létünk
Share Embed Flag
Download ePaper

létünk

létünk létünk

adattar.vmmi.org
from adattar.vmmi.org More from this publisher
28.06.2013 Views

A városi sátrak nyolc méternél hosszabbra és négy méternél szélesebbre nem építhetők. Nyílt üzlethelyiséggel nem rendelkező kézművesek és rövidáru-kereskedők két és fél méternél hosszabb és két méternél szélesebb helyet nem foglalhatnak el. A helybeli iparosok két sátort is felállíthatnak, a második sátor azonban csak a helybeliek és vidékiek sora után következhet. Hetivásárkor azonban egy iparigazolvány után csak egy sátor állítható fel. Viszont a mézesbábosok több sátorban és a vásártereken kívül eső helyeken is árulhatnak. A szíj- és kötélgyártók, késesek az állatvásártéren is kínálhatják portékájukat, míg a kofák és gyümölcsárusok csakis asztalon, a részükre kijelölt helyen. Utóbbiak országos vásárokon rendes árusítóhelyeikre igényt nem tarthatnak. Az országos állatvásár helyére minden állat csak a kijelölt bejárókon át hajtható fel a szabályszerű marhalevelek felmutatása után. A vásáron kufárként, hajcsárként, vagy ügynökként csakis iparengedéllyel rendelkezők működhetnek. Azok a kereskedők, akik a megvett áruk átvételét és kifizetését nem a vásártéren, hanem bevett szokás szerint lakásukon, magtáruknál, vagy mérlegházaknál eszközlik, kötelesek az eladónak vételívet adni. A felsőbbileg jóváhagyott helypénzdíjszabályzat szerint a megállapított vásári helypénzt köteles minden vidéki iparos, kereskedő és egyéb árus kifizetni. A szabályrendeletileg megállapított helypénzen és az idegenek által a sorompóknál fizetendő kövezetvámon kívül más díj a vásárosoktól nem szedhető. A kihágások elbírálásánál első fokon a rendőrkapitány, másodfokon a városi tanács, harmadfokon a belügyminiszter jár el — fejeződik be a vásárrendtartási szabályrendelet. Nagy gondot fordított a város mindenkor a vásárvámdíjra és a helypénzszedésre. A javadalmi hivatal vezetője 1901 januárjában figyelmezteti a tanácsot, hogy a hetivásárok és napi darusítások, valamint az országos vásárok helypénzdíj-szabályrendeletének érvénye lejárt, s belügy­ miniszteri engedéllyel újra kell hosszabbítani. 22 A belügyminiszter azon­ ban csak akkor teljesítheti a kérelmet, ha Szabadka szabályzataiból törli a bor és egyéb szeszes folyadékok után a vásárvámot, illetve a helypénzszedést annál is inkább, mert az 1899-ben életbe lépett törvénycikk értelmében a fenti cikkek után engedélyezett fogyasztási adópótlékok és kövezetvámon kívül semmiféle más községi szolgáltatás nem szedhető. Emellett még más nehézségekkel is kellett számolni a szabályzatok elkészítésével kapcsolatban, s a belügyminiszter nagy huzavonával 1903 áprilisában végre jóváhagyja (1906 végéig terjedő érvénnyel) a vásárvámés helypénz-díjszabályzatot. 23 Szalay Mátyás rendőrfőkapitány 1901 júniusában figyelmezteti a városi tanácsot a törvényes munkaszünet és a vasúti szállítások közötti összefüggésre. Annál is inkább, mert városunkban az országos vásárok rendszerint vasárnap kezdődnek, és azt kellene kivizsgálni, vajon a vasúti szállítás ilyen alkalommal milyen mértékben vehető igénybe. E fontos kérdésre válaszolva a kereskedelemügyi miniszter jelenti, hogy a vasárnapokra eső országos vásárokra (az 1892 március 5-i rendelet értelmében) a munkaszünet nem vonatkozik. Vagyis ilyenkor az ipari

és kereskedelmi árusítás, nemkülönben a vasúti szállítás, a fuvarozás egész napon át végezhető még a vásártéren kívül is, a vásártartó város, illetve község egész területén, tehát az államvasutak állomásán szintén. 24 Hadd közöljük most több szabadkai lakos kétségbeesett instanciáját a piaci, vásári árusítás és megélhetésük nehézségeiről... özv. Berecz Mátyásné és társai 1901 végén egyenest a minisztériumhoz fordulva panaszolják el, hogy megtiltották nekik a rövidáru cikkek árusítását hétköznapokon és a hetivásári napokon. 25 „Megélhetésünknek ezzel vége! Oda van! Kenyérkeresőnk, támaszunk nincs! Dolgozni nem bírunk, mert... az öregség — mely megtört — elvette... Szánalmas sorsban, szegény anyagi viszonyok között élünk, mert teljesen vagyontalanok vagyunk, s szomorú helyzetünket még súlyosabbá teszi kiskorú, árva unokáink illetve gyermekeink gondozása, eltartása és iskoláztatása. — Mindegyikünknek van ugyanis 2—3 apátlan-anyátlan unokája, vagy 3—8 gyermeke. — Mindezeken felül pedig ijesztő rémként áll előttünk a nyomor. Nyakunkon a tél, mikor — munkahiány miatt — még az épkézláb, erős, munkaképes ember is alig képes megkeresni családja, sőt igen gyakran saját számára is a minden napi kenyeret" — írják, majd azt hozzák fel, hogy rövidáru cikkeiket immár húsz éve értékesítik a piacon. Iparengedéllyel rendelkeznek, adót fizetnek, jóllehet joguk és keresetforrásuk megszűnt. A kereskedelemügyi miniszter könyörtelen: az iparigazolványokat megvizsgálva csak néhány folyamodónak engedélyezi a további piaci árusítást. Bleszits József kiskereskedő 1902 júliusában keresi fel levelével a minisztériumot a mindennapi árulás tárgyában. „Én már 1879-ben más iparengedélyével, 1884 óta pedig magam iparengedélyével űzöm ezen kis ipart becsülettel t. i. mindenféle kendőknek darusítását kizárólag a piaczon, heti vásárok alkalmával s az ismert rendeletig hétköznapokon is. Ebből éltem 18 évig magam és hét gyermekem. Ámde az utóbbi 5 év alatt más idők kezdtek járni. A minden téren mutatkozó pangás első sorban a kis embereket érintette. Magam is csak a hosszú éveken át szerzett ismeretségnek köszönhettem, hogy el nem sodortattam.. ." 2a A városi tanács is igazolja kiskereskedőnk igazát, s a minisztérium helybenhagyja a mindennapi piaci árulást. A folyamodók súlyos társadalmigazdasági nehézségekre mutatnak rá, a .kisember kilátástalan helyzetét fedik fel, s a minisztérium döntésével szemben mind nagyobb a nyugtalanság. Tumbász Ferenc kereskedő, bizottsági tag ezért 19C4 végén azt indítványozza, hogy „. .. vagy minden egyes kereskedőnek engedtessék meg minden nap árusítani az ú. n. rövidárukat a piacztéren sátrak alatt is, vagy eltiltassanak az árusítástól azok is, kik ez időszerint minden nap árusítanak s ezekre is kötelező legyen, hogy csakis heti vásárok alkalmával árusíthassanak." A közgyűlés azonban felvilágosítja a közvéleményt, hogy a bizottsági tag kérelme tárgytalan, mert a kereskedelmi minisztérium 1899. szeptember 23-án 60610 sz. a. kelt rendeletével rövidáru kereskedőknek a napipiacon való árusítás általában eltiltotta. 27 Bizony a régi vásárok zökkenőmentes lebonyolítása nem kis feladattal

és kereskedelmi árusítás, nemkülönben a vasúti szállítás, a fuvarozás<br />

egész napon át végezhető még a vásártéren kívül is, a vásártartó város,<br />

illetve község egész területén, tehát az államvasutak állomásán szintén. 24<br />

Hadd közöljük most több szabadkai lakos kétségbeesett instanciáját<br />

a piaci, vásári árusítás és megélhetésük nehézségeiről...<br />

özv. Berecz Mátyásné és társai 1901 végén egyenest a minisztériumhoz<br />

fordulva panaszolják el, hogy megtiltották nekik a rövidáru cikkek<br />

árusítását hétköznapokon és a hetivásári napokon. 25<br />

„Megélhetésünknek<br />

ezzel vége! Oda van! Kenyérkeresőnk, támaszunk nincs! Dolgozni nem<br />

bírunk, mert... az öregség — mely megtört — elvette... Szánalmas<br />

sorsban, szegény anyagi viszonyok között élünk, mert teljesen vagyontalanok<br />

vagyunk, s szomorú helyzetünket még súlyosabbá teszi kiskorú,<br />

árva unokáink illetve gyermekeink gondozása, eltartása és iskoláztatása.<br />

— Mindegyikünknek van ugyanis 2—3 apátlan-anyátlan unokája,<br />

vagy 3—8 gyermeke. — Mindezeken felül pedig ijesztő rémként áll<br />

előttünk a nyomor. Nyakunkon a tél, mikor — munkahiány miatt —<br />

még az épkézláb, erős, munkaképes ember is alig képes megkeresni családja,<br />

sőt igen gyakran saját számára is a minden napi kenyeret" —<br />

írják, majd azt hozzák fel, hogy rövidáru cikkeiket immár húsz éve<br />

értékesítik a piacon. Iparengedéllyel rendelkeznek, adót fizetnek, jóllehet<br />

joguk és keresetforrásuk megszűnt. A kereskedelemügyi miniszter könyörtelen:<br />

az iparigazolványokat megvizsgálva csak néhány folyamodónak<br />

engedélyezi a további piaci árusítást.<br />

Bleszits József kiskereskedő 1902 júliusában keresi fel levelével a minisztériumot<br />

a mindennapi árulás tárgyában. „Én már 1879-ben más<br />

iparengedélyével, 1884 óta pedig magam iparengedélyével űzöm ezen<br />

kis ipart becsülettel t. i. mindenféle kendőknek darusítását kizárólag<br />

a piaczon, heti vásárok alkalmával s az ismert rendeletig hétköznapokon<br />

is. Ebből éltem 18 évig magam és hét gyermekem. Ámde az utóbbi 5<br />

év alatt más idők kezdtek járni. A minden téren mutatkozó pangás első<br />

sorban a kis embereket érintette. Magam is csak a hosszú éveken át<br />

szerzett ismeretségnek köszönhettem, hogy el nem sodortattam.. ." 2a<br />

A városi tanács is igazolja kiskereskedőnk igazát, s a minisztérium helybenhagyja<br />

a mindennapi piaci árulást. A folyamodók súlyos társadalmigazdasági<br />

nehézségekre mutatnak rá, a .kisember kilátástalan helyzetét<br />

fedik fel, s a minisztérium döntésével szemben mind nagyobb a nyugtalanság.<br />

Tumbász Ferenc kereskedő, bizottsági tag ezért 19C4 végén azt<br />

indítványozza, hogy „. .. vagy minden egyes kereskedőnek engedtessék<br />

meg minden nap árusítani az ú. n. rövidárukat a piacztéren sátrak alatt<br />

is, vagy eltiltassanak az árusítástól azok is, kik ez időszerint minden<br />

nap árusítanak s ezekre is kötelező legyen, hogy csakis heti vásárok<br />

alkalmával árusíthassanak." A közgyűlés azonban felvilágosítja a közvéleményt,<br />

hogy a bizottsági tag kérelme tárgytalan, mert a kereskedelmi<br />

minisztérium 1899. szeptember 23-án 60610 sz. a. kelt rendeletével rövidáru<br />

kereskedőknek a napipiacon való árusítás általában eltiltotta. 27<br />

Bizony a régi vásárok zökkenőmentes lebonyolítása nem kis feladattal

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!