Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

jelenő újságok nem a munkás-paraszt hatalmat említik (ahogyan ez a valóságban volt),
hanem a szovjethatalmat. Hiszen a Magyar Tanácsköztársaság emléke még mindig
élénken élt! De a kordában tartott újságok sem tudták lekicsinyíteni a felkelés
méreteit és jelentőségét, s nem bírták palástolni aggodalmukat a Cankov-kormányért.
Az Újság egyik címe szeptember 29-én Véres polgár háború dúl még Bulgáriában,
a Pesti Napló pedig aznap arról tudósít, hogy „a Cankov-kormány összes csapatait
a fölkelés leverésére rendelte ki". Az Újság még egy kacsát is felrepített: „belgrádi
hír szerint Borisz király Szófiából elmenekült és Cankov miniszterelnököt megölték."
Az Est-konszernnél szinte törvény volt a legjobb „tájékozottság", s ezért külön
tudósítót küldtek Szófiába. De ez az újságíró többet ártott nekik, mint használt.
Készített ugyan interjút a felkelés hóhérjaival, Velizar Lazarov tábornokkal, de
terjedelmes tudósítást is közölt Tízezer halottja van a bolgár bolsevik felkelésnek címmel.
Ebből kiderült, hogy mit is művelt az „intellektus kormánya".
Sokan azt állították, hogy az emigrációs magyar kommunista lapok, amelyeket
illegálisan hoztak be az országba, nem reagáltak konkrétan és időben a szeptemberi
felkelésre. Kutatásaim az ellenkezőjét bizonyítják. Az e lapokban megjelenő anyagok
nyomon követik a felkelés menetét. A leghívebb beszámoló a Munkásban jelent
meg 1923 novemberében. Az iszonyat országából címet viselte, és a felkelés kegyetlen
leveréséről szólt: „Bulgáriában katonatisztek és főtisztviselők bandája kezébe kerítette
az uralmat, és fojtogatja az ország dolgozó, földműves és munkáslakosságát. A burzsoá
uralom legkegyetlenebb zsarnokságához hozzászokott idegzetünk is megrendül,
ha olvassuk azokat a szörnyűségeket, amelyeket a mai fasiszta bolgár kormányrendszer
elkövet". A lap főszerkesztője, Farkas Gábor a nyilvánosság elé tárja a legbestiálisabb
gyilkosságokat. Az egyiket ugyanúgy írta le, ahogyan azt én ez év februárjában
hallottam a 82 éves Evtim Pandurszkitól, aki szemtanúja volt az esetnek :
„Ignatov Andrej pravoszláv lelkészt a felkelés egyik vezérét falujában letartóztatták.
A falu közelében, az állomáson akasztófát állítottak fel. Körülötte összegyűjtötték
az egész lakosságot. A lelkész bátran és nyugodtan lépkedett előre az akasztófáig,
ott megállt, s lángoló szavakkal fordult a zokogó lakossághoz. A hóhérként szereplő
tiszt ezért gyorsan a nyakába akarta vetni a hurkot, de a kötél kiesett a kezéből.
A pap hozzá fordult és így szólt: Nép hóhérja, miért remegsz? Talán a lelkiismeret
szikrája lobbant fel benned? És ti, pribékjei — mondta a falu gazdagjainak —, ne
örüljetek!"
A szeptemberi felkelés leveréséről a debreceni újságok is megemlékeztek. A Debreczeni
Újság szeptember 22-i számában belgrádi értesülésekre hivatkozva, Elfojtották
a kommunista felkelést címmel ismét — ki tudja, hogy már hányadszor — beszámoltak
a felkelés leveréséről : „A Cankov-kormánynak sikerült a kommunista felkelést
csírájában elfojtani. A felkelés jól volt megszervezve, de korábban tört ki
mint tervezték. A bolgár határon erős jugoszláv csapatok állnak, hogy a bandák
betörését elhárítsák".
Nagy kő esett le ezzel a magyar ellenforradalmárok szívéről is. Jó ideig visszavisszatértek
a felkelés leverésének hírére, mintegy megnyugtatásként. A Debreczeni
Újság október 4-i számában A kommunista felkelés teljes letörése Bulgáriában címmel,
szófiai forrásra hivatkozva nem átallotta a szerkesztőség a következőket írni : „A felkelésnek
szociális okai nem voltak, nem is lehettek, tisztán politikai bujtogatás eredménye.
A bolgár parasztok helyzetét megkönnyítettük mezőgazdasági hitel nyújtásával
és megszüntettük a terményekre kiviteli vámot."
A bolgár fasiszták uralma huszonegy év múlva véget ért. Ugyanolyan verőfényes
napon és ugyanolyan lelkes felkeléssel győzött a bolgár nép. Egyszer s mindenkorra.