Magyar László: Szabadkai piacok és vásárok a dokumentumok ...

ségek névsorát: Szeged, Kanizsa, Zenta, Csantavér, Topolya, Bajmok,
Almás, Halas és Majsa. 8
A földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter
újabb átiratában városunk tudtára adja, hogy az országos, illetve hetivásárokat
látogató iparosok és kereskedők nem kötelesek előmutatni iparigazolványukat,
s a város nem tilthatja ki, pénzbírsággal nem fenyítheti
őket annál is inkább, mert az 1872. évi VIII. évi törvénycikk biztosítja
vásárlátogatási jogukat. 9
A mind élénkebb forgalomra való tekintettel 1879 augusztusában a
Pertich Mihály főkapitány elnöklete alatti bizottság elkészíti az országos
és hetivásárok árusítóhelyeinek beosztását, a piacrendtartási javaslatot. 10
Részletesen megokolják döntésüket, mégis több kifogás éri e fontos dokumentumot,
így a rőföskereskedők a Teleki (most: Jovan Nenad cár)
tér helyett visszakérik régi helyüket és fejtegetésükben szemléletesen tárják
elénk társadalmi helyzetüket. Szegényebb sorsuknál fogva a bolthelyiségek
kibérlése helyett sátrakban kénytelenek árulni. Azonban korábbi
helyükön, a főtér forgalmas üzleteinek közelében a vásárlóközönség
mégis gyakran felkereste a rőfösöket. Viszont a Teleki téren más a helyzet:
esős és téli időben járhatatlan, a közlekedés gyér. Hajlandók bárhova
áthelyezni sátraikat, mert ily módon bizonytalan jövő elé néznek.
De mielőtt a körülmények üzleti feloszlásukat végképp megpecsételnék,
ekként zárják folyamodványukat: „A tekintetes Képviselő testület jól
tudja, hogy minden egyes polgár üzlete után nagyon meg van adózva,
és bízunk a tek. Képviselő testület bölcs és igazságos belátásába, hogy ...
a szegényebb sorsú lakosságot a mennyire csak lehet nyomasztó helyzetükön
segíteni fogja." A főkapitány immár szabálytervezet változtatását
javasolja, s a közgyűlés 1879. október 29-én véglegesíti azt. 11
A beterjesztett országos és hetivásárok árusítóhelyeinek módosított
rendszabályait ismertetjük részletesen a továbbiakban. Már csak azért is,
hogy felelevenítsük Szabadka régi vásári és piaciárusainak nagy számát,
tarkaságát, az utcákat és tereket, ahol e színes világ elődeink elé tárulhatott.
Országos vásárok alkalmával a magyar szűcsök, csizmadiák és cipészek
régi helyükön, az Iskola (most: Strossmayer) utcában kínálták portékájukat.
A rőföskereskedők a Teréz plébánia előtt, a közkút közelében
levő búzapiactéren; az úri ruhakészítők, német szabók, gyolcsosok, sléziai
vászonkereskedők, német szűcsök és festők a Teleki téren; a magyar
szabók régi helyükön, a Szent János (most: Dimitrije Tucovic) utcában;
a szűrszabók régi helyükön — a Mukits János és Vojnits Dénes
házai közt levő térségen; 12
a szíjgyártók a Mukits Aurél-féle háztól nyugatra
és északra; a vargák az Antunovits Kálmán-féle háztól nyugatra
fekvő területen a kovácsok Váli Antal házától a Barcziné-féle házig vonuló
térségen; a bognárok a Milkó-féle háztól a Meznerits házig vonuló
területen; az asztalosok és edényesek régi helyükön — a nagy plébánia
és a Csovits Fábiánné háza előtti térségen; a boronaárusok a Bláskó kereszttől
a Kuluncsits Lőrinc házáig elterülő széles utcában; a szitások
a Szucsits háztól a Vermes-féle házig elterülő térségen, a Zombori úton;