1 3. óra Mondatfunktorok és természetes nyelvi megfelelőik I.: A ...

3. óra
Mondatfunktorok és természetes nyelvi megfelelőik I.: A negáció
Pethő Gergely
A logikában a negáció igen egyszerű egyargumentumú mondatfunktor, amely a
bemenetének az igazságértékét „megfordítja”.
A természetes nyelvekben is találunk ilyen egyszerű eseteket:
Péter alszik. — Péter nem alszik.
A logikai negációval egyenértékű általában a nem igaz, hogy fordulat is:
Nem igaz, hogy Péter alszik.
A propozícionális logikával ellentétben a természetes nyelvekben azonban felmerül az a
probléma, hogy nem mindegy, hogy egy mondatban hová helyezzük a tagadószót:
Nem Péter alszik. ↔ Péter nem alszik.
Mindkét mondat igaz lesz ugyan, ha nem igaz, hogy Péter alszik. Lényeges különbség
azonban, hogy a Nem Péter alszik. mondat hordoz egy előfeltevést, amelyet a másik mondat
nem hordoz, ti.: Valaki alszik.
Ezt az előfeltevést hordozza azonban a következő mondat is:
PÉTER alszik.
Amennyiben kettős tagadást alkalmazunk, a mondat ugyanakkor lesz igaz, mint a tagadás
nélküli mondat:
Nem Péter nem alszik = Péter alszik.
A kétszeresen tagadott mondat azonban mégsem teljesen azonos jelentésű a tagadás
nélkülivel, mivel hordoz egy előfeltevést:
Nem Péter nem alszik. előfeltevése: Valaki nem alszik.
Ugyanezt az előfeltevést hordozza a következő mondat is:
PÉTER nem alszik.
A negációk és a hangsúly különböző kombinációival nyert hat mondatot a következőképpen
rendszerezhetjük:
előfeltevés: állító mondat tagadása
Ø Péter alszik. Péter nem alszik.
Valaki alszik. PÉTER alszik. Nem Péter alszik.
Valaki nem alszik. Nem Péter nem alszik. PÉTER nem alszik.
igaz, ha:
1

Az előfeltevést mindig úgy kapjuk meg, hogy a hangsúlyos PÉTER szót, illetve a nem Péter
szókapcsolatot elhagyjuk a mondat elejéről, majd a fennmaradó részből egzisztenciális
kvantorral állítást alkotunk:
PÉTER alszik. → ∃x . x alszik (= Valaki alszik.)
1. Probléma: Hogyan magyarázhatjuk meg a tapasztalt jelenséget?
A természetes nyelvi tagadás nyilvánvalóan jóval bonyolultabb szabályszerűségeknek
engedelmeskedik, mint a logikai.
Ahhoz, hogy problémánkat meg tudjuk oldani, a kérdést egyes természetes nyelvekre kell
korlátozni. Ugyanis mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy hogyan alakul a negáció
szintaxisa, amely viszont nyelvről nyelvre eltérő.
Problémánk megoldásához tehát az alábbi alproblémára kell megoldást találnunk:
1.1. Alprobléma: Hogyan működik a tagadás a magyar nyelvben?
Alproblémánk megoldásához a magyar mondatszerkezettel kapcsolatos általános ismeretekre
van szükség.
Ehhez irodalom:
É. KISS K.: Mondattan In: É. KISS K. / KIEFER F. / SIPTÁR P.: Új magyar nyelvtan. Osiris, 1998,
15-184.
A magyar egyszerű kijelentő mondat főbb elemei:
topik kvantor fókusz negáció ige igemódosító
Judit minden buliba DÓRÁT nem hívta meg.
Az elemek sorrendje alapvetően kötött.
A topikban olyan kifejezések szerepelnek, amelyek valamit (dolgokat, személyeket)
jelölnek. A mondat előfeltételezi a topikban szereplő kifejezés jelöletének a létezését.
A kvantorok olyan kifejezések, amelyek számosságot adnak meg, pl.:
Minden buszon néhány gyerek legalább egyszer utazott.
Kvantorok bizonyos feltételek mellett az ige után is szerepelhetnek. A kvantorok sorrendje,
valamint az, hogy az ige előtt vagy után találhatók-e, együttesen meghatározzák a kvantorok
lehetséges hatókörét.
A fókusszal szembenállást fejezünk ki. Ha a mondatban szerepel fókusz, ez hordozza a fő
mondathangsúlyt. A fókuszos mondatot úgy értelmezzük, hogy mindazt, ami a fókuszon kívül
van, előfeltételezzük, valamint azt állítjuk, hogy a fókuszban szereplő összetevőre és csak
arra igaz a mondat maradék része.
Az igei csoport (azaz az ige és a mondatnak az őt követő része) negációját közvetlenül az ige
elé helyezett tagadószóval fejezzük ki.
2

Előzetes válasz az 1.1. alproblémára:
A magyarban háromféle tagadást találunk:
1) Az igei csoport tagadása egyszerűen az igei csoport által hordozott állítás igazságértékét
fordítja meg. Amennyiben a mondatban nincs fókusz vagy kvantor, az igei csoport
tagadása magának a mondatnak a tagadását jelenti.
2) Az igei csoport tagadásán kívül tagadható a magyarban a fókusz is:
PÉTER alszik. — Nem Péter alszik.
Fókusz tagadásakor a fő mondathangsúly a fókuszban található főnévi csoportról átkerül a
tagadószóra. Az állító fókuszhoz kapcsolódó előfeltevés megmarad a tagadott fókusznál is. A
tagadott fókusz az állító fókusszal ellentétben azonban úgy tűnik, nem állítja, hogy pontosan
egy individuumra igaz a mondat maradék része.
Amennyiben a mondatban van fókusz, a fókusz tagadása jelenti a mondat tagadását.
3) Tagadható végül látszólag a kvantor is:
(1) Néha pontosan érkezik.
(2) Néha nem érkezik pontosan.
(3) Soha sem érkezik pontosan.
(Megjegyzés: A pontosan ezekben a mondatokban igemódosítóként szerepel. Az
igemódosító, amennyiben nincs az igei csoport negálva, és fókusz sincs a mondatban,
közvetlenül az ige előtt szerepel. Ellenkező esetben viszont az ige utánra kerül, mint a (2) és
(3) mondatban.)
A néha kvantor, amely időpontok (esetleg események) számosságát adja meg. A soha sem a
néha (lexikális) tagadása, negatív párja.
1.1.1. Alprobléma: Létezik-e valódi kvantortagadás a magyarban?
É. Kiss szerint igen, például az alábbi mondatpárban:
(4) Mindenki elment.
(5) Nem mindenki ment el.
Problémát okoz azonban az igemódosító helyzete. Az igemódosító az ige után áll
(feltehetőleg a hangsúlyviszonyok miatt) fókuszos mondatban, valamint ha az igei
csoport van tagadva. Itt viszont egyik sem áll fenn. É. Kissnek be kell ezért vezetnie
egyfajta szabályt, amely szerint a kvantor előtti negáció magába olvasztja a kvantort,
aminek eredményeként a negáció úgy számít, mintha az ige előtt lenne.
Súlyosabb probléma, hogy a Nem mindenki ment el. mondat hordoz egy előfeltevést,
amelyet a Mindenki elment. mondat nem hordoz, ti. azt, hogy Valaki elment.
Felmerül a kérdés, hogy honnan kerül a mondatba egy ilyen előfeltevés. A negáció
önmagában erre nem adhat magyarázatot.
Azt, hogy a Mindenki elment. mondat nem hordozza a Valaki elment. előfeltevést,
ellenőrizhetjük azáltal, hogy a Mindenki elment. mondat egy másik tagadását
vizsgáljuk meg:
Nem ment el mindenki.
Vegyük a következő szituációt:
3

Fogadtam egy barátommal, hogy ha a szemináriumi csoportból mindenki elmegy a
külföldi vendég előadására, akkor fizet nekem egy láda kólát, ellenkező esetben én
fizetek neki. A szemináriumi csoportból egyetlen személy sem ment el az előadásra.
Ebben az esetben:
(6) Nem ment el mindenki, így én fizettem neki egy láda kólát.
(7) % Nem mindenki ment el, így én fizettem neki egy láda kólát.
A (6) mondat elfogadható volta igazolja, hogy a mindenki önmagában nem hordoz
egzisztenciális előfeltevést, azonban a nem mindenki igei csoport előtt igen.
Az egyetlen kézenfekvő magyarázat arra, hogy az (5) mondat miért hordozza a Valaki
elment. előfeltevést, az, hogy a nem mindenki itt nem kvantorként, hanem
fókuszként szerepel.
Tudjuk, hogy más „negatív jelentésű” kvantorok a magyarban csak fókuszként
szerepelhetnek:
{KEVÉS lány / Legfeljebb ÖT LÁNY / Csak ANNA}{nézte meg / *megnézte} a
filmet.
Mivel a nem mindenki ugyanilyen értelemben negatív jelentésű kvantor, így azt a
természetes általánosítást fogalmazhatjuk meg, hogy a magyarban minden „negatív
jelentésű” kvantor fókuszban áll.
Válasz az 1.1.1. alproblémára: A magyarban a kvantorok szintaktikailag nem
tagadhatók.
A tagadott kvantor ugyanis nem kvantorpozícióban szerepel, hanem fókuszpozícióba kell
kerülnie, ami által a fókuszra jellemző előfeltevést is hordoznia kell.
Módosított válasz az 1.1. problémára:
A magyarban kétféle tagadás létezik.
1. Tagadhatjuk az igei csoportot: Péter nem alszik. (belső tagadás)
2. Tagadhatjuk a fókuszt: Nem Péter alszik. (külső tagadás)
Mind a belső, mind a külső tagadás megvalósítható szintaktikai és lexikális úton is:
Belső tagadás:
A dolgozat hibás.
szintaktikai tagadás: A dolgozat nem hibás.
lexikális tagadás: A dolgozat hibátlan.
Külső tagadás:
szintaktikai tagadás:
PÉTER alszik. — Nem Péter alszik.
lexikális tagadás:
Már mindenki járt Ausztriában. — Még nem mindenki járt Ausztriában.
Arra a következtetésre juthatunk, hogy a természetes nyelvekre nem érvényes a kizárt
harmadik törvénye abban a formában, mint ahogy a mesterségesen konstruált logikai
nyelvekre érvényessé tehetjük.
Nem érdemes tehát a természetes nyelvi negációt úgy szemlélni, mint RM teszi.
4

A kizárt harmadik törvénye a természetes nyelvekben:
Amennyiben egy mondat előfeltevései teljesülnek, a mondat vagy igaz, vagy hamis.
A negáció a természetes nyelvekben:
Amennyiben A és B mondat előfeltevései azonosak, A mondat akkor és csak akkor hamis,
ha B mondat igaz.
magyarázat:
P(A): A mondat előfeltevései
P(A) ∧ P’: B mondat előfeltevései (azonosak A mondatéival, + egy további előfeltevés)
T(A): Azon feltételek összessége, amelyek mellett A igaz. (A és B mondat esetében
megegyezik)
Példa egy ilyen mondatpárra:
A: Péter alszik.
B: PÉTER alszik.
A természetes nyelvi negációnál nem elég azt vizsgálni, hogy milyen körülmények között
lehet igaz a mondat, hanem azt is vizsgálni kell, hogy milyen körülmények között lehet
hamis, az egyik ugyanis kizárólag az előfeltevések ismeretében vezethető le a másikból.
Felhasznált irodalom:
LÖBNER, S. (2000) Polarity in natural language: predication, quantification and negation in
particular and characterizing sentences. Linguistics & Philosophy 23: 213-308.
További irodalom:
Horn, Laurence R.: A natural history of negation. University of Chicago Press, Chicago,
1989.
5