BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

PAX F. „GRUNDZÜGE DER PPLANZENVERBREITUNG" 45
A polymoryli génuszokról szóló fejezetben azokat a génuszokat
ismerteti szerz, a melyek fajai egymástól nehezen különböztethetk
meg.
1. Ersen variáló fajokat tartalmazó génuszok. Ezek során a
Trisetum, Dianthus, Cerastium, Alchemilla, Cytisus^ Hypericum,
Heracleum, Knautia, Campanula, Adenostyles, Achillea, Arahis,
Hesperis, Linaria, Veronica génuszok sorolvák fel és több kérdéses
faj tisztázása teszi itt a legérdekesebb részleteket; így a Trisetum
distichophyllum, a Hypericum-íü]ok, Heracleum carpathicum, az Adeno-
styles albifrons változatai kérdéseinek tárgyalása, melyek kapcsán a
rodnai havasokból a var. virescens-t, a Heracleum fiavescens var.
humile-t és a H. carpathicum var. j':i Porcii-t mint új változatokat
írja le (69, 70, 72).
Ugy a kevésbbé variáló fajokat, mint a polymorph génuszokat
Pax behatóan s fejldéstörténeti alapon tárgyalja, kiemelve a régebbi
és újabb származású csoportokat és az endemizmust. Nélkülözzük
azonban itt a Coniferák génuszainak fejldéstörténeti s növényföldrajzi
méltatását, a mi éppen a Kárpátok hegylánczolatának flórájára nézve
elsrend fontossággal bír. Ha erre szerz nagyobb súlyt helyezett
volna, úgy talán több helyen módosultak volna florisztikai és növényföldrajzi
következtetései és pl. a Taxus és Pimis Cemhra behatóbb
figyelemre méltatásával a Kárpátok flórájára igen fontos fejldés-
történeti részleteket tárhatott volna fel. A Coniferák alaposabb mélta-
tása mellett, az a hiba sem csúszott volna be, hogy pl. a Szittnya
környékére mint erdalkotó flóraeleraet a Pinus silvestris-t emelje ki.
Az endemizmusra nézve megjegyzend, hogy azt Pax a leg-
tágabb értelemben érti. A legsubtilisebb alakok és varietas-okat is a
binominális elnevezéssel tárgyalja, habár többnyire utal a kapcsolatokra
is. Ez a binominális elnevezés egy ily növénygeografiában teljesen
indokolt, a tárgyalás könnyítése czéljából ; és a legtöbb esetben nem
is volt más mit tenni, hiszen ismeretes, hogy éppen ezek, a nyugati
flórák alakjaitól eltér növényeink rendszertanilag tisztázatlanok.
Az endemizmust azonban a legminucziózusabb rendszertani kategóriáig
nem lehet czélszeríí kiterjeszteni, mert hiszen akkor majdnem minden
endemikus.
Ismeretes, hogy nemcsak a varietasok és formák, hanem ugyanannak
a növényfajnak, varietasnak, st formának egymástól távol
fekv vidékeken növ példányai is következetesen különböznek egymástól
; az endemizmus ily tág értelmezése mellett tehát nagyon
subjectiv dolog a ha' ár megvonása. A Pax által felhozott endemizmusok
közül szigorúbb értelemben vett endemismusról szólhatunk pl.
az illet területekre vonatkozólag a Syringa Josikaea, Bruckenthalia
spiculifolia, Telekia speciosa, Daphne arbuscula stb. fajoknál.
Ezekkel ellentétben az endemizmus értéke igen alárendelt, pl.
az Aquilegia longisepala, a 66. oldalon felhozott számos Cytisus
varietas. Centaurea pinnatifida, Piilsatilla Zichyi^ a 85. oldalon fel-
sorolt Bubus -í'di.jok nagy része, Soldanella hungarica, Knautia turocensis
stb. esetében.