BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

IRIS-TANULMÁNYOK 71
indaszerü, hosszúra nyúló hajtás nincs. A trausbaicali /. flavis-
sinia rhizomáján egy-egy évi hajtás méretei (hosszúság és szélesség)
: 7X7, 6X8, 6X7. Ezzel szemben pestmegyei I. arenaria
rhizomáján 10X7, 12x7 vagy 18X4, tordai példányon 10X7
és 12X4, morvaországi példányon 8X4 méretek az egyes évi
hajtások.
A Haynald-féle exot. herb.-ban van egy „I. flavissima**,
„Dahuria'' (Kaspi-tó vidéke) jelzéssel, valószínleg Schott
gyjtése. A levelek hüvelyükkel együtt nagyon hasonlók az
/. arenaria leveleihez, 3 mm szélesek s 10 cm-nél kissé hoszszabbak.
A rhizomahajtások azonban átlag vastagabbak s rövidebbek.
A fellevelek pedig a jierigónsallangohat félhosszig jól
elérik.
Igen biztos adatokat szolgáltat a bpesti tud. egyet, herbáriuma
is. Itt az „1. ftavissima Jcq. Nertschinsk, in Steppen, F.
Karc Plantae Dahuricae" jelzés példány rhizomáján az évi
hajtások mind rövidek, gömbalakúak, szorosan egymás mellett
vannak s indaszer hajtás nincs ; ezért a földfeletti levélcsomók
is közel egymás mellett foglalnak helyet. A kocsán elenyészen
rövid s a tartólevelek hegyökkel a perigónsallangoknak egy
ötödéig érnek. Mellette pedig egy rákosi I. arenaria kocsánja
akkora mint a term, bár a tartólevelek a perigónsallangokat
szintén elérik, st a pesti puskaporos raktárak közelébl származó
példányon a term csak 12, a kocsán pedig 18 mm hosszú.
Ledebour a Flóra Rossica IV. kötet 102. és 103. lapján
28. sz, alatt az I. flavissima-t, 29. sz. alatt az I. arenaria-t
sorolja fel. Utóbbira vonatkozólag megjegyzi, hogy „az elbbitl,
melyhez minden bizonynyal legközelebb áll, egyéb ismertet
jeleken kívül könnyen megkülönböztethet, úgy hogy a perigóncs
legnagyobb része a spathából kiemelkedik és a porzószál a
portoknál egy és félszer hosszabb".
J a c q u i n (Collectanea IV. p. 98) az I. flavissima-ró\ úgy
nyilatkozik, hogy „spathae ad íiores oblongae"; fleg Gm elin-re
és P a 1 1 a s-ra hivatkozik. G m e 1 i n rajzán (Flór. Sibir. I. p.
31. tab. 5. fig. 2) jól látni, hogy a spatha (a fellevelek) a
perigónsallangok egyharmadáig ér, mert a perigóncs, term és
virágkocsán együttesen rövidebb mint a spatha.
Mindezek alapján kimondható, hogy a távol keleten otthonos
I. ftavissima az irodalom szerint fleg az aránylag hosszú fel-
levelek, a herbáriumi példányok alapján pedig fleg a rhizoma s a
rövid kocsán alapján fajilag jellemezhet ; tle a hazai L arenaria,
nehezen bár, de nyilván pontosan megkülönböztethet s igazi
I. ftavissima hazánkban nincs. Hozzátehetjük, hogy Jacquin
szerint az /. ftavissima hazája Sibiria ; G m e 1 i n azt említi
róla, hogy „in paludosis locis" Baker ; szerint (Systema
Iridacearum in Journ. Linn. Soc XVI. (1878) p. 144) az L
ftavissima hazája „Sibiria centralis", az I. arenaria-é „Európa