létünk

endszeres felügyeletet igényel. A jóval drágább kerámia — függetlenül
attól, hogy igen mostohán viszonyultak hozzá —, mint a táj egyik
legalkalmasabb épületdísze, beigazolta, hogy nem is olyan drága, s az
idő múltával értékéből mit sem veszít.
A sajátos és jellegzetes szerepet betöltő kerámia felfedi előttünk, hogy
milyen utat tehet meg egy meghatározott anyag a végső érvényesülésig,
hogy környezetével egyetemben bevonuljon az építészeti hagyományba.
Az elődeink és magunk által elhamarkodott „olcsó" és gyors megoldások
drága és szomorú tapasztalatokkal járnak.
Aligha hihető, hogy a palicsi nádas szállónak, ennek a sajátos alföldi
vendégfogadónak a legbontása hozzájárult a tóparti turizmusunk fejlesztéséhez.
A felújítási módszerek figyelmen kívül hagyásával tartós kárt
okoztunk a palicsi műemlékegyüttes egyik leglátványosabb és turisztikailag
legvonzóbb létesítményében, a női strand épületében. A nagyteraszról
leválasztottuk a legvitálisabb részeket és így „eredményesen" felújítottuk
az épületet. Még tovább sorolhatnánk a gazdasági körülmények
diktálta kényszerhelyzeteket. Mivel magyarázható például az, hogy
egyetlen eddigi „célszerű bontás" alkalmával sem tettük szabadon álló
épületté a Csáth által legszebb szabadkai háznak tartott épületet, hogy
még szebb legyen?
Az idő múltával a történelmi városmag és a palicsi épületegyüttes
építészeti hagyománya néha eredményesnek mondható felújításokon
megy át.
Kedvezőnek ítélhetjük meg, hogy a városközpontban a múlt év óta
a lakosság önkéntes hozzájárulásával egy nemes akció vette kezdetét.
Az épületek „kozmetikai kezelése" után újra felfedezzük az épületek
homlokzatát és rájövünk, hogy Havas Emilnek és Csáth Gézának módosítania
kellene véleményét. Veljko Petrovié sem vált túlságosan „híressé"
a kerámiáról tett megállapításával, bár a városháza külső felújítása
még várat magára. Mi is — akárcsak Csáth a gimnázium tájékán 25
— elfordítjuk fejünket, amikor a lebontott Bárány Szállóhoz érünk.
Akárcsak régebben, most is, és általában mindig temperamentumosán dicsérjük
vagy szidjuk az újonnan átrendezett Strossmayer utcát, vagy
a Jovan Nenad cár teret. Ha mással nem is, legalább ezzel tanúsítjuk a
város iránti szeretetünket, és továbbra is figyelemmel kísérjük sorsának
alakulását.
Minél jobban eltávolodunk a balszerencsés századfordulótól, Havas
jóslatától 26
, annál inkább közeledünk az újabb századfordulóhoz, amely­
nek át kell adnunk a saját építőmunkánkat és a századelej i építészeti
hagyományt. A század első évtizedét, amely műemléki jellegű épületeket
hozott magával, az első világháború zárta le. A rákövetkező még szörnyűbb
világégésig, tehát századunk közepéig, Szabadkának nem volt
alkalma jelentősebb épületekkel gazdagodnia. Kivételként említhetjük a
valamikori Levente Otthont (Sokol dom), a mai Ifjúsági Otthont és a
börzét, valamint egynéhány lakóépületet. A Dorde Tabakovic által tervezett
börze a 30-as évek értékes létesítménye, mert ekkor kezdett ki-