létünk

— a szabadkai ipart kifejezetten az anyagi kiadások jellemzik (az
egységenkénti társadalmi termék közel 80 százalékát teszik ki);
— a község iparának felhalmozása sem éri el a tartományit (a foglalkoztatottankénti
legnagyobb felhalmozást az élelmiszeripar valósította
meg);
— a nem eléggé szakosított termelés csak kevés termelőnek biztosít
domináns pozíciót a vajdasági, valamint a jugoszláv piacon.
Egészében véve a tanulmány arra utal, hogy tovább kell fokozni az
ipar fejlesztését és lehetőséget kell találni a termelés műszaki és szervezési
feltételének javítására.
Erre utal az is, hogy a korszerű és dinamikus változások közepette
vezető szerepet tölt be az ipar. A századfordulóig az ipari fejlődés lesz
az anyagi termelés legfontosabb jellemzője. Ennek az irányvételnek a
megvalósításához merész kezdeményezésekre van szükség és alapvető
változásokat kell eszközölni az ipari fejlődésben. A hosszú távú fejlesztési
politika elé nem gördíthetnek akadályt a pillanatnyi nehézségek és
az olyan elképzelések, hogy az ilyen nehézségeket minél kisebb erőfeszítés
és ellenállás árán — akár a leghatékonyabb fejlesztési lehetőségek
feláldozásával — kell megoldani.