Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 

41. SZÁM 

BOLGÁR TANULMÁNYOK 

BtjirapCKH CTy/jHH 

IV.

A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 

SZERKESZTI: GAZDA LÁSZLÓ 

41. 

BOLGÁR TANULMÁNYOK 

B-jbJirapCKH CTy/jHH 

IV.

TARTALOMJEGYZÉK 

Niederhauser Emil: Az új bolgár állam beilleszkedése a XIX. századi tőkés 

fejlődésbe 5 

Gjurov, Alexandar: Az 1923-as bolgár felkelés magyar sajtóvisszhangjáról 13 

Peneva—Vincze, Lily: Das Bauernhaus im Gebiet von Panagüriste. Architektur, 

Raumfunktion und innere Einrichtung" 19 

A panagűrisztei kerület parasztházainak építészete, funkciói és berendezése 

46 

Dankó Imre: A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései 47 

Ethnographische Fragen der bulgarischen Märkte und Jahrmärkte . . 61 

STHorparjbucKH Bbnpocu Ha 6i>jirapcKHTe na3apn h naHanpn •. . . . 63 

V. Szathmári Ibolya: Egy élő bolgár népszokás: a martenícska 65 

Ein lebendiger bulgarischer Volksbrauch : Martenischka 75 

}Khb ötjirapCKH oönau: MaTeHHua 77 

Balassa Iván: Hriszto Vakarelszki a bolgár nép nagy tudósa 79 

Sz. Kürti Katalin: A bolgár szobrászat fejlődése 1878-tól 1945-ig . . . . 87

Niederhauser Emil 

Az új bolgár állam beilleszkedése a XIX. századi tőkés fejlődésbe 

A modern Európa kiemelkedése a hagyományos társadalomból a történetírás 

egyik sokat kutatott és talán még többet vitatott kérdése már a múlt század közepétől. 

Újabb és újabb közgazdasági elméletek különböző friss szempontokat nyújtottak 

a gazdaságtörténészek számára, más és más tényezők kerültek előtérbe vagy szorultak 

hátra, és a vita ma is változatlanul folyik. Jérôme Adolphe Blanqui, a közgazdász 

megállapítása azonban, aki először vetette fel a két forradalom kérdését, 1 

amely 

ezt a fejlődést Európában elindította, majd az egész világra kiterjesztette, más és más 

interpretációval, de a múlt század dereka óta érvényes. 

Blanqui szerint az angol ipari forradalom és a francia politikai forradalom volt 

az, amelynek együttes hatása a mai Európát létrehozta. Nehéz volna egyértelműen 

állást foglalni, melyik volt kettejük közül a fontosabb, hiszen gazdaság és politika 

kölcsönhatását ma már nemcsak a marxisták látják világosan. Nem kétséges, hogy 

a tőkés fejlődés politikai előfeltételeinek a megteremtése az egyik lényeges pont volt. 

De tárgyunknál fogva az ipari forradalom kérdése kell hogy elsőrendűen foglalkoztasson. 

Világos ma már, hogy az ipari forradalom 2 

nem szűkíthető le egyszerűen a hagyományos 

módon néhány textilipari munkagép és a gőzgép, mint a legfontosabb 

erőgép feltalálására a XVIII. századi Angliában. Az biztos, hogy ezeknek a találmányoknak 

jelentős szerepük volt, az ipari forradalom fogalma azonban ennél sokkal 

szélesebb, az egész gazdaság és a társadalom mélyreható átalakulását kell ezen érteni, 

s ennek a modern gépi nagyipar létrejötte csak az egyik összetevője, a kérdés pénzügyi 

oldalai, a megfelelő társadalmi szerkezet, a rendelkezésre álló szabad bérmunkaerő, 

az állam támogató ösztönző szerepe, a tőkés viszonyoknak megfelelő jogrendszer 

kialakulása ugyancsak lényeges mozzanat. Ezeknek a tényezőknek bonyolult kölcsönhatása 

nyomán indulhatott meg a hagyományos társadalom béklyóinak a lerázása 

után a gazdaság önfenntartó növekedése, az egyre nagyobb volumenű termelés. 

És ha a mai világhelyzetben már kissé le is lohadt az 1950—60-as évek nagy lelkesedése 

a gazdasági növekedés iránt, mert a hátrányok most kezdenek kiütközni, a 

múlt század vonatkozásában egyértelműen pozitív jelenségnek látjuk ma is. 

Immanuel Wallerstein sok vitát felkavaró könyve, A modern világrendszer 3 

dobta be a köztudatba, hogy a „hosszú" XVI. század óta az akkor még csak Európa 

jórészére és a két Amerikára, meg néhány egyéb gyarmatra kiterjeszkedő gazdasági 

1. Jérôme Adolphe Blanqui: Histoire de l'économie politique en Europe, depuis les anciens 

temps jusqu'à nos jours. 2. köt. (Paris, 1837—38). 

2. Phyllis Deane : The first industrial revolution. (Cambridge, 1965). 

3. Immanuel Wallerstein: The modern world-system, vol. 1. Capitalist agricultura and the origins 

of the European world-economy in the sixteenth century. (New York—San Francisco—London, 

1974). Magyarul: A modern világgazdasági rendszer kialakulása (Bp. 1983).

világrendszer legalább is két nagy részre osztotta az országokat, a gyorsan fejlődő, 

a többi területre nyomást gyakorló fejlett magra (ez Észak-Nyugat-Európát jelentette, 

a németalföldi és Rajna-vidéki területeket, Észak-Franciaországot, jóval később 

Angliát) és a perifériára, amely ilyen vagy olyan módon kapcsolatba került ezzel 

a maggal, és maga lemaradva a fejlődésben ennek az európai központnak a fejlődését 

segítette elő. Azt jóformán senki sem vitatja már, hogy egész Kelet-Európa 

ehhez az elmaradott perifériához tartozott, legfeljebb a maghoz fűződő kapcsolatainak 

az intenzitásában voltak fokozati különbségek, és nyilvánvalóan az erősebb, 

szorosabb kapcsolat a periféria fejlődését is idővel — persze, nagyon idővel — meggyorsíthatta. 

És ezzel már el is érkeztünk voltaképpeni témánkhoz, a bulgáriai gazdaság fejlő 

déséhez. 4 

Az első és a legalapvetőbb tényező ebben a vonatkozásban nem egyszerűen 

az, hogy Bulgária is a perifériához tartozott, hanem az, hogy még ezen belül is az elmaradottabb 

területhez, aminek alapvető okát az évszázados oszmán hódoltságban 

kell megkeresni. 

Nem mintha az oszmán birodalom behatolása Európába, rátenyerelése a balkáni 

országokra, azok felszámolása, vagy legföljebb a peremterületeken bizonyos autonómiának 

a meghagyása önmagában véve egy csapásra súlyosan visszavetette volna 

ezt a területet. A Bizánc örökségét sok vonatkozásban átvevő oszmán birodalom 5 

az első évszázadokban kétségtelenül a feudalizmusnak az európaitól eltérő, más formáját 

honosította itt meg, de amíg a birodalmi szerkezet, újabb és újabb területek 

meghódítása révén még kellőképpen működött, az elmaradottság nem volt szembetűnő 

az európai periféria egyéb, mondjuk dél-európai országaihoz képest. Az újabb 

török történeti kutatás joggal mutatott rá a balkáni városi fejlődés 6 

jelentőségére, 

amely nem csupán a közvetítő kereskedelemben játszott szerepet, hanem sokkal 

inkább a kézművesség fejlődését mozdította elő, és éppen a balkáni városok uralkodó 

szerepet játszottak a birodalom egész, ázsiai és afrikai területekre is kiterjedő piacán. 

A birodalom működése azonban legkésőbb a XVIII. században már nem volt 

a régi, a hódítások lehetősége voltaképpen már korábban leszűkült, a XVIII. században 

pedig az oszmán birodalom már csak további területeket vesztett, miután Magyarország 

felszabadításával Európa a Habsburg-monarchia képében már a Balkán 

határához ért. Az előző században keletkezett repedések most kiszélesedtek, a gazdasági 

élet hanyatlása már szembetűnő volt, és ez a hanyatlás akkor sem állt meg, 

amikor éppen az angol ipari forradalom révén megindult a modernizálódás. 7 

Hiába 

volt a Balkán gazdag ásványkincsekben, hiába voltak egyes területei a földművelés, 

mások az állattenyésztés számára alkalmasak, a birodalom megroppant ereje már 

nem tudott önmagából valamiféle megújulást biztosítani. Teljesen világossá vált 

ez a múlt század közepére, amikor az oszmán birodalom, a Krími-háborúban nyújtott 

nyugati segítség fejében kénytelen volt piacait feltárni a nyugati iparcikkek előtt, 

amelyek természetesen olcsóságukkal és divatos voltukkal leküzdhetetlen versenyt 

támasztottak a balkáni kézművességnek. A modern ipar megteremtésének az előfeltételei 

jóformán teljesen hiányoztak, ami elszórt kísérlet történt pl. bolgár területen 

4. D. Koszev—H. Hrisztov—D. Angelov: Bulgária története. (Bp., 1971), Sztopanszka isztorija 

na Balgarija 681—1981. (Szófia, 1981), Berend T. Iván—Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági 

fejlődése a 19—20. században. 2. kiad. (Bp., 1976). 

5. L.S. Stavrianos: The Balkans since 1453. (Hinsdale, 111., 1958). 

6. H. Inalcik: The foundations of the Ottoman economico-social system in cities. In: La ville 

Balkanique XV e 

—XIX e 

ss. (Szerk. Nikolaj Todorov, Szófia, 1970) 17—24. 

7. Peter F. Sugar: Southeastern Europe under Ottoman rule 1354—1804. (Seattle—London, 

1977).

is, jórészt az állam ösztönzésére, egyedi kivételektó'l eltekintve, hamarosan befulladt, 8 

nem bírta a konkurrenciát. Nemcsak a kellő tőke hiányzott, a modern ipar másik 

oldala, a szabad bérmunka sem állt rendelkezésre kellő mennyiségben. 

Ennek megértéséhez még egy futó pillantást kell vetnünk a birodalom földbirtokviszonyaira, 

megint elsősorban balkáni vonatkozásban. Az oszmán hódítás 

a muzulmán birtokviszonyokat ültette át a balkáni területre, amely a hódítás időpontjában 

az európai feudalizmus még eléggé fejletlen változatát képviselte. 9 

A mu 

zulmán feudalizmus 10 

alapvető vonása az volt, hogy a földbirtok egészében a szultán 

(vagyis az állam) tulajdona, és kisebb-nagyobb hűbérbirtokok formájában a szpáhik, 

lovaskatonák kezében van, akik a birtok fejében katonai kötelezettséggel tartoznak. 

Amíg a rendszer jól működött, ezt a hűbér-jelleget meg tudta őrizni, a birtokok nem 

váltak örökletesekké, a szpáhiktól az egyik birtokot elvették, másutt adtak helyébe 

újat. Igaz, már kezdetben voltak olyan földterületek, amelyek ebből a rendszerből 

kiszakadtak, a szultán közvetlen kezelésében állók, egyházi alapítványok, sőt kifejezetten 

magántulajdonban levő földek is, bár ezek kiterjedése csekély volt. A hanyatlás 

időszakában újabb jelenség bukkant fel, a csiftlak-birtok, 11 

ez már a keleteurópai 

majorsági gazdaságokra emlékeztetett, s bár jogi helyzete tisztázatlan volt, 

a gyakorlatban örökletes földbirtok volt, amelyet kényszerített robotmunkával, 

de olykor bérmunkával is műveltek. Egy lényeges mozzanat azonban mégis elválasztotta 

ezeket a birtokokat a mi számunkra ismeretes latifundiumoktól: terjedelmük 

összehasonlíthatatlanul kisebb volt, a mi fogalmaink szerint inkább gazdagparaszti 

birtoknagyságnak felelt meg. Számuk sem volt különösebben nagy (pontos adatokkal 

senki sem rendelkezik). 

Csiftlak-birtoka már a helyi balkáni, nem-muzulmán lakosságnak is lehetett 

a gyakorlatban, a szpáhi nagybirtok azonban csak muzulmán vallásúak kezén volt 

található. A helyi, keresztény lakosság paraszt volt, aki a szpáhi-birtokból neki 

juttatott területet művelte meg, s ennek fejében tartozott a földesúrnak szolgáltatásokkal. 

Ezek jellege már nem fontos a mi szempontunkból. Viszont lényeges az a mozzanat, 

hogy a paraszt forma szerint nem volt a szó európai értelmében jobbágy, és 

a gyakran változó hűbérbirtokos miatt voltaképpen eléggé önállóan gazdálkodhatott, 

a földesúr ebbe nem szólt bele, csak a szolgáltatásokat követelte. Ami azt jelenti, 

hogy többek között bolgár területen egy viszonylag önálló paraszti gazdálkodás alakult 

ki. S ez egyúttal azt is jelenti, hogy a bolgár társadalom zömmel a földjén, a mi 

fogalmaink szerint valamiféle jobbágytelken gazdálkodó parasztokból állt. 

Természetesen tudatosan egyszerűsítünk ezzel a fogalmazással. A múlt század 

derekára a helyzet már sokkal bonyolultabb volt. Kétségtelen, hogy a bolgár etnikum 

(vagy nép) tagjainak túlnyomó része ilyen paraszt volt. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk 

arról, hogy éppen az oszmán uralom etnikailag rendkívül tarkává 

tette a Balkán térképét, a városi lakosság bolgár területen is zömmel más etnikumok 

8. H. Gandev—N. Todorov: O vozniknovenii promüslennüh kapitaliszticseszkih predprijatij 

V Oszmanszkoj imperii XIX v. Voproszü Isztorii 1958. 8. sz. 

9. Isztorija na Balgarija. Tom. 3. Vtora balgarszka darzsava. (Szerk. Sztrasimir Lisev stb. 

Szófia, 1982). 

10. Bisztra Cvetkova: Harakterni cserti na Oszmanszkija feodalizam v balgarszki zemi. Isztoricseszki 

Pregled 1950/51. 7. 4. sz.; uő.: Turszkijat feodalizam i polozsenieto na balgarszkija narod 

do nacsaloto na XIX vek. Isztoricseszki Pregled 1955. 1. sz.; Vera Mutafcsieva: Kategoriite feodalno 

zaviszimo naszelenie v balgarszkite zemi pod turszka viaszt. Izvesztija na Insztituta za Balgarszka 

Isztorija 1959. t. 9.57-82. 

11. Hriszto Gandev: Zarazsdaneto na kapitaliszticseszki otnosenija v csifliskoto sztopansztvo. 

(Szófia, 1962), Fannv Miikova: Pozemlenata szobsztvenoszt v balgarszkite zemi prez XIX vek. 

(Szófia, 1970).

tagjaiból került ki, nem jelentéktelen részben törökökből is. 12 

Még a múlt század 

derekán is az Oroszország által elvett oszmán területekről török népcsoportokat 

telepített a kormányzat bolgár területre is. A szorgos újabb kutatás viszont azt is 

kiderítette, hogy éppen a múlt század derekán a városok etnikai összetételében komoly 

változások álltak be, a városokba a környékről egyre bővülő számban kerültek 

be bolgárok is, gyarapítva a régtől is meglevő bolgár kézműves lakosság számát. 13 

Persze a számbeli arányokról megint jóformán semmit sem tudunk, csak a későbbi, 

1878 utáni fejleményekből látszik valószínűnek, hogy a bolgár társadalom zömét 

továbbra is a parasztok tették ki. De nemcsak ők. A kézművesek mellett nem szabad 

megfeledkezni a bolgár etnikumhoz tartozó, nem egy esetben nagy vagyonnal rendelkező 

kereskedőkről sem (tekintélyes házaikat ma a bolgár műemlékvédelem gondozza 

mintaszerűen). A bolgár nemzeti mozgalom pedig a korábban az értelmiség szerepét 

egyedül ellátó papság mellé most már egy világi értelmiséget is létrehozott, 

tanítókat, (a kor nagy bolgár költője, Hriszto Botev is ilyen tanító fia volt). Az 1860-as 

években a kormányzat, éppen a teljes függetlenségre törő nemzeti mozgalom ellensúlyozására, 

komoly gazdasági és közigazgatási reformokkal is próbálkozott, csakhogy 

ezeknek már nem volt meg a kifutási idejük. Az a, már 1838-ban megkezdett 

alapvető reform pedig, amely a szpáhi-birtokot közvetlenül állami kezelésbe vette át, 

a parasztság helyzetén érdemben nem módosított, gazdálkodási önállóságuk megmaradt. 

Sok, kis földjén gazdálkodó paraszt, városi kézművesek, akik tönkremennek 

a verseny miatt, gazdag kereskedők, akik vagyonukat nem tudják sem ipari létesítményekbe, 

sem földbirtokba fektetni — egészében még mindig a hagyományos társadalom 

képe az, amellyel akár a felszabadulás előestéjén is találkozunk. A tőkés 

viszonyok kialakulásának az előfeltételei jószerivel hiányoztak, így az oszmán 

feudális rendszer bomlása nagyon is érezhető, mindenki számára nyomasztó tény volt, 

az új társadalom csírái azonban alig jelentkeztek. Ezt az álláspontot persze mind 

a mai napig sokan vitatják, a tőkés viszonyok nagyobb elterjedtségét próbálják bizonyítani, 

14 

a bizonyítékok azonban eléggé szórványosak, nem is beszélve arról, 

hogy éppen a bolgár etnikum körében csekélyek. 

Ilyen körülmények között érte a bolgár társadalmat az 1878-as felszabadulás, 

az előző évben kitört orosz—török háború eredményeképpen. Nincs módunk rá, 

hogy a politikai fejleményekről is beszéljünk, mérlegre tegyük a bolgárok hozzájárulását 

politikai felszabadulásukhoz. Számunkra itt a tény a fontos: 1878-ra 

orosz segítséggel létrejött egy forma szerint ugyan még mindig az oszmán birodalomtól 

függő, csak belső autonómiával rendelkező fejedelemség, méghozzá az eredetileg 

az orosz békediktátumban megadott területnél jóval kisebb területen, mert a nagyhatalmak, 

elsősorban Anglia és Ausztria-Magyarország alaposan megnyirbálták. 15 

De végül is, érdemben önálló, s egyúttal a maga erejére utalt kis állam jött létre. 

A felszabadulás azáltal, hogy az oszmán államhatalmat, és ahol még voltak, 

a török földesurakat elkergette, a polgári forradalom szerepét is betöltötte azzal, 

hogy a parasztok földjét most már szabad tulajdonukba adta át, a gyakorlatban 

12. A. Sz. Bejlisz: Szocial'no — ékonomicseszkaja problematika bolgarszkogo Vozrozsdenija 

v isztoriografii NRB (1944—1980 gg.) In: Isztorija i kul'tura Bolgarii. Moszkva, 1981, 60—100. 

13. Nikolaj Todorov: La ville Balkanique aux XIV e 

—XIX e 

siècles. Développement socioéconomique 

et démographique. Bucarest, 1980. 

14. Sz. M. Szteckevics—V. A. Jakubszkij: Ékonomicseszkie aszpektii formirovanija nacij. 

In: Formirovanienacij vCentral'noj i Jugo-vosztocsnoj Evrope. Moszkva, 1981,16—28. 

15. Der Berliner Kongress von 1878. Die Politik der Grossmächte und die Probleme der 

Modernisierung in Südosteuropa in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Szerk. Ralph Melville— 

Hans-Jürgen Schröder. Wiesbaden, 1982.

teljesen ingyen. Paraszti országban ez kétségtelenül lényeges mozzanat. Csakhogy 

a polgári forradalom akkor jelentett valóban nagy eló'relépést Európában, ha a már 

sokoldalúan kibontakozott tőkés viszonyok feudális gátjait tüntette el, erős burzsoázia 

vezetésével, amely a forradalom győzelme után a modern tőkés fejlődés minden 

kellékével rendelkezett. (Más kérdés, hogy az európai államok többségében, a periférián 

nem így ment végbe a polgári forradalom.) 

Bulgária is átalakult tehát érdemben önálló országgá, de változatlanul szegény 

és paraszti ország maradt. A modernizálás, a tőkés fejlődés kibontakoztatása az új 

kormányzatra hárult, amelynek tagjai persze a politikai lehetőségekkel tisztában 

voltak, de a gazdasági kérdésekben még alig jutottak túl a hagyományos társadalom 

fogalmain. 

A szegény és paraszti ország beilleszkedése a modern tőkés fejlődésbe mindenekelőtt 

óriási tőkét igényelt volna. Nemcsak egyszerűen az ipar fejlesztésére, a mezőgazdaság 

modernizálására, a kereskedelmi, közlekedési és hitelhálózat kiépítésére, 

mint az általában jelentkezett Európában. Még magát az államhatalmat is ki kellett 

építeni, a közigazgatásnak szükséges helyiségeket megteremteni, hadsereget létrehozni, 

ami már akkor eléggé költséges passzió volt. 

Szegény, elmaradott (vagy akár kevésbé elmaradott) országokban ez a tőke 

csekély részben belső erőkből, jóval nagyobb részben külföldi kölcsönökből kerülhetett 

elő. A belső erők a szegényparaszti országban nyilván igen csekélyek lehettek. 

A jórészt hasonló helyzetben levő Görögország esetében már a század középső 

harmadában nagy segítséget jelentett az, hogy a bolgárnál összehasonlíthatatlanul 

fejlettebb görög burzsoázia jórészt az ország területén kívül élt ugyan, az oszmán birodalom 

egyéb tartományaiban, Oroszországban, meg jónéhány egyéb európai 

országban, de vagyonának nem jelentéktelen részét az új államba vitte át, annak 

rendelkezésére bocsátotta. (S még így is nagyobbrészt külföldi kölcsönökre szorult 

az ország, a század végére már be kellett jelentenie az államcsődöt.) 16 

Ilyen, az ország 

területén kívül élő kereskedő burzsoáziája Bulgáriának is volt, de ez jóformán semmi 

segítséget sem tudott nyújtani a belső tőkefelhalmozáshoz, mert annyira vagyonos 

mégsem volt. A belső felhalmozás lehetőségeit mutatja, hogy 1876-ban, tehát még 

közvetlenül a felszabadulás előtt, megalakult az első bank, inkább takarékpénztárféle, 

és 1887-re már 5, 1905-re 36 bank működött. Ezek jórészt valóban a belső forrásokból 

jöttek létre, hiszen csak 1901-ben alakult meg az első bank, amelyet a külföldi 

tőke hozott létre. 17 

De még 36 bank is kevés volt azokhoz a feladatokhoz képest, 

amelyek az ország előtt álltak, s többek között például a vasútépítésben, nemzetközi 

kötelezettségeket jelentettek, ezeket a berlini kongresszuson hozott határozatokat 

a nagyhatalmak előbb-utóbb számonkérték. 

Nyilvánvaló ilyen körülmények között, hogy az egyetlen komoly lehetőség tőke 

szerzésére a külföldi kölcsönök útján nyílt meg. (Hadd tegyük hozzá, Anglián kívül 

nem volt egyetlen olyan ország sem, amely a modernizálást külföldi tőkebehozatal 

nélkül meg tudta volna oldani, legalább is a kezdeti években és évtizedekben, csak 

a fejlettebb államok esetén ennek az aránya már egyre csökkent a hazai nemzeti 

jövedelemből adódó lehetőségekhez képest.) A bolgár állam is kénytelen volt ilyen 

kölcsönökhöz folyamodni. A Balkánra az európai hatalmak (és az illető ország bankjai) 

nem szívesen vittek ki tőkét, a megtérülés bizonytalan volt, ezért az államkölcsönök 

(és zömmel ilyenekről volt szó) magas kamatokkal kerültek lekötésre, tehát 

eleve súlyosan terhelték az államot. A bolgár állam 1914-ig összesen kilenc nagy állam- 

16. Nicolas Svoronos: Histoire de la Grèce moderne. Paris, 1964. 

17. Berend T. Iván—Ránki György: i. m. 102.

kölcsönt vett fel, ennek zöme francia tőke volt. 1887-ben, alig egy évtizeddel a felszabadulás 

után az államadósság 26,4 millió frankot tett ki. 1914-re már 850 millióra 

nőtt 18 

(és a XIX. század érdemben nem ismerte az inflációt!). 

Az államadósságnak mintegy harmincszorosára való megnövekedése önmagában 

véve még nem jelentene ijesztő arányt, ha ezt a tőkét valóban termelő célokra 

lehetett volna befektetni. Ez viszont nem történt meg, nemcsak a kormányon levők 

hibáiból vagy gonoszságából, hanem egyszerűen azért, mert sok minden egyéb célra 

is kellett juttatni belőle, említettük már a vasutat vagy a hadsereget, de utalhatunk 

az állandó költségvetési hiányra, az ország szegény voltának kiáltó jelére, vagy egyszerűen 

a kamatok fizetésének kemény szükségére. A korszak végén a felvett kölcsönök 

40%-át emésztette fel a költségvetés kipótlása és a hadsereg fenntartása, szerény 

fejlesztése. Nem valami militarizmus diktálta ezt, a további nemzeti feladatok, 

a még oszmán uralom alatt élő testvérek felszabadítása a XX. század elején már 

komoly háborúk megvívására kényszerítette a kormányzatot. 19 

Viszont mindez azt 

jelentette, hogy az ipar fejlesztésére a kölcsönök összegének csak mintegy 5%-át 

lehetett fordítani. 

A modern gyáripar másik oldala, a rendelkezésre álló szabad bérmunkaerő, 

ugyancsak szűkösen termett csupán. Igaz, a lakosság száma elég gyors ütemben gyarapodott, 

az 1880-as 2,8 millióról 1910-re már 4,3 millióra emelkedett. Ennek zöme 

azonban továbbra is birtokos paraszt volt, aki ragaszkodott földjéhez, bármilyen 

nehezen is élt meg belőle. A birtokmegoszlásra rendelkezésünkre áll az 1899-es 

összeírás adata. A 10 ha-nál (nagyjából 20 holdnál) kisebb paraszti birtokok az 

összes birtok 67,3%-át adták, kezükben volt a megművelt földterület 49%-a. A 10— 

100 ha közti birtokosok 32,6%-nyian voltak, a földterület 44,5%-ával. A 100 ha-nál 

nagyobb birtokok mindössze a birtokok 1 ezrelékét tették ki, a földterület 6,5%-ával. 20 

Vagyis érdemben nagybirtok nem volt, hiszen a 100 ha-nál nagyobb birtokok sem 

haladták meg sokkal ezt a birtoknagyságot, részben pedig állami kézben levő földek 

voltak. 

A mezőgazdaság helyzetéhez hozzátartozik még az is, hogy a hagyományos 

háromnyomásos rendszer felszámolása csak lassan haladt előre, hiszen a mezőgazdaság 

fejlesztésére végképp nem jutott tőke. A nyomásos gazdálkodás pedig az amúgy 

is csekély birtokok nagy szórtságát jelentette, nem egy paraszti birtok akadt, amely 

harminc-egynéhány parcellára oszlott, ami nyilván nem könnyítette meg a művelést. 

A termények is hagyományosak maradtak, a búza és a kukorica túlsúlyával, csak 

idővel járult ehhez a dohány, amelyet külföldre is lehetett szállítani, meg a déli területeken 

a rózsatermesztés, az ugyancsak jól értékesíthető rózsaolaj előállítására. 

A falun maradó lakosság lélekszámának a növekedése az amúgy is kis földterületek 

további felosztásához vezetett az örökösök között, vagyis a szegényparasztság arányának 

az emelkedéséhez. Hogy milyen szegényes volt a mezőgazdaság, amelynek értékesítési 

nehézségei is nagyok voltak a belső piac gyengesége miatt, azt az állami adók 

egyre halmozódó hátraléka is mutatta, vagy az a tény, hogy 1899-ben a kormányzat 

visszaállította az oszmán uralom idején megvolt terményadót, mert az adó pénzben 

való behajtása majdhogynem reménytelennek látszott. 21 

A vasúti közlekedés kiépítését, katonai megfontolásokból, még az oszmán kor- 

18. Uo. 151. 

19. G. Markov: Szadbonosznite sztapki na Balgarija v Balkanszkite vojni (1912—1913 g.) 

Isztoricseszki Pregled 1982. 38. 4. sz. 

20. Berencl T. Iván—Ránki György : i. m. 68. 

21. Dimitar Koszev : Szelszkoto dvizsenie v Balgarija v kraja na XIX vek. Isztoricseszki Pregled 

1949. 5. sz.

mányzat kezdte meg, a legfontosabb a Várna—Ruszcsuk (ma Rusze) közti vasútvonal 

építése volt. A berlini kongresszus határozatai értelmében ki kellett építeni 

a Balkánt átszelő' európai vasútvonal Bulgáriára eső részét, amit megint nem lehetett 

megoldani külföldi kölcsön nélkül. 22 

Az Osztrák—Magyar Monarchia végül is 

kikényszerítette, 23 

hogy 1888-ra megépült a Bécset Konstantinápollyal összekötő 

vasút (máig a legfontosabb balkáni vasútvonal), 1912-re már 1948 km-re nőtt a bulgáriai 

vasutak száma. Ez kétségtelenül valamelyest előmozdította a belső piac fejlődését, 

még inkább a mezőgazdasági kivitel lehetőségeit. 

A tőkés Európához való felzárkózás fő kérdése azonban mégis a modern ipar 

fejlesztése volt. Az állam, legalábbis elvben, ezt kezdettől fontosnak tartotta, elsősorban 

katonai szempontból. 1892-ben hozták meg az első iparfejlesztő törvényt és 

megrendezték ezzel kapcsolatban az első országos kiállítást, 24 

azután még újabb 

további intézkedések is történtek. Az iparfejlesztésre jutó csekély külföldi tőkéből 

1909-ig 13 vállalatot alapítottak. 1894-ben az országban 500 ipari műhely állt fenn, 

5732 munkással (vagyis egy-egy üzemre nem sokkal több jutott átlagban tíz munkásnál). 

Az átlag viszont csalóka, mert ebből az 500 műhelyből 72-ben dolgozott az 

összes munkás nagyobb fele, mintegy 3000 (vagyis átlagban 40 főnyi munkással). 

Nyilvánvaló, hogy a több mint 400 egyéb műhely valójában csak kézművesipari 

szinten volt. Az iparfejlesztés eredményeit mutatja, hogy 191 l-re a műhelyek (vállalatok) 

száma 345-re csökkent, viszont ezekben már majdnem háromszor annyi munkás, 

15 886 fő dolgozott, méghozzá gépeken, amelyek összesen 27 885 lóerőt jelentettek. 

Az ipari üzemek nagyobbrészt élelmiszer- és textilipari üzemek voltak 1911ben, 

mintegy 100 az előbbi, 61 az utóbbi ágazatban. Ezek nagyjából már hazai tőkéből 

alakultak, a külföldi tőke nem ezekbe, hanem a villamossági iparba, a bányászatba 

és a vegyiparba áramlott. Az ipar teljesítőképességét mutatja, hogy 1909-re 

a hazai fogyasztás egyharmadát fedezte, már vagy még csak —• a megítélés változó 

lehet. 25 

Az iparcikkek kétharmadát viszont külföldről kellett behozni, s ennek fejében 

természetesen elsősorban csak mezőgazdasági terményekkel szolgálhatott Bulgária. 

A század végén a kivitel 4 

/ 5-ét jelentették ezek, több mint felét egymagában a gabona. 

A külkereskedelmi forgalomban 1908-ig nehézséget okozott, hogy Bulgária 

autonóm státusa miatt az oszmán birodalomra a nagyhatalmak által rákényszerített 

alacsony vámtételek az országra nézve is érvényesek voltak. A függetlenség kikiáltása 

1908-ban ezt az akadályt felszámolta, de 1914-ig ennek a hatása még nem 

érvényesülhetett. 

1914-re, amikor a két Balkán-háború után Bulgária újabb háborús nehézségeknek 

nézett elébe, holott az előzők is alaposan megviselték, mint a néhány felvillantott 

adat is talán mutatja, Bulgária ugyan beilleszkedett az európai tőkés társadalomba, 

eléggé alárendelt és kiszolgáltatott szerepben, de csak éppen megindult, mint Berend 

T. Iván és Ránki György fogalmaznak, 26 

a modernizálódás útján, az agrárjelleg 

még nem változott, az ipari fejlődés a korszakon belüli európai átlaghoz képest 

22. Peter F. Sugar: Railroad construction and the development of the Balkan village in the last 

uqarter of the 19th century. In: Der Berliner Kongress von 1878. 485—498. 

23. Palotás Emil: Az Osztrák—Magyar Monarchia balkáni politikája a berlini kongresszus 

utná 1878—1881. Bp., 1982. 

24. D. Micsev: Parvoto balgarszko zemedelszko-promisleno izlozsenie i Zemedelszko-promislenijat 

szabor v Plovdiv 1892 g. Isztoricseszki Pregled 1955.11. 5. sz. 

25. Berend T. Iván—Ránki György: i. m. 195. 

26. Berend T. Iván—Ránki György : Az ipari forradalom sajátos közép-kelet-európai típusa. 

In: Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Az európai periféria 

az ipari forradalom korában. (Bp., 1979) 427—474.

a kezdeteknél tartott. S ami talán ennél is súlyosabb hátrány volt, a társadalmi 

struktúra alig változott a felszabadulás-korabeli képhez viszonyítva. A politikai 

viszonyok szinte megelőzték a gazdasági és társadalmi változásokat, hiszen az 1878 

után hamarosan számos pártban tömörülő burzsoázia mellett, pontosabban vele 

szemben 1891-ben már megalakult a szociáldemokrata párt, 27 

1901-re pedig a paraszt 

párt. 28 

Az első világháború után újabb területi veszteségeket szenvedett Bulgáriában 

a gazdasági fejlődés megint csak eléggé lassú volt, ha növekedési üteme valamelyest 

meg is haladta az 1914 előttit. A nagy áttörést csak az 1944-ben megkezdődött szocialista 

átalakulás hozta magával. 1980-ban a bolgár ipar nem egészen négy nap alatt 

annyit termelt, mint 1939-ben az egész éven át. 29 

Ez azonban már meghaladja témánk 

kereteit. 

27. A Bolgár Kommunista Párt története. (Bp., 1977). 

28. G. Szlavov: Szelszkoto dvizsenie v Balgarija i szazdavaneto na BZNSZ. (Szófia, 1976). 

29. Isztorija ikul'tura Bolgarii. (Moszkva, 1981) 7.

Alexandar Gjurov 

Az 1923-as bolgár felkelések magyar sajtóvisszhangjáról 

Ahhoz, hogy az 1923. évi bolgár felkelések magyar sajtóvisszhangját megérthessük, 

tudnunk kell, hogy az 1891-ben alapított Bolgár Szociáldemokrata Munkáspárt 

(szűkelvű szocialisták) — amely a Nagy Októberi Szocialista forradalom hatására 

lenini útra lépett — 1919. május 25—27 között megtartott XII. kongresszusán egyhangúlag 

elfogadta programnyilatkozatát és nevét Bolgár Kommunista Pártra 

(szűkelvű kommunistákra) változtatta. Ugyanebben az évben a Bolgár Népi Földmüvesszövetség 

koalíciós kormányt alakított, kilenc hónap múlva pedig önállót. 

E két kormány miniszterelnöke Alexandar Sztambolijszki, a Bolgár Népi Földművesszövetség 

elnöke, baloldali polgári demokratikus politikus volt, aki külpolitikájában 

a béke megőrzésének céljait szolgálta. Ez utóbbit még a 8 Órai Újság is 

kénytelen volt beismerni 1923. június 13-án, egy nappal Sztambolijszki kegyetlen 

lemészárlása előtt, amikor azt írta A bolgár puccs című vezércikkében : „Mert Sztambolijszki 

belpolitikájával megérdemelt végzetet hívott ki maga ellen, de külpolitikája 

a békét biztosította 1 

'. Felesleges az idézett mondat első részét vitatni, hiszen az 

ellenforradalmi magyar rendszernek, Horthyéknak semmi szín alatt sem tetszhetett 

a reformokat követelő és végre is hajtó polgári demokrata politikus. Sztambolijszki 

kormányát általában parasztpárti kormánynak mondták. Alatta a Bolgár Kommunista 

Párt legális párt volt, bár Sztambolijszki teljes mértékben elkülönítette magát 

és pártját a munkásmozgalomtól általában, és különösen a kommunistáktól. Mindezek 

ellenére 1922-ben, amikor a bolgár fasizmus megpróbált előretörni, a Bolgár 

Kommunista Párt és a Bolgár Népi Földmüvesszövetség között úgynevezett technikai 

együttműködés jött létre, ami a valóságban harci együttműködést jelentett. A következő 

évben azonban a két párt viszonyában — mivel a parasztpártiak úgy gondolták, 

hogy egyedül is képesek a jobboldali veszélyt leküzdeni — negatív változás következett 

be, és ez is hozzájárult a katonai-fasiszta államcsíny sikeréhez. A Sztambolijszki 

kormány polgári demokratikus irányvonala, reformjai egyre nagyobb nemtetszést 

és ellenállást váltottak ki a fasizálódó bolgár nagyburzsoázia körében. Ezért aztán 

1923. június 9-én, Alexandar Cankov egyetemi tanár és szélsőséges reakciós politikus 

vezetésével, Ivan Ruszev és Ivan Valkov tábornokok közvetlen irányításával, valamint 

III. Borisz cár hallgatólagos, de annál sürgetőbb áldásával katonai-fasiszta 

államcsínyt hajtottak végre. Megdöntötték Sztambolijszki törvényes kormányát. 

A hatalomátvétel nem ment könnyen, széleskörű felkelés bontakozott ki Cankovék 

ellen. Az ellenforradalmárok embertelen kegyetlenséggel igyekeztek vérbe fojtani 

a felkelést, Sztambolijszkit is meggyilkolták. Sikerült is hatalmukat megszilárdítani, 

amikor a kommunisták vezetésével szeptemberben újabb, a korábbinál erősebb és 

még szélesebb körre kiterjedő felkelés tört ki. A szeptemberi felkelés elszigetelten, 

segítséget sehonnan se kapva szívósan küzdött a fasiszták ellen, azonban gyengének 

bizonyult a túlerővel, az antanthatalmak, a győztes imperialista körök megértő 

együttérzését élvező Cankovékkal szemben. A szeptemberi felkelést nagy nehezen, 

embertelen kegyetlenséggel leverték, több tízezer ember esett a fasiszta terror ál-

dozatául. A nemzetközi közvélemény általában rosszul tájékozódott a bulgáriai 

eseményekről. Különösen olyan országokban, ahol ellenforradalmi vagy fasiszta 

rendszer volt uralmon, mint Magyarországon is. A magyar sajtó kétféleképpen foglalkozott 

a szeptemberi felkelés eseményeivel. A magyarországi, ellenforradalmi 

sajtója egyrészt elhallgatta, másrészt helyeslőleg, részletezve megírta, mintegy „leleplezte" 

a Cankov-klikk rémtetteit, kapcsolatait, politikai törekvéseit. Ezek a „leleplező" 

híradások, cikkek különösen jellemzőek voltak a magyar vidéki sajtóra, többek 

között a debrecenire is. A vidéki újságok ugyanis a különböző megbízható helyekről 

beszerzett híranyagukat opportunizmusból vagy szószerint vagy túlmagyarázva 

jelentették meg. Dolgozatomban az 1923. évi felkelések magyar sajtóvisszhangjáról 

kívánok rövid áttekintést nyújtani. 

Az Amerikában élő magyar emigránsok egyik lapja, az Új Előre 1923. június 

12-i számának első oldalán a szófiai amerikai követség jelentése található, amely 

szerint: „Az agrárkormányt gondosan előkészített katonai államcsíny megbuktatta. 

A király jóváhagyta az új miniszterek listáját. Az új kormányban a parasztpárton 

és a kommunista párton kívül minden párt képviselve van. A többség a burzsoá párté. 

A vidéki nagyobb városokból az államcsíny sikeres végrehajtását jelentik, azonban 

kétséges, hogy a falvak milyen magatartást fognak tanúsítani. A vidékről nem érkeznek 

megbízható hírek. A volt háborús minisztereket kiszabadították a börtönből. Az államcsínynek 

fascista jellege van." 

Erről a jól előkészítettségről éppen egy debreceni újságból tudhatunk meg nagyon 

lényeges részleteket. A Debreczeni Független Újság, amely előzőleg semmiféle 

hírt sem közölt a bulgáriai eseményekről, jóval később, szeptember 26-i számában 

Leverték a bolgár kommunista forradalmat címmel a következőket írta: „A szófiai 

követség (ti. magyar) közli : Minden ellentétes hírrel szemben a leghitelesebb forrásból 

kapott értesüléseink alapján megállapíthatjuk azt a tényt, hogy Bulgáriában 

a kommunista szervezkedést a bolgár nemzeti kormánynak sikerült teljesen leverni. 

A rendet az egész országban már helyreállították és fenntartják a nagyantant engedélyével 

behívott és még ma is zászló alatt, fegyverben álló tisztekből és altisztekből 

alakított katonai csapatok. Ma különösen nagy jelentőséggel bír ez az engedély, 

amellyel a világháborúban a nagyantant ellen küzdött bolgár tisztek fegyverbe 

szólítását maga a nagyantant hagyta jóvá. Minden ezzel a feltétlenül hiteles értesülésről 

terjesztett híresztelések, amelyek állítólag bolgár kommunista lázadásról szólnak, 

nem egyebek, mint a külföldre szökött bulgár kommunisták és a bolsevista pénzen 

fenntartott sajtóügynökségek útján világgá bocsátott minden alapot nélkülöző 

óhajtások". 

Itt, ebben az idézetben ugyan nem a június 9-i puccsról van szó, de arról igen, 

hogy már a júniusi puccs végrehajtásához megszervezték a tiszti különítményeket, 

méghozzá az antant beleegyezésével, sőt bizonyára támogatásával is. Ahogy a hírből 

is kiolvashatjuk, ezek a tiszti különítmények a puccs végrehajtása után is fegyverben 

maradtak. Ők kezdeményezték és hajtották végre azt a „fehér terrort", ami ellen aztán 

a bolgár kommunisták is felkeltek. 

Június 12. keddi nap volt, a puccsot viszont szombaton, 9-én hajtották végre. 

Mi is történt akkor Bulgáriában? A hatalom immár negyedik éve a Bolgár Földműves 

Népi Szövetség kezében volt, ennek vezére pedig a polgári demokrata politikus 

és egyben akkori miniszterelnök, Alekszandar Sztambolijszki, akiről Jászi Oszkár 

többször is írt, sőt június 20-án Sztambolijszki és Károlyi c. írásában a két merőben 

különböző életutat járt politikus sorsának lényegi azonosságát vázolta : „Károlyinak 

ugyan az a bűne, mint Sztambolijszkinek, ki hasonlóképpen komolyan vette az antant 

,,békecéljait" közben földet adott a népnek és mindent meg akart tenni egy újabb

háborús bonyodalom kiküszöbölésére. Ámde elszomorító, hogy az antant országok 

demokratikus, sőt szocialista közvéleménye is szótlanul nézi azt a reakciós akaratot, 

mely Sztambolijszkit korai sírba, Károlyit pedig nyomorba kergette, földönfutóvá tette. 

Egyikőjük esetében sem emelt szót senki az emberi jogok védelmében.. 

Sztambolijszki polgári demokratikus politikát folytatott. Ez az irányvonal 

nem mindig volt következetes, sok ellentmondást hordott magában. Ugyan nem 

érintette a nagy burzsoázia társadalmi-gazdasági bázisát, de az ennek alapján kidolgozott 

és elfogadott demokratikus törvények felingerelték Borisz cárt és a tőkéseket, 

mert magukban rejtették egy sokkal radikálisabb változás lehetőségét is. Sztambolijszkit 

el kellett távolítaniuk, ami meg is történt fasiszta puccsal, aztán négy nap 

múlva a politikust bestiális módon meggyilkolták. 

A magyar kommunisták és a haladó emigráció már az első napokban helyesen 

értékelte az eseményeket. Király Albert és Révai József a kassai Munkás hasábjain 

a fasiszta puccs sikereinek gyökereit is feltárta. Király hangsúlyozta: „A bolgár 

parasztpárt tragédiája megvilágítja az orosz forradalom igazságait, amelyek arra 

tanítják a világ proletariátusát, hogy a földmívesszegények felszabadítását csak az 

ipari proletariátus uralomra jutása hozhatja meg, a munkások és parasztok szövetséges 

forradalma". S mindez a puccs utáni tizedik napon hangzott el! Nem sokkal később 

Révai József rámutatott: „A puccs ellenforradalmi, sőt fasiszta jellege oly nyilvánvaló, 

hogy a bolgár imperializmus restaurációjáról van szó." 

A Munkás és az Új Előre igen fontos fórumok, hiszen ezek képviselték a magyar 

munkásosztály érdekeit, helyet adtak állásfoglalásainak. Mert az akkor, az országban 

maradt szociáldemokrata vezérek — miként Horthy és a magyar uralkodó körök 

is — örömujjongásban törtek ki. Elegendő csak néhány címet felsorolni a Népszavából: 

„Győzelmes forradalom Bulgáriában", „A bolgár dinnyehéj", „Az új bolgár 

kormány békét és szabadságot hirdet". 

A fasiszta-katonai államcsínyre a bolgár nép azonnal válaszolt: már június 

9-én spontán módon kirobbant az antifasiszta felkelés, amely a Szredna Gora 

(Közép-hegység) körzetében érte el a legnagyobb méreteket — abban a legújabb 

kutatások szerint mintegy 100 000 ember vett részt. 

Magyarországon egyre nőtt az érdeklődés a bulgáriai események iránt. Egy nappal 

a puccs után a Budapesti Hírlap nyugtalankodik: „Hogy a hatalomra jutott új 

kormány képes lesz-e helyét tartósan biztosítani, számolni kell-e Bulgáriában polgárháborúval, 

avagy a parasztság megnyugszik a változott rendben, azt már a közel 

jövőben meg fogjuk tudni". Már — miként tudjuk — a puccs első napján bekövetkezett 

az, amitől tartottak a magyar vezető körök. Június 13-án a Magyarország szintén 

nem tagadhatja a valóságot: „A bulgáriai puccsszerű kormányváltozás még sem ment 

teljesen vértelen végbe, mert a parasztság több helyen fegyvert fogott és véres harcot 

folytat a katonasággal." 

A felkelést vérbe fojtották, a magyar uralkodó körökben teljes az öröm — megérkezik 

Sztambolijszki halálának híre, s erről a Budapesti Hírlap így ír: „Ez a hír... 

minden valószínűség szerint a Cankov-kormány helyzetének további szilárdulását jelenti, 

mert Sztambolijszki szabad mozgása volt kétségtelenül az új kormány legszámottevőbb 

veszedelme". De van valami, ami ebből a tudósításból kimaradt. Erről viszont 

az Új Előre írt június 19-én: „A bolgár kormány győz a parasztságon. Csapatai kíméletlen 

irtóháborút folytatnak a föld népe ellen". Ez volt az igazság. Mert a fasiszták 

nemcsak Sztambolijszkit, öccsét és más földmüvesszövetségi vezetőket mészároltak 

le, hanem ezer és ezer egyszerű parasztot és munkást is. 

Az ellenforradalom kegyetlenségeiről sokmindent elárul a már idézett Debreczeni 

Független Újság 1923. szeptember 29-i számában közreadott terjedelmesebb hír.

Véres harcok Szófia körül főcím alatt több alcímmel — A bolgár kormánycsapatok 

megverték a kommunistákat., Nagy vérontás Ferdinandovo és Filipopolis mellett. — 

a grazi Tagespostra és a berlini Berliner am Mittagra hivatkozva, mitsem törődve 

három nappal korábbi hírére, amely sietett beharangozni, hogy a kommunista forradalmat 

sikerült leverni és az országban mindenütt nyugalom van, véres, az egész 

országra kiterjedő harcokról írt. Nagyon érdekes a hír további része, amely szófiai 

forrásra hivatkozva mintegy előre igyekszik igazolni a tiszti különítmények kegyetlenségeit, 

vérengzéseit. A hír ezen része így szól: „A kormánycsapatok ágyúzzák 

Ferdinandovo várost és azt hiszik, hogy a kommunisták eme utolsó fészkének eleste 

már csak órák kérdése. Minthogy néhány olyan helyen, ahol már egyszer elnyomták, 

a bolsevizmus ismét kitört, a kormány erélyes rendszabályokhoz nyúlt és több helyen 

kiirtották a kommunistákat. Azt a kommunista csapatot, amely Filipopolis mentén 

a vasútvonalat már háromszor felrobbantotta, teljesen megsemmisítették; a közlekedés 

helyre állt és a vonatok nem késnek. Ferdinandovo környékén nagy vérontás 

volt és a kormánycsapatok parancsnoksága attól tart, hogy a vörös csapatok ahhoz az 

eszközhöz nyúltak, hogy az első vonalba polgárokat állítottak a vörösök védelmére 

és így nagyon sok polgár halálát lelte. Emiatt a kormánycsapatok legénysége közt 

rendkívüli az elkeseredés, a tisztek nem képesek többé a fegyelmet fenntartani s azt 

hiszik, hogy a közül senki sem kap kegyelmet. Ennek ellenére megerősítik azokat 

a híreket, hogy néhány faluban ismét felütötte fejét a kommunizmus." 

Ezzel azonban a küzdelem nem ért véget. A júniusi felkelés ideje alatt — mint 

ismeretes — a Bolgár Kommunista Párt semlegességi álláspontra helyezkedett, mert 

abból a hibás megítélésből indult ki, hogy a harc akkor a burzsoázia két szárnya, 

a városi és a falusi között folyik. A bolgár kommunisták rendkívül gyorsan feltárták 

saját taktikájuk hibáit, augusztus 5-től 7-ig a Központi Bizottság ülést tartott, amelyen 

a többség azon a véleményen volt, hogy nemcsak lehetséges, de szükséges az 

eddigi irányvonal mielőbbi megváltoztatása, azaz hozzá kell látni a reakció elleni 

döntő harc, a fegyveres felkelés előkészítéséhez. Ezt az elfogadott határozat jól tükrözi 

: „A június 9-i államcsíny hatalmi válságot nyitott meg, s ebből a kiút nem lehet 

más, mint a tömegek fegyveres felkelése a munkás-paraszt kormány nevében". Ott 

olvasható még egy, nem kevésbé fontos útmutatás: „Politikai vonatkozásban a pártnak 

arra kell törekednie, hogy létrehozza a városi és falusi dolgozók egységfrontját...". 

Erről írt Révai József is a Munkás hasábjain : „A munkás- és parasztkormány jelszava 

valóban logikus folytatása az egységfront taktikájának és szükségszerű kiegészí 

tése a munkáskormány jelszavának". 

A fasiszta Cankov-kormány szintén látta, hogy helyzete több mint bizonytalanszeptember 

6-án Ivan Ruszev tábornok, belügyminiszter szigorúan bizalmas körtávirattal 

elrendelte a megyei elöljáróknak, hogy a lehető legnagyobb titokban készítsék 

elő a Bolgár Kommunista Párt központi és helybeli vezetőinek letartóztatását. 

Szeptember 12-én a letartóztatásokat el is kezdték, bezáratták a pártklubokat, 

elkobozták az ott levő iratokat. A párt felkészült erre a lépésre, s habár a rendőrségnek 

sikerült 2500 kommunistát elfogni, a Cankov-kormány nem tudta megfosztani 

a Bolgár Kommunista Pártot vezetőitől. Ugyanezen a napon a letartóztatások válaszaként, 

a Rózsák Völgye keleti részében, elsőként Maglizs községben, a szeptember 

23-ra virradóra kitűzött időpont előtt kibontották az antifasiszta felkelés zászlaját. 

Az idő előtt kitört felkelés leveréséről meglepően gyorsan, már szeptember 

14-én beszámolt a Debreczeni Újság. A közlemény címe is érdekes: Megakadályozták 

a bolgár kommunisták forradalmát. A cikk egy Szófiából szeptember 13-án kelt 

tájékoztatásra hivatkozva ezt írta: „A bolgár kommunisták a hadsereg soraiba is be 

akartak férkőzni. A bolgár kormány az összeesküvés felfedezése után erélyes intéz-

kedést tett. A kommunisták vezetőit az egész országban letartóztatták tegnap reggel." 

Valóban sok kommunistát letartóztattak, de ezzel közelről sem volt elintézve a felkelés.^ 

Érdekes kitérni arra, hogy egy héttel később, ugyanez a debreceni újság, a Debreczeni 

Újság szeptember 21-i száma terjedelmesebb cikkben már azt adta hírül, 

hogy: Ellenforradalom Bulgáriában. Berlini és szófiai jelentések alapján arról ír, hogy 

a Cankov-kormány Szófiában is kénytelen volt kihirdetni az ostromállapotot, 

mert a kommunista forradalom a fővárost is veszélyezteti. Buseff belügyminiszternek 

a bolgár és a külföld újságírók előtt tett nyilatkozatát ismertetve ezeket írta : „a kommunista 

párt agitációja következtében szükségessé vált, hogy a kommunista párt 

vezérei közül néhányat letartóztassanak és hogy a kommunista pártkört bezárják. 

A nyomozással kapcsolatban házkutatásokat tartottak, amelyek bizonyítékokat 

szolgáltattak arra nézve, hogy a kommunisták az agrárpárt tudtával szeptember 

16-án államcsínyt akartak elkövetni. A kommunisták mozgalmát a vasutasok és 

postások és a telefonközpontok sztrájkja vezette volna be, aminek az lett volna a célja, 

hogy a kormány képtelen legyen rendelkezéseket továbbítani. A hatóságok kezébe 

ezenkívül olyan okmányok is kerültek, amelyek a moszkvai nemzetközi kommunista 

bizottság tevékenységére vetnek világot. A kommunista államcsíny megakadályozásával 

kapcsolatosan incidensre került sor, melyek során 120 puskalövést adtak le. 

Az incidensnek 3 halott áldozata volt. Köztük Samokov kommunista vezér is. (Hogy, 

hogy nem a Szófiától délkeleti irányban, 60 kilométerre fekvő városból kommunista 

vezér lett! — a szerző megjegyzése.) Dobrudzsában titkos kommunista fegyverraktárt 

találtak, melyben lőfegyverekre, revolverekre, kézigránátokra találtak, valamint egy 

gépfegyverre is. Ezek az események nem akadályozzák meg a bolgár kormányt 

abban, hogy a legerélyesebben lépjen fel, különösen a városokban tapasztalható 

újabb kommunista erőlködésekkel szemben, annál is inkább, mivel a vidéken a városok 

és a falvak lakossága a kormány rendszabályait, amelyekkel Bulgária biztonságát 

minden áron tartani akarja, teljesen indokoltnak találja". A naiv és ma már csak 

megmosolygásra méltó belügyminiszteri nyilatkozatnak sok mindenben nem volt 

igaza. Legkevésbé abban, hogy a felkelést sikerült csírájában elfojtani, hogy a vidék 

városainak, falvainak lakossága a kormány rendelkezéseit indokoltnak találja. 

Ha ez így lett volna, akkor a felkelésből valóban nem lett volna semmi. Azonban 

nem így volt. A Maglizsban fellobbant tűz nagy lángokat vetett. Tüze majdnem az 

egész országra kiterjedt. 

Ez villámcsapásként érte a magyar uralkodó köröket. Horthyék már nyíltan 

Cankov és kormánya mellett álltak, hiszen revíziós törekvéseikben nem sikerült 

közös nevezőre jutni Sztambolijszki val. Az Esti Kurír még különtudósítót is küldött 

Szófiába, hogy interjút készítsen Cankovval és bizonyítsa a magyar közvélemény 

előtt, hogy „az erőszak után az intellektus kormánya" jött létre. A valóságot az 1969ben 

elhunyt Geleji Dezső a Bécsi Magyar Újságban megjelent, „Az ellenforradalmi 

Szófiában" című írásában tárta fel „A Hotel Continental, amely Sztambolijszki 

narancsgárdistáinak (a gárdisták a parasztpárt zászlajának narancssárga színéről 

kapták ezt az elnevezést) is tanyája volt, most az ellenforradalom szolgálatában álló 

„nemzetvédelmi osztag" kaszárnyája. Egy magyar, aki többet tud, amennyit most 

kimondani tanácsos, a pesti Britania-szálló nevét súgta a fülembe.. 

A magyar uralkodó körökben, sőt a liberális ellenzék soraiban is nyugtalanság 

támadt, és azt kívánták, hogy mielőbb számolják fel — ahogyan mondták és írták — 

„a Moszkva által sugalmazott bolsevista forradalmat." 

A Friss Újság „véres kommunista forradalomról" írt. A Reggel pedig arról, 

hogy „sok helyütt Bulgáriában kikiáltották a szovjethatalmat". Az országban meg-

jelenő újságok nem a munkás-paraszt hatalmat említik (ahogyan ez a valóságban volt), 

hanem a szovjethatalmat. Hiszen a Magyar Tanácsköztársaság emléke még mindig 

élénken élt! De a kordában tartott újságok sem tudták lekicsinyíteni a felkelés 

méreteit és jelentőségét, s nem bírták palástolni aggodalmukat a Cankov-kormányért. 

Az Újság egyik címe szeptember 29-én Véres polgár háború dúl még Bulgáriában, 

a Pesti Napló pedig aznap arról tudósít, hogy „a Cankov-kormány összes csapatait 

a fölkelés leverésére rendelte ki". Az Újság még egy kacsát is felrepített: „belgrádi 

hír szerint Borisz király Szófiából elmenekült és Cankov miniszterelnököt megölték." 

Az Est-konszernnél szinte törvény volt a legjobb „tájékozottság", s ezért külön 

tudósítót küldtek Szófiába. De ez az újságíró többet ártott nekik, mint használt. 

Készített ugyan interjút a felkelés hóhérjaival, Velizar Lazarov tábornokkal, de 

terjedelmes tudósítást is közölt Tízezer halottja van a bolgár bolsevik felkelésnek címmel. 

Ebből kiderült, hogy mit is művelt az „intellektus kormánya". 

Sokan azt állították, hogy az emigrációs magyar kommunista lapok, amelyeket 

illegálisan hoztak be az országba, nem reagáltak konkrétan és időben a szeptemberi 

felkelésre. Kutatásaim az ellenkezőjét bizonyítják. Az e lapokban megjelenő anyagok 

nyomon követik a felkelés menetét. A leghívebb beszámoló a Munkásban jelent 

meg 1923 novemberében. Az iszonyat országából címet viselte, és a felkelés kegyetlen 

leveréséről szólt: „Bulgáriában katonatisztek és főtisztviselők bandája kezébe kerítette 

az uralmat, és fojtogatja az ország dolgozó, földműves és munkáslakosságát. A burzsoá 

uralom legkegyetlenebb zsarnokságához hozzászokott idegzetünk is megrendül, 

ha olvassuk azokat a szörnyűségeket, amelyeket a mai fasiszta bolgár kormányrendszer 

elkövet". A lap főszerkesztője, Farkas Gábor a nyilvánosság elé tárja a legbestiálisabb 

gyilkosságokat. Az egyiket ugyanúgy írta le, ahogyan azt én ez év februárjában 

hallottam a 82 éves Evtim Pandurszkitól, aki szemtanúja volt az esetnek : 

„Ignatov Andrej pravoszláv lelkészt a felkelés egyik vezérét falujában letartóztatták. 

A falu közelében, az állomáson akasztófát állítottak fel. Körülötte összegyűjtötték 

az egész lakosságot. A lelkész bátran és nyugodtan lépkedett előre az akasztófáig, 

ott megállt, s lángoló szavakkal fordult a zokogó lakossághoz. A hóhérként szereplő 

tiszt ezért gyorsan a nyakába akarta vetni a hurkot, de a kötél kiesett a kezéből. 

A pap hozzá fordult és így szólt: Nép hóhérja, miért remegsz? Talán a lelkiismeret 

szikrája lobbant fel benned? És ti, pribékjei — mondta a falu gazdagjainak —, ne 

örüljetek!" 

A szeptemberi felkelés leveréséről a debreceni újságok is megemlékeztek. A Debreczeni 

Újság szeptember 22-i számában belgrádi értesülésekre hivatkozva, Elfojtották 

a kommunista felkelést címmel ismét — ki tudja, hogy már hányadszor — beszámoltak 

a felkelés leveréséről : „A Cankov-kormánynak sikerült a kommunista felkelést 

csírájában elfojtani. A felkelés jól volt megszervezve, de korábban tört ki 

mint tervezték. A bolgár határon erős jugoszláv csapatok állnak, hogy a bandák 

betörését elhárítsák". 

Nagy kő esett le ezzel a magyar ellenforradalmárok szívéről is. Jó ideig visszavisszatértek 

a felkelés leverésének hírére, mintegy megnyugtatásként. A Debreczeni 

Újság október 4-i számában A kommunista felkelés teljes letörése Bulgáriában címmel, 

szófiai forrásra hivatkozva nem átallotta a szerkesztőség a következőket írni : „A felkelésnek 

szociális okai nem voltak, nem is lehettek, tisztán politikai bujtogatás eredménye. 

A bolgár parasztok helyzetét megkönnyítettük mezőgazdasági hitel nyújtásával 

és megszüntettük a terményekre kiviteli vámot." 

A bolgár fasiszták uralma huszonegy év múlva véget ért. Ugyanolyan verőfényes 

napon és ugyanolyan lelkes felkeléssel győzött a bolgár nép. Egyszer s mindenkorra.

L. Peneva—Vincze 

Das Bauerhaus im Gebiet von Panagiiriste. 

Architektur, Raumfunktion und innere Einrichtung 

Das Gebiet von Panagiiriste 1 

liegt im süd-westlichen Teil des Gebirges Sredna 

Gora. Sein Relief ist mittelhoch und hügelig, er ist von Flusstälern, in denen Dörfer 

gelegen sind, durchquert. Sowohl die Entfernung des Gebietes von den wichtigeren 

Verkehrsadern in der Vergangenheit, als auch sein Gebirgscharakter trugen zu der 

Erhaltung der ethnischen Einheit der dortigen Bevölkerung bei. Hier leben nur 

Bulgaren. Zerstreut in den Dörfern halten sich auch Zigeuner auf, aber ihre Zahl, 

an der bulgarischen Bevölkerung gemessen, ist minimal. 

Bis zum Ende des Zweiten Weltkriegs blieb das demographische Bild des Gebietes 

fast unverändert. Nach dieser Zeit aber wurden bedeutende Aussiedlungsbewegungen 

vorwiegend der jüngeren Generation bemerkbar. Der Strom der Aussiedler richtete 

sich zu den südbulgarischen Ebenen (Pazardjik und Plovdiv). 

In der Vergangenheit war die Hauptbeschäftigung der Bevölkerung im Gebiet 

von Panagüriste Viehzucht, weniger Ackerbau, Bienenzucht, Holzwirtschaft und 

Holzkohlenbrennerei. Entwickelt waren auch einige Handwerke wie Lederbearbeitung, 

Kürschnerei, Wollstofferzeugung, Schusterei u. a. Sie waren vorwiegend im 

Stadtzentrum Panagüriste konzentriert. 

Am Anfang des 20 Jhs. in Panagüriste und in den umliegenden Dörfer begann 

die Entwicklung der Teppichweberei. Sie war eng mit der Hauptbeschäftigung der 

Bevölkerung — der Viehzucht (Schafzucht) und der dazugehörenden Wollproduktion 

verknüpft. Während die Teppichweberei eine Frauenbeschäftigung war, arbeiteten 

die Männer auch im Bergbau, in den Bergwerken Radka, Krassen und Elschitza. 

Zwischen der Stadt Panagüriste und den Nachbarsdörfern existierten immer 

enge wirtschaftliche und kulturelle Verbindungen. Heute sind sie noch reger geworden 

durch die Erbauung von einem breiten Transportnetz und die Entwicklung des 

neuen administrativen Zentrums — der Stadt Pazardjik. 

I. H aus typen 

Das traditionelle Bauernhaus im Gebiet von Panagüriste ging verschiedene 

Entwicklungsphasen durch, die historisch und sozial-ökonomisch bedingt waren. 

Die historische und sozial-ökonomische Voraussetzungen wirkten sowohl auf das 

Bauarchitekturgestalt des Hauses ein, als auch auf seine Plankompositionsstruktur. 

Dabei unterschieden sich die Entwicklungsstufen nicht scharf voneinander, sondern 

liefen ineinander über. Zu einer und derselben Zeit sind sowohl primitivere als auch 

kompliziertere Hausformen vorhanden, die von verschiedenen in sozial-wirtschaftlichen 

Hinsicht Bevölkerungsschichten bewohnt waren. 

Das Bauernhaus im Gebiet von Panagüriste gehört zu den allgemeinen Typus

1. Abb. Dorf Oboriste. Altes Haus. Foto L. Peneva. 1960. 

des asymetrischen Sredna Gora-Hauses 2 

. Die älteste Häuser sind aus Eichen-oder 

Buchenbrettern gebaut, die waagerecht gelegt und in den Nuten dicker Eckbalken 

gefasst sind 3 

. Dicke Buchenbalken, die kreuzweise an den Enden verbunden sind, 

bilden die Tragebasis der Hauswände. Nur die mittlere Wand, an der sich die Feuerstätte 

befindet, ist aus Stein gemauert, damit das Gebäude gegen Feuerbrand gesichert 

wird. Unter den Häusern gibt es keine Kellerräume. Der Eingang ist am 

Hofniveau. Das Walmdach ist mit Stroh oder Hohlziegeln bedeckt. Die Häuser 

haben zwei Räume: „kásti"-die Küche mit der offenen Feuerstätte und „sóba"-das 

Zimmer. Der Boden ist aus gestampften Lehm gemacht. Die kleine Fenster haben 

waagerechte Holzstangen „prétschki" und Fensterladen „sürmé" (Abb. 1). 

Spuren von alten Holzbrettbau bemerkt man auch bei den späteren Bauten mit 

Fachwerkkonstruktion „pajántov gradéz". Dabei existiert die Praktik den Speicher, 

der in der Grundeinteilung des Hauses eingeschlossen ist, aus Buchenbrettern zu 

bauen, die nicht mit Lehm verputzt oder gefärbt sind 4 

. 

Bis zum Jahre 1880—1890 waren die Bauernhäuser einstöckig und ohne Kellerraum. 

Sie behalten die Einteilung der Holzbretthäuser bei, sind aber in Fachwerkkonstruktion 

gebaut (Holzgerippe und Füllwerk). Das Holzgerippe besteht aus 

zusammengestellten Balken, die den tragenden Teil der Wand bilden. Die Füllung 

ist aus Flechtwerk. Die Wände sind von beiden Seiten mit Mörtelputz „dülgérski 

lepéz" beschlagen. 

Die einstöckige Häuser mit Kellern wurden auch in Fachwerk gebaut, indem 

nur der Keller und die mittlere Wand aus Stein gemauert sind. Im allgemeinen befindet 

sich der Kellerraum unter dem Zimmer „sóba". Sein Eingang liegt an der 

Fassadenwand des Hauses. Ein paar Treppen führen nach unten zum Kellerraum.

C 

A 

420 

2. Abb. Grundriss. 

Die Wände der Häuser sind weiss getüncht. Einige von ihnen haben an der unteren 

Teil ein Streifen „pesúl", mit rotem Lehm gefärbt. Der Eingang ist am Hofniveau, 

oder durch 2—-3 Stufen erhoben. Auch diese Häuser haben Walmdächer, 

mit Hohlziegeln bedeckt. Die Vordächer sind lang und bilden ein Schutz um die vier 

Hauswände, das „suschina" heisst. Alle Schornsteine werden in Quadratform aus 

dünnen Ziegeln gebaut. Jede Seite des oberen Teils hat zwei Rauchöffnungen und 

daraufkommt ein kleines zwei-oder vierseitiges ziegelbedecktes Dach. 

Dieser Haustypus ist meistens zweiräumig, das Haus hat eine Küche „kástí" 

und ein Zimmer „sóba" (Abb. 2). In der Einteilung einiger Häuser sind auch Wirtschaftsräume-der 

Speicher und die Keller eingeschlossen (Abb. 3). Dabei hat nur 

das Zimmer Fenster. Der Erdboden ist mit „dzélta kál"-eine Mischung aus Lehm 

und feiner Spreu beschmiert. 

o 

460 

350 320 

3. Abb. Grundnss.

4. Abb. Dorf Banja. Altes Haus. Foto L. Peneva. 1960. 

Zweistöckige Häuser wurden erst nach 1880—1890 gebaut, in manchen Dörfer 

wie Poibrene, Oboriste, Dülevo sogar nach 1910—1912. Sie repräsentieren den am 

meist verbreiteten Haustypus im Gebiet von Panagüriste. 

Charakteristisch für diese Häuser ist, dass das Baumaterial nicht einheitlich ist. 

Das Erdgeschoss ist aus Stein gebaut, der erste Stockwerk ist Fachwerkbau. Die 

mittlere Wand des ersten Stockwerkes ist auch aus Stein, weil sich daran die offene 

Feuerstätte befindet. Diese Häuser haben rechteckige Form. Die Fassadenseite 

des oberen Stockwerkes ragt 30—40 cm. über das Erdgeschoss hervor und ist oft 

an den Kanten in Holzrahmen gefasst. Die in Gruppen gelegte Fenster haben auch 

breite Holzrahmen 5 

. Zum oberen Stockwerk gelangt man durch eine Aussenholztreppe 

„merdevén" oder „bassamázi" (Dorf Elschitza, Dorf Streltscha), die an der Fassadenseite 

liegt. Die Treppe führt zu einer Holzterasse, die mit einem niedrigen Türchen 

„perdé" geschlossen ist. Die offene, vom Dach geschützte Terasse ist der Durchgangsraum 

zu den Wohnräumen und heisst „sudurmá" (in den Dörfer Poibrene, 

Oboriste, Bata, Popinzi), „buschlúk" (in den Dörfer Srednogorez, Banja), „sajván" 

(in den Dörfer Elschitza, Dülevo, Streltscha). Niedrige Schindelgelände „turpusán" 

umzäunt die Terasse (Abb. 4). Die Vordächer dieser Häuser sind 70—80 cm. lang 

und bedecken fast gänzlich die Aussentreppe. 

Das Erdgeschoss hat hauptsächlich wirtschaftliche Funktion, die durch die 

direkte Verbindung zum Hof bedingt ist. 

In dem Raum mit der Feuerstätte wird die ganze Hausarbeit ausgeführt. Er wird 

in allen Dörfer „dólna kásta" („untere Küche"), im Gegensatz zu dem Raum im 

oberen Stockwerk „górna kásta" („obere Küche") genannt. Der zweite Raum im 

Erdgeschoss „zimnik" genannt, dient zur Lebensmittelaufbewahrung oder zur

5. Abb. Dorf Oboriste. Zweistöckiges Haus. Foto L. Peneva. 1960. 

Viehhaltung. Als Aufbewahrungsraum ist der „zimnik" direkt mit der unteren Küche 

verbunden. Als Viehhaltungsraum ist er isoliert und nur mit dem Hof verbunden. 

Einige Häuser haben zwei bedeckten Durchgangsräume, der eine am Erdgeschoss, 

der andere am Stockwerk. In diesem Fall hat die Treppe zum Stockwerk keine 

direkte Verbindung zu dem Hof, sondern nur zu dem unteren Durchgangsraum 

„sudurmá" (Abb. 5). Manchmal wird ein hölzernes, halbrundes Waschbecken 

„miválo" an der schmähen Seite der oberen „sudermá" eingebaut (Abb. 6). Im algemeinen 

wird die obere Küche als Wohn-und Schlafraum gebraucht, besonders 

wenn das Haus von einer Grossfamilie bewohnt ist. Dabei verändert sich die Einheit 

der Plankompositionstruktur nicht, sondern nur die Funktionalbenutzung der 

einzelnen Räume, die rein individuell bleibt. 

Die Verbindung zwischen den Räumen am oberen Stockwerk ist eine doppelte. 

Zum Zimmer tritt man entweder durch die Küche oder direkt von der Terasse ein. 

In den meisten Häusern existieren aber die beide Möglichkeiten. Die Küchen an den 

beiden Stockwerken haben Erdfussböden, das Zimmer hat Holzbrettboden. Alle 

Decken sind aus Schindeln. 

Die Dreiräumigkeit des Hauses im gebiet von Panagüriste ändert die Asymétrie 

des Haustypus nicht. Der neue Raum hat meistens eine direkte Verbindung zu der 

Küche. Sein Anschluss im Hausplan bewirkt eine Verlängerung der Fassadenseite. 

Die dreiräumige Häuser haben kompliziertere innere Einteilung, weil zur Plankompositionstruktur 

in den meisten Fällen auch wirtschaftliche Räume, wie Speicher und 

Keller gehören (Abb. 7a,b). Im Bezug auf die Konstruktionselemente und die Architekturdetails, 

bewirkt die Dreiräumigkeit keine Abweichung vom traditionellen 

Haustypus.

6. Abb. Miválo—Waschbecken. Dorf Oboriste. Foto L. Peneva. 1960. 

Ein grosser Teil der dreiräumigen Bauernhäuser in den Dörfer sind angebaute 

zweiräumige Häuser, indem der dritte Raum später angebaut wurde. Im allgemeinen 

verwandelte man die Keller im zweiten Zimmer (Abb. 8). Auch ein Teil des freien 

Durchgangsraums „sudurmá" wird dazu benutzt. 

Anders steht die Frage mit den traditionellen Mehrraumhäusern in den erwähnten 

Dörfern. Im Vergleich zu den zwei-oder dreiräumigen Häusern sind sie eine 

selten zu treffende Erscheinung und stellen ein sehr geringes Prozent dar. Verbreitet 

sind sie in den Dörfer Banja, Popinzi und Streltscha. Diese Häuser stehen unter den 

starken Einfmss des symmetrischen städtischen Hauses in Plovdiv, der nach Panagüriste 

und den benachbarten Dörfern durchdrang 6 

. 

Die Plankomposition dieser Häuser charakterisiert sich mit der Verteilung 

der Räume beiderseits von einer Zentralachse (der Flur). Von dort realisiert sich 

die Verbindung zu jedem einzelnen Raum. Hier fehlt der direkte Zugang von der 

Küche ins Zimmer, der für die zwei-und dreiräumigen Häusern charakteristisch 

ist (Abb. 9a,b,c). 

Die Mehrraumhäuser sind immer zweistöckig. Das Erdgeschoss hat zwei 

Räume-Küche und Keller. Je nach Grösse des Gebäuden und dem Wunsch des 

Besitzers umfasst die Keller einen grösseren Raum oder sie gliedert sich in zwei—drei 

kleineren Räumen, die die Funktion der Küche erfüllen. Am Stockwerk befinden 

sich immer die obere Küche „górna kásta", sowie mehrere Zimmer, eine von denen 

immer eine offene Feuerstätte hat.

Íja Abb. Dorf Popinzi. Altes Haus. Foto L. Peneva. 1960. 

7/6 Abb. Grundriss.

8. Abb. Grundriss. 

9/a Abb. Dorf Banja. Zweistöckiges Haus. Foto L. Peneva. 1960.

10. Abb. Dorf Bata. Neues Haus. Foto L. Peneva. 1960. j 

Der traditionelle Haustypus im Gebiet von Panagüriste entwickelt sich organisch. 

Die einzelne Räume behalten ihre funktionelle Bedeutung und Charakter. 

Sie konzentrieren sich um ein Strukturkompositionszentrum-den Raum mit der 

Feuerstätte. Abweichungen von dieser Struktur bemerkt man nur bei den Mehrraumhäusern, 

die von der städtischen Bau-und Wohnkultur stark beeinflusst waren. 

Bei ihnen gruppieren sich die Räume um den Flur, der die Funktion des Verbindungszentrums 

im Haus hat. Diese Entwicklungstendenz begann am Anfang des 20 Jhs., 

konnte sich aber nicht massenhaft in der Dörfern realisieren. Sie brach in der Zeit 

nach dem Zweiten Weltkrieg und besonders nach der Gründung der Landwirtschaftlichen 

Produktionsgenossenschaften. 

Die neue sozial-ökonomische Bedingungen in den Dörfern verursachten viele 

Veränderungen sowohl im Haus- als auch im Hofkomplex. Die Wirtschaftsräume 

im Haus — Speicher und Viehstall verlieren ihre Funktion. In den traditionellen 

Häusern werden sie umgebaut. Beim Bau der neuen Häuser fehlen diese Wirtschaftsräume 

ganz von der Plankomposition. 

Die heutige Häuser sind völlig verschieden von den traditionellen sowohl 

im Bezug auf den Bau und die Baumateriallien, als auch auf die Plankomposition. 

Die neuen soliden Ziegelbauten baut man nach Plänen, die in den Architekturabteilungen 

bei dem Stadtsrat in Panagüriste oder Pazardjik ververtigt werden. 

Von einem bestimmten gegenwärtigen Haustypus kann man nicht sprechen, 

weil die neue Häuser sehr vielfältig sind. Die Einteilung hängt in den meisten Fällen 

sowie von den materiellen Möglichkeiten der Familie, als auch von ihrer Grösse. 

Fast alle neue Häuser sind zweistöckig. Sie sind hauptsächlich drei-oder mehrräumig(Abb. 

10).

Die Grundmauer der heutigen Häuser sind aus Stein, die Stockwerke aus 

Ziegeln. Zwischen den Geschossen giesst man eine Betonfüllung. Eine offene Treppe 

aus Stein oder Zement, die mit Eisen-oder Mauergelände versehen ist, führt zum 

oberen Stockwerk. Der Vorraum ist geschlossen. Zum Erdgeschoss gehört immer 

die Küche, das Zimmer und der Kellerraum. Am Stockwerk befindet sich die obere 

Küche und zwei—drei Zimmer. Alle Räume in den beiden Stockwerken liegen um 

den Flur (Abb. lla,b). 

360 2.60 z?0 

\\/a Abb. Grundriss. I. Stockwerk. 

Besondere Interesse wecken die neue solide Häuser auf, die in den Jahren 

1948—1960 gebaut wurden, aber wenig Verbreitung bekammen. Sie haben nur 

Erdgeschoss und behalten einige Wirtschaftsräume in ihrer Plankomposition (Abb. 

12a,b). Charakteristisch für diese Häuser ist die Erhaltung des Speichers, unabhängig 

davon, dass Kompositionszentrum der Flur ist und nicht die Küche „kásti", wie bei 

dem traditionellen Haus. Diese Zwischenform ist eine Entwicklung zu einem qualitativneuen 

Haus. Auch die alte traditionellen Namen der Räume verändern sich: 

„kásta" wird zu „kuchnja" (Küche), „sóba" wird zu „stája" (Zimmer), „kiijár" 

(Speisekammer) wird zu „dréschnik" (Ablageraum), „sudurmá", „buschlúk", 

„sajván" werden zu „balkon", „terássa", „antré". 

In der Entwicklung des Bauernhauses zeichnen sich drei Phasen ab, die eng 

mit der Ökonomik des ganzen Gebietes verbunden sind. Die erste Phase umfasst die 

Zeit um die Mitte des 19 Jhs. und die ersten Jahren des 20 Jhs. Für diese Zeit ist 

das ein-oder zweistöckiges Haus charakteristisch, mit oder ohne Keller, wobei die 

Planverteilung zwei-oder dreiräumig ist. Organisationszentrum des Hauses ist der 

Raum mit der Feuerstätte. Dominant ist die Holz-Fachwerk-Bautechnik, die Spuren 

von der älteren Holz-Brettbautechnik aufweist.

1 \/h Abb. Grundriss. II. Stockwerk. 

12/a Abb. Dorf Elschitza. Neues Haus. Foto L. Peneva. 1960.

370 hi— 2^0 •—H 370 

12/6 Abb. Grundriss. 

Die zweite Phase umfasst die Zeit vom Anfang des 20 Jhs. (um 1910—1912) bis 

zu den Jahren 1948—1960. Die Hausentwicklung in den ersten Jahren der Phase 

ist noch sehr von der Tradition beeinflusst. Der Bau in den mittleren Jahren charakterisiert 

sich mit einem städtischen Einfluss, vorwiegend bei der Innenplanstruktur. 

Der Hausbau in den letzten Jahren dieser Phase zeichnet sich mit einer neuen Ziegel- 

Beton-Konstruktion ab. Dabei bleiben bei der inneren Planierung einige Wirtschaftsräume 

beibehalten. Die traditionelle Hausterminologie bleibt zurück, im Vordergrund 

tritt eine gegenwärtige städtische Terminologie. 

Die dritte Phase umfasst den gegenwärtigen Hausbau, der von den erhöhten 

Wohnansprüchen der Bevölkerung bedingt ist. Die Häuser werden nach den modernen 

Baumethoden gebaut, benutzt werden neue Baumateriallien und Konstruktionen. 

Das heutige Haus hat im Vergleich zu den traditionellen kompliziertere Planierung 

und besitzt spezifische Merkmale, die mehr und mehr zu einem Ausgleich mit dem 

städtischen Einfamilienhaus führen. 

II. Funktion der Räume und innere Einrichtung 

Die Plankompositionsstruktur des Bauernhauses im Gebiet von Panagüriste 

besteht aus bestimmten Raumeinheiten. Im Bezug auf ihre Funktionen, bilden sie 

drei Gruppen: a) Wohnräume-„kasti" (Küche) und „sóba" (Zimmer); b) Wirtschaftsräume 

—• „kiijár" (Speisekammer), „hambár" (Speicher) und „simnik" 

(Keller); c) Durchgangsräume-„sudurma" (Terasse) und Flur. 

Wohnraumzentrum des Hauses ist der Raum mit der offenen Feuerstätte- 

„kásti". Er erfüllt mehrere Wohn-und Haushaltsfunktionen. Als primärer und ein-

ziger Raum in der Vergangenheit, ist er so eingerichtet, dass er im höchsten Grad 

die Bedürfnisse der Familie befriedigt. In der Umgebung von Panagüriste hat dieser 

Raum immer Verbindung zum Hof, entweder unmittelbar, oder durch den Durchgangsraum 

„sudurmá". 

Im traditionellen Bauernhaus dient dieser Raum zur Vorbereitung der Nahrung, 

zum Essen, zur Haushaltsarbeit. Wenn die Familie gross ist benutzt man ihn als 

Schlafraum. Diese Vielseitigkeit der Benutzung bewahrt seine Bedeutung als Zentralraum 

auch bei den entwickelteren Hausformen. 

Sowohl alle spezifische Vorrichtungen des Raumes, wie Feuerstätte, „vodnik" 

(der Platz, wo das Trink-und Kochwasser gehalten wird), eingebaute Schränke, 

Wandregalen, Nischen u. a., als auch die Gruppierungsweise der Hausrat stellen die 

traditionelle Einrichtung des Raumes „kásti" dar. Die einzelne Einrichtunselemente 

haben fest bestimmte Plätze. Einige von ihnen werden noch bei dem Hausbau vorgesehen 

und geplant, und gehören gleichzeitig zu den Innenarchitekturelementen. 

Das sind die Feuerstätte, der „vodnik", die eingebaute Schränke, die Nischen u. a. 

Sie sind unbewegliche, eingebaute Vorrichtungen, die streng obligatorisch für jede 

„kásti" sind. 

Das Hauptelement der inneren Einrichtung im Raum „kásti" ist die Feuerstätte. 

Die Bauernhäuser im Gebiet von Panagüriste haben nur eine Feuerstätte 7 

. 

Bei dem Hausbau errichtet man die mittlere Trennungswand aus Stein, mit Rücksicht 

auf die Aufstellung der Feuerstätte auf ihr. Einerseits schützt die Steinwand das 

Haus von Feuerbrandt, anderseits dient sie als Trennungswand zwischen der Küche 

und dem Zimmer. Das Zimmer wird auch mittels ein Lehmziegelofen geheizt, das 

gemeinsamer Schornstein mit der Feuerstätte hat. 

Die Feuerstätten in den erforschten Dörfern gehören zum Typus der offenen 

Feuerstätten und haben die Benennung „odják". Nach Form sind sie in allen Dörfern 

gleich. Sie errichtet man als in der doppeltdick gebaute Trennungswand eine 20—30 

cm. tiefe und 85—95 cm. breite Nische errichtet, die über die Raumdecke verlängert 

ist und im Schornstein übergeht. 

Der Platz, wo das Feuer brent, die Feuergrube, hat runde oder halbrunde 

Form, mit Durchmesser etwa 50—65 cm. und ist im Boden eingegraben, indem 

die Tiefe 15—40 cm. und manchmal 50 cm. erreicht. In dem unteren Teil der inneren 

Nischenwand, befindet sich eine Ziegelschwelle „pesul", die die Wand vom Feuer 

isoliert. Die Feuerstätte im oberen Stockwerk ist auch in einer Nische errichtet. 

Vom Boden wird sie durch einen dicken Schicht aus Ziegeln und Lehm isoliert. 

Unmittelbar über die Feuergrube befindet sich der Rauchfang. In seinem unteren, 

breiten Teil errichtet man einen rechteckigen Rauchfangvordach „búlo" oder 

„aschmák". Die Rauchfangvordächer werden aus verschiedenartigen Material 

gebaut-aus Holzbrettern oder aus Ziegeln (Abb. 13). 

In den südlichen Gegenden des Gebietes trifft man einen Zwischentypus der 

Feuerstätten. Bei ihnen ist der Anfang des Rauchfangs viereckig, das Vordach hat 

aber halbrunde Form und ist von senkrechtgestellten Brettern errichtet. Der Anfang 

des Rauchfangs und das Vordach werden durch einen schmalen Wandbrett getrennt 

(Abb. 14). 

In der Vergangenheit hatte die Feuerstätte drei Hauptfunktionen zur Nahrungsvorbereitung, 

zum Wärmen und zur Beleuchtung. In den Dörfern um Panagüriste 

fiel die letzte Funktion etwa zehn Jahren vor der Befreiung des Landes von der 

osmanischen Türken im Jahre 1878 weg. Die zwei andere Funktionen sind bis 

heute noch erhalten geblieben in jenen Häusern, wo die Feuerstätte nicht vom modernen 

Kochherd ersetzt ist.

13. Abb. Feuerstätte. Dorf Strelscha. Foto L. Peneva. 1960. 

Auf der Feuerstätte wird das alltägliche Essen vorbereitet, dort in der Asche 

direkt, oder in Steingutbackform wird das Brot gebacken. Nach dem ersten Weltkrieg 

geht man allmählich zum Kochherd über, das Brot backt man im Ofen, das später 

vom Dorfofen ersetzt ist. 

Die Wand auf der sich die Feuerstätte befindet, stellt ein eigenartiges Komplex 

dar, das alle zum Kochen und Essenvorbereitung notwendigen Vorrichtungen 

enthält. Unmittelbar neben der Feuerstätte befinden sich die Nischen und die eingebaute 

Schränke. Die Entstehung der Nischen ist von dem Bedürfnis bedingt, 

allen notwendigen Gegenständen an der Hand zu haben. 

Eine feststehende Tradition im Bezug auf die Zahl, die Grösse und die Form der 

Nischen besteht nicht. Sie sind von der einen Seite der Feuerstätte oder beiderseits 

errichtet (Abb. 15). 

Am häufigsten gleicht die Tiefe der Nischen der Tiefe der Feuernische — 20—30 

cm. Sowohl die Höhe der Nischen (20—25 cm bis 30—50 cm) als auch ihre Breite 

(20—25 cm) ist verschieden. 

Hauptfunktion der Nischen ist, die kleineren Gegenstände, die bei der Hausarbeit 

notwendig sind, an Ort und Stelle halten. Hier bewahrt man die Streihölzer, 

die Kerzen, die Seife, den Salz u. a.

14. Abb. Feuerstätte. Dorf Popinzi. Foto L. Peneva. 1960. 

Die Nahrungsmittel haltet man in eingebauten Schränken, in denen auch 

kleinere Hausgeräte-Kaffekochtopf, Kaffemühle, Kaffetassen, Schnaps gläser u. a. 

Platz finden. Die Höhe der eingebauten Schränke ist etwa 70—90 cm, die Breite 

50—70 cm, und die Tiefe 50 cm. Diese Massen sind am häufigsten, jedoch gibt es 

auch Abweichungen vom Standart. Die Schränke sind in breiten Holzrahmen gefasst, 

das Innere ist in zwei durch einen Holzregal getrennt. Sie haben Einzeltüre. 

Ein anderes beständiges Element der inneren Einrichtung, desszen Platz noch 

bei dem Bau des Hauses geplant ist, ist der „vodnik"-die Vorrichtung, wo die Wassergefässe 

gehalten werden. Das Bedürfnis immer Wasser im Haus zu haben, sowie 

auch der Mangel an Wasserleitungen in der Vergangenheit, verursachten die Entstehung 

des „vodnik". Der traditionelle Platz des „vodnik" ist immer an der Wand, 

an der sich die Tür befindet. So kann derjenige, der die grosse und schwere Wasserkessel 

nach Hause bringt, bei der Ankunft in der Küche, sofort seine Last an dem 

„vodnik" ablegen. 

Der „vodnik" stellt ein Holzgerüst dar, der aus einem oder zwei mit 5—7 hölzernen 

Hacken versehenen Balken besteht. An diesen Hacken werden die Kupfer-

15. Abb. Feuerstätte mit Nischen. Dorf Poibrene. Foto L. Peneva. 1960. 

kessel für Wasser gehängt. In seiner Entwicklung erreicht der „vodnik" von Panagüriste-Gebiet 

eine Veränderung, indem 2 oder 3 Regalen zu seiner Konstruktion 

eingeschlossen werden (Abb. 16). An diesen Regalen wird hauptsächlich Essgeschirr 

gehalten. Auch die Schulterjoch wird quer auf den Holzhacken gelegt. 

Nach dem Anlegen von Wasserleitungen in den Dörfern, ging die Hauptfunktion 

des „vodnik" verloren. In den Häusern, wo diese Vorrichtung noch erhalten ist, 

dienen nur noch die Regalen, worauf man Haushaltsgeschirr haltet. 

Entlang der 2 oder 3 Wände der Küche sind Regalen aus Buchen-oder Eichenholz 

vorhanden, die eine Breite von 15—20 cm aufweisen. Ihre Entfernung von der 

Decke beträgt 30—35 cm. In den ältesten Häuser liegen die Regalen auf 2—3 Holzkonsolen. 

In der neueren Häusern liegen die Regalen nicht mehr auf Holzkonsolen, 

sondern sind auf einen breiteren, in der Wand eingebauten Holzbrett befestigt. 

Damit eine höhere Stabilität erreicht wird, sind auch die Endseiten der Regalen 

in der Wand eingemauert. 

Auf den Regalen legt man hauptsächlich das Haushaltsgeschirr, das beim 

Essen gebraucht wird, z. B. Teller, Ton-und Kupferschüssel u. a. In den neugebauten 

Häusern werden keine Regalen errichtet, ihre Funktion übernimmt der Küchenschrank. 

Ein beständiges Element im Raum „kásti" ist der „pesúl", das im allgemeinen, 

im Gebiet von Panagüriste, eine vom Bodenniveau erhöhte Mauer bedeutet. Die 

Bennenung „pesúl" in den erforschten Dörfern bezieht sich auf drei Objekte. Sie 

sind: a) die niedrige Isolationsziegelschwelle in der Feuerstätte; b) die etwa 1 m hohe

16. Abb. „Vodnik". Dorf Popinzi. Foto L. Peneva. 1960. 

Mauer, die entlang einer oder zwei Wänden als Schutz gegen die Feuchtigkeit ausgebaut 

wird; c) „pezúl-álistnik"-eine Vorrichtung auf der das Bettzeug geschichtet 

wird. 

Die erste Art „pesúl" ist seiner Funktion nach eng mit der Feuerstätte verbunden, 

denn der „pesúl" schützt die Wand vom Feuer. Die „pesúls" deren Funktion Schutz 

gegen die Feuchtigkeit ist, baut man an den Wänden, die am tiefsten im Boden liegen, 

hauptsächlich im Erdgeschoss. Ihre Höhe beträgt 30—100 cm, ihre Breite 30—50 cm. 

Darauf stellt man Ton-und Kupfergefässe, Decken, Matten, Weizen-und Mehlsäcke 

u. a. (Abb. 17). 

Der „pesúl-álistnik" ist eine Vorrichtung, die einen bestimmten Platz, meistens 

auf der Wand gegenüber die Feuerstätte einnimmt. Er besteht aus zwei niedrige 

(25—40 cm) rechteckige Ziegelschwellen, die im Abstand 1,50—2 m voneinander 

liegen. Auf dieses gemauertes Postament legt man 2 lange und breite Bretter. Alle 

Bettdecken, Decken und Matten werden darauf geschichtet. Ganz oben stellt man 

die Kissen auf, damit der „pesúl-álistnik" Höhe bekommt (Abb. 18). Ein weisses

17. Abb. „Pesul." Dorf Popinzi. Foto L. Peneva. 1960. 

oder buntes Baumwollelaken bedeckt das Ganze. In den modernen Häuser werden 

keine „pesúls" errichtet. Ihre Funktion übernehmen die verschiedene Schränke. 

Im Küchenraum sind ausser den schon erwähnten beständigen Einrichtungselementen 

auch eine Menge Gegenstände des Hausrates vorhanden. Sie haben 

entsprechende Plätze, die ihren Gebrauch nach, am zweckmässigsten bestimmt sind, 

Die Tradition spielt dabei eine grosse Rolle. 

Der Mehlspeicher stellt man an der Wand neben der Feuerstätte. Darauf legt 

man alles notwendiges zum Brotkneten. Oft über den Mehlspeicher, auf der Wand 

sind zwei Holzkeilen befestigt, auf die das Brotbrett gelegt ist (Abb. 19). Der niedrige 

Esstisch, wenn er nicht gebraucht wird, wird neben den „vodnik", oder die Feuerstätte 

gestellt. Vor der Mehlspeicher werden ein paar niedrige Stühlchen aufgestellt. 

Der Fussboden bleibt im Sommer unbedeckt, im Winter bedeckt man ihn 

gewöhnlich mit einer Strohmatte. In den älteren Häusern hat die Küche kein Fenster, 

in den neueren werden auf die Fenster weisse Vorhänge aus Baumwolle gehängt. 

Im Bezug auf den Bau und die Lage der einzelnen Elemente der Inneneinrichtung 

im Raum „kásti", sowie auch auf der Aufstellung des Hausrates, zeigen alle Dörfer 

im Gebiet von Panagüriste eine Einheit. Sie ist sowohl durch die gemeinsamen 

ökonomisch-kulturellen Entwicklungsprozessen des Gebietes bedingt, als auch 

durch die Bevölkerungseinheit, die alte gemeinsame Traditionen aufbewahrte.

18. Abb. „Alischnik." Dorf Popinzi. Foto L. Peneva. 1960. 

19. Abb. Brotbrett. Dorf Poibrene. Foto L. Peneva. 1960.

Im Kurzen kann die Inneneinrichtung des Raumes „kásti" nach folgenden Punkten 

charakterisiert werden : 

1. Die Feuerstätte ist an der Trennungswand zwischen „sóba" und „kásti" 

errichtet und gehört zum Typus der Feuerstätten mit flachen viereckigen Vordächern. 

2. Die Vorrichtung „vodnik" ist immer an der Fassadenwand errichtet. 

3. Der Mehlspeicher ist an der Wand gegenüber dem „vodnik" aufgestellt und 

ist immer in unmittelbarer Nähe zu der Feuerstätte. 

4. Der „pesúl-álistnik", die Vorrichtung auf der das Bettzeug geschichtet wird, 

ist immer an der Wand gegenüber der Feuerstätte errichtet. 

Mit der neuen sozialistischen Umgestaltung des ökonomischen und kulturellen 

Lebens nach dem Zweiten Weltkrieg, begann im Gebiet von Panagüriste eine tiefe 

und schnelle Änderung im traditionellen Bauernleben. Das traditionelle Bauernhaus, 

die Inneneinrichtung und grosser Teil des Hausrates verloren ihre alte funktionelle 

Bedeutung. Auch die alte Terminologie veränderte sich. Die Küche im gegenwärtigen 

Bauernhaus dient als Raum für Hausarbeit und Essenvorbereitung, aber nicht 

mehr als Schlafraum. Die Einrichtung der Bauernküche wird allmählich zu der 

Küche im städtischen Haus angeglichen. 

Der zweite Wohnraum im traditionellen Bauernhaus, im Gebiet von Panagüriste 

ist das Zimmer „sóba". Unabhängig vom Zahl der Zimmer, haben sie die gleiche 

Einrichtung und Funktion. Ursprünglich wurde der Raum „sóba" als Abstellkammer 

benutzt, indem er mehr die Funktion eines Kellers hatte, als die eines Wohnraumes. 

Die alte Tradition, die Küche „kásti" auch als Schlafraum zu benutzen, die durch 

die ursprüngliche Einräumigkeit des Bauernhauses bedingt war, war lange Zeit 

erhalten, unabhängig von der Entwicklung eines zweiten Raumes. Dieser Raum 

„sóba" wurde nicht geheizt, weil er keine Heizvorrichtung hatte und deswegen zum 

Wohnen im Winter ungeeignet war. Um die Mitte des 19 Jhs. begann man die 

„sóba" heizen und sie wurde dadurch wohn bar. Als Folge zog die Familie im Winter 

in diesem Raum. 

Die „sóba" hat auch die Funktion eines representativen Raumes, wo die Gäste 

empfangen werden. Das Zimmer wird der nenen Funktionen entsprechend eingerichtet, 

man gibt mehr Achtung auf die Ausschmückung des Raumes. Die Tatsache, 

dass die „sóba" ein Empfangszimmer wird, verursacht die Entstehung einer selbständigen 

Eingangstür durch den Durchgangsraum „sudurmá". 

In der „sóba" sind die sozialen Unterschiede zwischen den verschiedenen Schichten 

der Bevölkerung am deutlichsten bemerkbar. Unabhängig von der gemeinsamen 

Tradition, die obligatorisch für den gesamten Raum bleibt, zeigen sowohl die einzelne 

Elemente der Einrichtung, als auch der quantitative und qualitative Bestand 

der Gegenstände, Unterschiede im sozialen Aspekt. Auch die schnellere Eindringung 

vom neuen Hausrat wird vom sozialen Faktor bestimmt. 

Die wichtigste Vorrichtungen in der „sóba", durch die der Raum wohnbar 

wurde, ist der Ofen „kjumbé". Der Ofen in Bulgarien ist eine späte Erscheinung, 

die erst am Ende des 18 Jhs. auftritt und hauptsächlich im 19 Jh. Verbreitung be 

kommt 8 

. Im Gebiet von Panagüriste begann die Errichtung von Erdöfen um den 

Ersten Weltkrieg und zwar in den reicheren Häusern. 

Der Erdofen „káleno kjumbé" wird immer an der Trennungswand zwischen 

„sóba" und „kásti" errichtet, unmittelbar hinter der Feuerstätte. Im Gebiet von Panagüriste 

hat der Erdofen keine direkte Verbindung mit der Feuerstätte, wie in anderen 

Gebieten Bulgariens. Gemeinsam ist nur der Rauchfang. Der Bau des Ofens ist 

einfach. Er wird von drei Lehmwändchen in der Höhe von 40—50 cm errichtet, 

auf die eine Eisenplatte gelegt ist. Die Wände des Ofens sind glatt mit Erde be-

20. Abb, Panagüriste. Museum. Foto L. Peneva. 1960. 

strichen und daraufkommt Kalk oder roter Lehm. Die Form dieser Art von Öfen ist 

länglich. Vor dem Ofen errichtet man aus Lehm eine Vorrichtung „pódnitza", an der 

im Winter Glut gelegt wird, damit der Raum besser erhitzt ist. Der Ofen bleibt vorne 

offen, nur manchmal wird er mit einer Eisenblechdeckel geschlossen. Der Rauch 

geht im Rauchfang durch Erdröhren „káleni kúnzi". 

Die Verbreitung der Erdöfen im Gebiet von Panagüriste war nicht gleichmässig 

und dauerte ziemlich kurze Zeit. Bald nach ihrer Erscheinung wurden sie von den 

zylindrischen Blechöfen, oder den neuen Koch-und Wärmeöfen verdrängt. 

Charakteristisches Merkmal der „sóba" sind die Sitzbänke „minderlátzi", 

„pátove" (im dorf Bata und Streltscha), „mindére" (im Dorf Elschitza). Sie sind 

beweglich und werden von den örtlichen Tischlern angefertigt. Der Sitzbank ist ein 

länglicher Holzrahmen auf vier Beinen, auf dem 2—3 breite Bretter eingeschlagen 

sind. Seine Höhe beträgt 45 cm, seine Breite 50—55 cm. Die Sitzbänke sind unterschiedlich 

lang, sie werden dem Zimmerausmass entsprechend angefertigt und neben 

der Wand gestellt. 

Der Sitzbank wird mit roter Wolldecke, die in der unteren Ende Spitze hat, bedeckt. 

Darauflegt man längliche Kissen, die besonders bei Festen mit einem dünnen, 

weissen, bestickten Gewebe ausgeschmückt werden (Abb. 20). 

Die Erscheinung der Sitzbänke ist eng mit der Funktion des Zimmers verbunden. 

Sie sind als Sitzplätze für die Gäste vorausbestimmt. Auf sie schläft man nicht, die 

Familie schläft gewöhnlich am Boden. 

Heute sind die Sitzbänke aus der Wohn weise der Bauern verschwunden. Sie 

sind von den Betten und den Stühlen, besonders nach dem Ersten Weltkrieg verdrängt 

worden.

Ein beständiges Element der inneren Einrichtung der „sóba" sind auch die 

Wandregalen. Sie sind paarweise auf den Wänden des Raumes befestigt und werden 

oft in Kombination zu einem Holzikonostas eingeschlossen (Abb. 21). Die Anfertigung 

und die Funktion der Wandregalen sind dieselben wie diejenigen im Raum 

„kásti". 

In den reicheren Häusern im Gebiet von Panagüriste legt man die Kleider und 

das Bettzeug in eingebauten in der Wand Schränke. In den meisten Fällen nehmen 

die Schränke eine ganze Wand in der Länge ein, ihre Höhe beträgt 1,20—1,40 m 

ein und die Breite 60—80 cm. Sie sind nicht sehr verbreitet in den Dörfern und sind 

eine spätere Erscheinung, die beeinflusst vom städtischen Wiedergeburtshaus ist. 

Zum Aufräumen der Textilien im Bauernhaus, benutzte man im allgemeinen Truhen. 

Sie stellt man neben einer Wand in der „sóba" und darauf legt man das Bettzeug. 

Den Boden bedeckt man am häufigsten mit Ziegenfelldecken, entweder in Naturfarbe, 

oder auf schwarzen, weissen, grünen und roten Streifen. Am Ende des vorigen 

Jahrhunderts erhielt man die Wärme des Raumes im Winter, indem über den Erdboden 

eine dicke Strohschicht gelegt wurde und mit grossen Hanfstoff in den Massen 

des Raumes in den Ecken befestigt, überdeckt wurde. Darauf legt man die Bodendecke 

„tschérga". Auf diese Weise wird den Zimmerboden im November vorbereitet 

und erst vor Ostern entfernte man die Winterbedeckung. 

An den Fenstern hängt man gewöhnlich weisse, hausgewebte Stoffvorhänge. 

Da die „sóba" Representationsfunktion hat, pflegt man sie immer sehr sauber und 

in bester Ordnung. Auf den Wänden hängt man Bilder, an den Fenstern legt man 

Blumentöpfen, die Wände werden weiss getüncht. Die Vollendung der Innenein- 

21. Abb. Ikonostas. Dorf Srednogorez. Foto L. Peneva. 1960.

ichtung, erreicht die „sóba" am Anfang des 20 Jhs., als sie zum repräsentativen 

Raum der Wohnung wurde. 

In den älteren heute noch erhaltenen Häusern, übergeht die traditionelle Inneneinrichtung 

des Zimmers zur gegenwärtigen. Die neuere Häuser sind mit modernen 

Fabrikmöbeln eingerichtet und ihre Einrichtung nähert sich zu dieser der städtischen 

Häusern. 

Die hilfswirtschaftliche Räume im Bauernhaus in Panagüriste sind der Keller 

„simnik", die Kammer und der Speicher, Der Name „simnik" ist mit dem Begriff' 

„sima"-Winter verbunden. Der „simnik" ist der Raum in dem man die Wintervorräte 

lagert, da dort im ganzen Jahr kalt ist. Die „untere Küche" bei den zweistöckigen 

Häusern wird manchmal auch „simnik" genannt. Die Übertragung der 

Benennung „simnik" auf einem Raum mit völlig verschiedener Funktion entsteht 

dadurch, dass die beide Räume, die untere Küche und der „simnik" eine unmittelbare 

Verbindung zueinender haben und im Erdgeschoss des Hauses liegen. 

Die Kellerräume bei den erdgeschossigen Häusern sind 1,20 m in der Tiefe 

im Boden, unter dem Zimmer „sóba" eingebaut. Sie sind niedrig und dunkel, weil 

sie keine Fenster haben. Die meisten Keller haben dicke Wände, die als Grundlage 

der obengebauten „sóba" dienen. Der Kellerboden ist aus Erde. Die Wände sind 

mit Lehm verputzt. Der Eingang befindet sich meistens an der Fassadenseite des 

Hauses. 

Die Kellerräume bei den zweistöckigen Häusern befinden sich im Erdgeschoss, 

und sind durch eine Tür erreichbar, die an der Fassadenseite des Hauses liegt und 

die direkte Verbindung zu dem Hof ermöglicht. Sie haben ein kleines Fensterchen, 

das der Lichtzutritt in den Räumen sichert. 

Die innere Einrichtung des „simnik" ist sehr einfach, unterliegt aber auch einer 

genauen Ordnung. Die Aufbewahrungsgefässe werden neben den Wänden gestellt, 

an den Dachbalken werden Hacken befestigt, worauf man die Körbe, die Säcke, die 

Zwiebelkränze, Paprikaschotten, Mais gehängt hielt. Über die Balken stellt man 

die kleinere landwirtschaftliche Geräte, die Hacken, die Sichel, die Schaufel u. a. 

An der einen Wand legt man das Brennholzmaterial für den Winter. Nach der 

Ernte schüttet man die Kartoffel in der einen Ecke des Raumes auf, daneben stellt 

man in Sand Lauch und Karotten (Abb. 22). Die konservierte Fleischvorräte, die 

verschiedene Wurstarten legt man auf dazu bestimmten Regalen. 

In dem Keller haltet man ausserdem alle Gegenstände, die nicht oft gebraucht 

werden, wie alte Truhen, Körbe, niedrige Esstische u. a. Den Webstul wenn er 

nicht benutzt wird, stellt man auch im Kellerraum, sowie die Spinnräder, die Spindel, 

die Spinnrocken und die andere Webgeräte. 

Das Bauerhaus im Gebiet von Panagüriste hat in seiner Einteilung noch ein 

Raum-die Kammer „kiijár", die zur Aufbewahrung verschiedener Gegenstände 

dient. 

Ursprünglich hatte das zweiteilige Bauernhaus keine Kammer. Ihre Funktionen 

wurden zum Teil von der „sóba" übernommen. Nachdem die „sóba" in ihrer Funktion 

ausgesprochen Wohn-und Repräsentationsraum wurde, entwickelte sich die 

Kammer als selbständiger Raum. An der Entwicklung des traditionellen Bauernhauses 

im Gebiet von Panagüriste, kann man das allmähliche Prozess der Entstehung 

dieses Raumes klar verfolgen. Bei den Häusern vom Ende des 19 Jhs. ist die Kammer 

durch eine leichte Flechtwand von der „sóba" getrennt. Am Anfang des 20 Jhs. 

und besonders um den Ersten Weltkrieg, paralell mit dem Bau von zweistöckigen 

Häusern, entwickelte sich die Kammer als selbständiger Raum. In diesen Häusern 

weisen die Kammer folgende Massen auf: 2x3(4) m. Eine besondere Einrichtung

hat die Kammer nicht, darin stellt man die Holztruhen, an den Wänden hängt man 

die Oberkleider, die bei der landwirtschaftlichen Arbeit benutzt werden. 

Das gegenwärtige Bauernhaus behält die Kammer als Raum in dem Erdgeschoss. 

Besonderen Platz in der Plankomposition des Bauernhauses nehmen die Kornspeicher 

ein. In den Dörfern um Panagüriste, die mittelgebirgig sind und nicht 

besonders entwickelten Ackerbau haben, sind die Speicher in der Einteilung des 

Hauses eingeschlossen. In der Fall, wenn der Speicher ein selbständiger Raum im 

Haus ist, befindet er sich am häufigsten an der Fassadenseite und ist aus Brettern 

errichtet. Diese Speicher sind meistens in 2—3 Abteilungen „susezi" geteilt. Der 

Speicher ist durch die „sudurmá", oder den Korridor erreich bar. Bei denjenigen 

Speichern, die zusätzlich von der „sóba" oder vom „kásti" abgesondert sind, befindet 

sich der Eingang an der Seite des zutreffenden Raumes. 

In der Plankomposition des traditionellen Bauernhauses sind auch die Durchgangsräume 

eingeschlossen. Sie sind immer bedeckt und haben doppelte Funktioneinerseits 

dienen sie als Verbindung zwischen den Räumen, andererseits haben 

sie eine haushalts-wirtschaftliche Funktion. 

In der funktionellen Entwicklung und innerer Einrichtung des Bauernhauses 

im Gebiet von Panagüriste, zeichnen sich drei Phasen ab. 

Für die erste Phase ist eine strenge Absonderung des Raumes „kásti", sowie die 

doppelt funktionelle Benutzung (wirtschaftliche und wohnungsmässige) des Raumes 

„sóba" charakteristisch. 

Die zweite Phase zeigt eine weitere Entwicklung und eine klare Absonderung der 

Funktionen, indem der Raum „kásti" seine Hauptbestimmung behält. Das Zimmer

„sóba" bekommt eine Repräsentationsfunktion und befreit sich von den wirtschaftlichen. 

Eine scharfe Grenze zwischen den ersten zwei Phasen kann man nicht stellen. 

In den ersten Jahren des 20 Jhs. beginnt das Absterben der alten, traditionellen Formen 

und ihre Ersetzung durch die neueren. Dieser Entwicklungsprozess hat eine 

unregelmässige Dynamik, weil er nicht von der Tradition, sondern viel mehr von 

sozial-ökonomischen Voraussetzungen bedingt ist. Aus diesen Gründen merkt man 

in dieser Phase eine Verschiedenheit zwischen den Häusern der reicheron Schichtensie 

sind stark von dem städtischen Einfiuss geprägt ; den Häusern der mittleren Schichsie 

stellen den Übergang von der Tradition zur Gegenwart, sowie die Häuser der 

Ärmeren, bei denen die Tradition feste Stabilität und Ausdauer zeigt. 

Die dritte Phase charakterisiert sich mit Ersetzung des alten traditionellen 

Bauernhauses von gegenwärtigen Häusern, vorwiegend mit städtischen Charakter.

А№МЕКК1ЖОЕК ГЈИО иТЕКАТГЈК 

1. 2и ает Оете1 УОП Рага§ит1е §ећогег сНе БбгГег Вагја, Ва1а, ОШеуо, Е1бсгг(2а, Оћагзге, 

РоЉгеге, Рор1П21, бхедго^огег ига" сће ЗгааЧ 81геШсћа, сНе ш сЗег Уегбаг§егћећ хи о*ег ЗгасН 

Рага§ипз1е §гауШеггег. Уег§1.: 

Ст. Захариев, Географско-историко-статистическо огисание на Татар-Пазарджишката 

кааза, Софил, 1973, с. 34—40. 

17. П. Карапетров, Материали за огисание на града Панагорише и околните му села, 

Средец, 1893, с. 133. 

2. Хр. Вакаренски, Етнографин на БЂЛгарил, Софин, 1974, с. 278. 

а 3. Хр. Вакаренски, Принос КЂМ традиционната култура на Панаггорско. Сб. Панаггорише 

и Панаггорско в миналото, Софии, 1956, с. 134. 

4. Хр. Вакаренски, гак там, с. 112, 141, 143. 

5. Л. Пенева—Сгбева, КЂшна уредба в Панаггорско, ИЕИМ, кн. V, 1962, с. 140—142. 

6. Хр. Вакаренски, Принос КЂМ традиционната... с. 165—166. 

7. Ст. Георгиева—Стопкова, Отнигцето в бмгарскии бит, Софил, 1956, с. 24. 

8. Ст. Георгиева—Стопкова, гак там, с. 85. 

Л. Пенева—Винце, ВЂТрешна уредба и гокЂиџша. Етнографии на БЂлгарин, т. II, Софин, 

1983, с. 214—215.

Lily Peneva- Vincze 

A PANAGÜRISZTEI KERÜLET PARASZTHÁZAINAK ÉPÍTÉSZETE, FUNKCIÓI 

ÉS BERENDEZÉSE 

Panagüriszte ősi városa a Szredna Gora hegység délnyugati részén, nagyjából az ország közepén 

fekszik. A környezetébe tartozó falvak a Marica vízrendszerébe tartozó folyócskák, patakok völgyeiben 

települtek. A lakosság, leszámítva a jelentéktelen számú cigányokat, tiszta bolgár. Fakitermeléssel, 

fafeldolgozással, juhászattal, gyapjúkikészítéssel foglalkoztak. Az ipar Panagürisztében 

összpontosult : bőripar, lábbelikészítés, faipar, szőnyegkészítés stb. A második világháborút követően 

a gazdasági-társadalmi változásnak megfelelően átalakult a falvak demográfiai képe. Igen sok fiatal 

elvándorolt a falvakból és a közeli Plovdiv és Pazardzsik ipari üzemeiben talált munkát és ott telepedett 

le. Ez a demográfiai változás nem volt akadálya annak, hogy a Panagüriszte környéki falvak 

is ne fejlődjenek, például olyan vonatkozásban, hogy ne épült volna bennük új ház. A kérdéses 

falvakban kétféle ház található: régi és új. A tanulmány ezeknek a házaknak egymáshoz való viszonyát, 

a lakóházak funkcióit, a berendezés alakulásátvizsgálja. 

A szerző a tanulmány megállapításait sok, 1960-ban készített fényképpel, illetve a képeken 

bemutatott régi és új házak alaprajzaival támasztja alá. A tanulmány változásvizsgálati jellegű és 

funkcinalasita szemléletű. Mind az új, mind a régi házakat először nagyság, méretek, építési struktúra 

szerint osztályozza. Egy és kétszintes házak vannak, az épületek részben fából készültek. A régi 

házaknál általában több és nagyobb helyiség áll összefüggésben a gazdálkodással, a házban folyó 

mindennapi élet, például háztartás (víznyerés-, tárolás, kenyérsütés, tárolás, nagyobb mennyiségű 

élelmiszer tárolása stb.) különféle megnyilvánulásaival, mint az újaknál. Az újaknál a lakórészekre,, 

azok gazdagabb, kényelmesebb és célszerűbb felszereléséről, illetve megépítéséről van szó. A háztípusok 

bemutatása után a szerző a belső tér és a belső berendezés átalakulásának kérdéseivel fog 

lalkozik. A Panagüriszte környéki falvak régi és új házainak is központi helye a tűzhely. A tanulmány 

részletesen foglalkozik a tűzhely helyének, minőségének változásaival és a többi házrészek, helyiségek 

(konyha, szoba, éléskamara, nyitott terasz, hombár stb.) elhelyezkedésével, egymáshoz való viszonyával, 

változásaival. 

A tanulmány eredeti helyszíni kutatások alapján, a gazdag bolgár népi építészeti irodalom felhasználásával 

készült.

Dankó Imre 

A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései 

A néprajztudomány az utóbbi időben fokozott érdeklődéssel fordul az árucsere 

kérdései felé. Ennek az az oka, hogy az életmódkutatást célul kitűző, a népélet 

társadalmi vonatkozásait, összefüggéseit előtérbe állító etnográfia felismerte, hogy 

az árucsere a társadalom, a kultúra egésze, összefüggései felől a legsokoldalúbb 

felvilágosítással szolgál. 1 

Az árucsere nem más, mint a társadalom anyagcseréje; 

is, akinek a kardzsali megyében tartott vásároknak a népéletben betöltött szerepéről 

szóló kiváló tanulmányát éppen én közöltem az általam szerkesztett és kiadott Árszükséges, 

elkerülhetetlen ; tartalmi és formális összetevői mind-mind életmódformáló 

erővel bírnak, azonkívül az árucsere a javak tényleges cseréjén túl számos más kulturális 

elemet is tartalmaz. Korábban a néprajztudomány a település, az építkezés 

és a lakáshasználat, berendezkedés tárgykörét vélte olyan komplex kulturális jelenségnek, 

amelynek vizsgálata, elemzése a legtöbb és legszélesebbkörű felvilágosítással 

szolgál az adott kultúra, a vizsgált közösség gazdasági-, társadalmi-, kulturális 

körülményei felől. Napjainkban egyre inkább terjed az a felismerés, hogy az árucsere 

sokkal inkább komplex kulturális jelenség, vizsgálata sokkal szélesebb körben, sokkal 

több kérdésre adhat feleletet a település, az építkezés és lakásbelső kutatásánál. 

Ez a felismerés hat a bolgár néprajztudományban is. Míg az előttünk járt néprajzkutatók 

legnagyobbjai is jóformán érdektelenül mentek el az árucsere kérdései 

mellett és jószerint egy teljes, minden részletére figyelemmel levő vásár—piac leírá 

sunk sincs, addig az újabbaknál számos próbálkozásról, kisebb-nagyobb kutatásról 

és feldolgozásról számolhatunk be. 2 

Mint például Nikolaj Kolev tirnovói docensnél 

1. Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 

(Debrecen, 1974) 281—304. 

2. Keveset foglalkozott a népi árucsere, a bolgár piacok, vásárok néprajzával például Hriszto 

Vakarelszki nagy, háromnyelven megjelent bolgár néprajzi monográfiájában. Hasonlóan alig érintette 

a kérdést a Primovszki-fé\e rodopei és a Todorov-féíe dobrudzsai monográfia. Vö. : Xpncro BaaKapejicKH: 

ETHorpa^Ha Ha BtJirapna. Co^hji, 1977.; AHaerac Hphmobckh: Eht h KyjiTypa Ha 

pofloncKHTe EtJirapH. MaTepnajiHa KyjiTypa. Co4)hh, 1973.; JXeimo TbflopoB—Ctok TeHHeB- 

THHa KptCTeBa—MaKCHM cn. MjiafleHOB: ôopyaaca. Eraorpa^CKH, ojncjiopHH h E3hkobh npo- 

TyBaHHJi. Co4>hh, 1974. Kanitz Félix fordított nagyobb figyelmet a bolgár népi árucserére. Ahogy a 

Bulgária útikönyv írja róla: „bejárja a csarsik, a piacok világát. Elidőzik a gajtandzsik, a paszományfonók 

műhelyében, megcsodálja az abaposztó-verők vízi erővel hajtott szerkezeteit, a gabrovoi 

takácsok műhelyeit, és hallgatja a facsöveken ide-oda vezetett patakvíz által hajtott „szamokovok", 

gépi kovácsok kalapácsainak vidám csengését." Könyveiben meg is emlékezett ezekről. Leírta 

például a szófiai nagy piacot, színes leírását adta a híres eszki-dzsumajai (tirgovistei) vásárnak is. 

Kanitz Félix: Donau-Bulgarien und der Balkan. Historisch-geographis-ethnographische Reisestudien 

aus den Jahren 1860—1879. (2. neuarbeitete Auflage. Leipzig, 1882.) II. 252., III. 53. A híres Eszkidzsumajai 

vásár esetében meg kell emlékeznünk egy korábbi alapos leírásról: A. Hilberg: Nach 

Eski-Djumaia. Reise-Skizzen aus Bulgarien. Im Anhang: Bericht über die Messe von Eski-Djumaia 

im Mai 1876. Sr. Exc. Graf. Edmund Zichy (Wien, 1876).

kádia című néprajzi-művelődéstörténeti antológiában. 3 

A fentieket a félreértések 

elkerülése végett, s a bolgár vásárok néprajzi kutatására vonatkozóan jegyeztem meg. 

A bolgár kereskedelem történetével ugyanis többen, igen eredményesen foglalkoztak. 

A bolgár kereskedelem történetének kutatásaiból, forrásfeltárásaiból nagyon sokat 

megtudhatunk a bolgár vásárok, piacok népéletben betöltött szerepéről is, azonban 

nem lehet vitás, hogy itt másról, sajátos népéletbeli jelenségről és annak etnográfiai 

érdekű feltárásáról van szó. 4 

Kolev említett tanulmánya bevezetőjében elmondja, 

hogy a piacoknak, vásároknak igen sokoldalú szerepe és ennek megfelelően nagy 

jelentősége van a népéletben, mert bár — ahogy írja — „A piacokat és vásárokat 

az árucsere, a kereskedelmi szükségletek hozzák létre, ugyanakkor bizonyos mértékig 

az emberek fiziológiai, szellemi és esztétikai szükségleteit is kielégítik." 5 

Az árucsere lehet spontán, különösebben nem szervezett, és lehet szervezett. 

A spontán árucsere a kezdetleges termelési (naturális termelés), társadalmi viszonyokra 

jellemző és általában a javak tényleges cseréjéből áll. A bolgár árucsere hosszú 

időn át ilyen, különösebben nem szervezett volt, csereanyagként bizonyos terményeken 

— köles (npoco), lencse (jieiija), búza (nemeHHua) — kívül főleg juhokat 

3. HnKojiaii Mb. KojieB: ria3apHTe h naHawpHTe b EvTa Ha HacejieHneTo ot KBpaHcannHCKK 

oicpT>r. Árkádia. Antológia a Déri Múzeum Baráti Köre fennállása 50. évfordulójára. (Szerk. : 

Dankó Imre, Debrecen, 1978) 125—136. 

4. A bolgár árucserére néhány idézet : A kezdetekkor, „A trákok rabszolgákat és nyersanyagot 

tudtak adni a görögöknek, a görögök pedig finomművű edényeket, iparművészeti cikkeket, a görög 

kultúra kincseit adták cserébe. Gazdag és virágzó élet volt ezekben a (görög) városokban. A vezetést 

a kereskedők, a leggazdagabbak tartották kezükben, ők uralkodtak az iparcikkeket készítő rabszolgák 

és szabadosok felett". Niederhauser Emil: Bulgária története. (Budapest, 1959) 5. A bolgár— 

szláv államalapítást követően „az ipar és a belső kereskedelmi forgalom még csak kezdeteiben volt 

meg, a kereskedelmet és ipart űző városok szórványos szigetekként emelkedtek ki a nagybirtokon 

folyó önellátó termelés tengeréből". Uo. 34. A XI—XIII. századra jellemző: „a város és a falu gazdasági 

kapcsolata, a belső kereskedelem az egész gazdasági élet naturális jellege ellenére viszonylag 

fejlett volt. Ez a kereskedelem eleinte egyszerű csere formájában folyt, a paraszt gabonát adott, 

az iparos lábbelit, ruhát vagy gazdasági szerszámokat. Ez a kereskedelem főképpen a rendszeresen 

megtartott városi hetivásárokon bonyolódott le. A városok mellett, ahol az állam ellenőrizte a vásárt, 

a bojárok és a kolostorok is rendeztek uradalmaik központjában vásárokat, persze nem hetenkint, 

hanem egy-egy nagyobb ünnep alkalmával. A termelők többnyire maguk árusították mezőgazdasági 

vagy ipari cikkeiket, de ezeken a vásárokon is megjelentek a kereskedők. A belső kereskedelem 

fejlődését a feudális széttagoltság akadályozta, rengeteg volt a vám, amelyet a vásárra utaztukban 

vagy az árusításnál kellett a termelőknek megfizetniük. Az illeték alól csak a külföldi kereskedők 

mentesültek, és egyes kiváltságolt kolostorok jobbágyai". Uo. 58. Ennek ellenére „A XUI—XIV. 

században fellendült a belkereskedelem. Annak ellenére, hogy a gazdasági élet általában naturális 

volt, a falvak és a feudális birtok saját termékeikkel látták el magukat, mégis a falu és a város közötti 

kapcsolatok megerősödtek. A városoknak élelemre és nyersanyagra, a falvaknak pedig ipari 

termékekre volt szükségük. A termékek kicserélése a városokban főleg a rendszeres heti vásárokon 

történt, amelyekre rengeteg ember gyűlt össze a környező falvakból". Dimiíár Koszev—Hriszto 

Hriszíov—Dimitár Angelov: Bulgária története. (Budapest, 1971) 42. A török uralom alatti árucsere 

viszonyokra nézve megintcsak Niederhauser Emilt idézzük. A négyévszázados elnyomás tönkre 

tette a bolgár termelést, kereskedelmet. A hanyatlásból a XVIII. századra kezdett újra fejlődni 

a bolgár árucsere is. „A török földbirtokon elterjed a földesúrnak fizetendő pénzjáradék. A bolgár 

parasztok pénzszerzésre kényszerültek. Az ipar már nemcsak megrendelésre, hanem piacra is termel. 

Céhek alakulnak, ipari körzetek rajzolódnak ki. A céhek vezetése még török és görög kézben van, 

de már áttértek a bolgár nyelv használatára. A céhes iparhoz hozzákapcsolódott a háziipar. A kereskedők 

és iparosok ősszel szétosztogatták a nyersanyagot a falvak parasztjai között és tavasszal átvették 

tőlük a készárut. A falusi háziipar így szétszórt manufaktúrává nőtte ki magát. Központosított 

manufaktúrák is megjelennek: húsfeldolgozás például. Fellendült a belső kereskedelem, a török, 

illetve görög nagykereskedők mellett bolgár nagykereskedők is feltűntek. A heti vásárok, évi vásárok 

fontossága nőtt." Niederhauser E. i. m. 85. —• Vö. : Ivan Sakasov: Bulgarische Wirtschaftsgeschichte. 

(Berlin—Leipzig, 1929) A forrásokra nézve rendkívül fontos: HnKOJia B. Mhxob—Hb. CreânoB: 

npHHOC KtM HCTOpHHTa Ha TtprOBHSTa Ha TypuHH h EtjirapHH. Cohíi, 1971. 

5. HHKOJiaíí H.ßKojieB i. m. 127.

használtak értékmérőnek tekintve a juh nemét (kos=Kon), korát (bárány =árHe) 

és egyéb körülményeit (gyapjas=bi>jih6h, vagy nyírt ^crpHHceH, fejős=floÜHa vagy 

nem fejős=6e3#oiÍHa stb.). A szervezett árucsere a fejlettebb termelési- és társadalmi 

körülményekre jellemző és már nem a javak tényleges cseréjén alapul, 

hanem értékközvetítővel való árucseréből áll. A legelterjedtebb értékközvetítő a 

pénz. 6 

A szervezett árucsere abban is kefejezést nyer, hogy az árucsere módját (vándor 

árus, vásártéren mozgó árus, vásártéren helyhez kötött árus, földön árusító, asztalon 

árusító, sátor nélküli, illetve sátor alatt áruló, kocsiról, szekérről árusító stb. stb.), 

helyét (piac- és vásárhelyek, állandó és időszakos árusítóhelyek), idejét (hónapját, 

napját), tartalmát (állandó, csak reggel, délelőtt, csak délután, egy vagy két, esetleg 

több napig stb. tartó) és rendjét (ki, mikor, meddig, hol, mit árusíthat, illetve vehet, 

milyen áron, milyen adagolásban, mérten, milyen értékközvetítővel stb.) a hagyomá 

nyokból kinőve jogilag meghatározzák, azaz megszervezik. 7 

A szervezett árucsere 

két nagy részre oszlik; az eladó és a vevő közti közvetlen árucserekapcsolatra és a 

kereskedelemre, ami mint tudjuk, összegyűjtő- és szétosztó, valamint kis-, illetve 

nagykereskedelem lehet. Fel kell figyelnünk arra, hogy a legfejlettebb árucsere viszonyokban 

is továbbél a spontán árucsere tényleges cserén alapuló formája is; 

hogy a továbbélés mellett az említett tényezők helyenként való különbözősége 

folytán a még oly szervezett árucserét is a rendkívüli változatosság jellemzi. A közvetlen 

árucsere és a kereskedelem közt az értékközvetítő használata tekintetében bizonyos 

különbség tapasztalható. A közvetlen árucserében később, a gazdaságitársadalmi 

fejlődés magasabb szintjén terjed el az értékközvetítő (pénz), mint a kereskedelemben. 

A javak tényleges cseréje nehézkessé tenné a kereskedelmet, 

ezért a kereskedelemben általában korán alkalmazzák a pénzt, mint a bolgár árucserében 

is. Már a IX. századtól kezdve ismerünk bolgár bizantinikus pénzeket, 

amiket a kereskedők használtak, míg a közvetlen árucserében igen hosszú ideig, 

csökevényeiben pedig majdnem hogy napjainkig fennmaradt a tényleges csere. 

A néprajzi árucserekutatás az eddig elmondottak meglétét vagy hiányát, valamint 

más formák, tényezők szerepét vizsgálja, amikor a népéletre jellemzőbb, illetve 

legnagyobb hatással bíró két szervezett árucsereforma, a piac- és a vásár kutatásával 

foglalkozik} 

A két legelterjedtebb szervezett népi árucserealkalom a piac és a vásár. A piac 

a kezdetlegesebb, lehet akár mindennapi is, általában élelmiszereket árusítanak 

rajta. A piac mindamellett a városok, a nagyobb települések sajátja, kialakulásában 

nagy része van a város és a falu közti munkamegosztásnak. Bulgáriában a hetipiac 

intézménye terjedt el leginkább. Az olyan helyeken is, ahol mindennapos ez az intézmény, 

az egyik nap piaca kiemelkedőbb a többi napénál. A hetipiacra több helyről, 

több és többféle árut hoztak föl eladni és nagyobb volt a kereslet is, mint a hét más 

napjainak piacán. A heti piacokon a szorosan vett élelmiszereken kívül terményeket, 

állatokat is árultak és vettek, de ami legfontosabb, kipakoltak a helybeli kézművesek 

is; a heti piacnak ezért kis vásár jellege is volt: hetivásár. A vásár, az úgynevezett 

országos vásár Bulgáriában is szezonális jellegű volt. Téli és tavaszi vásárt kevésbé, 

inkább nyári és őszi vásárokat tartottak. A bolgár vásárfejlődés érdekessége, hogy 

általában csak évi egy vásárt tartottak, még a legnagyobb vásárhelyeken is. A vásárok 

6. Sándor István: A primitív pénz. In: Bélley P.—Kocsis F.—Koroknay I. (szerk.): Pénz 

Érdekességek a pénzről. (Budapest, 1958) 52—61. 

7. He. CaKb3oe: TtproBHírra Ha EtJirapHH c aKOHa npe3 16 h 17 b. no hobh h3boph. H3BecTHH 

Ha HcropHHecKOTo flpvjKecTBo IX. 1929. Vö.: Dimitâr Koszev—Hriszto Hrisztov—Dimitár Angelov 

i. m. 40—41. 

8. Kós Károly: Az árucsere néprajza. In: Népélet és hagyomány. (Bukarest, 1972) 7—51.

közül legfontosabbak az őszi vásárok voltak. A betakarítás után ezeken a vásárokon 

adták el termésfölöslegüket, felcseperedett vagy éppen kiöregedett állatjaikat és így 

pénzhez jutva bevásároltak a télre. A termelt javak tárolásához tároló edényeket, 

a következő' gazdasági év elkezdéséhez magvakat, tovább tenyésztésre szánt jószágot, 

mezőgazdasági- és háztartási eszközöket, edényeket, ruhaneműt, bőröket, gyapjút, 

bort stb. szereztek be. A vásárok lényeges része volt a kézműipari vásár; nemcsak 

helybeliek, környékbeliek, hanem a vásár nagyságától függően távoli vidékek árusai, 

kézművesei is felkeresték. A vásárok számottevő, mondhatni jellemző eleme volt 

a kereskedelem. Sok esetben a vásárokon nem a termelő árulta termeivényét és nem 

a kézműves kínálta készítményét, hanem a kereskedő, aki gyakran nemhogy nem volt 

helybeli vagy környékbeli, hanem távoli helyről jött a vásárba árulni, magával 

hozva más helységek, sokszor a termelés specializálása felé haladó települések 

termékeit. Mint például a gabrovói takácsáruk, a trojáni fazekasáruk, a szamokovi 

vasáruk, a konsovói ezüstművek stb. a kereskedők közvetítésével jutottak el Bulgária 

minden területére. A bolgár vásárok a külkereskedelem szempontjából is lényeges 

intézmények voltak. Az exportra dolgozó kereskedők a vásárokon vásárolták 

össze áruikat és a vásárhelyről közvetlenül szállították külföldre, ha olyan közlekedési 

adottságokkal rendelkezett a vásárhely (mint például Russe). Vagy pedig gyűjtőhelyeikre 

szállították és aztán majd onnan vitték tovább. A vásári kereskedelem 

Bulgáriában is összegyűjtő, felvásárló jellegű is volt, mint ahogy találkozunk az elosztó 

jellegű vásári kereskedelemmel is. A nagyobb vásárhelyeken árusítottak 

nyersanyagokat is a kereskedők, a vásárhely és környéke kézművesei számára. 

A vásárok nagyságát, jelentőségét gyakoriságuk és vonzáskörzetük kiterjedtsége 

határozta meg. A vásárok vonzáskörzete hármas összetételű, beszélhetünk az eladók 

vonzáskörzetéről, a vásárlók vonzáskörzetéről, és harmadszor az áruk származási 

helyét illetően az áruk vonzáskörzetéről is. A három vonzáskörzet sok esetben fedi 

egymást, de mindhárom külön területeket is tartalmazhat. Éppen ennek a hármas 

vonzáskörzetnek az azonossága, illetve különbözősége adja a piacok, vásárok változatosságát, 

hasonlóságaik ellenére is egymástól való alapvető, a kérdéses vásárra 

jellemzőt, másságot, eltérést. 

Az árucsere mindenekelőtt földrajzilag meghatározott. A bolgár árucsereközpontok, 

vásárhelyek is elsősorban az úgynevezett peremterületeken, ellentétes földrajzi 

tájak találkozásánál alakultak ki (például Vraca, Lovées, Plovdiv, Sztara Zagora 

stb.). Ebből a szempontból peremkerületnek számít a tengerpart is, hiszen a tenger 

a szárazfölddel találkozik rajta. Ilyen tengerparti vásárhelyet, Bulgáriában a legnagyobb 

Várna, mellett több kisebb település is példázza, például Pomorie, Szozopol, 

Primonszko stb. is. A különféle tájak más és más talajuknak, flórájuknak és faunájuknak, 

mezőgazdasági lehetőségeiknek, nyersanyaggal való ellátottságuknak, lakosságuk 

számának, a lakosság tájékozottságának, termelési kultúrájának, közlekedésiteherhordási 

és ezzel kapcsolatosan szállítási szokásainak megfelelően kiegészítik 

egymást. Ez a táji kiegészítés a peremvidék piacain-vásárain történik, amelyeken 

az ellentétes tájak lakói beszerzik a náluk nem termő, náluk nem készített, de ugyanakkor 

szükséges anyagokat, terményeket, állatokat, készítményeket. Hasonlóan 

vásárhelyképző erővel bírnak az átkelőhelyek (mint például Russe), a szárazföldi 

utak mente (mint például Haszkovo), kereszteződések (mint például Szófia, illetve 

Targoviste), a medencék vagy fennsíkok középpontjai (mint például Pazardzsik 

vagy Jambol). A piacok és vásárok, általában az árucsere, a lehető legszorosabb 

kapcsolatban áll a közlekedéssel, teherhordással, a szállítással, a teherhordó, szállító 

eszközök folyamatos fejlődésével. A bolgár vásártörténetben is ismeretesek olyan 

folyamatok, hogy új út nyitásával, aztán a vasút megépültével a korábbi virágzó

Ivan Markvicsa: Plpvdívi vásár 1888-ban

vásár eiönytelen közlekedési helyzetbe jutva hanyatlani kezdett, sőt meg is szűnt 

és szerepét új, jobb közlekedési lehetőségekhez jutott település vette át (a híres 

Uzondzsovo-i vásár szerepét a haszkovoi, az Eszki dzsumaja-iét pedig a targovistei). 

A piacot, vásárt másodsorban a történelem, a történelmi fejlődés határozza meg. 

A történelem folyamán az árucsere is sok változáson ment át. Ezekben a történelmi 

változásokban több etnikai mozzanat is megmutatkozott. A Balkán félsziget X. 

század előtti piacait, vásárait a görög kultúra, a hellenizmus, majd a bizánci hatás, 

az agora típus (ayo^'a eredetileg gyűlést jelent, jelentésfejlődés révén vált a piac 

fogalmául. Mégpedig a tengerparti városokban a kikötő mellett, szárazföldi városokban 

pedig a település közepén, a fellegvár alatt általában négyszögre építve. Agorája 

a legkisebb görög városnak is volt, a piac, az árucsere lebonyolításán túl a közélet 

színhelye is volt), illetőleg a tengeri úton való szállítás, a tengerparti kereskedelem 

jellemezte (Neszebar). A továbbiakban a szervezett árucsere két nagy formájának, 

a piacnak és a vásárnak bolgár elnevezése is meghatározott fejlődésre, átalakulásra 

utal. A bolgár nyelv alapvetően 3-féleképpen nevezi a vásárokat, piacokat. A hellenisztikus 

korból származik a panagir (naHanp) elnevezés. A Balkánt elözönlő szlávságtól 

származik a vásárok, piacok mindmáig használatos trg alapszóból származó 

többféle elnevezése (Tpr). Az általános elnevezés azonban a perzsa eredetű protobolgár 

származék, a pazar (na3ap). Mindkét szóból több helynév, településnév formálódott 

az idők folyamán : Targoviste, Pazardzsik, jelezve, hogy a település számottevő 

vásárhely. 

Bolgár viszonylatban is meggondolandó az az állítás, hogy a piacok, vásárok 

a vallási ünnepekhez, a szent helyek, szentélyek látogatásához kötötten alakultak ki. 

Kétségtelen, hogy az ünnepeknek, a szentélyek látogatásának jelentős szerepe van 

a bolgár piacok, vásárok létrejötte tekintetében, azonban nem kizárólagos, hiszen 

árucsere mindenütt, minden időben, a legkülönlegesebb körülmények között is 

szükségszerűen kialakul. Különben meg kell jegyeznünk, hogy a templomok, kolostorok 

látogatása ma is bizonyos árucsere mozzanatokkal jár együtt: gyertya, képterítő, 

élelmiszerek árusítása, vétele. Itt kívánkozik megjegyezni, hogy a sok bolgár 

kolostori vásár (MaHacrapcKH na3ap) közül a trojáni volt a legnagyobb. 

A bolgár középkorban már virágzó vásárhelyek voltak és az ügyes bolgár kereskedők 

általában észak felé, a Duna mentén Magyarországig közvetítették a bolgár 

árukat. 9 

A piacok, vásárok védelmét és viszonylagos szabadságát (a piacon, vásáron 

származásra, nemre, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül bárki megjelenhet, 

oda szabadon hozhat árut, adhat-vehet) a kor feudális berendezkedései szavatolni 

igyekeztek; elsősorban a vásárok, piacok hasznáért, a vámokért, helypénzekért és 

az eladásból származó haszonért. 10 

Hasonlóképpen a kereskedelem, a kereskedők 

szabad mozgását is biztosítani igyekeztek. A kereskedők azonban nem érték be 

ennyivel, saját érdekeik, biztonságuk védelmére Bulgáriában is korán szervezkedésbe 

kezdtek. Ebbe a virágzó és a feudális megkötöttségek ellenére is fejlődő bolgár áru- 

9. Petar Mitajev: Bolgár—magyar kapcsolatok a századokon át. (Történelmi áttekintés az V. 

századtól a XV. sz. elejéig.) In: Csavdar Dobrev—Juhász Péter—Petar Mitajev (szerk.) : Tanulmányok 

a bolgár—magyar kapcsolatok köréből. (Budapest, 1981) 129—144., Bur Márta: Egy bolgár kereskedő 

Pesten. Uo. 299—322. stb. — Vö. : /. Grunzet: Die Handelsbeziehungen Österreich—Ungarns 

zu den Balkanländern. (Wien, 1892), K. Veliki: Za targovijata na balgarskite gradove s Avstrija 

v kraja na XV—XVTII. i nacaloto na XIX. v. Istoriceski Pregled XV. 1959. 6., Virginia Paskaieva: 

Avstro-balgarskite targovski vrazki v kraja na XVTH. v. i. nacaleto na XIX. v. Istoriceski Pregled 

XIV. 1958. 5., Sztojan Radev: Bolgárok és magyarok. (Budapest, 1977) 20—21. 

10. Vö.: Hana Hyková: Europäische Reiseberichte aus dem 15. und 16. Jahrhundert als 

Quellen für historische Geographie Bulgariens. (Sofia, 1973).

cserébe hozott döntő változást a török hódoltság. Elsőrenden azzal, hogy a bolgár 

árucserét a birodalom belső árucseréjévé alakította, az északra való kereskedés útjait 

elvágta és külföldi kereskedőket nem engedett a területre, a raguzai kereskedő 

kompániák kivételével. 11 

A bolgár árucsereviszonyok erőteljesen a birodalom 

központja felé orientálódtak és egyébként is keleti hatás alá kerültek. Kialakultak 

például a csarsiák, megjelentek a keleti kereskedők, a keleti áruk a bolgár vásárokon, 

piacokon. A már korábban kialakult bolgár kézművesség a keleti piacokra is kezdett 

dolgozni, orientális igények kielégítésére sajátos réz-, bőr- és fakészítményeket állított 

elő és hozott forgalomba. 12 

A kereskedelem bolgár kézből kicsúszott és különböző 

telepes népcsoportok kezébe került: elsősorban görögök (Panaguiste; panagár= országos 

vásár), aztán albánok (Arbanaszi), továbbá vlachok-cincárok (Krusovo) 

kezébe. A legnagyobb vásárhelyeken jól védhető, biztonságos kő áruraktárak épültek, 

amelyekben belül is, de inkább rajtuk kívül és közvetlenül a szomszédságukban folyt 

az árusítás. Ezek voltak a bezisztenek, amelyeknek egy-egy szép, megmaradt példánya 

Sumenben és Jambolban még ma is megtalálható. A falusi lakosság árucseréje tényleges 

cserévé fejlődött vissza. Bolgár földön is elterjedt a kisázsiai eredetű oka mértékrendszer 

-— súly, űrmérték — a maga rendkívül gazdag változataival. 13 

A vazrazsdane korára, a bolgár árucsere további fejlődésen ment át. Széleskörűen 

kifejlődött a kézművesség és egy új bolgár kereskedő-réteg is kialakult. A felszabadítás 

után, a biztonságos körülmények között erőteljesen fejlődő, és árutermelő irányt vett 

bolgár mezőgazdaság, az itt-ott már manufakturális szintre emelkedő kézművesség 

és a jobbára vetélytárs nélkül maradt bolgár kereskedőréteg minden tekintetben 

felvirágoztatta az árucserét. A közlekedés erőteljesen a Duna felé irányult, a kereskedelem 

ismét az északi területek felé fordult (Havasalföld, Szerbia, Erdély, Bánát, 

Bácska). A bolgár piacok és vásárok ebben az újjászületési időszakban erősödtek 

meg, fejlődtek ki igazán. Sok helyen akkor létesültek, amit a helynevek is igazolnak: 

Novi-pazar. 14 

A felszabadulást követően a bolgár árucsere fejlődéséhez kedvező gazdasági, 

társadalmi és kulturális körülmények alakultak ki. Sok régi piac-vásár átalakult, 

esetleg jelentőségében csökkent, sok új keletkezett. Ebben az átalakulásban gyorsan 

11. Iovanna D. Spisarevska: Les relations commerciales entre Dubrovnik et les régions bulgare 

sous la domination ottomane (XV e 

—XVI e 

s.). Etudes Historiques. A 1' occasion du XIV e 

congres 

internationales des historiques San Francisco, 1975. VII. (Sofia, 1975) 101—132., VirginiaPaskalova: 

Contribution aux relations commerciales des provinces balkaniques de 1' Empire ottoman avec les 

Etats européens au cours du XVIII e 

et la première moitié du XIX e 

s. Uo. Al'occasion du VI e 

congres 

international des Etudes Slavs, Prague. IV. (Sofia, 1968) 265—292., Iovanna D. Spisarevska: Le résau 

routier entre 1' Adriatique et la mer Noire dans le cadre des échanges commerciaux des territoires 

bulgares aux XV e 

—XVI e 

e m e 

siècles. Uo. A 1' occasion du IV congres international des Etudes Sud- 

Europeenes, Ankara, 1979. IX. (Sofia, 1979) 151—172., Ekatérina Vétchéva: Les associations 

commerciales des habitants de Dubrovnik dans les terres bulgares durant les XIV e 

—XVII e 

siècles. 

e m e 

(Structure et organisation). Uo. A 1' occasion du rv congres international des Etudes Sud-Europeenes. 

(Ankara, 1979) 173—186. 

12. Dearborn, H. A. S.: A Memoir on the commerce and navigation of the Black Sea, and 

the trade and maritime geography of Turkey and Egypt. I—II. (Boston, 1819) I. 201—205. — VÖ.: 

CTe4>aH 3axapneB: reorpa4>HKo-Hctophko-CTaTHCTHHecKo ormcaHHe Ha TaTap-na3apA«HirrKaTe 

Kaa3a. Co^hh, 1973. 

13. „L' ocque(okka) est le poids et la mesure (s. Mera) turque". Boité, A.: La. Torquiéd'Europa 

ou observations sur la géographie, la géologie, l'histoire naturelle, la statistique, les moeurs, les cous 

tûmes, P archéologie, 1' agricultue, l'industrie, le commerce, les gouverments divers, le clergé, l'histoire 

et l'état politique de cet empire. (Paris, 1840) 120. 

14. Általánosan elterjedt helynévadás. Például Lengyelországban: Novy Targ. — Vö.: Hobh 

na3ap. H. Mumee— H. Muxaünoe—H. Bam/apoe—C. Kupadotcuee: TeorpaíjcKH Pchhhk Ha Eï.jirapHH. 

(Co

felszámolódott a bolgár piacok, vásárok korábbi őrientalizmusa. A csarsiák eltűntek, 

a kereskedelem bolgár kezekbe került. Az 1935. szeptember 28-i vásárpiacrendezési 

törvényig Bulgária 200 településén volt heti piac és 339-en pedig 

vásár. Ezeknek a heti piacoknak, illetve vásároknak nagy része a felszabadulás után 

keletkezett vagy éledt újra. Minthogy ez a korszak a korszerű úthálózat és a vasút 

kiépülésének az időszaka is, az ekkor kialakult vagy újraéledt piacok, vásárok a közlekedésileg 

jó helyzetben levő, kedvező körülmények közé jutó településeken létesültek 

vagy fejlődtek ki. A legjobb példa erre a korábbi árucsere vonatkozásában is 

„nagy" Tirnovo esete, amelyet elkerült a vasút s így kedvezőtlen közlekedési helyzetbe 

kerülve, piaca- és vására sokat veszített korábbi jelentőségéből. Viszont piachoz 

és vásárhoz jutott a Tirnovo szomszédságában levő, korábban jelentéktelen település, 

Górna Orjahovica} 5 

Viszonylag nem változott a víziutak mellett kialakult kikötők 

árucsere szerepe. A Dunán Vidin, Lom, Szvistov, Rusze, Tutrakan és Szilisztra, és 

a Maricán Harmanü és Szlivengrad vásárai, illetőleg szállítási lehetőségei a fontosak. 

A felszabadulást követő időszakban kialakult és továbbfejlődött bolgár vásárok 

tartamban is megnőttek. A korábbi egy-két nap helyett általában három napig tartottak. 

A régebbi hagyományos vásárjogot, vásári rendtartást mindenütt törvényesítették 

és szigorú helyi vásári rendtartások léptek életbe. Azért kell hangsúlyozni, 

hogy helyi vásári rendtartások jöttek létre, mert ezáltal a bolgár piacok és vásárok 

egymástól rendkívül különbözőkké váltak, sok-sok helyi sajátossággal bírtak. A piacokon, 

különösen a kisebbeken, az árusok a földön árultak, legfeljebb egy-egy 

földreterített gyékényt használtak. A legújabb időkig a különféle élelmiszereket, 

gyümölcsöket adagolva, porciózva árulták. Bulgáriában a páratlan számú árucsoportosítást 

kedvelték, legtöbbször 3 vagy 5 darabból álló adagot, összeállítást 

árusítottak. A tojást párjával árulták, a tejtermékeket pedig sajátos, helyenként változó 

nagyságú, kézzel formált darabokban, például a vajat vagy a túrót. A folyadékoknál 

nagyon elterjedt az edényenkénti árusítás, egy bödön, egy kanna, egy cseber, 

egy hordó — különböző űrtartalmú edények ezek — tej, bor, méz, tejfel, író, boza stb. 

számára. Ezek közül az edények közül nem egy mértékké, mértékegységgé is fejlődött 

(mint például a cseber= HéŐBp vagy a véka— KpuHa, stb.). A mérés, mérlegelés kevéssé 

terjedt el, egyrészt a mértékegységek változatossága, másrészt a súlyok vitatható 

hitelessége, ugyancsak nagyfokú bizonytalansága miatt. 

A nagyobb piacokon, a vásárokon árusító asztalokat is használtak, sőt sátrakat, 

bódékat is emeltek. A vásárokban azonban az áruféleségek zömét is a földön kirakva 

árulták, legfeljebb itt is gyékényszőnyeget terítettek alá. A vásárok sokkal 

inkább tagoltak voltak, mint a piacok. Élesen elkülönültek egymástól a vásár különböző 

részei: a terményvásár=uiíop,na.3a.p (ahol szekerekről vagy teherhordó állatokról 

—• lóról, szamárról, öszvérről — zsákolt, nagy mennyiségű terményt, búzát, 

kukoricát, kölest, zabot stb. árusítottak), az állatvásár =ua.3a.p Ha aobhtbk (ahol 

lábonálló, a vásárra felhajtott különféle állatokat árusítottak; az állatvásár önmaga 

is több részre tagolódott: külön volt a/ovűw=na3ap Ha koh,külön a juhvásár=na3ap 

Ha oBua, megint külön a sertésvásár=na.3a.p Ha cbhhsc és a marhavásár= na3ap Ha 

roBeßo, de külön helyen kerültek árusításra a szamarak (Marape), Öszvérek (icaThp), 

a kecskék (K03á) is, az anyagvásár—uauaup Ha MaTepnanH (ahol fát, gyapjút, kenderszöszt, 

faszenet, vasat, rezet, bőrt, meszet stb. stb. árusítottak, rendszerint szekérről), 

az iparcikkvásár vagy kirakodóvásár=npoMmn\jicna. naHanp (ahol egyrészt 

a helybeli és környékbeli kézművesek^3aHa5iTHHJi árusították saját termékeiket, 

például rézművesek, asztalosok, lakatosok, fazekasok, szűcsök, bocskor és csizma-, 

15. TopHa opaxoBHua. Teorpa^cKH peMHHK i. m. 146—147.

lábbelikészí tők, szabók, takácsok stb., másrészt a helybeli vagy máshonnan jött 

kereskedők= TT>proBeu kínálták áruikat). 

A kirakodóvásár érdekes része volt a szórakoztató, mutatványos negyed, ahol 

birkózók, erőművészek, táncosok, akrobaták, állatszelídítők és idomítok, medvetáncoltatók, 

lövöldések, körhintások, bűvészek szórakoztatták a vásározókat. 

Rendszerint az egész vásár területén megtalálhatók voltak a különböző kocsmák 

(Kptwa), afféle lacikonyhák (KeöanHHHHnna), ahol nyárson sült húsokat, különféle 

édességeket (halve, xajiBe) és üdítőitalokat lehetett kapni. A lacikonyháknál, 

a furnáknál, dukánoknál álldogálókat környékezték meg leginkább a jósok, 

a jövendőmondók, a fehér egerekkel, papagájokkal sorsot húzató planétások. 16 

A bolgár vásárokon a legkülönbözőbb népcsoportokhoz tartozók találkoztak, 

adtak és vettek. A bolgárok mellett törökök, görögök, vlachok, zsidók, albánok, 

olaszok, oroszok, perzsák, örmények, szerbek, osztrákok, magyarok voltak találhatók 

egy-egy vásáron s erősen hatottak az interetnikus kapcsolatok ; a vásári szórakozásokban, 

a vásári étkezésben például teljesen feloldódtak az etnikai különbözőségek. 

Itt kell szólnunk arról, hogy a bolgár piacoknak, vásároknak is a javak kicserélésén, 

a gazdasági funkción túl sokoldalú társadalmi és kulturális feladata is volt. 17 

A bolgár piacok, vásárok is elősegítették a migrációt, a kultúra integrációját. Fontos 

találkozási, tájékozódási, hírközlési alkalmak voltak, mert rajtuk azonos és nem 

azonos nemzetiségű, korú, foglalkozású, vallású, műveltségű emberek, családtagok 

és idegenek, ismerősök és ismeretlenek jöttek Össze. A bolgár piacok és vásárok is 

a kulturális javak átadásának, átvételének, elterjesztésének és módosításának jó 

alkalmai, lehetőségei voltak. 

A bolgár piacokra és vásárokra is jellemző, hogy még a török időkből hagyományozódóan 

a vásár, a piac, mind az eladás, mind pedig a vétel a férfiak dolga volt. 

Annak biztosítására, hogy a nők is kivehessek részüket az adás-vevésből, a piacok, 

vásárok szórakoztató izgalmából, alakult ki a múlt század elejére, a három napig 

tartó vásárok esetében, a harmadik napon a „nők vására" vagy az „asszonyvásár" 

(aceHCKH na3ap), amikor is a nők vonultak ki a vásárokra és adtak-vettek, érdeklődtek, 

szórakoztak, de mindenekelőtt tájékozódtak, a hétköznapok dolgai, főleg 

az árak felől, aminek aztán a mindennapi munkákban nagy hasznát vették. A „nők 

vására" egészen a múlt század hatvanas-hetvenes évéig megmaradt, azonban akkortájt 

fokozatosan felszámolódott. 

Központi hatósági rendelkezések kevéssé befolyásolták a bolgár piacokat, 

vásárokat. A már említett 1935. évi kereskedelmi, ezenbelül vásár-piactörvény volt 

az első általános érvényű, központi rendelkezés, ami egységesíteni kívánta a bolgár 

piacokat, vásárokat. Ennek az egységesítő törvénynek a nyomán általában továbbfejlődtek 

a bolgár piacok és vásárok. Bár meg kell állapítanunk azt is, hogy a vasutak, 

utak kiépülésével, valamint az ezzel párhuzamosan fejlődő ipari, s gyáripari 

termelés következtében több régi vásár feleslegessé vált, és századunk első felében 

a bolgár vásárok száma erőteljesen csökkent. Nagyfokú koncentrálódás következett 

be. Csak a hagyományosan nagy, óriási vonzáskörzettel bíró vásárok maradtak meg, 

16. A dukkánokról és a furnákról Kanitz Félix i. munkája alapján a Bulgária útikönyv is 

megemlékezik. Bács Gyula: Bulgária. (Budapest, 1970) 115., 128. és 129. — Vö.: Duttyán. Új Magyar 

Tájszótár I. (Budapest, 1979) 1043—1044. 

17, Vö. : Dankó: The Functions of Hungarian Fairs. Műveltség és Hagyomány XVIÍI—XIX. 

Studia Ethnographica et Folkloristica In Honorem Béla Gunda. (Redigerunt /. Szabadfalvi—Z. 

Újváry, Debrecen, 1971) 607—617.

sőt fejlődtek tovább, mint például a plovdivi is, és vált napjainkra árubemutató 

nemzetközi vásárrá (Mex^yHapoêH MOCTpeH naHanp). 18 

A bolgár vásár-piactörténet az 1944. évi szeptember 9-i forradalom után érdekes 

fordulatot vett. A szocialista átalakulás úgy vélte, hogy a piac és a vásár a tőkés 

gazdasági rendszer sajátja lévén felesleges, feladatát a szocialista kereskedelemnek 

kell ellátnia. Ennek a vélekedésnek megfelelően a piacok, vásárok zöme megszűnt, 

illetve korábbi jelentőségét elveszítve csak itt-ott maradt fenn csökevényes formában 

egy-két kisebb. Ez a fordulat nem adminisztratív intézkedések, tiltás következtében, 

hanem a tulajdonosi és a termelési viszonyokban bekövetkezett alapvető változásoknak 

megfelelően állt elő. Ezt igazolja az is, hogy a különböző alkalmi árusítások 

zavartalanul továbbfolynak a ma Bulgáriájában is. Magam láttam például Sumenben 

esős idő után az utcán éti csigát árusítókat vagy Batakban is, a főtéren oda fölhozott 

paradicsomot, ugorkát árusítani. 

Érdekes idevonatkozóan a már idézett Kolev megjegyzése, aki szerint „hasznos 

lenne új formában fenntartani a vidéken a vásárokat a fejlett szocializmus építésének 

időszakában is. A vásárokon divatrevüket lehetne szervezni, bemutatva a helyi lakosság 

régi viseletét, valamint a mai divatot. Hasznosak lehetnének a vásárokon rendezendő 

népdal- és néptáncfesztiválok a folklór megőrzése és továbbadása szempontjából. 

Bemutatásra kerülhetne újból a bolgár nemzeti-népi konyhaművészet és tág 

teret biztosíthatnának a vásárok a giccs elleni küzdelemnek, igazi népművészeti 

áruk kiállítása és árusítása révén. Új ünnepekre, szocialista tartalommal megtöltött 

ünnepekre van szükség. Ilyenek lehetnének a piacok és vásárok, amelyek 

valamely nemzeti vagy helyi ünnephez kapcsolódnának, felújításra kerülhetnének 

a nemzetségi találkozók, a dionüszoszi ünnepségek stb." 19 

De ne kalandozzunk el a tárgytól ! A bolgár vásárok, piacok néprajzi kutatásával 

kapcsolatban még meg kell említeni, hogy a piacok, vásárok a maguk rendkívüli 

változatosságával, színes kavargásával, élénkségével felkeltették maguk iránt a képzőművészek, 

elsősorban a festők érdeklődését. A bolgár piacok, vásárok — akárcsak 

minden más piac és vásár is — rendkívül életteliek és ennek megfelelően festőiek. 

Nem csoda, ha minden valamirevaló festő megpróbálkozott megfesteni a piacot, 

a vásárt. A bolgár festészet is bővelkedik a piac-, a vásárábrázolásokban. Azonban 

mindjárt el is mondhatjuk, hogy a bolgár vásárok, piacok hangulatát, lüktető, eleven 

életét, a helyi népéletet jellemző részleteit csak a legnagyobbaknak sikerült ábrázol 

ni. 20 

Azonban a bolgár népélet, a kultúra jobb megismerése, az árucsere néprajzának 

felderítése szempontjából elsősorban nem is ezekre a nagy alkotók kivételes alkotására 

gondolok. Ezekben a festmények ugyanis bármily mértékben realista alkotások 

is, végeredményében az esztétikum érvényesül. Ezért tudományos, néprajzi 

szempontból többre kell értékelnünk azokat az ugyan kis mesterektől származó, 

de aprólékos gonddal készült, elsősorban tárgybeli hitelességre törekvő alkotásokat, 

18. Ljubomir Dinev—KirilMisev: Bulgária földrajza. (Budapest, 1981) 296—298. 

19. Mb. KojieB: na3apHTe... i. m. 132—133. 

20. A bolgár festők vásárt, piacot ábrázoló alkotásai közül csak néhányat sorolok föl : üapocjiaB 

BernHH (1859—1915): 3aBptuaHe ot na3ap. — Vö. : flparaH TeHeB: Berao 3eneHOTo kjiohto. 

Co$hji, 1979. 417.; Ahtoh Mhtob (1862—1930): Ha na3apa. — Vö.: fl. TeHeB i. m. 410.; Ahtoh 

Mhtob: JlHMOHaflacHH Ha CTapa3aropCKHH na3ap. — Vö.: J\. TeHes i. m. 411.; Ahtoh Mhtob: 

na3ap. —• Vö. : /J, TeHes i. m. 412.; Ahtoh Mhtob: CenaaHKH Ha na3ap b Co

amelyek ilyeténképpen ismeretközlő, tájékoztató jellegűek, mondhatni, hiteles néprajzi 

illusztrációk. Ezek közül a képek közül, a hagyományos bolgár piacok és vásárok 

megismerése szempontjából, ezúttal egyre hívom fel a figyelmet, arra a nagy olaj 

festményre, amelyik a plovdivi néprajzi múzeum előcsarnokában függ. 21 

A kép 

a régi plovdivi heti piacot (vásárt) ábrázolja, igen sok alakkal, árusítási-, szállítási 

eszközökkel, nagy-nagy zsúfoltságban úgy, ahogy az a múlt század 70-es, 80-as 

éveiben valóban volt. 

A továbbiakban, úgy vélem, ha tíz kimagasló bolgár vásárhely vásárát ismertetve, 

rámutatok az árucsere településfejlesztő, urbanizáló erejére, ha a tíz vásár néhány 

sajátosságára felhívom a figyelmet, feladatomat teljesítettem. A következőkben 

Szófia, Panagüriste, Pazardzsik, Haszkovo, Pleven, Blagoevgrad, Velingrad, Aszenovgrad, 

Sztara Zagore és az egykori Hadzsioglu-Pazardzsik, ma Tolbuhin vásárairól 

szólok. 

Szófiát Trajanus császár alapította. A fontos útvonalak mellé telepített város 

Ulpia Sardica néven Dácia mediterranea székhelye lett. Kedvező fekvése miatt korán 

kereskedelmi központtá, neves vásárhellyé fejlődött. Vásárhellyé fejlődését kézműiparának 

(bőrkikészítés, gyapjú- és selyemszövés, fazekasság, szőnyegkészítés, 

ezüstművesség stb.) is köszönheti. A népvándorlás idején jelentőségéből vesztett 

s csak a XIII—XIV. században, a bolgár városok újabb fejlődési szakaszában került 

előtérbe ismét az árucsere vonatkozásában is. Ekkor emelkedik fel számos bolgár 

város — Tirnovo, Vidin, Drasztav, Várna, Anhials, Meszemoria, Szozopol. Plovdiv, 

Szkopje, Bitolja és mások mellett Szófia is — minthogy szárazföldi és vízi utak mentén 

terültek el. Szófia is egyre fontosabb szerepet játszott a gyarapodó bel- és külkereskedelemben 

s a bolgár kézművesség, kézműipar egyik központja lett. 22 

Árucsere 

jelentőségét a török uralom alatt is megtartotta, bár árucsere formái keletiesekké 

váltak. Hatalmas csarsi, bazár épült. Dearbonn 1819-ben még ezt a kereskedelmet 

írta le. 23 

De ezt a „golema piaca"-t ismerte (Bazartstrassze) Könitz Félix is. 24 

A fel 

szabadulás után, amikor Szófia a független Bulgária fővárosa lett, ezt az árucsereformát 

is átalakították. Szófia közlekedési csomópont lett (vasút), kereskedelme 

igen gyors fejlődésnek indult. Könitz leírta a csarsia lebontását is, a Targorszka ulica 

(TaproBCKa yjinua) kialakulását, az új, a korábbinál fejlettebb szófiai árucsere 

gyors növekedését. A szófiai mindennapos piacokra nemcsak a környék falvaiból 

származó élelmiszerek jutottak el, hanem a társbeli helységek sajátos készítményei is : 

Csiprovciból a szőnyegek, Lovecsből a bőrök, bőráruk és famunkák, Szamokovból 

a fémeszközök és a posztófélék, Berkovicából a rézműves készítmények, Szlivenből, 

Gabrovóból a posztóáruk, zsinórok, paszományok, Vidinből az ezüst filigránok 

Szevlijevoból famunkák stb. Ugyanakkor a szófiai készítésű kézműves termékek 

szinte az egész országba eljutottak. Részben a készítők vásároztak velük, részben 

pedig kereskedők vásárolták fel Őket és árusították a számukra kedvező vásárokon. 

Panagüristéről azért szólok, mert a neve is utal a vásárra, a falai között tartott 

jeles vásárokra. A Nyugat-Európát Istambullal összekötő, a Marica völgyén átvonuló, 

ősrégi főútvonal mellett, több igen fontos vásárhely (Tatárpazardzsik, Plovdiv stb.) 

szomszédságában a Szredna Gora szélén települt. Elnevezése görög eredetű, rcj.vXr\yvqis 

21. MßaH MtpKBHHKa (1856—1938): ETa3ap b LTjiobahb (1888.). — Vö.: J\. TeHeB i. m. 407. 

22. DimitârKoszev—Hriszio Hrisztov—Dimitâr Angelov i. m. 40—41. 

23. Deaborn, H. A. S. i. m. I. 201. 

24. Könitz i. m. II. 250—253.

országos vásárt jelent, amit itt Ősidők óta tartottak. A görög kereskedővárosról 

Jirecek is megemlékezik. 25 

Pazardzsik ugyancsak az említett Beograd—Szófia—Isztambul ősi út mellett 

települt. 1934-ig Tatárpazardzsiknak hívták. Ez azt jelzi, hogy a törökök alapították, 

és hogy eleve neves vásárhelynek szánták. A pazar ugyanis az iráni eredetű vásár 

szavunk török megfelelője. 26 

A török uralom alatt a Plovdiv-Sztara Zagora kör 

nyéki Uzondzsovo és a távoli, Sumen és Rangord környékén levő Eszki Dzsumaja 

(ma Targoviste) vásárai mellett a pazardzsiki volt a legnagyobb és a legismertebb. 

A felszabadulás után, a vasút kiépülésével vásárai hanyatlani kezdtek s bár ma is 

mozgalmas piaca, kereskedelmi élete van, egykori árucsere- szerepét más helységek 

— Plovdiv, Haszkovo, Sztara Zagora — vették át. Különben termény vásárai, állatvásárai 

(búza, köles, gyümölcs, kerti vetemény, ló, öszvér, szarvasmarha) voltak 

jelentősek. 27 

Haszkovo is török alapítású (XIV. század) város, az isztambuli út mentén. 

Azonban sokáig a közelében levő Uzundzsovo miatt nem tudott számottevő gazdasági, 

árucsere központtá, vásárhellyé fejlődni. Jellemző, hogy a török időkben úgy 

emlegették, hogy az „Uzundzsovo melletti Haszkovo". 28 

A felszabadulás és a fel 

szabadulást követő gazdasági fellendülés, a közlekedés fejlődése, aminek egyik 

következménye Uzundzsovo hanyatlása volt, Haszkovo fejlődésének kedvezett és ma 

(Jzundzsovot emlegetik úgy, mint a „Haszkovo melletti Uzundzsovo". Haszkovo 

gyorsan Bulgária egyik legjelentősebb vásárhelyévé fejlődött. Haszkovo vásárain 

igen sok bőr, gyapjú, toll, gabonaféleség cserélt gazdát. De jelentős volt állatvására is 

(ló, szarvasmarha, juh, szamár, öszvér, baromfi). 

Pleven réges-régi település a Balkán hegységtől északra elterülő dunai síkságon, 

fontos szárazföldi utak mentén, találkozásánál. Vásárai mezőgazdasági jellegűek 

voltak; terményvásárok és állatvásárok. Ismeretesek olyan vélemények is, hogy 

Bulgária legnagyobb állatvásárait itt tartották (főleg szarvasmarha, juh, ló). 29 

Vásárai felvásárló jellegűek voltak. Bolgár, de külföldi (raguzai és dubrovniki) 

kereskedők is rendszeresen felkeresték és mind a terményeket, mind az állatokat 

felvásárolták. Az áru jelentős részét Vidinben, Szvistovban vagy Russéban behajózva, 

a Dunán szállították tovább akár Ausztria, akár a Fekete tenger felé. 30 

A pleveni 

vásárok beletartoztak a Dunai Alföld peremterületi vásárövének vásárai közé. 

Szoros kapcsolat állt fenn a földrajzilag központi helyet elfoglaló pleveni és a vidini, 

a vracai, a lovecsi, a szvistovi, illetve a távolabbi russei, razgradi, sőt targovistei 

(korábban eszki dzsumajai) és szilisztrai vásárok között. 31 

Blagoevgrad (a korábbi ropHa âcyMaüa, azaz hegyi vásárhely) trák eredetű 

település a Pirin hegység nyugati oldalán elhelyezkedő Sztruma-völgy ben, a Szófi- 

25. Jirecek, Konstantin József: A bolgárok története. (Nagy-Becskerek, 1889) 353—400., 

425—436., 508—510. 

26. Liptai Sára: Vasárnap, vásár, bazár, pazarló. Nyelvészeti Tanulmányok III. (Budapest, 

1973) 11—30. 

27. Cr. 3axapneB i. m.; reorpaffrcKH peHHHK i. m. 353—354. — Vö. : Bács i. m. 336. 

28. Teorpa(|)CKH peHHHK i. m. 518—519.; Bács i. m. 351. 

29. Pallas Nagy Lexikona III. (Budapest, 1893) 440—443.; Teorpa^cKH peHHHK i. m. 571. 

30. Vö. : Marko Vego: Bosanski trgovci i dubrovacki financijeri u drugoj polovici 15. i u provoj 

polovici 16. stoljeca. Anali historijskog odjela centra za znanstveni rad Jugoslovenske Akademije 

Znanosti i umjetnosti u Dobrovniku. Svezak XV—XVI. (Dubrovnik, 1978) 13—68.; D. Koszev—H. 

Hrisztov—D. Angelov i. m. 254—256.; TeorpaiJcKH penHMK i. m. 419—420., 431., 571., és Bács 

i.m. 194., 192., 199., 167. 

31. Teorpac^CKH penroiK i. m. 419—420., 401., 118—119., 288., 507—508.; Bács i. m. 167., 

165., 231., 192., 199., 209., 206.

ából Szalonikibe vezető ősi és nagyfontosságú út mellett. Már a trák időkben is vásárhely 

volt, Szkaptopara (azaz Hegyivásár) néven ismerték. Kézművességéről híres 

város. Famunkák, például mezőgazdasági eszközök készítési helye volt, de dohánytermesztése 

is híressé tette. Vásárain a sík vidékekről származó gabonafélék, élelmiszerek 

és az itt, valamint a környék más kézműves helyein (Szamokov, Sztanke Dimitrov, 

korábban aymmua, illetve 1949—1950 között MapeK stb.) készített kézműves 

termékek cseréltek gazdát. De itt is árusították áruikat, például boraikat, a 

Görögországból jövő kereskedők (melnikiek is). 32 

Velingrad a Nyugati Rodope vásárhelye. Bár Pazardzsiktől nincs messze és 

a jelentős utaktól távol települt, nevezetes vásárhely-voltát meg tudta őrizni. Velingrád 

a pomákok vásárhelye, az elzárt, nehezen megközelíthető település ma is 

élénk, nagyforgalmú piaci napokon. Piacán főleg élelmiszereket árusítanak, erdei 

termékeket, fakíszítményeket, gyapjúszőtteseket. 33 

Aszenovgrad, 1934-ig daHHMaKa, Plovdivtól, a Marica-völgyén végighúzódó 

ősi úttól délre települt görög kereskedő város, korai vásárhely, kereskedelmi központ 

(Sztanimakhosz néven). Jelentőségéből a Marica-völgyi főútvonal állandósulása 

— ami végül is elkerülte — és az állandósult út mellett létesült vásárok erőteljes 

fellendülése következtében sokat vesztett. Termény- és állatvásárai mellett jelentősek 

voltak kirakodó vásárai is. A bacskovói monostor közelsége is élénkítette forgalmát, 

áruválasztékát. Jellegzetes peremterületi vásárhely volt, a Marica-völgyi síkság 

terményei cserélődtek itt ki a Rodope hegyvidék terményeivel, illetve a hegyvidéken 

található, termeszthető anyagokból készített kézműves termékekkel. Sok szőttes, 

vászon, szőnyeg, bőrmunka (lószerszám stb.), faeszköz került itt árusításra. Gyümölcsárui 

is messze földön híresek voltak. 34 

Sztara Zagora a Balkán hegység déli oldalának és a Marica-völgy síkságának, 

egyben a Sipka-szoros átkelőhelyeinek déli vásárhelye. 35 

Mint vásárhely szoros kap 

csolatban állt Kazanlik és Gabrovo, Haszkovo, Harmanli vásáraival, a vasút kiépülése 

után pedig Nova Zagora, Jambol és Burgusz árucseréjével. Sztara Zagora 

vasúti csomóponttá vált, utak tekintetében pedig a Rusze, Tirnovo, Gabrovo, Kardzsali 

a Balkánon észak—déli irányban átmenő főútvonal mellett fejlődött az utóbbi 

század alatt Bulgária egyik legjelentősebb vásárhelyévé. Mind mezőgazdasági, 

mind ipari áruk, termékek vonatkozásában jelentős árucsereközpont. Kereskedelme 

is nagyon fontos. Mint peremterületi település igen nagy jelentőségű a gabrovói 

és Gabrovo környéki hegyvidéki kézműves falvak termékeinek a síkságon való elterjesztésében 

(Eterö, Buzsenci). 36 

Utolsóként azért említjük Tolbuhin vásárait, mert a bolgár történeti-néprajzi 

irodalomban az egyik legjobban feldolgozott árucsere központ. 37 

Az 1882-ig xaflíKH- 

orjiy na3ap,n,3KHK néven szereplő dobrudzsai város neve is elárulja ősi vásárhely 

voltát (na3ap=vásár). Tolbuhin Dobrudzsa központja, közlekedési csomópont, Szilisztra 

felé ugyanúgy nyitott, összeköttetéssel bíró település, mint a Fekete tenger 

32. reorpa(J)CKH peHHHK i. m. 49.; Bács i. m. 389. 

33. reorpa(|)CKH peHHHK i. m. 102—103. ; Bács i. m. 374. 

34. reorpaCKH peHHHK i. m. 21.; Bács i. m. 358—359. 

35. FeorpacJicKK peHHHK i. m. 466—467.; Mctophh Ha cTapa3aropa. (Crapa3aropa, 1966.) 

36. A. MapHHOB: TaöpoBo npe3 BKjpaamaHeTo. CocJ)hh, 1940., Mctophh Ha TaöpoBo. (Éa6poBO, 

1975.), Cvetana Todorova: Bulgaria's Industrial Wonder: Gabrovo 1878—1900. Etudes His 

toriques. A I' occasion du XIV e 

congres international des sciences historiques San Francisco, 

1975. VII. (Sofia, 1975) 321—344. — Vö. : Teorpa^cKH peHHHK i. m. 128. 

37. naHanpBT b rpaa xaaacHorjiy na3apflacHK npe3 70-Te roflHHK Ha XIX. b. HnKOJiaft Tono- 

Pob: BajiKaHCKHHT rpaa i. m. 390—405. ; J\eno ToAopoB (pea.): Aoopyzrxa. (Coç[)hh, 1974) — Vö. : 

reorpa

felé (Balcsik, Tuzlata). Vásárai nagy területre nézve fontosak, főleg felvásárló, összegyűjtő 

jellegűek voltak. A terményvásár mellett különleges jelentőséggel bírt az 

állatvásár. Az ipari vásár leginkább a mezőgazdasággal, állattartással kapcsolatos 

iparokra, termékekre terjedt ki (faeszközök, vessző-, nád-, gyékénymunkák, szekerek, 

nyergek, bőrök, gyapjú, toll stb.). Az állatvásárokhoz kapcsolódóan erős hajcsár 

réteg alakult ki, ugyanúgy ahogy számottevő fuvaros réteg is élt a városban.

Imre Dankó 

ETHNOGRAPHISCHE FRAGEN DER BULGARISCHEN MÄRKTE 

UND JAHRMÄRKTE 

Die bulgarische Kultur, und darin auch inbegriffen die Kultur des Warenaustausches, ist das 

Ergebnis eines langen Integrationsprozesses. Hierauf weisen auch die drei unterschiedlichen Wörter 

des Bulgarischen für die Begriffe Markt und Jahrmarkt hin. Jedes Wort für sich hat eine andere 

Bedeutung. So stammt das Wort panair aus dem Griechischen und bezeichnet den oôra-artigen 

Markt der klassischen griechischen sowie der hellenistischen Zeiten und gleichzeitig auch den Austragungsort 

und den Anlass für das öffentliche Leben der Stadt. Das Wort trg hat seinen Ursprung 

im Slawischen und bezeichnet den Ort, an den die Waren aus der näheren und weiteren Umgebung 

zum Verkauf zusammengetragen wurden und ebenso auch den Ort, an dem sich die Käufer zum 

Warenerwerb trafen. Typisch ist, dass sich dieses Wort vor allem in Ortsnamen erhalten hat (Targoviste). 

Das dritte Wort für Markt im Bulgarischen heisst pazar. Es kommt aus dem Iranischen und 

wurde über das Türkische verbreitet. Auch dieses Wort ist als Ortsname bekannt (Pazardzsik). 

Der Warenaustausch, der sich im Mitteralter aus der Notwendigkeit heraus zwischen den 

Bewohnern der einzelnen Siedlungen in geringem Umfange entwickelt hatte, beruhte tatsächlich 

auf einem Austausch. Auch die wandernden Händler boten ihre Waren lieber zum Tausch feil 

(Metallinstrumente, anspruchsvollere Leder- und Textilmaterialien, Produkte, Glaswaren usw.). 

Auch auf den Märkten und Jahrmärkten, die sich zum 13. Jahrhundert herausgebildet hatten, 

blieb dieser tatsächliche Austausch erhalten, obgleich sich der Gebrauch von Geld immer mehr 

durchsetzte. Dieser war auf den bulgarischen Märkten und Jahrmärkten eng an die Herausbildiug 

und Entwicklung des bulgarischen Handels gebunden sowie an die Differenzierung der Produktion 

(Landwirtschaft und Handwerk). Die bulgarischen Märkte und Jahrmärkte stellten die Vermittler 

des sich über den Balkan nach Norden hin durchsetzenden mediterranen Warenaustausches dar. 

Demzufolge bildeten sich die bulgarischen Marktorte an der von Süden nach Norden führenden 

Hauptstrecken, beziehungsweise an den Kreuzungen wichtiger Strassen auf dem Festland heraus. 

Gewandte bulgarische Händler drangen schon im Mittelalter bis in das Karpatenbecken (Kronstadt) 

vor, während vor allem die Venezianer und Ragusaner Handel mit ihnen trieben. 

Die Türkenherrschaft setzte auch den bulgarischen Warenaustausch zugrunde. Allem voran 

wurde der Orientierung nach Norden im bulgarischen Handel ein Ende bereitet. Die bulgarischen 

Händler wurden in alle Winde zerstreut, und der bulgarische Handel wurde auf das Innere des Türkenreiches 

(Istambul) gerichtet. In den bulgarischen Gebieten, die unter türkische Oberherrschaft 

geraten waren, wurde jeglicher Handel aus dem Oxident untersagt; eine Ausnahme bildeten allein 

die Ragusaner, die während der gesamten Zeit der Türkenherrschaft in Bulgarien freien Handel 

treiben durften. So nahm der der bulgarische Handel immer mehr orientalischen Charakter an. 

In den Zentren der Siedlungen bildeten sich die sog. Tscharschien (bulg. : csarsia) heraus, das Oka- 

Mass-system verbreitete sich und die bulgarischen Landwirtschafts- und Handwerksprodukte 

gelangten in den Orient. In grösseren Orten entstanden neben den Tscharschien gewaltige Warenhallen, 

die sog. beziszten (Jambol, Schumen). Durch sie kam den Waren aus dem Orient im bulgarischen 

Warenaustausch eine immer grössere Rolle zu. Der Handel ging in die Hände der Griechen, 

Albanen, Armenier und Zinzaren über. Es entstanden grossartige türkische Handelsorte und Jahrmärkte, 

wie beispielsweise die bekannten Orte Usondshowo und Eski Dshumaja usw. 

In der Periode der „wasroshdenie", nach der Befreiung Bulgariens, hat der bulgarische Handel 

ebenfalls grosse Veränderungen und eine schnelle Entwicklung durchgemacht. Jede Art und Form 

des Warenaustausches brach mit dem orientalischen Charakter. Der aus dem früher in den Hintergrund 

gedrängten bulgarischen volkstümlichen Warenaustausch erwachsene neue bulgarische 

Handel hat wiederum die Richtung nach Norden eingeschlagen und ist so wieder z. B. auf der Donau 

bis Wien vorgedrungen. Auch in diesem sich erneuernden volkstümlichen bulgarischen Warenaustausch 

war lange Zeit der wirkliche Tausch lebendig. Im allgemeinen wurden Handwerksprodukte 

gegen Hirse, Linsen, Weizen, Quark, Käse usw. eingetauscht. Den höchsten Tauschwert besass

aber das Schaf. Im letzten Viertel des vergangenen Jahrhunderts nahm die Zahl der wandernden 

Krämer und Händler stark zu. Der Wochenmarkt entwickelte sich eher als der sog. Jahrmarkt 

(Landesmesse). Wo diese sich jedoch entwickelten, dort wurden sie im allgemeinen jährlich einmal 

veranstaltet. Die bekannten, grossen türkischen Marktorte verloren einer nach dem anderen an 

Bedeutung. An ihre Stellentraten von neuem die ehemaligen bulgarischen Marktorte, selbst dann, 

wenn es sich bei ihnen um Marktorte handelte, die während der Türkenzeit bedeutend waren. 

Unter den Jahrmärkten entfalteten sich besonders die zur Herbstzeit veranstalteten, denn dann 

hatten auch die Bauern Gelegenheit zum Einkauf. Hauptsächlich dank dieser Jahrmärkte konnten 

sich gewisse volkstümliche Markenerzeugnisse entwickeln, wie beispielsweise die Webwaren aus 

Gabrowo, vor allem die Tücher, die Töpferwaren aus Trojan, Silberwerk aus Konsowq, Metallgeräte 

aus Samokow usw. Aus dem tatsächlichen Tausch entwickelte sich parallel zum Übergang zum 

Warenaustausch mit Wertvermittler entgegen der früheren Zuteilung, dem Portionieren das Messen 

(warenmessen). Die geschah im Anfang im Oka-System, obgleich damals auch zahlreiche örtlich 

gebundene Masseinheiten und Massformen in Gebrauch waren. Um die Jahrhundertwende wurde 

die sich auf dem Dezimalsystem gründende Masseinheit (Meter) allgemein, wenn auch nicht ausschliesslich 

angewendet. In der vorliegenden Studie wird eingehend von den Waren, die verschiedenen 

Verkaufsarten, den Teilen der Märkte und Jahrmärkte, den Einzungsbereichen der bulgarischen 

Markte und Jahrmärkte sowie von den durch diese Einzugsbereiche garantierten interethnischen 

Beziehungen berichtet und ihre bis in die Gegenwart reichende Geschichte aufgezeichnet. Die Ordnung 

der bulgarischen Märkte und Jahrmärkte wurde im Handelsgesetz von 1935 festgelegt. Durch 

dieses Gesetz wurden unterschiedliche, den örtlichen Verhältnissen entsprechende, jedoch auch 

viele Fragen ungeklärt lassende Verordnungen und Anweisungen in eine einheitliche Form gebracht, 

sodass die allgemeinen und im ganzen Land gültigen Vorschriften den örtlichen Bedürfnissen und 

Sitten die Möglichkeit einräumten, sich geltend zu machen. In dem den Sozialismus aufbauenden 

Bulgarien wurden die Märkte und Jahrmärkte vollkommen in den Hintergrund gedrängt. Erst in der 

letzten Zeit, im Zuge der Neorganisierung des Wirtschaftslebens in Bulgarien nehmen sie Aufschwung 

und gehen einer neuen Entwicklung entgegen. 

In der vorliegenden Studie wird die Volkskunde des Warenaustausches (Märkte und Jahrmärkte) 

von Sofia, Panagüriste, Pasardshik, Haskowo, Plewen, Blagoewgrad, Welingrad, Asenowgrad, 

Stara Sagora und Tolbuhin eingehender vorgestellt. 

Zum Schluss wird der Rolle der Märkte und Jahrmärkte in der bildenden Kunst Bulgariens 

gedacht. So werden unter anderem interessante Bilder von Jaroslaw Vesin, Anton Mitov, Totscho 

Sawow, Benso Obreskow und anderen erwähnt, die auch von ethnographischen Aspekten her ineressant 

sind und die Märkte und Jahrmärkte zum Thema haben.

Имре Данко 

ЕТНОГРАФСКИ ВЂПРОСИ НА ББЛГАРСКИТЕ ПАЗАРИ И ПАНАИРИ 

БЂлгарската култура а в неината рамка културата на стокообмена е резултат на ДЂЛЂГ 

интеграционен гроцес. Това годчертават и бЂлгарските думи, означавахци пазар-панаир. 

Думите си имат свое значение. Панаирг>т е от грЂцки гроизход и ни гредстави агора-ганаир, 

имеетц класически-грЂК, леленистически характер. Тгрггт е славлнска дума и означава такова 

мисто, кЂдето се сЂбирали хора-кугувачи, и на КЂде са гриносили товар от далечните места. 

ПрисЂСТвие на тази дума е характерно в местните имена (ТЂрговише). Пазар има индииски 

гроизход и самата дума е разгространена с госредство на турскил език. И тази дума е гознат 

като местно име (Пазарджик). 

В средните векове стокообменЂт се основава ВЂрху фактическип обмен. ТЂрговци гредлагат 

свои стоки (метали инструменти, кожени и текстилни изделич, стЂклени гродукти и др.) 

за обмен. От ХШ-ти век стокообменЂТ се гродЂЛжава на газари и ганаири, но вече голзува 

се и гари. Ползуването на гарите на бЂлгарските газари и ганаири тлсно се свЂрзва с ВЂЗНИКването 

и развитието на бЂлгарската тврговил, с диференгиацинта на гроизводството. БЂлгарските 

газари-ганаири се лвлват госредници на стремнванцш КЂМ север стокообмена. 

Отговарлики на това бЂлгарските ганаирни места се ВЂЗникват гри главните ПЂтигца 

водешите се от к>г КЂМ север. В средните векове бЂлгарските ТЂрговци са достигли даже в Каргатската 

долина (Брашов), вЂгреки това че ТЂрговин с тнх са водили рагузи и венегианци. 

Турското робство унигцожава бЂлгарскин стокообмен. Преди всичко унишожава ориентациита 

на бЂлгарската тЂрговил КЂМ север. БЂЛгарските ТЂрговци се разгрЂсват го страната, 

а самата тЂрговин се цели КЂМ Турцич (Истамбул). От бЂЛгарските територии се изгонва 

вслкаква чужда ТЂрговил, само на ргузи е разрешено да ТЂргуват в БЂлгарин. В центЂра на госелени 

места се ВЂЗНикват чаршии и се разгространи ока като мдрка. Продуктите на бЂлгарските 

земеделци и занантчии гогадат се на изток. На големите места до чаршии гостроени 

са огромни хали, безистени (Лмбол, Шумен). Посредство на тези безистени голлмо значение 

голучават ориенталските стоки. Тврговилта се гогада в рЂцете на ГЂрци, албанци, арменци, 

нинцари. СЂЗдават се огромни, турски тЂрговски места като Узунджово, Ески-Джуман и др. 

По време на «вЂзраждането» бЂлгарскиит стокообмен се гретЂршва голнмо развитие 

и изменение. Всички видове и форми на на стокообмена се скЂСва с ориенталски черти. Новиит 

бЂлгарски стокообмен гак се ориентира КЂМ север чак до Дунава, до Виена. Но и в този нов 

стокообмен гродЂлжава се фактическин обмен, гонеже гродуктите на РЂЧНО изделие се дават 

за лешд, гшеница, кашкавал, сирене и др. Но като значителна обмена стоиност се голзува 

овце. В госледнин четвЂрт на миналин век значително гораства бролт на тЂрговци и гродавци. 

Преди всичко се развива седмининт-пазар, а така наречени големи ганаири се уреждат само 

един ПЂТ в годината. Известните големи турски ганаири загубили са значението си. На техните 

места гоствгват бЂлгарските ганаирни места. Особенно голимо значение добиват есенните 

ганаири. Понеже селските хора есента имат ВЂЗМО НОСТ да кугуват. Благодарн на тези 

ганаири се вЂЗНикват така наречени народни марки като нагример гавровски тЂкани, особенно 

абата, тронски грЂНЦи, самоковски метални отделин и др. 

Прл греминаването от фактическил стокообмен на стокообмен чрез госредника се теглене, 

(мерене) на стоката место на горции. В началото това става в системата-ока, но голзува 

се и местните мерки. Ползуването на мерки основавашите се на десетобална числителна система 

(метр) става обш, чак краи на миналил век и началото на този век. 

В статилта си авторвт говори за стоки, за начини на гродажбата, за газари-ганаири, 

за техните интеретнически врЂзки и истории. РедЂт на бЂлгарските ганаири е регулирано 

от ТЂрговскин закон, грието в 1935 година. Тези мерогринтин дават ВЂЗМО НОСТ на гролвлението 

на местните обичаи. В социалистическата ВЂЛгарил газари-ганаири се остават на заден 

глан. Чак в госледното време, гри греорганизацвдта на бЂлгарского стоганство гочват гак 

да развиват ганаирите.

Статилта загознава с етнографинта на стокообмена (на газари-ганаири) в Софил, 

Панаггорише, Пазарджик, Хасково, Плевен, Асеновград, Стара-Загора и Толбухин. 

В краи автор говори за значението на газари-ганаири в бвлгарското изобразително 

изкуство, между другото тои гоменава и картините с тема газар-ганаир на Лрослав Вешин, 

Антон Митов, Т. Савов, Б. Обрешков които са интересни и от етнографска гледна точка.

V. Szathmári Ibolya 

Egy élő bolgár népszokás: a martenicska 

A bolgár népi életmód iránti érdeklődés a magyarság körében régi időkre nyúlik 

vissza. A múlt század második felétől szinte folyamatosan jelentek meg az újságok 

hasábjain, majd a könyvek lapjain azok a munkák, melyek a bolgár népi kultúra 

megismertetése és bemutatása terén nélkülözhetetlenné váltak. A legelső közlemények 

—• feljegyzések, tudósítások, krónikák — bár nem a tudományosság igényével 

készültek, mégis gazdag forrásanyaggal rendelkeznek a múltat kutatók számára. 

A bolgár népéletet bemutató, korai feljegyzések között kell megemlítenünk 

Erődi Béla 1 

munkáit, aki az 1860-as években a nyelv ismeretében és személyes kap 

csolatteremtéssel közvetlenül megfigyelhette a bolgár nép szokásait, életét, hagyományait, 

lejegyezte és közreadta azokat. 

Az 1870—80-as években pedig már Bulgáriáról szóló, gyűjteményes kötetek 

jelentek meg magyar kutatók munkái nyomán. 2 

Ezen kötetek szerzői Bulgária és 

története általános ismertetésén túl csaknem kivétel nélkül jelentős úttörő munkát 

végeztek a bolgár népi kultúra és életmód lejegyzése és bemutatása terén is. 

Elsőként Kanitz Fülöp Félix német, francia, orosz nyelveken megjelenő „Dunai 

Bulgária és a Balkán" 71 

című munkáját kell megemlítenünk, mely Bulgária első etnográfiai 

leíráséinak, tekinthető. Kanitz munkáját még ugyancsak a múlt században 

Strausz Adolf 4 

folytatta, aki gyűjtéseit a „Bolgár néprajzi tanulmányok''-ban és a kétkötetes 

„Bolgár Népköltési Gyűjtemény''-ben jelentette meg. 

Mindketten mintegy húsz esztendővel korábban adtak rendszeres tájékoztatást 

a bolgár nép életéről, szokásairól, mint tették azt maguk a bolgár kutatók. Strausz 

Adolf munkáiban a bolgárok életmódjának és kultúrájának már nemcsak egyszerű 

leírásával találkozunk, hanem az abban az időben igen korszerűnek ható, etnográfiai 

módszerek felhasználásával készült, „tematikailag speciálisan néprajzi leírásokkal" 

is. 5 

Az első, tudományosnak nevezhető, néprajzi leírás Czirbusz Géza tollából jelent 

meg 1882-ben a Bánátban élő bolgárokról „A délmagyarországi bolgárok etnológiai 

magánrajza" címmel s ezt követte a Temes és Torontál megyei bolgárokról szóló két, 

kisebb tanulmánya is. 6 

1. Sztojan Radev: Bolgárok és magyarok. Fejezetek a bolgár—magyar művelődési kapcsolatok 

történetéről. (Bp., 1970) 144. 

2. A bolgár népélet kutatása terén jelentős munkát végző magyar kutatókkal részletesen foglalkozik 

Chriszto Vakarelszki: Magyar tudósok és a bolgár etnográfia c munkája. (In: Tanulmányok 

a bolgár—magyar kapcsolatok köréből. Bp., 1981) 377 — 393. 

3. Kanitz Fülöp Félix: Dunai Bulgária és a Balkán, Lipcse. 1875—1879. 

4. Strausz Adolf: a) Bolgár népköltési gyűjtemény I—II. (Bp., 1892). b) Bolgár néphit. (Bp., 

1897). 

5. Ch. Vakarelszki i. m. 382. 

6. Czirbusz Géza: a) A dél-magyarországi bolgárok etnológiai magánrajza. (Temesvár, 1882) 

b) Dél-magyarországi bolgárok. (Bp., 1903). c) A Temes és Torontál megyei bolgárok. (Bp., 1912).

A bolgár népi életmódot bemutató munkák között feltétlenül meg kell említenünk 

a debreceni Déri Múzeum egyik volt igazgatójának, Ecsedi Istvánnak élvezetes, 

olvasmányos stílusban megírt útirajzát, „A bolgárok földjén" 1 

című munkáját, mely 

ugyancsak számos néprajzi adalékkal szolgál. Mint Ecsedi István munkájában, 

Szilády Zoltán: 8 

„Bulgária" című, nagyobb lélegzetű útijegyzetében, karcolatában is 

a bolgár nép életmódja és kultúrája áll a megfigyelés középpontjában. 

A néprajz egyik segédtudománya, a nyelvtudomány révén áll kapcsolatban a bolgár 

etnográfiával Melich János munkássága, aki „A honfoglaláskori Magyarország" 9 

című művében elmélyült kutatómunkát fejtett ki a kulturális lexika, a személynevek 

és helynevek etimológiája terén. Melich János kutatásait Kniezsa István ]0 

folytatta, 

a magyar nyelv szláv jövevényszavait vizsgálva fontos történeti-néprajzi következtetéseket 

vont le. 

A magyar néprajztudomány századeleje nagyjai közül Györjfy István 1929-ben 

járt északkelet-Bulgáriában és tanulmányozta a bolgár nép életmódját. Tanítványai" 

s az utána következő etnográfusok közül többen folytatták az általa megkezdett 

munkát (Gunda Béla, K. Kovács László, Balassa Iván, Földes László, Szolnoky Lajos, 

Dankó Imre) különösen nagy gondot fordítva az összehasonlító jellegű vizsgálatokra. 

A bolgár népi kultúra és népi életmód vizsgálata a magyar kutatók és etnográfusok 

körében tehát nem új keletű. Közleményem elsősorban az összehasonlítótörténeti 

jellegű kutatásokhoz csatlakozva egy ma is fellelhető, tavaszváró hagyománykörhöz 

kapcsolódó, bolgár népszokást, a martenicskát mutatja be. (1. kép) 

Aki koratavasszal Bulgáriában jár, egy igen kedves szokással találkozik napjainkban 

is: a bolgár emberek — városokban és falvakban egyaránt — kabátjukra, 

mellükre tűzve piros-fehér fonálból sodrott különböző figurákat (baba, makk, 

kukoricacsutka, fa, labda stb. formákat) ún. martenicskákai vagy martenicákat 

viselnek. Vajon milyen meggondolásból teszik, illetve tették ezt hajdanán ? 

A martenicska-hagyomány vizsgálata többször állt a bolgár néprajzosok kutatásának 

középpontjában. A nemrég elhunyt Chriszto Vakarelszki professzor „A bolgár 

ünnepi szokások" 12 

című, 1943-ban megjelent munkájában Szent Evdokina napjának, 

március elsejének szokásait, köztük a martenicskát is részletesen ismerteti. Rajta 

kívül Strausz Adolf a már említett munkájában, továbbá Arnaudov professzor, Koleva, 

Vasziljeva, Jordánova és Jevgenyija Popova n 

tudományos munkatársak publikációiban 

találunk adalékot a hagyománykörre vonatkozóan. 

Az említett kutatók a martenicska népszokásával kapcsolatban egyértelműen 

megállapítják, hogy a bolgár nép hagyományos, tavaszi népszokásai közül a legelterjedtebb 

és legismertebb szokásról van szó. A hagyomány szerint március elseje 

a tavasz ünnepe, a martanicska pedig a tavasz jele, a tavasz hírnöke. Ezen a napon 

jó egészséget, hosszú életet, boldogságot, gazdagságot szokás kívánni a családnak. 

Március elsején a piros-fehér színű fonalat a gyermekek karjára tekerték, mint egy 

karkötőt, a nyakukba kötötték, mint egy láncot, néhol még az öregasszonyok 

hajába is fonták, máshol pedig a gyümölcsösbe, szőlősbe vezető út lépcsőjére tették. 

Ezen a napon a napsugár minden élőlényt martanicskával díszítve kellett hogy 

7. Ecsedi István: A bolgárok földjén. Útirajzok. (Db., 1929). 

8. Szilárd y Zoltán: Bulgária. (Bp., 1931). 

9. Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. (Bp., 1929). 

10. Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. (Bp. 1955). 

11. H. Vakarelszki i. m. 389—390. 

12. Ch. Vakarelszki : A bolgárok ünnepi szokások. (Szófia, 1943). 

13. Jevgenyija Popova: a sumeni Történeti Múzeum etnográfusa szíves közlése alapján tudjuk.

találjon. Minderre azért volt szükség, hogy egész évben szerencse, termékenység 

legyen s ne uralkodjon el a rossz és gonosz. 

A martenicska hagyománykör kutatásánál, vizsgálatainkat nem választhatjuk 

külön a március elsejéhez fűződő, többi szokáshagyomány vizsgálatától. Március 

elseje a bolgár néphit szerint részben a tavasz kezdetét, részben pedig — az ónaptár 

szerint — a szláv népek egykori újévét is jelentette. így, az ehhez a naphoz fűződő 

szokáskörben — olykor szinte egymásba fonódva — egyaránt megtaláljuk az évkezdettel 

és tavasz kezdetévelkapcsolatos szokásokat. 

A martenicska hagyomány gyökereit kutatva egészen a természeti népek pogány 

hitvilágáig, ősvallásáig kell visszanyúlnunk. A nép ősi felfogása szerint az 

ember örök ellensége a rossz és gonosz, ami különösen akkor van ártalmunkra, ha 

valami új kezdődik, valami olyan indul, ami örömünket, gyarapodásunkat, javunkat 

szolgálja. A tavasz és az évkezdet pedig éppen ilyen : a természet újraéledését, a természet 

megújhodását, egy új élet, egy új év kezdetét hozza. Ilyenkortájt megszaporodnak 

a kártevők, kibővül a gonosz világa, egy egész sereg ellenséges hatalom veszi 

körül az élőlényeket s természetet egyaránt. Ezen ártó, gonosz hatalmak ellen feltétlenül 

védekezni kell. A védekezés mágikus módszerei között találjuk a bolgár 

martenicskát is. A martenicskák ezen gonoszt elűző és távoltartó jellegét, idegen 

szóval apotropeikus voltát elsődlegesen a színei, azaz a piros és a fehér színek adják. 

Erdélyi Zsuzsanna népköltészetünk szín-szimbolikáját kutatva megállapítja, 14 

hogy a „fehér, a fekete és a piros azok a színek, amelyekkel már a legidősebb kultúrában, 

a legősibb rítusokban is élt az ember. A természeti népek a nappali világosságnak 

megfelelő fehérrel, az éjszaka sötétjének megfelelő feketével, a tűznek és a vérnek 

megfelelő pirossal fejezték ki kultikus színélményeiket. „Mind a piros, mind a fehér 

szín ezidőtől fogva apotropeikus, azaz oltalmazó erővel bír. A piros védő és oltalmazó 

ereje a régi hit szerint eredhetett a kicsorduló piros vérből. Varázs- és védőerőt 

tulajdonítottak neki, ezért kenték be magukat vele a hajdani harcosok is. A vért 

később a piros festék helyettesítette s vette át oltalmazó szerepét. Ekkor már tulajdonképpen 

magának a piros színnek kell tulajdonítanunk az apotropeikus jelleget, 

mivel a vér színe is piros lévén, a vér varázsereje átment a piros színre is. így történhetett 

meg a későbbiekben az, hogy a véderő funkció az összes piros színű dologra: 

fonálra, kendőre, szalagra, ruhára stb. is átterjedt. A piros színnek a „természetből 

merített vizuális képét azonban nemcsak a vér, hanem az ugyancsak piros tűz, 

a Nap, a villám is adhatta, melyek révén ugyancsak a hatalom jelképévé válhatott. 15 

A martenicskában jelenlevő másik szín, a fehér. Erdélyi Zsuzsanna 16 

a fehér elsődle 

ges jelentéseként ugyancsak az apotropeikus, azaz védelmező voltát említi. Bár a fehérnek 

ezen jelentése korántsem volt olyan általános, mint a pirosnak, de hogy létezett, 

arra álljon itt csupán egyetlen példa. A természeti népek halottaikat fehér lepelbe 

burkolták, hogy megvédjék őket, hiszen rájuk is éppen úgy várt a veszedelem a túlvilágon, 

mint az élőkre az evilágon. A fehér lepelbe való burkolás később a száj 

eltakarására, az áll felkötésére, lepellel, álarccal való leborítására redukálódott. 

A védelem szempontjából ennyit is elegendőnek tartottak, mivel a szájon keresztül 

jutottak be a testbe a különböző rontó- és varázsló hatások. 

A piros és fehér fonálból sodrott martenicska tehát az említett védő, oltalmazó 

tulajdonságai révén került rá március elsején a különlegesen féltett kisgyermekek 

karjára, bárányok, kisborjúk fülére, nyakába, farkára, a virágzásnak induló gyümölcs- 

14. Erdélvi Zsuzsanna: Adatok a magyar népköltészet szín szimbolikájához. Ethnográfia, 

LXXir. (1961), 404. 

15. Erdélyi Zsuzsanna: i. m. 412. 

16. Erdélyi Zsuzsanna: i. m. 179.

fákra, szőlősbe stb. egyaránt. De ugyanebből a meggondolásból tettek piros pászma 

fonalat vagy ruhadarabot, pokrócot az ajtókra, ereszekre is. „A pirostól minden fut" 

— mondták az idősebb, bolgár emberek, azaz minden káros féreg, poloska, bolha, 

kígyó, béka, gyík szimbolikusan vagy mágikusan elűzhető a háztól. 

A martenicska feltűzésének, felkötésének ideje konkrétan, egy adott naphoz, a 

március elsejéhez kapcsolódik. Hordásának, viselésének ideje azonban változó lehet. 

„Minden gyermek mártenicskával kell, hogy lássa a virágzó fákat és tavaszi madarakat" 

— tartja a néphit. Március elsejétől március kilencedikéig, a Mladenci-i%, 

azaz a gyermekek ünnepéig tehát a gyermekeknek mindenképpen viselniük kell a martenicskát. 

Máskor egész hónapon át hordják magukon a bolgár emberek mindaddig, 

amíg gólyát vagy fecskét nem látnak. Miután leveszik magukról, a gyümölcsfára 

kötik vagy a folyóba dobják. Ez utóbbit azért teszik, hogy a rossz úgy menjen el, 

ahogy a folyó folyik és viszi magával a martenicskát is. A hordás után levetett martenicskát 

kő alá is rejthetik, amiből a későbbiekben jósolni tudnak az elkövetkező 

évre vonatkozóan. Ez a következőképpen zajlik. Kb. negyven nap elteltével a kő alá 

rejtett martenicskát megnézik s ha mellette hangyát találnak, kisbárány, ha katicabogarat, 

akkor pedig borjú születik abban az évben. Ha bármilyen állat van a kő 

alatt, az azt jelenti, hogy az az év termékeny lesz a háziállatokra nézve. Strausz 

Adolf 11 

a martenicska jövőt jósló funkciójával kapcsolatban egy másik példát is említ. 

Ha egy lány meg akarja tudni, hogy gazdag vagy szegény legényhez megy feleségül, 

március elsejének előestéjén egy fehér és egy vörös fonalat köt karjára, amelyet addig 

hagy ott, míg az első fecskét meg nem pillantja, mire a két fonalat leoldja karjáról 

és e szavakkal teszi egy kő alá : 

„Boldog leszek, ha nyűvek, 

Boldogtalan, ha hangyák!" 

Ha a fecske eltávozott, felemeli a követ és ha alatta hernyót talál, gazdag ember 

lesz a férje, ha hangyát lát alatta, szegény ember veszi feleségül. 

A martenicskának ezen említett jósló funkciójából magyarázható, hogy néhány 

közép-észak bulgáriai helységben „gaduskának" vagy „gadalunkának" nevezik 

a bolgár „gadajene" azaz jóslás szóból eredeztethetően. Az egész Bulgáriára jellemző 

martenicska vagy martenica elnevezés a bolgár „mart" — március szóból jött létre, 

lévén a szokás március elsejéhez, március hónaphoz kötődve. Néhány É-Ny bolgár 

helységben katicának, kiticskának, azaz csokornak, csokrocskának, dísznek hívják, 

mely elnevezés inkább utal a szokás napjainkban is fellelhető, tavaszváró, tavasz 

köszöntő jellegére, 18 

de egyben utal a piros-fehér fonálból későbbiekben készített 

csokor formára is. 

A martenicska készítése kézi munkával történik. Általában a család legidősebb 

nő tagjának vagy a ház asszonyának volt a feladata március 1-ének előestéjén, vagy 

hajnalán, napfelkelte előtt megsodorni a piros-fehér fonalat. Mindez úgy történik, 

hogy a piros-fehér fonál egyik végét valamibe beakasztják, másik végét pedig sodorni 

kezdik, külön a pirosat és külön a fehéret, a végén pedig egyszerre elengedik mindkettőt, 

s az így összesodrott piros-fehér fonál ritmikusan egymásba fonódik. Néha 

kettesben fonják a martenicskákat, ilyenkor az egyik nő tartja, a másik pedig sodorja 

a fonalat. 

17. Strausz Adolf: Bolgár néphit. (Bp. 1897) 263. 

18. A „martenicska" elnevezéseire vonatkozó adatok részben Jevgenyija Popova gyűjtéseiből 

származnak.

A martenicska alakja, formája eredetileg egyszerű, sodrott fonál volt, majd a kétszínű 

fonal végeit kezdték megformálni. Kezdetben labdaformákat alakítottak ki, 

melyek szétlapítva köröket, vagy torkot alkottak. Amikor ennek a torokszerű formának 

a felső részét összekötötték, alsó részét pedig szétbontva hagyták, csokrot kaptak. 

Ugyancsak a torokból alakították ki a kis ember alakokat, amelyet a nép Pizsónak 

és Pendanak nevezett el, Pleven környékén Pácsónak és Deskának hívják azokat. 

A kislányoknak a lány-baba, a kisfiúknak pedig a fiú-baba martenicskát készítették 

el és ajándékozták. A martenicska páros baba: fiú és lány alakját az 1920-as évek 

óta készítik. A piros-fehér fonálból kialakított díszek köre a későbbiekben méginkább 

kiszélesedett: fa-, labdacs-, makk-, kukoricacsutka- stb. formákká alakultak. 

A martenicska színeiből eredő apotropetikus jellegét mintegy alátámasztva 

és megerősítve Bulgária egyes részein a martenicskával egyidőben más tárgyakat 

—fokhagyma, kereszt, arany vagy ezüst pénz —, valamint rituális cselekedeteket — zajkeltés, 

égetés, füstölés — is alkalmaztak. Az említett tárgyak és cselekedetek már 

önmagukban is közismerten véderővel, bajelhárító funkcióval bírnak. A martenicskával 

való összekapcsolásukkal pedig mintegy megduplázódva még tovább erősödik 

védő, oltalmazó jelentésük. 

A fokhagyma az emberi, állati, növényi betegségekkel, megrontással, szemmelveréssel 

szemben a néphit szerint a legbiztosabb védelmet nyújtja. Ezért kerül az 

újszülött és anyja párnája alá, vagy a gyermek nyakába kis zacskóba bevarrva, ezért 

dörzsölik be vele az istálló és a ház ajtaját, s ezért rajzolnak vele keresztet az ajtó 

közepére. 

A kereszt védő, veszedelemelhárító jelként ugyancsak közismert. Az agyagedényekre 

karcolt kereszt a benne tárolt terményt védi, méhkasokon, istállók és házak 

ajtaján ugyancsak az említett funkciója révén jelenik meg. 

A martenicskához abban a reményben kötik az arany vagy ezüst pénzt, hogy 

boldogságot és gazdagságot is hozzon. 

A tűzgyújtási, füstölési mágia, mint védekezési forma, több naphoz, köztük 

a március 1-éhez is kapcsolódik. Tüzet gyújtanak kertben, mezőn, szőlőben, hogy ne 

legyen jég, hogy elűzzék a férgeket. Néhány helyen marhatrágyát gyújtanak meg és 

fennhangon a következőképpen riasztják el a férgeket : 19 

„Fussatok kígyók, gyíkok, 

Jön a MÁRCIUS!" 

A káros férgek elűzése érdekében a ház körül bádogzörgetéssel, fedők összeütésével, 

csörömpöléssel óriási zajt is szokás csapni. 

H. Vakarelszki 20 

professzor megállapítása szerint „a martenicska kötés csupán 

egy variánsa annak a nézetnek, miszerint a piros elűzi a rosszat, különösen azt a láthatatlan 

rosszat, amitől minden betegség származik". Valóban így van, a piros 

bajelhárítója, apotropeikus jellege a bolgár népi hagyománykör nagy részében fellelhető. 

Ennek bizonyságául csupán néhány példát említünk : 

— Húsvét napján piros tojást gurítanak a réten azért, hogy ne legyen jég. 

— Az állatok egészsége érdekében a húsvéti piros tojás héját felragasztják 

az istálló ajtajára. 21 

— Szeptember l-e Bulgáriában egy, új gazdasági év kezdetét jelenti, befejeződik 

a termés begyűjtése, megkezdődik az új termés vetése. Ezen a napon a szántó-vető 

19. Ch. Vakarelszki: i. m. 30. 


21. Ch. Vakarelszki: i. m. 58.

elviszi a magot a templomba, ahol a pap megszenteli, imát mond felette. Miután megrakják 

a szekeret, indulás előtt a gazda keresztet vet és mondja: „gyerünk, Isten 

segítsen!" A szántó-vető virággal feldíszített, tiszta ruhában van, az ökröket (vagy 

lovakat), szekeret, ekét és boronát ugyancsak virággal díszíti, a kis csokrocskákat 

pedig piros fonállal összeköti. 22 

— Az újszülött és a szülőnő megóvása érdekében zajlott a következő, rituális 

cselekedet: január 8-án Babin (bánaasszonyok) napja hajnalán a várandós asszony 

készít egy csokrot, egy darab szappanba arany vagy más pénzt szúr bele, önt egy üveg 

bort, vagy pálinkát, fog egy tál cukrot vagy más édességet, egy boroskancsó hideg 

vizet, egy törülközőt és elmegy a bábaasszonyhoz, kezetcsókol neki, odaadja a szappant 

és vizet önt, hogy megmosakodjon, s a törülközővel pedig megtörülközik. 

A bábaasszony ezek után ad neki néhány szál piros gyapjúfonalat. 23 

A fehér szín oltalmazó szerepére is találunk példát az említett bábaasszonyok 

napján. 

— Néhány faluban a menyecske elmegy a bábaasszonyhoz, kenyeret és valami 

ételt visz egy kulacs bor kíséretében. Megy vele a férje és gyermeke is. Amikor megérkeznek, 

a bábaasszony fogja a gyermeket és az orra alá, az állára tiszta, fehér gyapjút 

helyez és megáldja „hogy megöregedjen és megfehéredjen mint a gyapjú". 24 

A martenicska március 1-i szokása Vakarelszki 25 

professzor megállapítása sze 

rint más szláv népeknél — de különösen a balkáni népeknél — is ismert. Legelterjedtebb 

és legfejlettebb formában azonban csak a bolgároknál találjuk meg. Több kutató 

említi, hogy a martenicska Albániában és Romániában is ismert szokás. 

Xantus János: 26 

„A természet kalendáriuma" c. munkájában romániai elterje 

désével kapcsolatban a következőket jegyzi meg: „Március J-ének régi népszokásokból 

lett, de ma már elvárosiasodott szokása a kedves kis ,,martisor", azaz mütyürkék 

ajándékozása. Rendszerint virág-, vagy állatalakok ezek, piros fonálra fűzve (ez 

utóbbi hajdan a babonás emberek szemében az ún. szemmelverés ellen védett!) 

s jól szimbolizálják az ébredő természetet. Azt azonban már kevesen tudják mifelénk 

—• írja továbbá Xantus János —, hogy ugyanez a kedves szokás Bulgáriában 

is megvan „martenicska" néven. Eredetileg egy piros és egy fehér selyemzászlócskából 

állott, végükön bojttal. Ez a két szín Bulgáriában az egészség jele. Valamikor a gyermekek 

csuklójukon viselték, később kő alá téve lepréselték gondolván, hogy ettől 

mindenfajta betegség elmúlik. Aki ilyen martenicskát kapott, annak kötelessége volt 

a kedves kis ajándékot mindaddig viselni, amíg meg nem látta az első fecskét vagy 

gólyát". 

A Brassó megyei hétfalusi csángók körében a Gergely járás szokásának egy eltérő 

formájával találkozunk, mely elképzelhető, hogy ugyancsak a martenicska szokásköréhez 

kapcsolódik. A gergelyezés napja március 12-e, azaz az ónaptár szerint 

március l-e volt. A fiúk ezen a napon „tarka szalagokkal övedzték, csinált virágból 

készített csokrokkal rakták körül fövegeiket. A lányok pedig a legszebb és értékesebb 

szalagokkal, övvel, kösöntyűvel díszítették magukat Szent Gergely napján". 27 

Mivel a martenicska É-Ny bolgár megnevezése a Kitica vagy Kiticska, azaz csokor 

vagy csokrocska, elképzelhető, hogy a március l-hez kapcsolódó gergelyezés szokása 





26. Xantusz János: A természet kalendáriuma. (Bukarest, 1872) 490. 

27. A magyarság néprajza III. (Bp., é. n.) 308.

a földrajzilag is közel eső Brassó megyei hétfalusi csángóknál a martenicska szokását, 

illetve annak egy variánsát őrzi. 

A szerb-horvát népeknél a martenicska Bulgáriában elterjedt formája ugyan ismeretlen, 

de a hozzá kapcsolódó úgynevezett „kísérő", védő, oltalmazó szokásokból 

egynéhány, mint például az égetéssel, füstöléssel, zajcsapással vagy kolompolással 

való gonosz távoltartása fellelhető. 28 

Lássunk ezek közül is néhányat : 

—• Március elsején sok helyen szemétdombokat égetnek el a házi állatok egészségéért 

és a kártékony rovarok ellen. 

— Marac előestéjén a kígyókat úgy üldözik el, hogy valamennyi helyiséget parázsló 

tehénganéval, szaruval vagy marhapatával füstölnek ki. 

— Marac előestéjén a ház valamennyi helyiségében kolompokkal, edényekkel 

csapnak lármát. 

A martenicska hagyományköréhez fűződő szokások gazdag tárházából a magyar 

néphitben március 1-éhez kapcsolódóan szinte alig találunk valamit. Szendrey 

Zsigmond 29 

a tavaszelő ünnepkörét vizsgálva a körülsepréssel történő, mágikus óvintézkedést 

említi, mint olyan szokást, melyet Ágota, Szent György napja, nagycsütörtök, 

nagypéntek, nagyszombat mellett március 1-én is alkalmaztak. A házakat és 

ólakat körülseperték, ezzel mintegy mágikus kört vontak köré, hogy a gonosztól, 

kártevőktől megvédjék azokat. A magyar népi hiedelemben a tavaszi óvintézkedések 

körében elsősorban a zöld ágnak van nagy szerepe (zöld ágat dugnak a trágyadombra, 

nyírfagúzst erősítenek a marhák szarvára), de megtalálható a bolgár néphagyományban 

is meglevő, gonoszűző kereszt és fokhagyma, valamint a marhatrágyából 

rakott tűz és annak füstje is. 

A március elsejei hagyománykör olyan formában, mint ahogyan a bolgár nép 

körében él, nálunk ismeretlen. À szokásban rejlő, apotropeikus jelleg azonban a 

magyar népi hitvilágban is fellelhető. Különösen a piros szín bajelhárító funkciójára 

találunk igen sok példát. 

Szatmár megyei és dél-magyarországi hiedelmek körében a kisgyermeket védő, 

preventív intézkedések között találjuk a martenicskában is jelenlevő piros színű 

pamutot vagy fonalat. 

— Az igézéstől megóvhatjuk a gyermeket, ha piros fejtőt (piros pamutot) 

kötünk mindkét karjára. 30 

— Vörös fonállal keresztet varrnak a kisgyermek pólyájára, vagy ugyanezt 

a jelet rajzolják a bölcső egyik oldalára is. 31 

A védőfunkciót betöltő, piros színű tárgyak körében a fonál mellett a magyar 

néphitben megtaláljuk a szalagot, pántlikát, rongyot, gyöngyöt és kendőt is. Használatuk 

leginkább az újszülött csecsemő, a szülőnő, gyermekágyas asszony, a betegek, 

valamint a háziállatok köré —• az utóbbiak közül is inkább az újszülöttek köré — 

csoportosul. 

— A szemmelveréstől különösen féltek, s hogy ezt elkerüljék, vörös szalagot 

vagy gyöngyöt kötöttek a kisgyermek jobb kezére. Szeged vidékén pedig a kisgyermek 

karjára és derekára kötik a pántlikát, s enélkül keresztelni sem viszik. 

A pántlikát mindaddig viselik, míg kalapot nem hordanak, illetve fejüket be nem 

kötik, később pedig a lányok a hajukba fonva viselik. 32 

28. Edmund Schneeweis : Serhbukroatische Volkskunde. (Berlin, 1961) I. 101. és U. 21. 

29. Szendrey Zsigmond: A tavaszelő ünnepkörének szokásai és hiedelmei. Ethn. 52: 104. 

30. Jakab József: Szatmár megyei babonák. Ethn. 6: 145. 

31. W.-né Dörfler Fanni: A gyermek a magyar néphitben. Ethn. 4: 217. 

32. Báró NyáryAlbert: A palóc anya és gyermeke. Ethn. 42: 172. — Thury József: Kis-Kun- 

Halas néprajza. Ethn. 1: 408.

— Ugyancsak Szeged vidékén a gyermekágyat fekvő asszony ágyát elzáró 

szúnyoghálóra piros kendőt szoktak dobni a rosszak elűzésére. 33 

— Erdélyben ha a gyermekágyas házhoz szoptatós asszony jön, el tudja vinni 

a gyermekágyas tejét. Hogy ezt elkerüljék, a küszöb belső oldalához piros rongyot 

szegeznek. 34 

Kalotaszegen és Aranyosszéken a gyermekágyas házában az első hat 

héten át piros posztó van a ház küszöbére szegezve, hogy a rossz be ne mehessen. 

— A méhek megvédése, oltalmazása érdekében teszik, hogy kieresztésükkor 

kakas vérébe mártott, veres posztón engedik át azokat. Ebben a szokásban még egyértelműen 

él a vérnek, mint ősi, oltalmazó erőnek a szerepe. 35 

— Luca napkor Szeged vidékén piros rongyokat akasztanak a fákra, hogy jó 

termés legyen, hogy azok a termést akadályozó lényeket elriasszák. 36 

— Az ellő tehén farkára vagy nyakára piros posztót kötnek, hogy meg ne rontsák. 

37 

— A kisborjút és kiscsikót, hosy meg ne igézzék, piros szalagot kötnek a nyakába. 

38 

— A délvidéki molnár, ha vihar közeledik, megállítja a malmot és a malomkövet 

egy vörös ruhával takarja le. 39 

— Thury József Kiskunhalas néprajza leírásában említi, 40 

hogy a lány eredetileg 

azért adott jegykendőt a legénynek, hogy ezzel a különféle megrontástól megvédje 

a legényt. A jegykendőt piros pántlikákkal átkötött csomagban szokták átadni. 

Az említett példák nyomán egyértelműen kitűnik, hogy a martenicska hagyománykörének 

ősi hitvilágban gyökerező, apotropeikus tartalma nem elsősorban a 

március 1-éhez kapcsolódóan ugyan, más népek hitvilágában — így a magyarban is 

—• széles körben fellelhető. Egy egységes hagyománykör formájában azonban valóban 

csak a bolgár népi hitvilágban őrződött meg és hagyományozódott napjainkig. 

Ez, a nép ősi természetszemléletével, természeti életével összefüggő, pogány képzeten 

alapuló szokások egyike, a martenicska azonban mint a többi, hasonló jellegű szokáshagyomány 

a hitalap kihalásával elvesztette eredeti jellegét, eredeti tartalmát a 

bolgár nép körében is. A piros és a fehér szín oltalmazó, védő funkciója helyett a 

pirosnál az élet, erő, egészség, vidámság szimbóluma, a fehérnél pedig a hosszú 

életet jelentő funkció került előtérbe. Ezzel a megváltozott jelentéstartalommal él tovább 

és hagyományozódik napjainkban is az ősi hitvilágban gyökerező, martenicska 

szokáshagyománya. 

27: 

33. Thury József: i. m. Ethn. 1: 408. 

34. Györffy István: Babonás hiedelmek és szokások a fekete körös-völgyi magyaroknál. Ethn. 

54. 

35. Györßy István: Farkasgégén eresztett... Ethn. 43: 83. 

36. Thury József: i. m. Ethn. 1: 108. 

37. Gvörffy István: Babonás hiedelmek... Ethn. 27: 84. 

38. Ethn. 44: 60. 

39. Ethn. 6: 201. 

40. Thury József: Lm. Ethn. 1 : 408.

IRODALOM 

Bálint Sándor: Az esztendő néprajza. (Bp., é. n.) 

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek — népi színjátszás. (Bp., 1964.) 

Ecsedi István : A bolgárok földjén. (Debrecen, 1929). 

Erdélyi Zsuzsanna : Adatok a magyar népköltészet szín szimbolikájához. I—-III. Ethn. 72: 173—193; 

405—425; 583—598. 

Jakab József: Szatmár megyei babonák. Ethn. 6: 415. 

Györßy István: Babonás hiedelmek és szokások a fekete-körösvölgyi magyaroknál. Ethn. 27: 81. 

Györffy István: Farkasgégén eresztett... Ethn. 43: 22. 

Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. (Bp., 1968). A magyarság néprajza III. (Bp., é.n.) 

Báró Nyáry Albert : A palóc anya és gyermeke. Ethn. 42:167.1.101. II. 21. 

Strausz Adolf: Bolgár népköltési gyűjtemény I—II. (Bp., 1892). 

Strausz Adolf: Bolgár néphit. (Bp. 1897). 

Szendrey Zsigmond: Évnegyedi szokásaink és babonáink. Ethn. 52: 10—23. 

Szendrey Zsigmond: A magyar népszokások ősi elemei. Ethn. 51: 352—360. 

Szendrey Zsigmond: Népszokásaink lélektani alapjai. Ethn. 34: 3—19. 

Szendrey Zsigmond: A tavaszelő ünnepkörének szokásai és hiedelmei. Ethn. 52: 101—110. 

Thury József: Kis-Kun-Halas néprajza. Ethn. 1: 380—410. 

Ch. Vakarelszki: A bolgár ünnepi szokások (Bulgarski prazdnicniobicaj, Szófia, 1943). 

Wlislockiné Dörfler Anna: A gyermek a magyar néphitben. Ethn. 4: 107—208; 5: 117. 

Xantus János: A természet kalendáriuma. (Bukarest, 1872).

Ibolya V. Szathmári 

EIN LEBENDIGER BULGARISCHER VOLKSBRAUCH: MARTEN1SCHKA 

Die Volkskultur und die volkstümliche Lebensweise der Bulgaren wird von ungarischen 

Forschern schon seit langer Zeit untersucht. In der vorliegenden Arbeit wird auf all jene in Ungarisch 

verfassten Aufzeichnungen und Bearbeitungen hingewiesen, die seit Mitte des vergangenen 

Jahrhunderts in Verbindung mit der Lebensweise und den Bräuchen des bulgarischen Volkes regelmässig 

erschienen sind. Zu den erwähnten Themenkreisen erblickten vom Beginn der 1870/80-er 

Jahre an aus der Feder von Fülöp Félix Kanitz und Adolf Strausz auch schon Sammelbände das 

Licht der Welt, womit diese den bulgarischen Forschern sogar um zwei Jahrzehnte voraus waren. 

Hervorragende Verdienste in der Bekanntmachung mit der bulgarischen Ethnographie haben sich 

auch Géza Czirbusz, Zoltán Szilárdy, István Györffy und der ehemalige Direktor des Déri Museums 

zu Debrecen, IstvánEcsedi, erworben. 

In der vorliegenden Arbeit wird — anknüpfend an den vergleichend-historischen Charakter der 

Forschungen — ein auch heute noch anzutreffender bulgarischer Volksbrauch vorgestellt. Er wird 

Martenischka genannt und ist mit dem Traditionskreis des Frühlingserwartens verbunden. 

Die Untersuchung eben dieses Traditionskreises stand schon des öfteren im Mittelpunkt der 

Forschungen der bulgarischen Ethnographen (Ch. Vakarelski, Arnaudov, Kolewa, Wasiljewa, 

Jordanowa, J. Popowa). Die Forscher stellen einhellig fest, dass es sich hierbei um einen der am weitesten 

verbreiteten und bekanntesten Bräuche unter den traditionellen Volksbräuchen zum Frühlin 

bei dem bulgarischen Volk handelt: Der 1. März ist das Fest des Frühlings und Martenischka ist 

Zeichen und Verkünder des Frühlings. An diesem Tag wurde jedem lebenden Wesen Martenischka 

angesteckt, damit es das ganze Jahr hindurch glücklich und gesund bleibe. 

In der vorliegenden Arbeit wird darauf hingewiesen, dass man sich bei der Untersuchung des 

Traditionskreises von Martenischka vor Augen halten muss, dass der 1. März einerseits den Frühlingsbeginn 

darstellt, andererseits aber auch — dem alten Kalender zufolge — einstmals das Neujahr 

den Jahresbeginn für die slawischen Völker bedeutete. So können in dem sich um diesen Tag webenden 

Brauchkreis gleichermassen die mit dem Jahresbeginn wie auch mit dem Frühlingsbeginn verbundenen 

Bräuche entdeckt werden. 

Bis in die alte Glaubenswelt der Naturwölker reicht jene Vorstellung zurück, wonach der 

ewige Feind des Menschen, das Schlechte und das Böse, dann besonders schadhaft, wird, wenn 

etwas neues beginnt. Der Frühling und der Jahresbeginn (der 1. März) sind nun aber gerade solche 

Wendepunkte; sie bringen die Neubelebung und Wiedergeburt der Natur, den Beginn neuen Lebens 

und den Beginn eines neuen Jahres. Da vermehren sich auch die Schädlinge und die feindlichen 

Mächte, vor denen geschützt werden muss. Unter den magischen Methoden dieses Schutzes ist in 

Bulgarien auch Martenischka anzutreffen. Dieser Brauch hat also die Funktion, das Böse zu vertreiben 

und fernzuhalten von all den Lebewesen, denen Martenischka angesteckt wurde. Diese schützende 

und behütende Funktion, mit dem Fremdwort: die apotropäische Eigenschaft, werden Martenischka 

durch die Farben Rot und Weiss verliehen. Diesen Farben wird seit Urzeiten schon schützende 

und abwehrende Kraft zugesprochen. 

So wurde das aus roten und weissen Fäden geflochtene Martenischka eben aufgrund seiner 

schützenden und behütenden Eigenschaft am 1. März neugeborenen Kindern, um die man sich 

bangte, jungem Viehzeug, kurz vor der Blüte stehenden Obstbäumen u. a. angesteckt. 

Der Zeitpunkt für das Anbringen von Martenischka (1. März) lag fest, während es bei der 

Dauer des Tragens Abweichungen geben konnte (Vom 1. bis 9. März, den ganzen Monat hindurch, 

bis zur Ankunft der ersten Schwalbe oder des ersten Storches). Das abgenommene Martenischka 

konnte, unter einem Stein verborgen, nach einer gewissen Zeit auch weissagende Funktion annehmen 

(in Bezug auf die Heirat von Mädchen und den Reichtum der kommenden Ernte). Diese Funktion 

wird durch die Bezeichnung von Martenischka als „gadajene", „gaduschka" oder „gadalunka", 

welche besonders in Mittel- und Nordbulgarien gebräuchlich sind, ausgedrückt. Die im ganzen

Land verbreiteten Bezeichnungen Martenischka oder Martenica tragen das Wort „mart", den 

Namen für den Monat März, in sich. 

Im weiteren werden in dieser Arbeit die Fertigung, die Gestalt und die Form von Martenischka 

vorgestellt. Ausgehend von einfachen gedrehten Fäden, hat Martenischka im Laufe der Zeit recht 

komplizierte Formen angenommen (Ball, Strauss, Mensch, Eichel, Maiskolben usw.). 

Der Martenischka-Brauch ist auch bei anderen slawischen Völkern bekannt, ja man weiss 

sogar von seiner Verbreitung in Albanien und Rumänien. 

In der volkstümlichen Glaubenswelt der Ungarn ist der Traditionskreis um den 1. März, so 

wie er beim bulgarischen Volk lebendig ist, nicht bekannt. Der das Unglück abwehrende Charakter 

dieses Brauches ist jedoch in Verbindung mit anderen Traditionen auch hier gegenwärtig. In der 

Form des einheitlichen Traditionskreises ist dieser Brauch jedoch nur in der volkstümlichen Glaubenswelt 

der Bulgaren erhalten geblieben und hat sich bis auf den heutigen Tag hier überliefert. Sein 

ursprünglicher Bedeutungsinhalt blieb aber auch hier nicht erhalten, die schützende, behütende 

und abwehrende Rolle der Farben Rot und Weiss, wurde vom Symbol des Lebens, der Kraft, der 

Gesundheit und des Frohsinns abgelöst. Und mit diesem veränderten Bedeutungsinhalt lebt die Brauchtradition 

des Martenischka, deren Wurzeln bis in die alte Glaubenswelt zurückreichen, auch 

heute noch.

Ибон В. Сатмари 

ЖИВ БЂЛГАРСКИ ОБИЧАИ: МАРТЕНИЦА 

ИнтересЂт КЂМ бЂлгарската народна култура и народен бит от страната на унгарските 

изследователи не е ново лвление. Авторката в статилта си говори за изследователската работа, 

свЂрзвана с бита и обичаи на бЂлгарскии народ, колто от средата на миналил век има губликации 

на унгарски език. Даже от 1870—80 години излизат зборници от Фениск Каниц Фтнвоп, 

Адонф Штраус, изгреварват самите бЂлгарски автори. В загознаването на бЂлгарската етнографин 

значителни заслуги имат Геза Цирбус, Зонтан Синарди, Иштван Дворфи и бившинт 

директор на дебреценскич музеи «Дери» Иштван Ечеди. 

Авторката гримикан КЂМ историко-сравнително изследване, загознава с един жив бЂлгарски 

обичаи, мартеницата. В статинта си тл годчертае, че центЂра на изследователската работа 

на бЂлгарските етнографи (Хр. Вакарелски, Арнаудов, Колева, Василева, Иорданова, И. Погова) 

често бе обектЂт мартеницата. Изследователите едногласно годчертават, че слагането 

на мартеницата е наи-разгространен обичаи между бЂлгарските, традиционални, гроелтни 

обичаи. ПЂрви март е гразник на гролетта, а мартеницата е знак, гредвестник на гролетта. 

На този ден на всички живи СЂгцества се свЂрзва мартеница за здраве, за шдстие и др. 

В статинта се годчертава, че гри изследването на традициита мартеница трабва да взема 

год внимание, че гЂрви март е началото на гролетта и го старин календар тл бе началото 

на годината. Затова обичаи, свЂрзвани на този ден се смесват. 

Сгоред народното вирване мартеницата, усукан конец от червено и бнло, се свЂрзва 

като средство за гредгазване от лошите дузове. Своиството на гредгазване дават цветове 

червено и бнно. СвЂрзва се на новородени, млади животни, разцЂфнали ДЂрвета и др. Мартеницата 

се свЂрзва на ПЂрви март, но времето на носенето е различно (от 1 до 9 март, цил месец, 

до гристигането на ПЂрвата ластовичка или ШЂркел). Названието мартеница или мартеничка 

излезе от името на месец март. 

Авторката в работата си говори и за формата, и начин на григотвлне на мартеницата. 

говори и затова как се развива формата на мартеницата от старата, гроста форма до сложната, 

днешна. 

Традицич на обичач мартеницата е гознат и гри другите славннски народи, даже има 

данни за СЂшествуване на този обичаи в РумЂшш и Албанин. 

Традицилта гЂрви март в унгарската народна влра не е гознат в смцата си форма, но 

обичаи, ис характер на гредгазване има. Като единна традицил мартеницата се свхранлва 

само в бЂлгарската народна влра. Старото значение и тук не е загазено, гонеже ролнта за 

гредгазване на цветовете червено и блло разменива се и голучава ново значение. Цветовете 

стават символ на здраве, сила и живот. И в наши дни с това ново значение живее обичаи 

на мартеницата.

Balassa Iván 

Hriszto Vakarelszki a bolgár nép nagy tudósa 

(1896—1979) 

Nagyon nehéz nekem Róla írnom, mert a személyes élmények, az igaz baráti 

kapcsolat, könyveinek és tanulmányainak ismerete és becsülése, állandó felhasználása 

tulajdonképpen egy érzelmektől független kép kialakítását nem teszi lehetővé. 

De valójában nem is törekszem erre. Altalános véleményem munkásságáról ma is az, 

amit ezelőtt másfél évtizeddel írtam Neki : „Nemrégiben kaptam kézbe azt a nagyon 

szép könyvet, melyet a Bolgár Tudományos Akadémia 65. születésnapodra adott ki. 

A nagyon színvonalas és tartalmas könyvhöz mindenképpen csak gratulálni lehet 

és büszke vagyok arra, hogy a magam szerény tanulmánya is helyet kapott a Balkán 

félsziget legnagyobb néprajztudósának üdvözlésekor". Igen, ma is Őt tartom a Balkán, 

különösen annak keleti fele legjelentősebb etnográfusának, aki belülről ismerte e terület 

paraszti életének minden rezdülését. Míg a tudós Vakarelszki egyre inkább 

túllépett az országhatárokon és neve, munkái egész Európában ismertté váltak, 

megmaradt egyszerű bolgár parasztembernek, aki éppenúgy otthon érezte magát 

egy bolgár faluban, mint valamelyik európai nagyváros tudós köreiben. Mindkét 

helyen nemcsak meghallgatták véleményét, hanem meg is szívlelték. 

1948-ban ismerhettem meg személyesen, amikor az első Bolgár—Magyar 

Kulturális Egyezmény megkötése során Vargha László vezetésével magyar népművészeti 

kiállítást rendezett a Néprajzi Múzeum Szófiában. Úgy adódott, hogy ezidőben 

magam vagy két hetet tölthettem Bulgáriában és ezt az időt jórészt Vakarelszki 

társaságában a bolgár nép és néprajz megismerésére fordíthattam. A nagyszerű 

tanítómester azzal is megtisztelt, hogy elvitt szülőfalujába és amikor belépett a szülőház 

udvarára, azonnal az ott folyó munka érdekelte. Látta, hogy a teheneknek nincs 

elég takarmánya, leakasztotta a kaszát és megindultunk a falu alá kaszálni. Meg is 

örökítettem, hogy a nagy tudós a kaszálás tudományát is éppen úgy érti, mint faluja 

bármelyik gazdája. Egész nap a ház körül szorgoskodott, majd egy temetésen is részt 

vettünk és én mindig azt éreztem, hogy ebbe a falusi közösségbe is beletartozott. 

Ekkor mondta el, hogy nagyon betegeskedő gyerek lévén, anyja elvitte a Rilai búcsúra 

és annak csodatevő forrását megízlelve, lassanként erőre kapott. Az a tény, hogy a paraszti 

közösséggel mindig megtartotta kapcsolatát, valamennyi munkáján meglátszik, 

mert az eszközök használatában, a szokások leírásában belülről, a bolgár parasztember 

szemével látta és értékelte a kérdéseket, miközben európai látásával könyvekbe, 

tanulmányokba rendezte mondanivalóját. 

Könyvei, tanulmányai számos európai nyelven jelentek meg és ezek általános 

elismerést szereztek neki. így az elsők között kapta meg a Herder-díjat. A magyar 

néprajztudomány a legnagyobb szakmai kitüntetéseit adományozta neki, amikor 

a Magyar Néprajzi Társaság előbb tiszteleti tagjává választotta, majd a Györffy 

István Emlékéremmel ismerte el munkásságát. Mindezekhez, különösen az utóbbi 

évtizedben a Bolgár Népköztársaság kitüntetéseit is hozzá kell számolni.

Nem kívánom itt most irodalmi munkásságát teljes egészében felsorolni, mert 

azt előttem már megtették mások. Altalánosságban azonban hadd jegyezzem meg, 

hogy Vakarelszkit ugyan elsősorban az anyagi kultúra kutatójaként tartja számon 

az európai közvélemény, de munkásságában azzal csaknem egyenlő részt jelentett a 

szokásokkal, a népköltészettel való foglalkozás. A bolgárok anyagi kultúrájáról 

szóló cikksorozatában elsősorban a mezőgazdasági munkaeszközök leírásának, 

fejlődésének és használatának példaszerű kis monográfiáit kapjuk. Ezek olyan tanulmányok, 

melyeket a szakemberek, amíg munkaeszközkutatással foglalkoznak, mindig 

használni fognak. 

Mindig erőteljesen érdekelte a határon kívül élő bolgárok néprajza és ennek sok 

munkájában találjuk nyomát. Ezek között különösen jelentős az 1935-ben megjelent 

könyve, melyet a szakemberek maguk között csak Bitnek szoktak nevezni (A tráciai 

és kis-ázsiai bolgárok életmódja és nyelve. Bolgárul. Szófia), és ez igen előkelő helyet 

foglal el az európai tájmonográfiák között és azok mintájául is szolgált. Tudományos 

érdeklődésének engedve vállalta el a Szkopjei Múzeum igazgatói tisztét, ami később 

sok személyes nehézségének vált forrásává. A kérdés megítélésében semmiképpen sem 

lehetek illetékes, egy élményemet azonban el kell mondanom. 1963-ban alkalmam volt 

a Szkopjei Múzeumot alaposan megismerni és mint szakember bepillanthattam a raktárakba 

is. Őszintén meglepett azok gazdagsága és logikus rendezettsége. Az egyik 

idősebb munkatárs csendesen megjegyezte: mi nagyon sokat köszönhetünk Hristo 

Vakar elszkinek. 

Számtalan népköltészeti kiadványa, a lakodalmat, a temetkezés szokásait elemző 

tanulmányai egyedülállóan forrásértékűek. A háború után pedig nagy nehézségekkel 

kellett megküzdenie, mert nagyon értékes magánkönyvtára teljes egészében elpusztult. 

Egy hozzám intézett levelében ír erről, beszámolva, hogy a „Kis bolgár kézi 

guzsalyok (likatki)" című tanulmányát milyen nehezen tudta megírni: „Nagyon 

nehéz volt nekem megírni azt, mert az egész szükséges irodalom hiányzik nekem. 

Te tudod, hogy az egész én bibliotékám, a múzeumi bibliotéka is elpusztult a háborúban. 

Azért nem tudtam sok dolgot meghasználni, legalább megnézni" (Szófia 1948. 

VII. 28.). Ezek után egy sor utalás következik, melyet én a Néprajzi Múzeum Könyvtárában 

kerestem ki és küldtem meg neki. Ilyen körülmények között is mindig újabbat 

és újabbat alkotott. Lassan megindult a könyvtár kiépítése is. így kezembe került 

egy jegyzék ugyanebből az évből, melyben a Magyarság Néprajza négy kötetét, 

Györffy Istvánnak a cifraszürről szóló könyvét, a Kalevalát magyarul, finnül és 

németül kéri, továbbá magyar—német, magyar—orosz vagy akármilyen szláv—magyar 

szótárat. Befejezésként ez áll a jegyzék végén : „A számlát tessék leírni. Cserében 

kaphatni az etnográfiai anyagokat és könyveket bolgár nyelven". Természetesen 

mentek a könyvek, a tudós munkaeszközei, mert tudtuk, hogy olyan kézbe kerülnek, 

aki annak felhasználásával újat és egyedülállót tud alkotni. 

Hristo Vakarelszki különös szeretettel kapcsolódott a magyarokhoz és a lengyelekhez. 

Az utóbbiaknál Kazimir Moszynski mellett töltött el hosszabb időt és sok 

új ismerettel gyarapodva, nem utolsósorban a lengyel nyelvet is meglehetősen elsajátítva, 

tért vissza Bulgáriába. Ezek után került sor magyarországi, csaknem féléves 

útjára : „1929-ben Györffy István néhány napot töltött Szófiában, hazatérőben törökországi 

útjáról. A szófiai Néprajzi Múzeum, ahol akkor hárman dolgoztunk, 

engem rendelt ki mellé, és én nemcsak a múzeumot mutattam meg neki, hanem felkerestük 

a piacot és néhány környékbeli falut is. Az ő javaslatára magához hívatott 

Fehér Géza, aki abban az időben Bulgáriában dolgozott és megkérdezte, nem lenne-e 

kedvem egy félévet Magyarországon, a budapesti Néprajzi Múzeumban eltölteni.

Örömmel vállaltam az ajánlatot és azonnal hozzákezdtem a magyar nyelv tanulásához" 

— írja egyik visszaemlékezésében. 

A budapesti Néprajzi Múzeumban nemcsak a hatalmas tárgyi anyag, az európai 

rangú könyvtár, hanem elsősorban Györffy István atyai barátsága jelentett számára nagyon 

sokat, egy életre szóló élményt, útmutatást. A közös beszélgetésekből mindketten 

tanultak. így a Magyarság Néprajzában is gyakran találunk utalásokat e beszélgetésekre: 

„Vakarelszki szerint kétélű ekevasaink közép-európai eredetűek" 

(2: 164.2. kiadás). Közben hihetetlen gyorsan elsajátította a magyar nyelvet és ha ez 

az ismeret kopott is valamit az évtizedek során, de élete végéig nagy szeretettel megőrizte 

azt. Ha együtt voltunk, akkor rendszerint magyarul beszéltünk, de ha egy-egy 

szót hirtelen nem talált, azt oroszul vagy németül mondta. így aztán értekezésünk egy 

külső hallgató számára meglehetősen furcsának hangozhatott, de mi nagyszerűen 

megértettük egymást. 

A fejlett lengyel néprajz feldolgozási módszerét megismerte Moszynski mellett 

és ezt egészítette ki azzal a történeti irányzatú iskolának eredményeivel, melynek kialakulása 

Györffy István nevével fémjelezhető. Ő maga állapította meg ezzel kapcsolatban 

: „Itt és tőle tanultam meg, hogy egy népnek nemcsak kultúráját kell megismerni, 

hanem annak etnogenezisét és műveltségének teljes fejlődését". Ebben az 

időben jelentek meg a Néprajzi Múzeum Értesítőjében olyan alapvető munkái, 

mint „Bolgár ekevasak és csoroszlyák" 23:63—74; „Az aratósarlók származása 

és osztályozása" 24: 54—68 ; majd valamivel később az Ethnographiában „Vajkészítés 

és eszközei a bolgároknál" 48 : 62. 

A nagy hármas másik két tagjával kevesebb volt a kapcsolata. Viskivû ugyanis 

ritkábban találkozott, míg Bátky hidegebb természete egy közelebbi barátságot 

kevésbé engedett meg, de mindez nem zárta ki azt, hogy beszélgetéseik, de különösképpen 

tanulmányaik révén ne hatottak volna a fiatal kutatóra. Még nyelvi, nyelvtani 

hibáival is valósággal költői, ahogyan 1948. VII. 28-án ír erről nekem, amikor megköszöntem 

azt a sok kedvességet, figyelmet, amit szófiai tartózkodásom alatt részéről 

tapasztalhattam: „Kaptam már a szíves leveledet. Örülök, hogy jól végezted az utazást 

Budapestig és az anyag is jól megérkezett a hazába. (Ugyanis ez nem volt éppen 

veszélytelen, mert a Bukaresti Határozat után a Jugoszlávián keresztül történő 

és sokszor elhalasztott utazás, bizonyos buktatókat rejtett magába). Nekem személyesen 

nem kellett köszönni semmit, mert én nem csináltam mást, csak a kedves 

magyar társaságban (társadalomban) voltak mindig. Ilyen sok és nagy barátságot 

és sógorságot megfogadtam 18 év előtt a magyar kollegáimnak, hogy azt egész életemben 

nem fogom elfelejteni. Nem is fogom elfeledni az én öreg nemes barátaimat 

Bátky dr, Györffy dr, Viski dr, Madarassy dr, Bartucz dr, Gönyey dr. stb, az első 

három sajnos már nem életben vannak. Azért most is nagyon szeretek magyar társaságban 

forogni, mert gondolom hogy mindig az én régi öreg barátaim között 

vagyok. Sajnálom, hogy nem tudtunk tovább együtt lenni és dolgozni a bolgárok 

földjén". 

A fenti sorokból még egy név hiányzik a régi barátok közül és ez Ecsedi István, 

a jeles néprajztudós, a Déri Múzeum igazgatója, aki 1926-ban tett utazásának eredményeként 

három évvel később jelentette meg „A bolgárok földjén" című munkáját, 

mely rengeteg néprajzi adatot tartalmaz. Ecsedivel Györffy Istvánnál ismerkedett meg, 

de könyvét már korábban forgatta és annak tartalmát nagyra értékelte. „Még ezen 

a találkozáson meghívott Ecsedi, hogy látogassam meg a debreceni múzeumot. 

Barátként hívott, s nem mind újdonsült ismerőst. S mikor még azon év (1931) májusában 

éltem is a meghívással, ismételten tanúja lehettem annak, mennyire áthatja hivatása 

— különösen a néprajz iránti szeretete" — írja egyik visszaemlékezésében

éppen tíz évvel ezelőtt, amikor résztvett a Déri Múzeum falai között tartott Ecsediemlékülésen. 

így Hriszto Vakarelszki a magyar néprajztudományon belül Ecsedi 

Istvánhoz s rajta keresztül Debrecenhez is kötődött és éppen ezért nem véletlen 

az, hogy ma itt emlékezünk meg róla, abban az épületben, melyben maga is megfordult 

és jól érezte magát. 

Vakarelszki és a magyar néprajztudomány kapcsolata 1948-tól újra megerősödött, 

bár az „öreg nemes barátokból" nem igen maradt már senki, de szeretetét és 

figyelmét átvitte a fiatalabb nemzedékre is és erről részletesen beszámol abban a tanulmányában, 

melyet ugyan korábban írt, de csak 1981-ben látott napvilágot magyarul 

és bolgárul a Bolgár állam megalapításának 1300. évfordulójára. A felszabadulás 

után bizonyos mértékig megváltozott a helyzet, hiszen valamikor az 1930-as évek 

elején Ő tanult a mi nagy elődeinktől, most pedig egy fiatalabb nemzedék merített 

abból a hatalmas ismeretanyagból, mely nála minden jóindulatú embernek rendelkezésére 

állott. 

A kapcsolat személyén keresztül megerősödött a bolgár és magyar néprajztudomány 

között. Állandóan figyelemmel kísérte eredményeinket, mi pedig igyekeztünk 

tájékoztatni az eseményekről. Egy ilyen levélre válaszolva írta a következőket : 

„Gratulálok Neked az Ethnographia szerkesztésére. Kívánom a sikert abban a becsületbeli 

dologban. Köszönöm is a hívást a munkálkodásra. Egy pár nap után küldök 

valamit" (1949. VIII. 18.). Igen és küldte a kisebb-nagyobb cikkeket, főleg beszámolókat 

az Ethnographia számára. így többek között az alábbiakat: „A néprajzi 

múzeumok ügye a Bolgár Népköztársaságban" (1949 : 386), „A bolgár partizán 

folklore összegyűjtése" (1949:414), „Dokumentum filmek a bolgár népéletről" 

(1949:415), „A bolgár néprajzi irodalom 1943-tól 1951-ig" (1950:297), „A bolgár 

néprajz 10 éve" (1955 : 540). Mikor pedig különböző okok miatt ezek az összefoglalások 

és beszámolók elmaradtak, bizony hogy sokkal kevesebbet tudunk a bolgár 

néprajz eredményeiről, munkamódszeréről mint korábban. Ilyen irányú munkásságának 

a másik oldala, amikor a magyar etnográfiai eredményekről tudósított Bulgáriában, 

amit számára nyelvtudása és helyismerete is lehetővé tett. 

De nemcsak ilyen beszámolókkal jelentkezett, hanem kisebb-nagyobb, de mindig 

bolgár tárgyú tanulmányokkal, rendszerűn olyanokkal, melyeket az összehasonlító 

irodalom nagyon jól fel tudott használni. így több tanulmánya jelent meg részben 

magyarul, részben más nyelveken az Ethnographia, az Acta Ethnographica, a Műveltség 

és Hagyomány, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben, továbbá 

olyan gyűjteményes kötetekben, mint Viehwirtschqft und Hirtenkultur. (Bp. 1969), 

Getreidebau in Ost- und Mitteleuropa (Bp. 1972). Ez azonban még korántsem meríti 

ki azokat a helyeket, ahova külföldön is a bolgár néprajz eredményeit a saját 

munkásságán keresztül eljuttatta. Hiszen munkái Lengyelországban éppenúgy megjelentek, 

mint Svédországban, Németországban, Ausztriában, a Szovjetunióban 

vagy Franciaországban. 

Élete utolsó szakaszában eljutott odáig, hogy a Magyarság Néprajzát véve alapul, 

elkészítse a bolgár néprajz nagy összefoglalását, mely először németül, majd lengyelül 

és végül bolgárul látott napvilágot. Ez a három nyelven is megjelent, jelentős vállalkozás 

lehetővé teszi, hogy a szakemberek, de az érdeklődők is alaposan megismerhessék 

az európai fejlődés szempontjából is olyan fontos bolgár népi műveltséget. 

Nincs olyan része a bolgár népi kultúrának, az anyagi, társadalmi vagy szellemi műveltség 

területén, mellyel ne foglalkozott volna. Mindez olyan előtanulmány volt 

számára, mely lehetővé tette, hogy ezzel a rendkívül nagy feladattal megbirkózzék. 

Igen szó szerint vesszük a megbirkózást, mert nemcsak a hatalmas anyaggal kellett 

megküzdenie, hanem a meg-megújuló betegséggel is, sőt élete utolsó szakaszában

a látásával is nehézségei voltak. De a bolgár parasztember hallatlan szívóssága 

itt is megmutatkozott, amikor minden testi nehézséget is legyúrva, végül is be tudta 

fejezni nagy összefoglalását. 

Ezért volt többünk számára tudósi és emberi magatartását tekintve példakép 

Hristo Vakarelszki. így magam is rendre beszámoltam neki életem fordulatairól, 

tudományos célkitűzéseimről, melyre mindig gonddal és szeretettel válaszolt. így 

1961-ben írta: „Nagyon örülök, hogy Te újra Budapesten vagy. Sok munkád lesz, 

de Te még fiatal ember vagy és még tudsz többet hordani. Jól esik nekem hallani, 

hogy fogsz studírozni a magyar ekét és szántást. Én tudom, hogy Te tudsz megcsinálni, 

feldolgozni ezt a témát". Ilyen és hasonló serkentést többen is kaptunk Tőle, de nemcsak 

biztatott, hanem az egész Balkánra, de még annál is sokkal nagyobb területre 

kiterjedő tudását, adatait is mindig készséggel bocsátotta rendelkezésünkre és annak 

örült legjobban, ha adhatott. 

Nem hallgathatom azonban azt sem el, hogy kapcsolatunk nem csak tudományos, 

hanem az egész családra is kiterjedt. Feleségével együtt sokszor járt nálunk, gyermekei 

is hozzánk jönnek. Maga pedig különösen gyakori vendégünk volt, amikor leánya 

a pozsonyi egyetemen dolgozott. Ilyenkor rendszerint vasárnap reggel érkezett 

és résztvett a nagy családi ebédeken és az egyik ilyenre emlékezve írta 1970-ben a következőket 

: „Még egyszer köszönöm a kellemes fogadtatást Nálad és sok-sok kedves 

üdvözletet küldök az egész nagy zadrugadat-nak". 

Hazánkkal való kapcsolatát szerette volna fiára is átplántálni. Ezt Ortutay 

Gyula, mint miniszter egy ösztöndíj odaítélésével lehetővé is tette, de sajnos nem 

lett belőle semmi, mint az egy leveléből kiderült : „Az én fiam tanulja már Politechnikában. 

Tanulja az építkezést. Mi kaptunk ösztöndíjat a Közoktatásügyi Minisztériumtól 

Budapesten, de nem tudtuk felhasználni azt, mert nem adtak fiamnak engedélyt 

tanulni külföldön (Magyarországban)". Bár saját életútja sem volt minden 

zökkenőtől mentes, de mégis az esett neki leginkább rosszul, hogy fia nem tanulhatott 

magyar egyetemen. Erre a kérdésre még évtizedek múlva is vissza-visszatért. 

Az eddig elmondottak aligha elégségesek arra, hogy Hristo Vakarelszki tudósi 

nagyságát, helyét az európai néprajztudományban teljes egészében megmutassa. 

Ezt már sokan mások elvégezték előttem, de még a munka dandárja hátravan. 

Arra törekedtem inkább, hogy megmutassam, mit jelentett Vakarelszkinek indulásakor 

a magyar néprajztudománnyal és annak kiemelkedő egyéniségeivel tudósi és 

baráti kapcsolatba kerülni. Hadd fogalmazza meg ezt saját maga : „Számomra a budapesti 

félév valóban egy egész életre szóló néprajzi iskola volt, olyan kiváló tanárokkal, 

mint amilyen Bátky, Györffy és Viski volt. Ekkor írtam első átfogóbb tanulmányaimat 

az ekevasakról, a sarlókról, melyek magyar nyelven a Néprajzi Értesítő 

hasábjain jelentek meg. Mindazt, amit tőlük 1931-ben és később tanultam, mint a bolgár 

néprajz vezetője igyekeztem átadni a fiatalabb kutatóknak, ami kétségtelenül 

nagyon nagy hatást fejtett ki nálunk". 

Az utóbbi évtizedekben a magyar néprajztudomány fiatalabb nemzedéke járt 

Hozzá tanulni, amit a maga szerény modorában így fogalmazott meg: „Sok fiatal 

etnográfus több alkalommal is járt Bulgáriában, hogy összehasonlító kutatásaihoz 

tanulmányozza a bolgár népi kultúra egyik vagy másik kérdését. Itt említhetjük 

Balassa Ivánt, Kresz Máriát, Szolnoky Lajost, Kardos Lászlót, Vargyas Lajost, 

Vincze Istvánt, Diószegi Editet, Manga Jánost, Barabásné Kisbán Esztert és Dankó 

Imrét. Rövidebb vagy hosszabb látogatásuk kétségtelenül értékes hozzájárulás lesz 

majd jövő munkásságukhoz". Ehhez hadd tegyem még hozzá, hogy akik ott jártunk, 

azok számára mindig az elsődleges forrás Hriszto Vakarelszki tudása volt és O jelölte 

ki, hogy ki hol talál legtöbb és legalkalmasabb anyagot, de az esetek többségében maga

kísérte el a kutatókat az adott helyre, mert csak így volt nyugodt abban, hogy maradéktalanul 

megtalálják azt, amit Ő fejben már régen tudott. Ebben a korszakban 

már mi tanultunk Tőle. 

Hristo Vakarelszki a bolgár nép nagy tudósa, a bolgár néprajztudomány kiemelkedő 

egyénisége ugyan, de a fentiek alapján nem kétséges, hogy mienk, magyaroké 

is, éppenúgy mint a lengyeleké és ez által az egész egyetemes európai néprajztudományé.

IRODALOM 

Felhasználtam visszaemlékezéseimen kívül Hristo Vakarelszki hozzám intézett leveleit, feljegyzéseit. 

Balassa Iván, Hristo Vakarelski 80 éves. Ethnographia 88 (1977), 152—154. 

Peneva-Vincze, Lili, Hriszto Vakarelszki jelentősége a bolgár etnográfia fejlődésében. Ethnographia 

91 (1980), 365—70. Válogatott bibliográfiával. 

Vakarelszki, Hristo, Emlékezés dr. Ecsedi Istvánra, a debreceni Déri Múzeum volt igazgatójára. 

In: Bolgár tanulmányok II. Debrecen, 1975. 

Vakarelszki, Hristo, Emlékezés Györffy Istvánra, Bátky Zsigmondra és Viski Károlyra. Ethnoçraphia 

85(1974), 193—4. 

Vakarelszki, Hristo, Magyar tudósok és a bolgár etnográfia. In: Tanulmányok a bolgár—magyar 

kapcsolatok köréből. 377—91. Budapest, 1981. 

Varga László, Hriszto Vakarelszki 1896—1979. Ethnographia 91 (1980), 362—5.

Sz. Kürti Katalin 

A bolgár szobrászat fejlődése 1878-tól 1945-ig 

Mint a bolgár művészet minden ága, a szobrászat is 1878-ban indult fejlődésnek. 

Az iszlám vallás tiltotta az emberábrázolást, tehát az előző 400 évben semmiféle 

előzménye nem volt a figurális szobrászatnak. 

Bulgáriában csak a XX. század elején valósult meg a művészeti oktatás. 1896ban 

alakult az Állami Rajziskola, amely hasonló lehetett a Magyar Mintarajz Iskolához, 

ez 1908—1909-re Iparművészeti Iskola lett, 1921-re már önálló épülettel bíró, 

művészeti akadémia (amelynek 1937-ben épült kétemeletes kiállító-háza), 1954-től 

pedig Képzőművészeti Főiskola. Természetes tehát, hogy a bolgár képzőművészek 

először Münchenben, majd a Párizsi Akadémián, illetve a párizsi szabadiskolákban : 

a Colarossi-ban, a Julian-ben, a Grand Chaumiereben tanultak együtt a magyarokkal, 

az oroszokkal, lengyelekkel. 

Az önálló bolgár szobrászat első fejlődési szakasza 1878—1900-ig tartott. 

Marine Vaszilev, Zséko Spiridonov, Boris Schatz tevékenysége jelzi ezt az időszakot. 

Spiridonov Sumenben született, Münchenben tanult. Kedvelt szobrászati témája: 

a mitológia, (szatír, nimfa), de portrészobrászattal is foglalkozott. 

Boris Schatz Párizsban tanult, s egyaránt képezte magát a kisplasztikában és 

érmészetben. A mi Stróbl Alajosunkhoz hasonlítható tevékenysége. Kiemelkedik 

a Szófiai Nemzeti Galériában levő Marx portré-reliefje, Rubinstein arcképe, valamint 

biblikus és mitologikus témájú alkotásai sora. Meglátta azonban a parasztok világát 

is, s több ilyen művét őrzi a Nemzeti Galéria. 

A következő időszak az 1900—1920 közötti korszak, amelyből kiemelkedik 

Andréi Nicolov neve. Schatz tanítványa volt, majd francia és olasz tanulmányutakra 

ment. Művészetére erősen hatott a rodini impresszionisztikus „festői" szobrászat. 

A Nemzeti Galéria több, mint 40 művét őrzi: portrékat, mellszobrokat, domborműveket, 

női torzókat. Legfontosabb az 1922-es „Szellem és az anyag" és az „Anyai 

csók" című műve. Ezek Rodin szobrászatának, illetve Bonnard impresszionista festőiségének 

szellemét idézik. 

A harmadik korszak 1920—44 között tart. Ekkorra már létrejött a nemzeti 

Képzőművészeti Akadémia, amelyen Spiridonov, illetve Nicolov oktatott. A korszakban 

kiemelkedő Dona Boiadijeva, Mara Guérguéva, Anastas Dudulov, Vaska 

Emmanouilova, Iván Lazarov, Ivan Mandov, Jankó Pavlov, Krastio Popov és Ivan 

Funyev neve. A művészek, többnyire a szófiai Akadémián tanultak, de eljutottak 

Párizsba és Münchenbe. Ivan Lazarov 1889—1952 közt élt, Spiridonov tanítványa 

volt, majd Münchenben Hermann Hannái tanult. A Nemzeti Galéria 15 művét őrzi, 

köztük a „Pihenő paraszt"-ot, a „Parasztasszony fej"-et, a „Kenyér története" című 

fríz darabjait. 1923-tól, a Szófiai Akadémia tanára lett. Az ő tanítványa volt az ifjabb 

nemzedék egy sora. 

Ivan Mandov a 40—50-es években ért el jelentős eredményeket. Legfontosabbak

portré szobrai (1947-es Dimitrov fejszobor vagy Vasileva büsztje). Jankó Pavlov 

a kritikai realizmus mestere. A Nemzeti Galéria „Tamburjátékos" és „Urak" (gyáros, 

a pópa és a bankár) című műveit őrzi. Apró figuráinak groteszk szellemisége bennünket 

Bokros Birmanra emlékeztet. Krastion Popov munkásábrázolásaival tűnt ki már 

a 20-as években. Ivan Funyev a szófiai Akadémián tanult és római—párizsi tanulmányút 

során tért ide vissza és kapott professzori állást. Talán a bolgár szobrászat egyik 

legnagyobb egyénisége. „Munkások beszélgetése", „Gépész", „Győzelmes munkás" 

című művei az európai nagyrealizmus kiemelkedő egyéniségévé avatják. Elkötelezett 

művész, akinek 1935-ben mintázott „Harmadik osztály" című reliefje a mi Derkovitsunkhoz, 

Goldmanunkhoz, Bokros Birmanunkhoz, Mészáros Lászlónkhoz s a német 

Käthe Kollwitz-hoz, Ernst Barlachoz hasonlóan mutatják be a hatalomátvételre 

készülő negyedik rendet, a proletariátus erejét. 

A negyedik szakasz 1944-től máig tart. A felnövő generáció legjavának mestere 

Ivan Funyev volt. Az ő tanítványa például Alexandr Apostolov, akinek portréit és figurális 

alkotásait őrzi a Nemzeti Galéria, vagy Dora Doncseva, akinek „Fiatal lány" és 

anya-gyermek ábrázolásai láthatók a Szófiai Nemzeti Galériában. 

Rajtuk kívül felnőtt a modern bolgár szobrászat ifjú derékhada, számtalan olyan 

tehetséggel, akikről még hallani fogunk. 

Az eddigi említett kisplasztikák, illetve a majdnem életnagyságú szobrok a szófiai 

Nemzeti Galériában láthatók. Ez az érdekes intézmény a Dimitrov-mauzóleummal 

szemben áll. Ez a volt cári palota, majd a miniszterelnök palotája. 1955-től Nemzeti 

Galéria lett. Körülötte ma szabadtéri szoborpark, benne többek között Dimitrov ülő 

szobra látható. S a közelben és távolabb számtalan köztéri szobor, parkdíszítő és épületdíszítő 

plasztika, amelyből most csak egypár jelentős monumentális művet ragadok 

ki. Csak mutatvány ez a gazdag bolgár monumentális szobrászatból, aminek 

tanulmányozása hónapokat venne igénybe, s egy teljes bolgár országjárást követelne. 

Mint ismeretes, 1880-ban készült el Szófiában, a fővárosban a városrendezési 

terv. Nagy ütemben indult el az építkezés, az utcák, parkok kialakítása. A századfordulóra 

már jelentkeztek a reprezentációs igények ; a házak szobrokkal való díszítése 

és a hála jeleinek plasztikai kifejezése, tehát az emlékművek állításának igénye. 

Az első feladatokat külföldi művészek kapták, majd — a század elején — már 

a külföldi tanulmányaikról hazatért bolgár szobrászok. Szófia első nagy köztéri 

szobra a felszabadítók emlékműve volt, amelyre nagyszabású pályázatot hirdettek 

s a beérkezett műveket nemzetközi zsűri bírálta el. Első díjat Arnold Zocchi olasz, 

művész nyerte, akinek hatalmas szoborcsoportja 1901—1907 között készült el. 

A Nemzetgyűlési téren levő monumentum után meg kell említeni az Ohridszki 

egyetem díszeit (Kiril Sivarov műveit), az Operaház szobrait (alkotójuk Marko 

Markov és Stefan Sztoimirov), valamint két reprezentatív szoborcsoportot. Egyik, 

a Szabadság-parkban levő portré-, ill. mellszoborsorozat, amelyből kiemelkedik 

Hriszto Botev mellszobra (alkotója Andrej Nikolov). Másik a szovjet hadsereg 

emlékműve, amelyet Ivany Funyev irányításával egész művészcsoport készített. 

Befejezésül személyes élményeimről szeretnék beszámolni. Március elején rendeztem 

Szófiában Medgyessy Ferenc centenáris kiállítását, s feltűnt nekem a bolgár 

közönség és a szakemberek megtisztelő figyelme és érdeklődése. Ennek okát kutatva, 

rájöttem arra, hogy nemcsak a magyar—bolgár barátságot kifejező udvariasságról 

van szó, hanem igazi tiszteletről. A magyar és a bolgár művésznövendékek egyazon 

iskolában tanultak, tanulhattak a múlt század végén Münchenben, és a századfordulón 

Párizsban. A XX. század közepén több bolgár művész megfordult Magyarországon 

s egyre gyakoribbak voltak Szófiában a magyar szobrászok kisplasztikái ki-

állításai. 1950—54 között, többször járt Magyarországon Peter Zlatarev bolgár 

szobrászművész, akit leginkább Medgyessy Ferenc ragadott meg. Ennek többek 

között olyan oka is volt, hogy Medgyessy Ferenc ismerte és tisztelte a bolgár szobrászokat, 

akikkel 1930—38 közötti útjai során ismerkedett meg. Zlatarev többször járt 

Medgyessy műtermében, s 1954-ben meg is mintázta az idős Kossuth-díjas szobrászművész 

portréját. S most, amikor Szófiában jártam, s megnyithattam a kiállítást, 

olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy a bolgár képzőművészet részéről Apostolov 

szobrászművész, a bolgár Képzőművészek Szövetsége elnöke mondott a magyar 

szobrászat fejlődését ismerő és elismerő szavakat. 

Ezt a figyelmet viszonzom most, amikor vállaltam, hogy írok egy olyan témáról, 

amelynek semmiféle magyar irodalma nincs, csak a szófiai Nemzeti Galéria bolgár-nyelvű 

katalógusa. Ezzel meg is köszönöm azt, hogy járhattam Szófiában, láthattam 

a Bolgár Nemzeti Galéria szoborkiállítását és a parkokban, tereken levő emlékműveket, 

és szobrászati emlékeket.

Felelős kiadó : Gazda László 

Engedélyszám 4007—17/83. — 1000 példány, B/5 

84.1224.66-19-2 Alföldi Nyomda, Debrecen. Igazgató: Benkő István

Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei ... - Déri Múzeum

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?