létünk

lanatot, amikor az ember addigi sorsszerű létezését egy forradalmi töltésű
változással új irányba tereli. A műemlékegyüttes értékes vitrázsaival
egyenértékű a Zsolnay-kerámia, amely a főbejárat lépcsőfeljáratában a
legszebb. 21
1912-ben, amikor már teljes kerámiadíszben állt a messze földön párját
ritkító városháza, Veljko Petrovic az alábbiakat jegyezte fel a Pesten
látott Zsolnay-kerámiáról: „Zsolnay-lapokkal és majolikával díszített
lehetetlen paloták, amelyek az újgazdagok szalonjainak hatalmas
kandallóira hasonlítanak. Tarkálló tulipándíszítésüket teljesen értelmetlenül
mintázták le az alföldi parasztbútorokról. Teljesen mesterkélt, mértéket
és rendszert nem ismerő erőltetett próbálkozás, mértéktelen túlzás
és cigányos tolakodás." 22
Amikor fél évszázaddal később a világ ismét „felfedezte" a szecessziót,
csak akkor nyert megállapítást, hogy milyen kulcsfontosságú szerepet
játszott a Zsolnay-kerámia Lechner szellemes, pazar és egyedülálló építő­
művészetében. 23
Munkatársait, tanítványait és az általa bevezetett stí­
lus követőit a jó ízlésű emberekkel járó kiközösítés kísérte. A majolika,
a pirogránit, az eozin és a pécsi Zsolnay gyár más termékei a múló idő
ellenére állják a napsütést, az esőzéseket és továbbra is eredeti színárnyalatukban
ragyognak. A modern építészek viszont teljesen száműzték
az alföldi tájnak ezt a sajátos épületdíszítő elemét. A házakat, tereket,
emlékműveket márvánnyal díszítik, amelyet kikezd és megsemmisít a
kontinentális éghajlat, miközben a kerámia állja a megpróbáltatásokat.
A Zsolnay-kerámia a város nem nagy számú, de jól kiképzett épületeinek
tetőfedő cserepeként, homlokzatdíszeként és belső épületdíszeként
lassan szabadkai jellegzetességgé válik. Egyesek szerint a kerámia térhódítása
a mezővárosi lakosság nagyravágyásával és a vásári tarkaság
iránti fogékonyságával vette kezdetét. Mint ahogyan minden csoda három
napig tart, így a kerámia is hamarosan megszűnt szenzáció lenni.
A háború után egyre több szó esett az ember élet- és munkakörülményeinek
kellemessé tételéről. A kerámia olyan vidám színfolt, amely
mérsékelheti a hétköznapok ésszerűségét és célszerűségét. A kerámia,
amely a háztetőkön és az épülethomlokzatokon már kiállta az idők próbáját,
arra ösztönzött néhány mai keramikust, hogy mintegy tucatnyi
munkájával gazdagítsa a város épületeit.
A kerámia iránti érdeklődés újraéledésének egyik legszebb példája a
most elkészült Zsolnay-kút 24
, amely egy évtizeden át porosodott a raktárakban,
míg végre az 1984/85-ös évben elnyerte végleges formáját
a városháza előtti téren. Ha a városnak lesz elég ereje, hogy megfelelő
gyorsasággal folytassa az épülethomlokzatok felújítását, a terek és utcák
rendezését, akkor abban a nagyszerű élményben lehet részünk, hogy
rövid időre — mielőtt még kifakulnának az elsőként felújított homlokzatok
— a formák, a színek, a stílusok és a kerámia ünnepi díszébe
öltözik a városközpont.
Az eklektika átkát már Csáth Géza is kimondta: „Olcsó, de szép ...".
A vakolat és a gipsz szépségét hamar kikezdi az idő, karbantartása