Magyar László: Szabadkai piacok és vásárok a dokumentumok ...

lenfeleik"-nek. Vagyis a nagykereskedő már reggel 7 óra előtt verseny
nélkül kielégítheti gyümölcsszükségletét, melyet többnyire külföldön értékesít.
Meg kellene szüntetni a viszonteladási, az ún. piaci uzsorát,
annál is inkább, mert az „elővásárlási tilalom" tárgyában hozott szabályrendelet
mindenkire egyformán érvényes. Amikor 1911-ben a szitások,
kötelesek, bádogosok, késesek, cipészek, szabók a kevésbé forgalmas Széchenyi
térre való áthelyezésük szándékáról értesülnek, nagyon elkeserednek.
Ez újabb csapás a kisiparra nézve, hiszen a vevő ugyanazt
az árut alig pár fillérrel drágábban megkaphatja benn a központban
a gyárostól, vagy a nagykereskedőtől. Minden keserűségük benne foglaltatik
a következő sorokban, ám egyben tükröződik a társadalmi való­
ság is: 57
„Az erősen fejlődő gyári ipar már amúgy is lerontja a mi ipa­
runkat, a gyári ipar fejlődése miatt mi már úgyis csak alig tengetjük
napról-napra életünket és alig tudjuk megkeresni a mindennapra valót...
Ehhez járul még az is, hogy a megélhetési viszonyok napról-napra drágábbak,
a teherviselési kötelezettség pedig folyton emelkedik. A tek.
tanács tervezete pedig a kegyelemdöfést adná meg nekünk szegény elhagyott
iparosoknak, úgy hogy erre a közforgalomtól elzárt helyre kitéve,
a vevőktől és mindenkitől elhagyatva igazán nem maradna más a
számunkra mint a koldus bot". — A hatóság 1912-ben és 1913-ban hoszszasan
hadakozik a megengedettnél nagyobb piaci elárusító-sátrakkal
kopcsolatosan. Tekintettel arra, hogy a városi hatóság feladata
a szabadverseny előmozdítása — hangsúlyozza — és mert növekszik
országos vásárok alkalmával a kereskedők és iparosok száma, a sátrak
hossza legfeljebb 8 méter és szélessége 4 méter lehet. 38
Mielőtt a háborús időszak vásári hangulatát röviden felvillantanánk,
hadd említsük meg, hogy a régi városháza és gimnázium lebontása folytán
az élelmi- és iparcikkek árusítóhelyeit kénytelenek 1908 júniusában
újra meghatározni. Rábukkantunk a „piaci beosztási tervrajz"-ra
is, 3
' mely igen szemléletesen ábrázolja a sokféle vásárost és megjelöli
árusítóhelyüket:
A Teleki téren (most: Jovan Nenad cár tér) a park mellett árulnak
a kenyérkofák és kenyérsütő pékek. A tér nyugati oldalán, kétsorban
a papucsosok, utánuk a szappanosok következnek, majd a barátok
templomával átellenben a füstölthús és kopasztott baromfiárusok helyezkednek
el. — A Szent István téren (most: Köztársaság tér) a tejfel-,
túró-, vaj-, tojás-, zöldség-, virág-, gyümölcsárusok, talicskások és pékek
részére jelöltek ki helyet. A csengettyűárusok a tér délkeleti részén, az
út mentén várják a vevőt. — Végig az Eötvös (most: Strossmayer)
utca nyugati oldalán találhatjuk a fésűsöket, késeseket, harisnyásokat
és magyar szabókat két sorban, míg az utca keleti felén, szintén két
sorban, a szabókat, cipészeket és csizmadiákat. — A Damjanics (most:
Makszim Gorkij) utcában — a mai postaépület előtt — a bádogosokat
két sorban láthatjuk, a túloldalon pedig a takarékpénztár épülete
(vagyis a hírhedt sárgaház) alatt a fakanalasokat, átellenben (a bádogosok
közelében) pedig a halpiac kapott helyet. — A Batthyányi
56