Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

tagjaiból került ki, nem jelentéktelen részben törökökből is. 12
Még a múlt század
derekán is az Oroszország által elvett oszmán területekről török népcsoportokat
telepített a kormányzat bolgár területre is. A szorgos újabb kutatás viszont azt is
kiderítette, hogy éppen a múlt század derekán a városok etnikai összetételében komoly
változások álltak be, a városokba a környékről egyre bővülő számban kerültek
be bolgárok is, gyarapítva a régtől is meglevő bolgár kézműves lakosság számát. 13
Persze a számbeli arányokról megint jóformán semmit sem tudunk, csak a későbbi,
1878 utáni fejleményekből látszik valószínűnek, hogy a bolgár társadalom zömét
továbbra is a parasztok tették ki. De nemcsak ők. A kézművesek mellett nem szabad
megfeledkezni a bolgár etnikumhoz tartozó, nem egy esetben nagy vagyonnal rendelkező
kereskedőkről sem (tekintélyes házaikat ma a bolgár műemlékvédelem gondozza
mintaszerűen). A bolgár nemzeti mozgalom pedig a korábban az értelmiség szerepét
egyedül ellátó papság mellé most már egy világi értelmiséget is létrehozott,
tanítókat, (a kor nagy bolgár költője, Hriszto Botev is ilyen tanító fia volt). Az 1860-as
években a kormányzat, éppen a teljes függetlenségre törő nemzeti mozgalom ellensúlyozására,
komoly gazdasági és közigazgatási reformokkal is próbálkozott, csakhogy
ezeknek már nem volt meg a kifutási idejük. Az a, már 1838-ban megkezdett
alapvető reform pedig, amely a szpáhi-birtokot közvetlenül állami kezelésbe vette át,
a parasztság helyzetén érdemben nem módosított, gazdálkodási önállóságuk megmaradt.
Sok, kis földjén gazdálkodó paraszt, városi kézművesek, akik tönkremennek
a verseny miatt, gazdag kereskedők, akik vagyonukat nem tudják sem ipari létesítményekbe,
sem földbirtokba fektetni — egészében még mindig a hagyományos társadalom
képe az, amellyel akár a felszabadulás előestéjén is találkozunk. A tőkés
viszonyok kialakulásának az előfeltételei jószerivel hiányoztak, így az oszmán
feudális rendszer bomlása nagyon is érezhető, mindenki számára nyomasztó tény volt,
az új társadalom csírái azonban alig jelentkeztek. Ezt az álláspontot persze mind
a mai napig sokan vitatják, a tőkés viszonyok nagyobb elterjedtségét próbálják bizonyítani,
14
a bizonyítékok azonban eléggé szórványosak, nem is beszélve arról,
hogy éppen a bolgár etnikum körében csekélyek.
Ilyen körülmények között érte a bolgár társadalmat az 1878-as felszabadulás,
az előző évben kitört orosz—török háború eredményeképpen. Nincs módunk rá,
hogy a politikai fejleményekről is beszéljünk, mérlegre tegyük a bolgárok hozzájárulását
politikai felszabadulásukhoz. Számunkra itt a tény a fontos: 1878-ra
orosz segítséggel létrejött egy forma szerint ugyan még mindig az oszmán birodalomtól
függő, csak belső autonómiával rendelkező fejedelemség, méghozzá az eredetileg
az orosz békediktátumban megadott területnél jóval kisebb területen, mert a nagyhatalmak,
elsősorban Anglia és Ausztria-Magyarország alaposan megnyirbálták. 15
De végül is, érdemben önálló, s egyúttal a maga erejére utalt kis állam jött létre.
A felszabadulás azáltal, hogy az oszmán államhatalmat, és ahol még voltak,
a török földesurakat elkergette, a polgári forradalom szerepét is betöltötte azzal,
hogy a parasztok földjét most már szabad tulajdonukba adta át, a gyakorlatban
12. A. Sz. Bejlisz: Szocial'no — ékonomicseszkaja problematika bolgarszkogo Vozrozsdenija
v isztoriografii NRB (1944—1980 gg.) In: Isztorija i kul'tura Bolgarii. Moszkva, 1981, 60—100.
13. Nikolaj Todorov: La ville Balkanique aux XIV e
—XIX e
siècles. Développement socioéconomique
et démographique. Bucarest, 1980.
14. Sz. M. Szteckevics—V. A. Jakubszkij: Ékonomicseszkie aszpektii formirovanija nacij.
In: Formirovanienacij vCentral'noj i Jugo-vosztocsnoj Evrope. Moszkva, 1981,16—28.
15. Der Berliner Kongress von 1878. Die Politik der Grossmächte und die Probleme der
Modernisierung in Südosteuropa in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Szerk. Ralph Melville—
Hans-Jürgen Schröder. Wiesbaden, 1982.