Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

dozatául. A nemzetközi közvélemény általában rosszul tájékozódott a bulgáriai
eseményekről. Különösen olyan országokban, ahol ellenforradalmi vagy fasiszta
rendszer volt uralmon, mint Magyarországon is. A magyar sajtó kétféleképpen foglalkozott
a szeptemberi felkelés eseményeivel. A magyarországi, ellenforradalmi
sajtója egyrészt elhallgatta, másrészt helyeslőleg, részletezve megírta, mintegy „leleplezte"
a Cankov-klikk rémtetteit, kapcsolatait, politikai törekvéseit. Ezek a „leleplező"
híradások, cikkek különösen jellemzőek voltak a magyar vidéki sajtóra, többek
között a debrecenire is. A vidéki újságok ugyanis a különböző megbízható helyekről
beszerzett híranyagukat opportunizmusból vagy szószerint vagy túlmagyarázva
jelentették meg. Dolgozatomban az 1923. évi felkelések magyar sajtóvisszhangjáról
kívánok rövid áttekintést nyújtani.
Az Amerikában élő magyar emigránsok egyik lapja, az Új Előre 1923. június
12-i számának első oldalán a szófiai amerikai követség jelentése található, amely
szerint: „Az agrárkormányt gondosan előkészített katonai államcsíny megbuktatta.
A király jóváhagyta az új miniszterek listáját. Az új kormányban a parasztpárton
és a kommunista párton kívül minden párt képviselve van. A többség a burzsoá párté.
A vidéki nagyobb városokból az államcsíny sikeres végrehajtását jelentik, azonban
kétséges, hogy a falvak milyen magatartást fognak tanúsítani. A vidékről nem érkeznek
megbízható hírek. A volt háborús minisztereket kiszabadították a börtönből. Az államcsínynek
fascista jellege van."
Erről a jól előkészítettségről éppen egy debreceni újságból tudhatunk meg nagyon
lényeges részleteket. A Debreczeni Független Újság, amely előzőleg semmiféle
hírt sem közölt a bulgáriai eseményekről, jóval később, szeptember 26-i számában
Leverték a bolgár kommunista forradalmat címmel a következőket írta: „A szófiai
követség (ti. magyar) közli : Minden ellentétes hírrel szemben a leghitelesebb forrásból
kapott értesüléseink alapján megállapíthatjuk azt a tényt, hogy Bulgáriában
a kommunista szervezkedést a bolgár nemzeti kormánynak sikerült teljesen leverni.
A rendet az egész országban már helyreállították és fenntartják a nagyantant engedélyével
behívott és még ma is zászló alatt, fegyverben álló tisztekből és altisztekből
alakított katonai csapatok. Ma különösen nagy jelentőséggel bír ez az engedély,
amellyel a világháborúban a nagyantant ellen küzdött bolgár tisztek fegyverbe
szólítását maga a nagyantant hagyta jóvá. Minden ezzel a feltétlenül hiteles értesülésről
terjesztett híresztelések, amelyek állítólag bolgár kommunista lázadásról szólnak,
nem egyebek, mint a külföldre szökött bulgár kommunisták és a bolsevista pénzen
fenntartott sajtóügynökségek útján világgá bocsátott minden alapot nélkülöző
óhajtások".
Itt, ebben az idézetben ugyan nem a június 9-i puccsról van szó, de arról igen,
hogy már a júniusi puccs végrehajtásához megszervezték a tiszti különítményeket,
méghozzá az antant beleegyezésével, sőt bizonyára támogatásával is. Ahogy a hírből
is kiolvashatjuk, ezek a tiszti különítmények a puccs végrehajtása után is fegyverben
maradtak. Ők kezdeményezték és hajtották végre azt a „fehér terrort", ami ellen aztán
a bolgár kommunisták is felkeltek.
Június 12. keddi nap volt, a puccsot viszont szombaton, 9-én hajtották végre.
Mi is történt akkor Bulgáriában? A hatalom immár negyedik éve a Bolgár Földműves
Népi Szövetség kezében volt, ennek vezére pedig a polgári demokrata politikus
és egyben akkori miniszterelnök, Alekszandar Sztambolijszki, akiről Jászi Oszkár
többször is írt, sőt június 20-án Sztambolijszki és Károlyi c. írásában a két merőben
különböző életutat járt politikus sorsának lényegi azonosságát vázolta : „Károlyinak
ugyan az a bűne, mint Sztambolijszkinek, ki hasonlóképpen komolyan vette az antant
,,békecéljait" közben földet adott a népnek és mindent meg akart tenni egy újabb