Albertirsa – Új városközpont – Előzetes Akcióterületi Terve

Albertirsa – Új városközpont – Előzetes Akcióterületi Terve
Pesti út és a Köztársaság út közötti részen, igen kisméretű (400-500 m 2 körüli) telkek
alakultak ki, szinte spontán módon. E településrészen utcavonalas-oldalhatáron álló beépítésű
régi porták, és újonnan beépített előkertes-kertvárosias lakótelkek váltakoznak.
Irsa településrészen, a Köztársaság utca térré szélesedő szakasza, az egykori Piac tér (ma a
közparkká átalakított Erzsébet tér) környezetében települési mag formálódott, ahová különféle
intézmények, kereskedelmi-szolgáltató létesítmények települtek.
A téren és a becsatlakozó utcákban vegyes megjelenésű beépítés alakult ki (zártsorú
utcaszakaszok, közintézményeket tartalmazó volt kúriaépületek, mély előkerttel telepített,
eklektikus stílusú emeletes iskolaépület, egyemeletes társasházak, szabadonálló intézmény- és
lakóépületek váltakoznak.
A település lineáris jellegű „központja” a Pesti út (40. sz. út átmenő szakasza) mentén alakult
ki. A lakónépesség növekedésével, a telkek megosztásával az intenzifikáció természetszerűen
végbement, így – különösen a település központjában – sűrű beépítés vált jellemzővé,
többnyire előkert nélküli kisvárosias, oldalhatáron álló módon (nemritkán 3-4 m alatti
oldalkerttel), helyenként zártsorú szakaszokkal.
A hajdani két falut (Albertit és Irsát) a rajtuk keresztül húzódó egykori országutat, a közös
vasútállomással összekötő út fonta egybe. Az 1950. évi község egyesítéskor ennek az útnak
(ma Vasút utca) már mindkét oldalán megjelent néhány lakóház, ami az egybeépülés fizikai
ismérve volt. Ugyanakkor természetesen léteztek még foghíjak, melyek egyikén épült meg
1963-ban a község sportpályája. Tőle a Pesti (M40 sz.) út felé eső részre került később a
piactér, egy, majd még egy áruház. Utóbbihoz parkoló is épült. Ezek tőszomszédságában
épült meg a ’70-es években a „Vinnyica lakótelep”, kétszintes sorházakkal, majd pár
esztendeje a háromszintes, ún. „Centrum lakópark”.
A rendszerváltást követően az itt meglévő intézmények sora a központi szakaszon
kereskedelmi-szolgáltatási létesítményekkel gazdagodott, s a folyamat ma is zajlik. Ez a
terület „kínálja magát” egy klasszikus kisvárosi főtérré alakításra. Olyan centrummá
fejleszthető ez a településrész, amely a XXI. század valamennyi fontos mikrotérség központi
szolgáltató funkciójával rendelkezik. Ez a feladat egy eddig központ hiányos, hetedik
esztendeje városi rangra emelt olyan településen, amelynek régóta létezik természetes
vonzáskörzete. A benne lévő települések polgárai számára azonban a jelenlegi, meglévő
lehetőségeivel nem képes sokrétű mikrotérségi központként mutatkozni.
Az e szerepkörhöz való felnövekedésére ma történelmi esélye van Albertirsának. Amennyiben
élni tud vele, alvóvárosból fenntartható módon élő és fejlődő kisvárossá válik. Ha elmulasztja
az esélyt, városi címének értelme megkérdőjeleződik – önmaga és környezete számára
egyaránt.
1022 Budapest, Hankóczy J. u. 21/b. – www.ertekterkep.hu
45