létünk

tával átellenben — a nyugalmazott polgármester otthonául szolgált, aki
reggelendte „kénytelen" volt elgyönyörködni ebben a szellemes építészeti
kompozícióban. Mai szemmé! nézve nyilvánvaló, hogy közülük az
első hely Raichlet illeti meg. Alig egy évtizeddel ezelőtt az egyik idős
építész, aki kortársa volt Raichle-nak, azt állította e sorok írójának, hogy
,yEzt nem ő, hanem a pesti barátai tervezték". A féltékeny építészkollégák
örömére Raichle teljesen elszegényedve hagyta el Szabadkát és így Csáth
Géza sem érezte szükségét, hogy foglalkozzon ezzel az épülettel, főleg
hogy nem volt híve a modernebb építészetnek.
A Raichle palota mindennek ellenére a vajdasági építészet egyik legszellemesebb
alkotása marad. A falfelületek bátor és szokatlan kialakításával,
az arányok megkomponálásával, az anyag pittoreszk jellegével
és megválasztásával ez az épület egyértelműen kiválik környezetéből és
a vidékünkön elterjedt hagyományos építészeti megoldások köréből.
Raichle ennek az épületnek a megtervezésénél a parasztbarokk jellegzetes
oromfalainak ritmusából indult ki, de a bevett építészeti dogmákkal
szembeni szecessziós tiltakozás szellemében utasította vissza a megmerevedett
szabályokat. Kifinomult esztétaként egyeztette össze a saját
portáját csinosítgató póri ízlést az üzleti ember és tehetséges építész
igényeivel. Az épület belső téralakítása és berendezése során beigazolta,
hogy milyen érzéke van a fényűzéshez, a képek, a szőnyegek és a bútorzat
megválasztásával a legmagasabb szinten képviselte a kor divatját.
Ha a város annak idején hallgatott volna előrelátó újságírójára, akkor
most a kor építészetének és művészetének páratlan szintézisét birtokolhatnánk.
A szintézisre — amely minden korszak építészei előtt ott lebeg —
a következő szabadkai vállalkozásnál, az egyedülálló városháza eseté­
ben került sor. 20
Az enteriőr sokkal jobban megőrződött és egyes részle­
teiben változatlanul megmaradt. Így vált a városháza ennek a szintézisnek
az egyedülálló példájává.
A szabadkai városháza, amelynek méreteitől Csáth annyira megrettent,
nem tűnik grandiózusnak és túlméretezett tömegével nem nehezedik
rá a városközpontra. A csipkés épületszerkezet és a külső épületdíszítés
koloritja semlegesítette a méretek hatását. A tömbházak, toronyházak
méreteihez szokott mai szem számára a torony is elég szerényen hat.
Természetesen a várost körülvevő új lakótelepek felett is érvényesül domináns
szerepe. A városháza azáltal válik korának méltó tanújává,
hogy épen maradt az enteriőr, és annak idején következetesen összhangba
hozták szintézisének — az építészetnek, az iparművészetnek és a funkciónak
— minden elemét. A városháza tervezői, de mindenekelőtt Jakab
Dezső a valódi művészettől a giccsig a századforduló minden tarkaságát
és a történelmi válaszút minden szorongását belevitték munkájukba.
Nagy Sándor festő a tanácsterem vitrázsaiban a színek drámai hangszerelésével
tömörítette a századforduló emberének szenvedélyességét és
rezignáltságát. A Könyves Kálmánt ábrázoló kompozíciójában az összhang
legmagasabb fokát éne el és sikerült megragadnia a történelmi pil-