Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

15.07.2013 Views

Lily Peneva- Vincze A PANAGÜRISZTEI KERÜLET PARASZTHÁZAINAK ÉPÍTÉSZETE, FUNKCIÓI ÉS BERENDEZÉSE Panagüriszte ősi városa a Szredna Gora hegység délnyugati részén, nagyjából az ország közepén fekszik. A környezetébe tartozó falvak a Marica vízrendszerébe tartozó folyócskák, patakok völgyeiben települtek. A lakosság, leszámítva a jelentéktelen számú cigányokat, tiszta bolgár. Fakitermeléssel, fafeldolgozással, juhászattal, gyapjúkikészítéssel foglalkoztak. Az ipar Panagürisztében összpontosult : bőripar, lábbelikészítés, faipar, szőnyegkészítés stb. A második világháborút követően a gazdasági-társadalmi változásnak megfelelően átalakult a falvak demográfiai képe. Igen sok fiatal elvándorolt a falvakból és a közeli Plovdiv és Pazardzsik ipari üzemeiben talált munkát és ott telepedett le. Ez a demográfiai változás nem volt akadálya annak, hogy a Panagüriszte környéki falvak is ne fejlődjenek, például olyan vonatkozásban, hogy ne épült volna bennük új ház. A kérdéses falvakban kétféle ház található: régi és új. A tanulmány ezeknek a házaknak egymáshoz való viszonyát, a lakóházak funkcióit, a berendezés alakulásátvizsgálja. A szerző a tanulmány megállapításait sok, 1960-ban készített fényképpel, illetve a képeken bemutatott régi és új házak alaprajzaival támasztja alá. A tanulmány változásvizsgálati jellegű és funkcinalasita szemléletű. Mind az új, mind a régi házakat először nagyság, méretek, építési struktúra szerint osztályozza. Egy és kétszintes házak vannak, az épületek részben fából készültek. A régi házaknál általában több és nagyobb helyiség áll összefüggésben a gazdálkodással, a házban folyó mindennapi élet, például háztartás (víznyerés-, tárolás, kenyérsütés, tárolás, nagyobb mennyiségű élelmiszer tárolása stb.) különféle megnyilvánulásaival, mint az újaknál. Az újaknál a lakórészekre,, azok gazdagabb, kényelmesebb és célszerűbb felszereléséről, illetve megépítéséről van szó. A háztípusok bemutatása után a szerző a belső tér és a belső berendezés átalakulásának kérdéseivel fog lalkozik. A Panagüriszte környéki falvak régi és új házainak is központi helye a tűzhely. A tanulmány részletesen foglalkozik a tűzhely helyének, minőségének változásaival és a többi házrészek, helyiségek (konyha, szoba, éléskamara, nyitott terasz, hombár stb.) elhelyezkedésével, egymáshoz való viszonyával, változásaival. A tanulmány eredeti helyszíni kutatások alapján, a gazdag bolgár népi építészeti irodalom felhasználásával készült.

Dankó Imre A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései A néprajztudomány az utóbbi időben fokozott érdeklődéssel fordul az árucsere kérdései felé. Ennek az az oka, hogy az életmódkutatást célul kitűző, a népélet társadalmi vonatkozásait, összefüggéseit előtérbe állító etnográfia felismerte, hogy az árucsere a társadalom, a kultúra egésze, összefüggései felől a legsokoldalúbb felvilágosítással szolgál. 1 Az árucsere nem más, mint a társadalom anyagcseréje; is, akinek a kardzsali megyében tartott vásároknak a népéletben betöltött szerepéről szóló kiváló tanulmányát éppen én közöltem az általam szerkesztett és kiadott Árszükséges, elkerülhetetlen ; tartalmi és formális összetevői mind-mind életmódformáló erővel bírnak, azonkívül az árucsere a javak tényleges cseréjén túl számos más kulturális elemet is tartalmaz. Korábban a néprajztudomány a település, az építkezés és a lakáshasználat, berendezkedés tárgykörét vélte olyan komplex kulturális jelenségnek, amelynek vizsgálata, elemzése a legtöbb és legszélesebbkörű felvilágosítással szolgál az adott kultúra, a vizsgált közösség gazdasági-, társadalmi-, kulturális körülményei felől. Napjainkban egyre inkább terjed az a felismerés, hogy az árucsere sokkal inkább komplex kulturális jelenség, vizsgálata sokkal szélesebb körben, sokkal több kérdésre adhat feleletet a település, az építkezés és lakásbelső kutatásánál. Ez a felismerés hat a bolgár néprajztudományban is. Míg az előttünk járt néprajzkutatók legnagyobbjai is jóformán érdektelenül mentek el az árucsere kérdései mellett és jószerint egy teljes, minden részletére figyelemmel levő vásár—piac leírá­ sunk sincs, addig az újabbaknál számos próbálkozásról, kisebb-nagyobb kutatásról és feldolgozásról számolhatunk be. 2 Mint például Nikolaj Kolev tirnovói docensnél 1. Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1974) 281—304. 2. Keveset foglalkozott a népi árucsere, a bolgár piacok, vásárok néprajzával például Hriszto Vakarelszki nagy, háromnyelven megjelent bolgár néprajzi monográfiájában. Hasonlóan alig érintette a kérdést a Primovszki-fé\e rodopei és a Todorov-féíe dobrudzsai monográfia. Vö. : Xpncro BaaKapejicKH: ETHorpa^Ha Ha BtJirapna. Co^hji, 1977.; AHaerac Hphmobckh: Eht h KyjiTypa Ha pofloncKHTe EtJirapH. MaTepnajiHa KyjiTypa. Co4)hh, 1973.; JXeimo TbflopoB—Ctok TeHHeB- THHa KptCTeBa—MaKCHM cn. MjiafleHOB: ^oopyaaca. Eraorpa^CKH, ojncjiopHH h E3hkobh npo- TyBaHHJi. Co4>hh, 1974. Kanitz Félix fordított nagyobb figyelmet a bolgár népi árucserére. Ahogy a Bulgária útikönyv írja róla: „bejárja a csarsik, a piacok világát. Elidőzik a gajtandzsik, a paszományfonók műhelyében, megcsodálja az abaposztó-verők vízi erővel hajtott szerkezeteit, a gabrovoi takácsok műhelyeit, és hallgatja a facsöveken ide-oda vezetett patakvíz által hajtott „szamokovok", gépi kovácsok kalapácsainak vidám csengését." Könyveiben meg is emlékezett ezekről. Leírta például a szófiai nagy piacot, színes leírását adta a híres eszki-dzsumajai (tirgovistei) vásárnak is. Kanitz Félix: Donau-Bulgarien und der Balkan. Historisch-geographis-ethnographische Reisestudien aus den Jahren 1860—1879. (2. neuarbeitete Auflage. Leipzig, 1882.) II. 252., III. 53. A híres Eszkidzsumajai vásár esetében meg kell emlékeznünk egy korábbi alapos leírásról: A. Hilberg: Nach Eski-Djumaia. Reise-Skizzen aus Bulgarien. Im Anhang: Bericht über die Messe von Eski-Djumaia im Mai 1876. Sr. Exc. Graf. Edmund Zichy (Wien, 1876).

Dankó Imre<br />

A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései<br />

A néprajztudomány az utóbbi időben fokozott érdeklődéssel fordul az árucsere<br />

kérdései felé. Ennek az az oka, hogy az életmódkutatást célul kitűző, a népélet<br />

társadalmi vonatkozásait, összefüggéseit előtérbe állító etnográfia felismerte, hogy<br />

az árucsere a társadalom, a kultúra egésze, összefüggései felől a legsokoldalúbb<br />

felvilágosítással szolgál. 1<br />

Az árucsere nem más, mint a társadalom anyagcseréje;<br />

is, akinek a kardzsali megyében tartott vásároknak a népéletben betöltött szerepéről<br />

szóló kiváló tanulmányát éppen én közöltem az általam szerkesztett és kiadott Árszükséges,<br />

elkerülhetetlen ; tartalmi és formális összetevői mind-mind életmódformáló<br />

erővel bírnak, azonkívül az árucsere a javak tényleges cseréjén túl számos más kulturális<br />

elemet is tartalmaz. Korábban a néprajztudomány a település, az építkezés<br />

és a lakáshasználat, berendezkedés tárgykörét vélte olyan komplex kulturális jelenségnek,<br />

amelynek vizsgálata, elemzése a legtöbb és legszélesebbkörű felvilágosítással<br />

szolgál az adott kultúra, a vizsgált közösség gazdasági-, társadalmi-, kulturális<br />

körülményei felől. Napjainkban egyre inkább terjed az a felismerés, hogy az árucsere<br />

sokkal inkább komplex kulturális jelenség, vizsgálata sokkal szélesebb körben, sokkal<br />

több kérdésre adhat feleletet a település, az építkezés és lakásbelső kutatásánál.<br />

Ez a felismerés hat a bolgár néprajztudományban is. Míg az előttünk járt néprajzkutatók<br />

legnagyobbjai is jóformán érdektelenül mentek el az árucsere kérdései<br />

mellett és jószerint egy teljes, minden részletére figyelemmel levő vásár—piac leírá­<br />

sunk sincs, addig az újabbaknál számos próbálkozásról, kisebb-nagyobb kutatásról<br />

és feldolgozásról számolhatunk be. 2<br />

Mint például Nikolaj Kolev tirnovói docensnél<br />

1. Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége. A debreceni <strong>Déri</strong> <strong>Múzeum</strong> Évkönyve 1973<br />

(Debrecen, 1974) 281—304.<br />

2. Keveset foglalkozott a népi árucsere, a bolgár piacok, vásárok néprajzával például Hriszto<br />

Vakarelszki nagy, háromnyelven megjelent bolgár néprajzi monográfiájában. Hasonlóan alig érintette<br />

a kérdést a Primovszki-fé\e rodopei és a Todorov-féíe dobrudzsai monográfia. Vö. : Xpncro BaaKapejicKH:<br />

ETHorpa^Ha Ha BtJirapna. Co^hji, 1977.; AHaerac Hphmobckh: Eht h KyjiTypa Ha<br />

pofloncKHTe EtJirapH. MaTepnajiHa KyjiTypa. Co4)hh, 1973.; JXeimo TbflopoB—Ctok TeHHeB-<br />

THHa KptCTeBa—MaKCHM cn. MjiafleHOB: ^oopyaaca. Eraorpa^CKH, ojncjiopHH h E3hkobh npo-<br />

TyBaHHJi. Co4>hh, 1974. Kanitz Félix fordított nagyobb figyelmet a bolgár népi árucserére. Ahogy a<br />

Bulgária útikönyv írja róla: „bejárja a csarsik, a piacok világát. Elidőzik a gajtandzsik, a paszományfonók<br />

műhelyében, megcsodálja az abaposztó-verők vízi erővel hajtott szerkezeteit, a gabrovoi<br />

takácsok műhelyeit, és hallgatja a facsöveken ide-oda vezetett patakvíz által hajtott „szamokovok",<br />

gépi kovácsok kalapácsainak vidám csengését." Könyveiben meg is emlékezett ezekről. Leírta<br />

például a szófiai nagy piacot, színes leírását adta a híres eszki-dzsumajai (tirgovistei) vásárnak is.<br />

Kanitz Félix: Donau-Bulgarien und der Balkan. Historisch-geographis-ethnographische Reisestudien<br />

aus den Jahren 1860—1879. (2. neuarbeitete Auflage. Leipzig, 1882.) II. 252., III. 53. A híres Eszkidzsumajai<br />

vásár esetében meg kell emlékeznünk egy korábbi alapos leírásról: A. Hilberg: Nach<br />

Eski-Djumaia. Reise-Skizzen aus Bulgarien. Im Anhang: Bericht über die Messe von Eski-Djumaia<br />

im Mai 1876. Sr. Exc. Graf. Edmund Zichy (Wien, 1876).

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!