BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

PAX F. „GRUNDZOGE DER pflanzenverbreitung" 49
A 4. fcsoportba csak a barczasági hegyvidék területe, — az
5. fcsoportba pedig az „erdélyi havasok területe" tartozik, mely
Brassótól majdnem a Danáig nyúlik.
A 6. fcsoportba egyedül a Domogled flóraterülete, a 7-ikbe
pedig a „Westsiebenbürgische Randgebirge", a melyet helyesebben
-a Bihar- és Érczhegység környezetének nevezhetünk, melyhez a Pojana
Ruszka környezete, a Biharhegység és az Érczhegység tartoznak.
A 8. fcsoportba szerz csupán az „erdélyi felvidéket" sorozza,
Siebenbürgisches Hochland név alatt, a mit erdélyi medencze névvel
szoktunk jelölni, a mi németül , Siebenbürgisches Becken* volna.
Az egyes területek florisztikai jellemzésének részleteire nézve
magára a munkára kell utalnom, adatok eléggé gazdagon vannak fel-
sorolva; Pax saját feljegyzései és az illet irodalmi adatoknak
alapján florisztikai leírások s felsorolások között számos igen vonzó,
érdekes és tüzetesen megállapított részletet találunk. A vezérl gondo-
latok mindenütt azok, a mik már az elz szakaszokban kifejezvék,
t. i. geológiai és fejldéstörténeti vonatkozásúak, a melyeknek a
szerz azonban mindent a legkisebb részletekig szolgálatába állit.
A diluviális glecserek által elfoglalt területeket a priori más szempontok
szerint méltatja, mint azokat, a melyeken jégárak nyomai
nincsenek (vagy még nincsenek kimutatva?!); és a relikiumfajok alatt,
melyek egyúttal endemikus fajok is, mindig praediluviális reliktumo-
kat ért. A fejldéstörténet ilyetén alkalmazása kétségtelenül erltetett
és illuzórikus fogalmakra vezet. Néhol kitn támasztópontul szolgál-
hat, de csak feltevés és nem lehet biztos tétel, mert a kétsésrtelen bizonjitékok
hiányzanak. íay a Knautia turocensis, Dianthus nitidus, Daphne
arbuscula, Syringa Josikaea, Bruckenthalia spicidifolia, Telekia
speciosa stb. fajukról apodictice azt állítani, hogy praeglaciális relik-
tumok, nem egyéb, mint koczkáztatott ötlet.
A mit Pax munkájából kivehettem, csupán az, hogy oly
területek kizárólagos növényei, a melyek egészen vagy részben meg
voltak kiméivé a jégáraktól. Ez nem bizon}íték. Egy tudományos
munkán, a melytl pozitiv adatokat várunk, ily problematermészetü
tételeknek nem szabadna vezérl eszme gyanánt végigvonulnia. Minder
növénygeografiai jelenséget ily módon magyarázni nem lehet, hiszen
akkor pl. a Saxifraga carpaihica endemikus elfordulását a Kárpátok
örökös hófoltjai közelében, a hol minden bizonynyal glecserek voltak a
diluvium alatt, egy növénygeografiai lehetetlenségnek kellene minsíteni.
Mindeme értelmezési kérdések mellett kétségtelen, hogy a Pax
növénygeografiai felosztása, az említettektl eltekintve, alapjában igen
természetes határvonalakkal történt, a melyek megvonása eddigi növényíöldrajzi
irodalmunkhoz képest oly haladást jelent, a melyet szerzjük
csakis igen kiterjedt vizsgálatok révén érhetett el. Az egyes területek
elválasztása a Kárpátok flórájának gondosan megvont határait nyújtják
s igen találóan jegyzi meg Pax, hogy ha lesznek is az újabb kutatások
révén változások, a beosztás, lényegében alig fog változni. Itt a Pienninek
és az Alacsony-Tátra erltetett vonatkozásba hozásán s az „Ungarisch-
Siebenbürgisches Grenzgebirge" egész tömegének összefoglalásán kívül
Botanikai Közlemények 1909.Vili. kötet, 1. füzet 4