Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

kölcsönt vett fel, ennek zöme francia tőke volt. 1887-ben, alig egy évtizeddel a felszabadulás
után az államadósság 26,4 millió frankot tett ki. 1914-re már 850 millióra
nőtt 18
(és a XIX. század érdemben nem ismerte az inflációt!).
Az államadósságnak mintegy harmincszorosára való megnövekedése önmagában
véve még nem jelentene ijesztő arányt, ha ezt a tőkét valóban termelő célokra
lehetett volna befektetni. Ez viszont nem történt meg, nemcsak a kormányon levők
hibáiból vagy gonoszságából, hanem egyszerűen azért, mert sok minden egyéb célra
is kellett juttatni belőle, említettük már a vasutat vagy a hadsereget, de utalhatunk
az állandó költségvetési hiányra, az ország szegény voltának kiáltó jelére, vagy egyszerűen
a kamatok fizetésének kemény szükségére. A korszak végén a felvett kölcsönök
40%-át emésztette fel a költségvetés kipótlása és a hadsereg fenntartása, szerény
fejlesztése. Nem valami militarizmus diktálta ezt, a további nemzeti feladatok,
a még oszmán uralom alatt élő testvérek felszabadítása a XX. század elején már
komoly háborúk megvívására kényszerítette a kormányzatot. 19
Viszont mindez azt
jelentette, hogy az ipar fejlesztésére a kölcsönök összegének csak mintegy 5%-át
lehetett fordítani.
A modern gyáripar másik oldala, a rendelkezésre álló szabad bérmunkaerő,
ugyancsak szűkösen termett csupán. Igaz, a lakosság száma elég gyors ütemben gyarapodott,
az 1880-as 2,8 millióról 1910-re már 4,3 millióra emelkedett. Ennek zöme
azonban továbbra is birtokos paraszt volt, aki ragaszkodott földjéhez, bármilyen
nehezen is élt meg belőle. A birtokmegoszlásra rendelkezésünkre áll az 1899-es
összeírás adata. A 10 ha-nál (nagyjából 20 holdnál) kisebb paraszti birtokok az
összes birtok 67,3%-át adták, kezükben volt a megművelt földterület 49%-a. A 10—
100 ha közti birtokosok 32,6%-nyian voltak, a földterület 44,5%-ával. A 100 ha-nál
nagyobb birtokok mindössze a birtokok 1 ezrelékét tették ki, a földterület 6,5%-ával. 20
Vagyis érdemben nagybirtok nem volt, hiszen a 100 ha-nál nagyobb birtokok sem
haladták meg sokkal ezt a birtoknagyságot, részben pedig állami kézben levő földek
voltak.
A mezőgazdaság helyzetéhez hozzátartozik még az is, hogy a hagyományos
háromnyomásos rendszer felszámolása csak lassan haladt előre, hiszen a mezőgazdaság
fejlesztésére végképp nem jutott tőke. A nyomásos gazdálkodás pedig az amúgy
is csekély birtokok nagy szórtságát jelentette, nem egy paraszti birtok akadt, amely
harminc-egynéhány parcellára oszlott, ami nyilván nem könnyítette meg a művelést.
A termények is hagyományosak maradtak, a búza és a kukorica túlsúlyával, csak
idővel járult ehhez a dohány, amelyet külföldre is lehetett szállítani, meg a déli területeken
a rózsatermesztés, az ugyancsak jól értékesíthető rózsaolaj előállítására.
A falun maradó lakosság lélekszámának a növekedése az amúgy is kis földterületek
további felosztásához vezetett az örökösök között, vagyis a szegényparasztság arányának
az emelkedéséhez. Hogy milyen szegényes volt a mezőgazdaság, amelynek értékesítési
nehézségei is nagyok voltak a belső piac gyengesége miatt, azt az állami adók
egyre halmozódó hátraléka is mutatta, vagy az a tény, hogy 1899-ben a kormányzat
visszaállította az oszmán uralom idején megvolt terményadót, mert az adó pénzben
való behajtása majdhogynem reménytelennek látszott. 21
A vasúti közlekedés kiépítését, katonai megfontolásokból, még az oszmán kor-
18. Uo. 151.
19. G. Markov: Szadbonosznite sztapki na Balgarija v Balkanszkite vojni (1912—1913 g.)
Isztoricseszki Pregled 1982. 38. 4. sz.
20. Berencl T. Iván—Ránki György : i. m. 68.
21. Dimitar Koszev : Szelszkoto dvizsenie v Balgarija v kraja na XIX vek. Isztoricseszki Pregled
1949. 5. sz.