Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

Véres harcok Szófia körül főcím alatt több alcímmel — A bolgár kormánycsapatok
megverték a kommunistákat., Nagy vérontás Ferdinandovo és Filipopolis mellett. —
a grazi Tagespostra és a berlini Berliner am Mittagra hivatkozva, mitsem törődve
három nappal korábbi hírére, amely sietett beharangozni, hogy a kommunista forradalmat
sikerült leverni és az országban mindenütt nyugalom van, véres, az egész
országra kiterjedő harcokról írt. Nagyon érdekes a hír további része, amely szófiai
forrásra hivatkozva mintegy előre igyekszik igazolni a tiszti különítmények kegyetlenségeit,
vérengzéseit. A hír ezen része így szól: „A kormánycsapatok ágyúzzák
Ferdinandovo várost és azt hiszik, hogy a kommunisták eme utolsó fészkének eleste
már csak órák kérdése. Minthogy néhány olyan helyen, ahol már egyszer elnyomták,
a bolsevizmus ismét kitört, a kormány erélyes rendszabályokhoz nyúlt és több helyen
kiirtották a kommunistákat. Azt a kommunista csapatot, amely Filipopolis mentén
a vasútvonalat már háromszor felrobbantotta, teljesen megsemmisítették; a közlekedés
helyre állt és a vonatok nem késnek. Ferdinandovo környékén nagy vérontás
volt és a kormánycsapatok parancsnoksága attól tart, hogy a vörös csapatok ahhoz az
eszközhöz nyúltak, hogy az első vonalba polgárokat állítottak a vörösök védelmére
és így nagyon sok polgár halálát lelte. Emiatt a kormánycsapatok legénysége közt
rendkívüli az elkeseredés, a tisztek nem képesek többé a fegyelmet fenntartani s azt
hiszik, hogy a közül senki sem kap kegyelmet. Ennek ellenére megerősítik azokat
a híreket, hogy néhány faluban ismét felütötte fejét a kommunizmus."
Ezzel azonban a küzdelem nem ért véget. A júniusi felkelés ideje alatt — mint
ismeretes — a Bolgár Kommunista Párt semlegességi álláspontra helyezkedett, mert
abból a hibás megítélésből indult ki, hogy a harc akkor a burzsoázia két szárnya,
a városi és a falusi között folyik. A bolgár kommunisták rendkívül gyorsan feltárták
saját taktikájuk hibáit, augusztus 5-től 7-ig a Központi Bizottság ülést tartott, amelyen
a többség azon a véleményen volt, hogy nemcsak lehetséges, de szükséges az
eddigi irányvonal mielőbbi megváltoztatása, azaz hozzá kell látni a reakció elleni
döntő harc, a fegyveres felkelés előkészítéséhez. Ezt az elfogadott határozat jól tükrözi
: „A június 9-i államcsíny hatalmi válságot nyitott meg, s ebből a kiút nem lehet
más, mint a tömegek fegyveres felkelése a munkás-paraszt kormány nevében". Ott
olvasható még egy, nem kevésbé fontos útmutatás: „Politikai vonatkozásban a pártnak
arra kell törekednie, hogy létrehozza a városi és falusi dolgozók egységfrontját...".
Erről írt Révai József is a Munkás hasábjain : „A munkás- és parasztkormány jelszava
valóban logikus folytatása az egységfront taktikájának és szükségszerű kiegészí
tése a munkáskormány jelszavának".
A fasiszta Cankov-kormány szintén látta, hogy helyzete több mint bizonytalanszeptember
6-án Ivan Ruszev tábornok, belügyminiszter szigorúan bizalmas körtávirattal
elrendelte a megyei elöljáróknak, hogy a lehető legnagyobb titokban készítsék
elő a Bolgár Kommunista Párt központi és helybeli vezetőinek letartóztatását.
Szeptember 12-én a letartóztatásokat el is kezdték, bezáratták a pártklubokat,
elkobozták az ott levő iratokat. A párt felkészült erre a lépésre, s habár a rendőrségnek
sikerült 2500 kommunistát elfogni, a Cankov-kormány nem tudta megfosztani
a Bolgár Kommunista Pártot vezetőitől. Ugyanezen a napon a letartóztatások válaszaként,
a Rózsák Völgye keleti részében, elsőként Maglizs községben, a szeptember
23-ra virradóra kitűzött időpont előtt kibontották az antifasiszta felkelés zászlaját.
Az idő előtt kitört felkelés leveréséről meglepően gyorsan, már szeptember
14-én beszámolt a Debreczeni Újság. A közlemény címe is érdekes: Megakadályozták
a bolgár kommunisták forradalmát. A cikk egy Szófiából szeptember 13-án kelt
tájékoztatásra hivatkozva ezt írta: „A bolgár kommunisták a hadsereg soraiba is be
akartak férkőzni. A bolgár kormány az összeesküvés felfedezése után erélyes intéz-