ahol az állam ellenőrizte a vásárt,<br />
a bojárok és a kolostorok is rendeztek uradalmaik központjában vásárokat, persze nem hetenkint,<br />
hanem egy-egy nagyobb ünnep alkalmával. A termelők többnyire maguk árusították mezőgazdasági<br />
vagy ipari cikkeiket, de ezeken a vásárokon is megjelentek a kereskedők. A belső kereskedelem<br />
fejlődését a feudális széttagoltság akadályozta, rengeteg volt a vám, amelyet a vásárra utaztukban<br />
vagy az árusításnál kellett a termelőknek megfizetniük. Az illeték alól csak a külföldi kereskedők<br />
mentesültek, és egyes kiváltságolt kolostorok jobbágyai". Uo. 58. Ennek ellenére „A XUI—X<strong>IV</strong>.<br />
században fellendült a belkereskedelem. Annak ellenére, hogy a gazdasági élet általában naturális<br />
volt, a falvak és a feudális birtok saját termékeikkel látták el magukat, mégis a falu és a város közötti<br />
kapcsolatok megerősödtek. A városoknak élelemre és nyersanyagra, a falvaknak pedig ipari<br />
termékekre volt szükségük. A termékek kicserélése a városokban főleg a rendszeres heti vásárokon<br />
történt, amelyekre rengeteg ember gyűlt össze a környező falvakból". Dimiíár Koszev—Hriszto<br />
Hriszíov—Dimitár Angelov: Bulgária története. (Budapest, 1971) 42. A török uralom alatti árucsere<br />
viszonyokra nézve megintcsak Niederhauser Emilt idézzük. A négyévszázados elnyomás tönkre<br />
tette a bolgár termelést, kereskedelmet. A hanyatlásból a XVIII. századra kezdett újra fejlődni<br />
a bolgár árucsere is. „A török földbirtokon elterjed a földesúrnak fizetendő pénzjáradék. A bolgár<br />
parasztok pénzszerzésre kényszerültek. Az ipar már nemcsak megrendelésre, hanem piacra is termel.<br />
Céhek alakulnak, ipari körzetek rajzolódnak ki. A céhek vezetése még török és görög kézben van,<br />
de már áttértek a bolgár nyelv használatára. A céhes iparhoz hozzákapcsolódott a háziipar. A kereskedők<br />
és iparosok ősszel szétosztogatták a nyersanyagot a falvak parasztjai között és tavasszal átvették<br />
tőlük a készárut. A falusi háziipar így szétszórt manufaktúrává nőtte ki magát. Központosított<br />
manufaktúrák is megjelennek: húsfeldolgozás például. Fellendült a belső kereskedelem, a török,<br />
illetve görög nagykereskedők mellett bolgár nagykereskedők is feltűntek. A heti vásárok, évi vásárok<br />
fontossága nőtt." Niederhauser E. i. m. 85. —• Vö. : Ivan Sakasov: Bulgarische Wirtschaftsgeschichte.<br />
(Berlin—Leipzig, 1929) A forrásokra nézve rendkívül fontos: HnKOJia B. Mhxob—Hb. Cre^anoB:<br />
npHHOC KtM HCTOpHHTa Ha TtprOBHSTa Ha TypuHH h EtjirapHH. Cohíi, 1971.<br />
5. HHKOJiaíí H.ßKojieB i. m. 127.
Change language