Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

mányzat kezdte meg, a legfontosabb a Várna—Ruszcsuk (ma Rusze) közti vasútvonal
építése volt. A berlini kongresszus határozatai értelmében ki kellett építeni
a Balkánt átszelő' európai vasútvonal Bulgáriára eső részét, amit megint nem lehetett
megoldani külföldi kölcsön nélkül. 22
Az Osztrák—Magyar Monarchia végül is
kikényszerítette, 23
hogy 1888-ra megépült a Bécset Konstantinápollyal összekötő
vasút (máig a legfontosabb balkáni vasútvonal), 1912-re már 1948 km-re nőtt a bulgáriai
vasutak száma. Ez kétségtelenül valamelyest előmozdította a belső piac fejlődését,
még inkább a mezőgazdasági kivitel lehetőségeit.
A tőkés Európához való felzárkózás fő kérdése azonban mégis a modern ipar
fejlesztése volt. Az állam, legalábbis elvben, ezt kezdettől fontosnak tartotta, elsősorban
katonai szempontból. 1892-ben hozták meg az első iparfejlesztő törvényt és
megrendezték ezzel kapcsolatban az első országos kiállítást, 24
azután még újabb
további intézkedések is történtek. Az iparfejlesztésre jutó csekély külföldi tőkéből
1909-ig 13 vállalatot alapítottak. 1894-ben az országban 500 ipari műhely állt fenn,
5732 munkással (vagyis egy-egy üzemre nem sokkal több jutott átlagban tíz munkásnál).
Az átlag viszont csalóka, mert ebből az 500 műhelyből 72-ben dolgozott az
összes munkás nagyobb fele, mintegy 3000 (vagyis átlagban 40 főnyi munkással).
Nyilvánvaló, hogy a több mint 400 egyéb műhely valójában csak kézművesipari
szinten volt. Az iparfejlesztés eredményeit mutatja, hogy 191 l-re a műhelyek (vállalatok)
száma 345-re csökkent, viszont ezekben már majdnem háromszor annyi munkás,
15 886 fő dolgozott, méghozzá gépeken, amelyek összesen 27 885 lóerőt jelentettek.
Az ipari üzemek nagyobbrészt élelmiszer- és textilipari üzemek voltak 1911ben,
mintegy 100 az előbbi, 61 az utóbbi ágazatban. Ezek nagyjából már hazai tőkéből
alakultak, a külföldi tőke nem ezekbe, hanem a villamossági iparba, a bányászatba
és a vegyiparba áramlott. Az ipar teljesítőképességét mutatja, hogy 1909-re
a hazai fogyasztás egyharmadát fedezte, már vagy még csak —• a megítélés változó
lehet. 25
Az iparcikkek kétharmadát viszont külföldről kellett behozni, s ennek fejében
természetesen elsősorban csak mezőgazdasági terményekkel szolgálhatott Bulgária.
A század végén a kivitel 4
/ 5-ét jelentették ezek, több mint felét egymagában a gabona.
A külkereskedelmi forgalomban 1908-ig nehézséget okozott, hogy Bulgária
autonóm státusa miatt az oszmán birodalomra a nagyhatalmak által rákényszerített
alacsony vámtételek az országra nézve is érvényesek voltak. A függetlenség kikiáltása
1908-ban ezt az akadályt felszámolta, de 1914-ig ennek a hatása még nem
érvényesülhetett.
1914-re, amikor a két Balkán-háború után Bulgária újabb háborús nehézségeknek
nézett elébe, holott az előzők is alaposan megviselték, mint a néhány felvillantott
adat is talán mutatja, Bulgária ugyan beilleszkedett az európai tőkés társadalomba,
eléggé alárendelt és kiszolgáltatott szerepben, de csak éppen megindult, mint Berend
T. Iván és Ránki György fogalmaznak, 26
a modernizálódás útján, az agrárjelleg
még nem változott, az ipari fejlődés a korszakon belüli európai átlaghoz képest
22. Peter F. Sugar: Railroad construction and the development of the Balkan village in the last
uqarter of the 19th century. In: Der Berliner Kongress von 1878. 485—498.
23. Palotás Emil: Az Osztrák—Magyar Monarchia balkáni politikája a berlini kongresszus
utná 1878—1881. Bp., 1982.
24. D. Micsev: Parvoto balgarszko zemedelszko-promisleno izlozsenie i Zemedelszko-promislenijat
szabor v Plovdiv 1892 g. Isztoricseszki Pregled 1955.11. 5. sz.
25. Berend T. Iván—Ránki György: i. m. 195.
26. Berend T. Iván—Ránki György : Az ipari forradalom sajátos közép-kelet-európai típusa.
In: Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Az európai periféria
az ipari forradalom korában. (Bp., 1979) 427—474.