BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

IRI8-TANULMÁNY0K 69
ról s a vékonyhártyás levélhüvely maradvány okról meghatározható
; a lomblevelek 9 cm hosszúak s 6—8 mm szélesek.
III. Hogy ha ezek után atordai növényt vi/.sgáljuk meg, a
vizsgálat eredménye gyanánt kiderül, hogy az alföldi és a tordai
növény között állandó különbség nem állapítható meg, bár némely
adat könnyen félrevezetné azt, a ki az alföldi növényt különböz
helyekrl kellképen nem tanulmányozta.
így pl. a Haynald-féle herb.-ban fekv „/. flavissima
Jcq." (Wolff 1882. V.), — melyet Janka „ismert fel" „I.
flavissima" -nak^ — összesen négy darab növény. Az egyik kisebb
s közvetlenül a tordai hasadékból való. A másik három az eredeti
termhelyrl kertbe volt; átültetve s mi sem természetesebb, hogy
ez a három növény kövérebb, ersebb s nagyobb ; 20 cm magas,
levele jó 1 cm széles, a virágkocsán termvel és perigóncsvel
együtt 4 cm hosszú. Ezek a méretek talán félrevezethetnének,
ha a II. alatt emiitett alföldi példányokat a Csepelszigetrl nem
ismernök. A Richter Aladár-féle herb.-ban Dick J.-tól
(1902. V. 8.) gyjtött egyik példán a kocsán 3—4, a term
8— 9, a perigóncs 11— 12 mm hosszú; más példányon a perigón
cs rövidebb, a term és kocsán hosszabb. A fellevelek majd a
perigóncsövön kissé túl érnek, majd pedig határozottan rövidebbek,
úgy hogy a perigóncs kiemelkedik bellük. Az 1890 május
hóban Wolff-tól gyjtött tordai növények és kecskeméti növények
(M. N. Múz.) minden lényeges vonásban egyeznek egymással.
Megemlítem, hogy a kolozsvári egyetemi növénykertbl
kapott tordai Iris szintén tipikus I. arenaria, de kerti virág
módjára szintén kövérebb a sovány talajon termknél.
Az eredmény ellenrzése kedvéért a kezemügyébe került
magyarországi példányok különböz szerveit pontosan lemértem s
a méreteket összehasonlító táblázatban összefoglaltam. Kiderült,
hogy sem a méretek, sokkal kevésbbé pedig az alakbeli jellemvonások
tekintetében a tordai és egyéb termhelyekrl való 1.
arenaria között állandó különbség nem található.
Még azt a kérdést lehetne felvetni, hogy mivel magyarázható
az, hogy az I. arenaria mint tipikus alföldi homoki növény
elszigetelten Tordán, egészen más talajon, mészsziklákon is elfordul.
Erre vonatkozólag megemlíthet elször is az, hogy az
I. arenaria Közép-Magyarországon iiincs szigorúan homokhoz
kötve, a mire példa a keszthelyi elfordulás ; azonkívül S a d 1 e r
gyjteményében van egy példány Kistétényrl „in saxosis" jelzéssel.
Valószín, hogy utóbbi esetben mész vagy pedig dolomit
kavicsos-homokos málladékáról van szó. Lovassy S. gazd.
akad. tanár szóbeli közlése szerint a keszthelyi Iris dolomit
homokos málladékán terem. A tordai termhelyet is mészkövesnek
jelzik. A M. N. Múz. herb.-ban van azonkívül egy példány „In
monte Calvario in Dorogh Ap. 1862, Grundl" jelzéssel. Mindez
arra enged következtetni, hogy az I arenaria épp úgy elfordul
homokon is meg mészk vagy dolomit homokos-kavicsos málla-