Letöltés - Albertirsa

16 Albertirsai Híradó 2013. június
„Sokaknak tizedik, nekem idén harmadik:
ha május második szombatja, akkor
Dolina. Ezúttal – „menjek is azért, de
talpam is maradjon földműveskedni” felkiáltással
– a negyvenes távot választottam.
Ez főleg azért volt jó, mert sikerült
meggyőződnöm arról, hogy azért tudok
menni tíz órán belül ötven kilométert, ha
muszáj. Ma valahogy úgy alakult.
Korán reggel néhány jól ismert arc is
gyülekezett a rajtban, aztán az egyik gyorsan
be is pattant az egyik rajtoltató asztal
mögé. Hamar sikerült nevezni, megkaptuk
színes-szagos-térképes útipapírjainkat,
mellé egy időközi terelésről szóló cédulát
is, majd nekivágtunk a távnak.
A szokásos sétakörrel kezdtük a faluban,
melynek (egyik) célja nyilván a Rozália-kápolna
meg a faluközpont bemutatása,
hát meglestük a nevezetességeket.
A levegő akác és sárgaliliom illatától volt
terhes, egyesek fotózgatták is a virágokat,
még elvetemültebbek virágot fotózó fotósra
vadásztak.
A horgásztónál meglepetés ért: a pontőrök
intettek: „tovább, tovább”, először
nem is értettem, miért – ám ekkor megláttam
a másik esőbeállót, az ottani pontőrök
pedig csalogatva integettek. Innentől
kezdve már aránylag hamar leesett,
mi történik: a hatalmas gyerektömeget
megmozgató túra kis- és nagyobb távja-
SPORT
Egy visszatérő túrázó beszámolója
a 10. Dolina Teljesítménytúráról
it külön helyen bélyegezték, ne lassítsa a
procedúra a gyorsabb lábúakat. Ez igazán
jó gondolat, tetszett.
A tó partját ellepték a pecások, halat
egyik sem sütögetett, úgyhogy viszonylag
hamar távoztam a nedves réten taposott
ösvényen át. Ezúttal (itt) nem volt magas
a vízállás, voltak viszont nagyon szép
virágok, ami fotószünetet jelent nálam.
(Később kicsit sajnáltam az elpiszmogott
időt, de azért nagyon jól volt ez a nap így.)
A félelmetes forgalmú négyes útnál
már vártak a polgárőrök: maréknyi csapatot
összevárva, a biztonságos áthaladás
érdekében megállították a forgalmat, míg
gyorsan átkeltünk a benzinkútnál. (Hogy
ez mennyire nagyon jó gondolat, az akkor
derült ki, mikor délután, a kisebb távok
elhaladta után már biztosítás nélkül próbálkoztunk
az átkeléssel, futólépésben.)
A benzinkút után rögtön válaszút: a kisebb
távok jobbra, a nagyobbak egyenesen
Pilis felé. Ezúttal a tava(ka)t balról kerülve,
szépségeiben gyönyörködve jutottunk
el a következő pontig. A terelésnek technikai
okai voltak, így állt a cédulán - de
nekem még jobban is tetszett ez az útvonal
a két éve jártnál. A nyertes csapaton
viszont nem változtatott a rendezőség,
így esett, hogy a második ponton való tartózkodás
emléke a káposztás süti borsos
illatködébe vész. Nyami. (Fényképezni
nem volt időm, olyan gyorsan csúszott
lefele.)
Keringőzés Pilisről kifelé, majd egyre
szűkülő mezei utakon a pincesorra
érünk. A sárga sáv jól mutatja a letérés
irányát, de egyesek mégis bemennek a házak
közé. Sebaj, azért egy-két kert nyitva
van, gatyacincáló kutya sem őrzi.. A csapat
középtájon újra egyesül, majd tovább
caplatunk a Szint felé. Mert itt ilyen is van
ám!
Két éve fordított bolt a Sas-hegy támadási
iránya, erre jól emlékszem. Most
a lankásabb oldalról támadtuk, kellemes
sétával, (de sejtettem ám, hogy lesz még
ennek böjtje, de szépen lekergettem a tudatom
alá.) Szóval: felfelé a sejtelmesen
árnyas túrafolyosó, szántóföld, kanyar,
aztán még mindig kicsit felfelé, majd igen
Folytatás a következő oldalon >>