létünk

is díjat fizetnek. A helytartótanács éberen kíséri a fejleményeket, s figyelemre
méltó utasításokkal látja el a vidéki városokat: „Vásárengedély
csak oly esetekben s helyekre adathatik, hol a közforgalom, gazdászat,
s kereskedelem érdekei mellőzhetetlenül szükséglendik..." A vásártartást
óhajtó köteles a vásártéren levő utakat, hidakat, átjárókat rendben tartani,
továbbá a helypénzjegyzék (tarifa) tervezetét csatolni, a vásárokban
végzendő italmérést, étkezdék működését kellő szinten biztosíta­
ni.. . 5
A városi tanács 1863 júliusában megküldi az újonnan kidolgozott
országos és hetivásár-tarifát.
Nagyszámú iparos, céhmester céhpecséttel ellátott kérelmében neheztel
az ünnep- és vasárnap titokban tartott vásárok miatt. E visszaélés nemcsak
erkölcsileg sérti, hanem anyagilag is sújtja a megye azon iparosait,
kik tisztelik a törvényt. A leginkább idegen megyebeli mesteremberek
helyfoglalás végett sokszor már szombaton megérkeznek, s felügyelet
hiányában botrányos civakodásoknak, verekedéseknek és gyakran vé­
rengzéseknek lehetünk szemtanúi. 6
— A bör- és gyapjúárusok 1864-ben
és 1866-ban erélyesen követelik, hogy a gőzmalom és az egykori kálvária
melletti térről helyezzék őket vissza régi helyükre, a Magyar (jelenleg:
Zrínyi és Frangepán) utcába, mert a tavaszi és az őszi sár-, illetve
iszaptenger, a bűzös kipárolgás miatt lehetetlenség árulni. Ilyenkor a
szekerek üresen is alig tudnak közlekedni. Meg azután a biztonságra is
gondolni kell, mert vásárok alkalmával gyakori az összeütközés, a „sebes
kocsizás" a szerencsétlenség... A rendőrkapitány azonban a felhozott
érvek ellenére sem tesz eleget a kérelmeknek, és a tanácsnokokkal
karöltve inkább a Mátyás vásár díjszedési jogát, a közelgő országos vásár
haszonbérét intézi. Azonban a sáron kívül nagy fejtörést okoz a vásárok
után keletkezett rendetlenség és tisztátlanság. A polgármester 1867
júliusában a piactér és a belvárosi mellékutcák tisztán tartását ezentúl a
kapitányi hivatalra bízza. 7
Eddig a fegyencek tartották rendben a bel­
várost, de miután nincs elegendő rab, mert „.. • a vizsgálat alattiakat e
szégyenítő munkára alkalmazni nem szabad ...", célszerűbb intézkedés
kívánatos. A főkapitány jelenti, hogy a már több ízben falragaszok és
dobszó útján közzétett felhívásra vállalkozó nem jelentkezett. Akadt
ugyan néhány szegény sorsú, aki hajlandó volt a seprést teljesíteni, de
a dolog tárgytalanná vált, mert nem rendelkeztek szekérrel és igavonó
jószággal. Más városhoz hasonlóan bérbe kell kiadni a piactér és a belvárosi
utcák gondozását, indítványozza a főkapitány.
Vaskos iratcsomagok tanúskodnak az 1860-as évek végén és 1870 elején
arról, miként igyekezett a hatóság a rogina barai házhelyeket kisajátítani
és mintegy kilenc lánc területre a „heti vásári piac"-ot összpontosítani.
A vasút közelsége ilyen intézkedéssel lényegesen fellendíthetné
városunk iparát és kereskedelmét — hangzik az érvelés, ám úgy látszik,
az elhatározás több befolyásos személy előtt mégsem eléggé meggyőző . ..
A minisztérium kérelmére Szabadka 1875 szeptemberében megnevezi
„marhahajtó" utait (az országos térképhálózatba való beiktatása céljából)
és megküldi a határában levő alábbi vásártartási joggal felruházott köz-