létünk

A századeleji Korzó a Városháza felépítése után. Jobbról a második az egykori
malom, később óvónőképző épülete
ten, a rokoniparágak (rokonszakmák) szerint csoportosították. Ezzel egyidejűleg
ebben az iskolában is egy fokozatos korszerűsítési folyamat kezdett
kibontakozni, amely mindenekelőtt a tanterveknek (az oktatás tartalmának)
az új követelményekhez való idomulásában jutott kifejezésre.
Ebből az iskolából nőtt később ki a második világháború után
az új ipariskola Szabadkán. Közben, a kapitalista Jugoszláviában a városban
működött egy általános ipari és ipari-kereskedelmi iskola, és
1922-ben létesült egy női ipariskola.
A mostani Közgazdasági Középiskolának (oktatási központnak) is
megvoltak az „elődei". Még 1907-ben, az akkord Loyd elnevezésű Kereskedelmi
Egyesület kezdeményezésére, megalakul a Fiú Kereskedelmi
Iskola, majd 1916-ban a Felső Leány Kereskedelmi Iskola is megnyitotta
kapuit. Ezeket az iskolákat 1920-ban egyesítették és az Állami Felső
Kereskedelmi Iskola nevet vette fel. Ebben az iskolában 1922-ig a tanítás
magyar nyelven is folyt, majd a régi Jugoszlávia nemzetiségi és iskolapolitikájával
összhangban ezt megszüntették.
A távolabbi múltban Szabadkán létesített iskolák közül még a következőket
kell megemlíteni: a múlt század hetvenes, illetve kilencvenes
éveiben alapított polgári iskolákat — a római katolikus „apácai iskolát"
— leány polgári iskolát, és az állami fiú és leány polgári iskolát —, valamint
az 1898-ban létesített Szabadka Szabad Királyi Város Földműves
Iskoláját, amely egyes levéltári feljegyzések szerint 1908-ig, majd más
okmányok szerint egészen 1921-ig működött. Ez egy kétéves alsóbb fokú
mezőgazdasági szakiskola volt, amelyben a tanulók tanulmányuk végén
nyilvánosan vizsgáztak. Az iskola Palicson működött, ahol megfelelő
„birtokkal", valamint tanulóotthonnal rendelkezett. A tanításban a gyakorlati
képzésen volt a hangsúly. Ennek az iskolának a hagyományait