Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

teljesen ingyen. Paraszti országban ez kétségtelenül lényeges mozzanat. Csakhogy
a polgári forradalom akkor jelentett valóban nagy eló'relépést Európában, ha a már
sokoldalúan kibontakozott tőkés viszonyok feudális gátjait tüntette el, erős burzsoázia
vezetésével, amely a forradalom győzelme után a modern tőkés fejlődés minden
kellékével rendelkezett. (Más kérdés, hogy az európai államok többségében, a periférián
nem így ment végbe a polgári forradalom.)
Bulgária is átalakult tehát érdemben önálló országgá, de változatlanul szegény
és paraszti ország maradt. A modernizálás, a tőkés fejlődés kibontakoztatása az új
kormányzatra hárult, amelynek tagjai persze a politikai lehetőségekkel tisztában
voltak, de a gazdasági kérdésekben még alig jutottak túl a hagyományos társadalom
fogalmain.
A szegény és paraszti ország beilleszkedése a modern tőkés fejlődésbe mindenekelőtt
óriási tőkét igényelt volna. Nemcsak egyszerűen az ipar fejlesztésére, a mezőgazdaság
modernizálására, a kereskedelmi, közlekedési és hitelhálózat kiépítésére,
mint az általában jelentkezett Európában. Még magát az államhatalmat is ki kellett
építeni, a közigazgatásnak szükséges helyiségeket megteremteni, hadsereget létrehozni,
ami már akkor eléggé költséges passzió volt.
Szegény, elmaradott (vagy akár kevésbé elmaradott) országokban ez a tőke
csekély részben belső erőkből, jóval nagyobb részben külföldi kölcsönökből kerülhetett
elő. A belső erők a szegényparaszti országban nyilván igen csekélyek lehettek.
A jórészt hasonló helyzetben levő Görögország esetében már a század középső
harmadában nagy segítséget jelentett az, hogy a bolgárnál összehasonlíthatatlanul
fejlettebb görög burzsoázia jórészt az ország területén kívül élt ugyan, az oszmán birodalom
egyéb tartományaiban, Oroszországban, meg jónéhány egyéb európai
országban, de vagyonának nem jelentéktelen részét az új államba vitte át, annak
rendelkezésére bocsátotta. (S még így is nagyobbrészt külföldi kölcsönökre szorult
az ország, a század végére már be kellett jelentenie az államcsődöt.) 16
Ilyen, az ország
területén kívül élő kereskedő burzsoáziája Bulgáriának is volt, de ez jóformán semmi
segítséget sem tudott nyújtani a belső tőkefelhalmozáshoz, mert annyira vagyonos
mégsem volt. A belső felhalmozás lehetőségeit mutatja, hogy 1876-ban, tehát még
közvetlenül a felszabadulás előtt, megalakult az első bank, inkább takarékpénztárféle,
és 1887-re már 5, 1905-re 36 bank működött. Ezek jórészt valóban a belső forrásokból
jöttek létre, hiszen csak 1901-ben alakult meg az első bank, amelyet a külföldi
tőke hozott létre. 17
De még 36 bank is kevés volt azokhoz a feladatokhoz képest,
amelyek az ország előtt álltak, s többek között például a vasútépítésben, nemzetközi
kötelezettségeket jelentettek, ezeket a berlini kongresszuson hozott határozatokat
a nagyhatalmak előbb-utóbb számonkérték.
Nyilvánvaló ilyen körülmények között, hogy az egyetlen komoly lehetőség tőke
szerzésére a külföldi kölcsönök útján nyílt meg. (Hadd tegyük hozzá, Anglián kívül
nem volt egyetlen olyan ország sem, amely a modernizálást külföldi tőkebehozatal
nélkül meg tudta volna oldani, legalább is a kezdeti években és évtizedekben, csak
a fejlettebb államok esetén ennek az aránya már egyre csökkent a hazai nemzeti
jövedelemből adódó lehetőségekhez képest.) A bolgár állam is kénytelen volt ilyen
kölcsönökhöz folyamodni. A Balkánra az európai hatalmak (és az illető ország bankjai)
nem szívesen vittek ki tőkét, a megtérülés bizonytalan volt, ezért az államkölcsönök
(és zömmel ilyenekről volt szó) magas kamatokkal kerültek lekötésre, tehát
eleve súlyosan terhelték az államot. A bolgár állam 1914-ig összesen kilenc nagy állam-
16. Nicolas Svoronos: Histoire de la Grèce moderne. Paris, 1964.
17. Berend T. Iván—Ránki György: i. m. 102.