BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

IBIS-TANULMÁNYOK 73
ellátta, de azért még mindig vitás kérdés, hogy elfogadható-e
az a faj, mi a legközelebbi rokona s miben különbözik az tle.
A magyar botanikusok legnagyobb része újabban egyetért abban,
hogy az I. suhharhata mint faj teljesen megállja helyét s hogy
a:5 az /. spuria-tó\^ valamint az I. Gueldenstaedtiana-tól, mint
legközelebbi rokonoktól jól különbözik, valamint hogy az /.
lilacina nem egyéb, mint /. subbarbata. S i m o n k a i pl. az
Erdély edényes flórájának helyesb. foglalata ez. müvében (1886.
p. 518) 1870. szám alatt következként sorolja fel a növényt
„I. subbarbata Joó Verh. sieb. Ver. 11. (1851) 98. — (I. spuria
Baumg. En. I. 64, et Auct. Trans., — non L. spec. 39. —
I. Guldenstedtiana Janka Közlem. XII. 175, — non Lep. —
I. lilacina Borb. Közlem. XIU. (1876) 49.)" De Papp Dezs
„Adatok az Jm-ek levelének nnatómiájához" ez. dolgozatában
(Növényt. Közlem. II, 1903, p. 41—72) arra az eredményre jut,
hogy a levél anatómiai s/.erkezete alapján „serami különbséget
sem lehet megállapítani'" (1. c. 71) az I. subbarbata és az
J. Oueldenstaedtiana között, miért is az /. subbarbata-t az
/. G^?íeZf?ensteefZímna faj változatának tekinti. Késbben látni fogjuk,
hogy nem az anatómiai módszerben volt a hiba, hanem másban.
A külföldi szerzk közül Ascherson et Graebner
(1906) a „Synopsis der mitteleurop. Flóra" 3. kötet 495. lapján
az I. spuria-t ffajnak tekintik s ez alá sorolják a következ-
ket : I. spuria L., 1. notha M. B i e b. és I. ochroleuca L. s
ennek alfaja volna az I. halophüa Pali = I. Oueldenstaedtiana
L e p e c h. Utóbbinak változata volna az 1. subbarbata, minek
alapján ezt a növényt 1. halophila II. subbarbata A. e t G. név-
vel jelölik. Beck (1890) a „Flóra von Nieder-Österreich" ez.
m 1. k. 189. lapján az Iris spuria két változatát ismeri el,
úgy mint : a) typica és p) subbarbata. Hozzáteszem, hogy a
Syn'opsis szerzi, valamint Beck is StapfO. tanulmányára
hivatkoznak (Ö. B. Z. XXXVII. (1887) és XXXVIII (1888) s
mint láttuk, mégis kissé eltér eredményre tettek szert. Utóbbi
tanulmányra vonatkozólag röviden megemlítem, hogy szerzje az
I. subbarbata és I. spuria között uralkodó s J o ó által kiemelt
fkülönbséget, t. i. az álszakáll jelenlétét vagy hiányát, nem
ismeri el teljesen. De ennél meglepbb a Synopsis-ban említett
diagnózis, melynek értelmében az I. subbarbata szára alig 4 dm
hosszú s ,,perigónsallangja nanJcingsárga'' , barnáspirosan vagy.
barnásibolya színnel befuttatva volna
Látjuk, hogy az irodalmi adatok annyira ellentmondók és
zavart okozók, hogy azok alapján vajmi bajos tiszta képet
alkotni a fajról. Tehát elhatároztam, hogy a növényt magát
tanulmányozom s ily czélból a M. N. Múzeum, a budapesti Tud.
Egyetem és a kolozsvári Tud. Egyetem, valamint E, i c h t e r
Aladár dr. egyet.tanár herbáriumaiban, úgyszintén a két egyetem
kertjeiben rendelkezésre álló anyagot lehetleg ré^rzletesen megvizsgáltam.
Az /. subbarbata-t egyébiránt a tordai sóstavak körül