BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
Share Embed Flag
Download ePaper

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

worldlibrary.sg
from worldlibrary.sg More from this publisher
26.06.2013 Views

IRI8-TANULMÁNY0K 69 ról s a vékonyhártyás levélhüvely maradvány okról meghatározható ; a lomblevelek 9 cm hosszúak s 6—8 mm szélesek. III. Hogy ha ezek után atordai növényt vi/.sgáljuk meg, a vizsgálat eredménye gyanánt kiderül, hogy az alföldi és a tordai növény között állandó különbség nem állapítható meg, bár némely adat könnyen félrevezetné azt, a ki az alföldi növényt különböz helyekrl kellképen nem tanulmányozta. így pl. a Haynald-féle herb.-ban fekv „/. flavissima Jcq." (Wolff 1882. V.), — melyet Janka „ismert fel" „I. flavissima" -nak^ — összesen négy darab növény. Az egyik kisebb s közvetlenül a tordai hasadékból való. A másik három az eredeti termhelyrl kertbe volt; átültetve s mi sem természetesebb, hogy ez a három növény kövérebb, ersebb s nagyobb ; 20 cm magas, levele jó 1 cm széles, a virágkocsán termvel és perigóncsvel együtt 4 cm hosszú. Ezek a méretek talán félrevezethetnének, ha a II. alatt emiitett alföldi példányokat a Csepelszigetrl nem ismernök. A Richter Aladár-féle herb.-ban Dick J.-tól (1902. V. 8.) gyjtött egyik példán a kocsán 3—4, a term 8— 9, a perigóncs 11— 12 mm hosszú; más példányon a perigón cs rövidebb, a term és kocsán hosszabb. A fellevelek majd a perigóncsövön kissé túl érnek, majd pedig határozottan rövidebbek, úgy hogy a perigóncs kiemelkedik bellük. Az 1890 május hóban Wolff-tól gyjtött tordai növények és kecskeméti növények (M. N. Múz.) minden lényeges vonásban egyeznek egymással. Megemlítem, hogy a kolozsvári egyetemi növénykertbl kapott tordai Iris szintén tipikus I. arenaria, de kerti virág módjára szintén kövérebb a sovány talajon termknél. Az eredmény ellenrzése kedvéért a kezemügyébe került magyarországi példányok különböz szerveit pontosan lemértem s a méreteket összehasonlító táblázatban összefoglaltam. Kiderült, hogy sem a méretek, sokkal kevésbbé pedig az alakbeli jellemvonások tekintetében a tordai és egyéb termhelyekrl való 1. arenaria között állandó különbség nem található. Még azt a kérdést lehetne felvetni, hogy mivel magyarázható az, hogy az I. arenaria mint tipikus alföldi homoki növény elszigetelten Tordán, egészen más talajon, mészsziklákon is elfordul. Erre vonatkozólag megemlíthet elször is az, hogy az I. arenaria Közép-Magyarországon iiincs szigorúan homokhoz kötve, a mire példa a keszthelyi elfordulás ; azonkívül S a d 1 e r gyjteményében van egy példány Kistétényrl „in saxosis" jelzéssel. Valószín, hogy utóbbi esetben mész vagy pedig dolomit kavicsos-homokos málladékáról van szó. Lovassy S. gazd. akad. tanár szóbeli közlése szerint a keszthelyi Iris dolomit homokos málladékán terem. A tordai termhelyet is mészkövesnek jelzik. A M. N. Múz. herb.-ban van azonkívül egy példány „In monte Calvario in Dorogh Ap. 1862, Grundl" jelzéssel. Mindez arra enged következtetni, hogy az I arenaria épp úgy elfordul homokon is meg mészk vagy dolomit homokos-kavicsos málla-

70 BERNÁTSKY JEN dékán, mint számos más növény {Viola arenaria, Potentilla arenaria^ Peucedanum arenarium stb.)- Azonkívül meg kell jegyezni, hogy az erdéljd mezség s Torda vidéke meg Gyulafehérvár vidéke növényföldiajzilag sok tekintetben egyezik a magyar Alfölddel, a mi az egyformán száraz, forró nyárral függ össze. Nagyon sok növény sorolható fel, a melyek fleg az Alföldön és azonkívül Erdély középrészében vannak elterjedve. Az Iris arenaria-nak tordai elfordulása talán azért tnt elszigeteltnek, mert fajnevében a tipikus homoki, tehát alföldi elfordulása jut kifejezésre ; ámde ha az 1. arenaria-nak keszthelyi és kistétényi elfordulását szem eltt tartjuk, be kell vallanunk, hogy a tordai elfordulása még sem nagyon feltn. Különben még feltnbb példa talán az AUium ammophilum H ff. (= A. flavescens B e s s.), mely Erdélybl és a deliblati homokról ismeretes, vagy a Plantago Schwarzenbergiana S c h u r {= P. sibirica G m. ?), mely az erdélyi sóstavak mellett és az alföldi szikeseken otthonos. IV. Miután meggyzdtünk arról, hogy a tordai és az alföldi /. arenaria-nak nevezett faj egy és ugyanaz, próbáljuk meg az 1. flavissima kérdését tisztázni. Miben különbözik az a növény a mi /. arenaria-nktól s a három szerz — Pallas, Besser és Jacquin — közül ki mit értett /. flavissima néven. A Herb. FI. Rossicae gyjteményben 1091. sz. alatt az I. flavissima Pali. szerepel, „Prov. Jenissejsk (Sibiria) 1 jun. 1900 fl., jun. 1901 fr. leg. N. Martjanov" jelzéssel. Az itt begyjtött példányok alapján az I. flavissima és I. arenaria közötti különbség máris eldönthet. Még pedig az I. flavissima rhizomájÓM indaszerü^ hengeres, vékony hajtás nincs, hanem a rhizoma mindegyik évi hajtása átlag 8— 10 mm hosszú s 6—7 mm széles, gömbalakú. Ennek az a következménye, hogy a levélcsomók egymás mellett vannak s közöttük legflebb 1 cm-nyi távolság marad. Azonkívül a murváskodó fellevelek hossza többé-kevésbbé változó, de a x>erigónsallangokat többnyire elérik s a virágkocsán rövid, kezdetben alig 3, st terméséréskor is csak 10— 12 mm hosszú. A küls perigónsaUang egyébiránt 35 mm. hosszú s 13 mm széles, a porzószál 10, a portok 10 mm hosszú. A termés éréskor és érés eltt a rövid, de vastag kocsánon egyenesen égnek áll vagy kissé konyuló ; 26 mm hosszú, a mibl 2 mm a csrre esik. Mivelhogy a tordai 1. arenaria levelei némely esetben kissé szélesebbek mint a rákosi példányokon, azért külön megemlíthet az is, hogy az /. flavissima levele éppen nem nagy, hanem csak 3—5 mm széles s 9—11 cm hosszú. Az Erd. Múz. Egy. herb.-ban van egy „Iris flavissima Pali.", lelhelye „Transbaical". A fellevelek a perigónsallangokat jól elérik. A kocsán, term és perigóncs nincs több mint 23 mm, holott a tartólevelek 32 mm hossziíak. A rhizomán

70 BERNÁTSKY JEN<br />

dékán, mint számos más növény {Viola arenaria, Potentilla<br />

arenaria^ Peucedanum arenarium stb.)- Azonkívül meg kell<br />

jegyezni, hogy az erdéljd mezség s Torda vidéke meg Gyulafehérvár<br />

vidéke növényföldiajzilag sok tekintetben egyezik a magyar<br />

Alfölddel, a mi az egyformán száraz, forró nyárral függ össze.<br />

Nagyon sok növény sorolható fel, a melyek fleg az Alföldön<br />

és azonkívül Erdély középrészében vannak elterjedve. Az Iris<br />

arenaria-nak tordai elfordulása talán azért tnt elszigeteltnek,<br />

mert fajnevében a tipikus homoki, tehát alföldi elfordulása jut<br />

kifejezésre ; ámde ha az 1. arenaria-nak keszthelyi és kistétényi<br />

elfordulását szem eltt tartjuk, be kell vallanunk, hogy a tordai<br />

elfordulása még sem nagyon feltn. Különben még feltnbb<br />

példa talán az AUium ammophilum H ff. (= A. flavescens B e s s.),<br />

mely Erdélybl és a deliblati homokról ismeretes, vagy a<br />

Plantago Schwarzenbergiana S c h u r {= P. sibirica G m. ?),<br />

mely az erdélyi sóstavak mellett és az alföldi szikeseken otthonos.<br />

IV. Miután meggyzdtünk arról, hogy a tordai és az<br />

alföldi /. arenaria-nak nevezett faj egy és ugyanaz, próbáljuk<br />

meg az 1. flavissima kérdését tisztázni. Miben különbözik<br />

az a növény a mi /. arenaria-nktól s a három szerz —<br />

Pallas, Besser és Jacquin — közül ki mit értett /. flavissima<br />

néven.<br />

A Herb. FI. Rossicae gyjteményben 1091. sz. alatt az<br />

I. flavissima Pali. szerepel, „Prov. Jenissejsk (Sibiria) 1 jun.<br />

1900 fl., jun. 1901 fr. leg. N. Martjanov" jelzéssel. Az itt begyjtött<br />

példányok alapján az I. flavissima és I. arenaria közötti<br />

különbség máris eldönthet. Még pedig az I. flavissima rhizomájÓM<br />

indaszerü^ hengeres, vékony hajtás nincs, hanem a rhizoma<br />

mindegyik évi hajtása átlag 8— 10 mm hosszú s 6—7 mm széles,<br />

gömbalakú. Ennek az a következménye, hogy a levélcsomók egymás<br />

mellett vannak s közöttük legflebb 1 cm-nyi távolság<br />

marad. Azonkívül a murváskodó fellevelek hossza többé-kevésbbé<br />

változó, de a x>erigónsallangokat többnyire elérik s a virágkocsán<br />

rövid, kezdetben alig 3, st terméséréskor is csak 10— 12 mm<br />

hosszú. A küls perigónsaUang egyébiránt 35 mm. hosszú s<br />

13 mm széles, a porzószál 10, a portok 10 mm hosszú. A termés<br />

éréskor és érés eltt a rövid, de vastag kocsánon egyenesen<br />

égnek áll vagy kissé konyuló ;<br />

26<br />

mm hosszú, a mibl 2 mm a<br />

csrre esik. Mivelhogy a tordai 1. arenaria levelei némely esetben<br />

kissé szélesebbek mint a rákosi példányokon, azért külön<br />

megemlíthet az is, hogy az /. flavissima levele éppen nem<br />

nagy, hanem csak 3—5 mm széles s 9—11 cm hosszú.<br />

Az Erd. Múz. Egy. herb.-ban van egy „Iris flavissima<br />

Pali.", lelhelye „Transbaical". A fellevelek a perigónsallangokat<br />

jól elérik. A kocsán, term és perigóncs nincs több mint<br />

23 mm, holott a tartólevelek 32 mm hossziíak. A rhizomán

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!