BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

74 BERNÁTSKY JEN
és a temesmegyei szikeseken magam is gyjtöttem. Vizsgálataim
alkalmával azonban nem elégedtem meg azzal, hogy tisztára
csak a kérdés rendszertani oldalát igyekezzem megoldani, hanem
egyúttal az egész növény morfológiai felépítésével is igyekeztem
megismerkedni, mert más In's-fajok tanulmányozása közben úgy
találtam, hogy az egész növény morfológiája, nevezetesen a
rhizoma alkotása rendszertanilag, legalább nagyobb csoportok
megkülönböztetésére, szintén értékes. Hogy a vizsgálataimból
folyó következéseket más is felülbírálhassa, a fontosab herbáriumi
adatokra vonatkozó részleteket közzéteszem.
I. Az 1. suhharhata rhizomája az I. pumila^ I. variegata,
I. hungarica, I. hosniaca, I. arenaria^ I. florentina, I. germanica
és /. paliida rhizomájától els pillantásra megkülönböztethet,
mert nem lapított hengeralakú, hanem keresztmetszetben kerek,
st kissé oldalról összenyomott. Más szóval, szélességi mérete
kisebb mint magassági mérete, a mi a többi említett faj rhizomáján
megfordítva van. Az említett fajoktól abban is különbözik
az 1. suhharhata, hogy a rhizoma oldalágai nem 40"—45" vagy
ennél még tompább, hanem ennél sokkal hegyesebb szög alatt
ágaznak el. Máskülönben az I. suhharhata rhizomáján még a
következket észlelhetjük. Eendszerint nem éppen vízszintes
helyzet, hanem hol lefelé, hol pedig
A közel ujjnyi vastag, szívós, kemény
ersen fölfelé irányul.
rhizomatengely idsebb
részein az elhalt gyökerek kérge elpusztul s az edénynyalábok
tömege kemény, ers serték alakjában sokáig megmarad. Sorban
egymásután többnyire két-három, st több évfolyamot vagy
évi hajtást különböztethetünk meg.
A két-három legfiatalabb évi hajtásokat az elpusztult lomblevelek
kemény, meglehetsen fás, sötétbarna s széjjel nem
foszló hüvelyrészei takarják. Mindez nem annyira a fönt emKtett
többi fajra, mint inkább az 1. graminea, I. humilis, st az
/. caespitosa rhizomájára is emlékeztet.
A rhizoma hossza rendszerint 10 cm-nél több s legnagyobb
szélessége 20—22 mm. Medd hajtás, a mely t. i. nem földfeletti
szárral végzdik, hanem a melynek csúcsrügye egyszeren
új rhizomahajtássá lesz, valamivel
13— 14 mm magas és körülbelül 9
gyengébb,
mm széles.
legfölebb csak
Rendszerint a
virágzó szárral végzd (term) hajtást megelz második hajtás
a leggyengébb ; jó hosszúra nyúlt, lehet 4 cm hosszú is, valamint
egyes internodiumai is aránylag hosszúak, némelyike jó
2— 3 mm-t elér. Az internodiumok száma rajta rendszerint 15.
Erre az aránylag hosszú, de leggyengébb hajtásra többnyire
egy kissé ersebb hajtás következik, mely átlag 14 mm átmérj,
de csak 2'5 cm hosszú s csak vagy 12 levélnyom olvasható
rajta. Az utána következ (legfiatalabb) hajtás a legersebb s
ez már többé nem monopodiálisan, hanem szimpodiálisan ágazik
el. Miután az elhalt levélmaradványokat lefejtettük róla, körülbelül
15 levélnyomot olvashatunk rajta. A 9. és 10. levél hón-