BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

PAX F. „GRUNDZÜGE DER PFLANZENVERBREITUNG" 47
Ebben a fejezetben szerz kultúrnövényeink termesztési statiszti-
pl. a takarmánynövényekrl
káját is ismerteti és számos helyen. így
szóló részben, vagy az erdkrl szóló soraiban az ország gazdálkodá-
sának tényleges hiányait tárja elénk.
A munka második részének 3. fejezete a Tiryptogám növényekrl
szól ; a diatomák, kárafélék, a gombák, zuzmók csupán érintve van-
nak. A mohák már réizletesebb ismertetés tárgyait képezik, fleg az
irodalom alapján, mihez szerz számos általános szempont fejtegetését
fzi. A Schistostega osmimdacea-ra. vonatkozólag szerznek az az
egyedüli megjegyzése, hogy a Magas-Tátrában mindeddig nem figyel-
ték meg. Talán említést érdemelt volna e mellett a negatív tétel
mellett az, hogy a délkeleti Kárpátokban elfordul s az erdélyi
medenczében is. (Hazslinszky Magy. Birod. Moh-FIorája, 162.)
(Ez a moha különben Szomolnok környékérl is ismeretes ; tavalyeltt
S c h b e r E. tanár úr (Szatmár) révén kaptam innen él
példányait.
Különösen hézagos a gombák tárgyalása; szerz a meglev
irodalmat nem veszi kellen figyelembe: sem Hazslinszky, sem
Hollós adatai nincsenek kellen felhasználva és az újabban meg-
jelent czikkek közül pl. Bubák enumeráczióját. az irodalmi részben
idézi ugyan, de tárgyalásaihoz nem használja fel, hanem ahelyett
egy-két ethnographiai kitérés után felsorol a Kárpátok területérl 45
gombafajt és egy meghatározatlan Coprinus-t. Ez a részlet nem igen
emeli a munka értékét.
A munka liarmadik része a Kárpátok egyes firaterületeinek
jellemzését és fejldéstörténeti s növényföldrajzi méltatását tartalmazza.
Az egész tárgyaláson az az alapgondolat vonul végig, hogy a nyugati
Kárpátok flórája fiatalabb és a diluvium után fleg nyugatról és
északról merítette elemeit, a keleti és déli Kárpátok flórája pedig
régibb, fleg a Balkán és a keleti flóraterületekböl szívta alkotó-
részeit és sokkal erösebben kifejlett endemizmus jellemzi.
A két rész egymástól a Latorcza-völgye, vagyis a kassá—eperjesi
határvonal és a Jablonicza- szorostól le a Tisza völgyébe baladó vonal
közé foglalt erds Kárpátok által van elválasztva.
A keleti és a nyugati résznek egymástól való eme különbségeit
és elhatárolását, a mely úgyszólván az összes florisztikai, fejldés-
történeti s geológiai adatokkal a legszebb összhangban áll, P a x
mindvégig igen szellemes magyarázatokkal kiséri s a kérdés meg-
világítását különösen fejldéstörténeti irányával a tudomány mai szín-
vonalára emeli. A tényleges bizonyítékok és az eszme ismerete azonban
talán éppen oly régi, mint maga a magyar botanika és az összes
fejtegetések alapját a lényegesebb következtetések nagyrészével együtt,
pl. S i m n k a i Erdély Florájá-nak 1 — 30. oldalán igen alaposan és
részletesen megtaláljuk, ugyancsak S i m o n k a i Növényföldrajzi
vonatkozások ez. dolgozatának 621— 624. oldalain ugyanezek az
eszmék vannak hangoztatva, st Kánitz-nak Hunfal vy munká-
jában közölt növényföldrajzi fejtegetéseiben is (p. 641— 645).
A különbség nagyrészt a fejtegetések módjában van s a palaeontologiai