BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

4 4 TUZSON J.
melyek biztosan nem határozhatók meg. így pl. ismételten is ki kell
emelnem, hogy Nymphaea Lotus-ndik a gánóczi mészkölerakodásokból
való enumerálása, a mi hovatovább jobban elharapódzik az irodalomban,
minden alapot nélkülöz és erszakolt. A többi fossilis növényeket
pedig szintén a kell elvigyázattal kell fogadnunk.
A Sabal tlialheimiana Pax „faj"-nak enumerálása pl. szintén
nem jogos. Miért Sabal? hiszen az sem biztos róla, hogy legyezalakú
vagy szárnyalt levélrl van-e szó. Mi értelme van tehát a Sabal génusz
apodiktikus kijelentésének ? Hasonlóan igen kétes értékek a Myrica
laevigata, Cercis Toiirnoueri stb.
A palaeobotanika nagyszámú hieroglifái között megállhatják
ezek is helyüket, czélszerü lett volna ugyan ebbl a szempontból is
a maradványok leírásait természetim rajzokkal kisérni, részletes növény-
geográfiai és fejldéstörténeti következtetésekre való felhasználásuk
azonban minden esetre nagyon meggondolandó.
A P a X szép levezetéseinek ezek a fossilis növénymaradványok
tehát nagyrészt csak látszólagos argumentumai. Pax azonban értette
nehéz feladatát más módszerekkel oldani meg, t. i. a mai flóra
alakjainak növényföldrajzi mérlegelése és a Kárpátok és környezetük
geológiájára vonatkozó ismeretek segítségével.
A munka második részének els szakasza egyes génuszokkal és
fajokkal foglalkozik két egyenltlen csoportban. A kisebb csoportot
a csekély variácziót mutató génuszok teszik. Ezekhez van sorozva az
Aquilegia, Saxifraga, Primula, Soldanella, Orohanche, Phyteuma és
mint ide tartozókat említi a Cystopteris, Carex, Allium, Gypsoxjhila,
Rammculus, Draha, Sedum, Astragahis, Anthriscus, Stveertia, Androsace,
Pedicularis, Crepis génuszokat.
E fejezet czíme egy kissé burkoltan fejezi ki a tartalmat, hiszen
a Primula, Draha, Cystopteris stb. génuszok fajai nagyon is variálnak
itt azonban a fajoknak a területen való aránylag csekély száma, a
területen tapasztalható állandósága és az illet növényalakoknak egy-
mástól való könny megkülönböztethetsége van értve.
Az egyes részletekre nézve az eredeti munkára kell utalnom,
legyen a/onban megemlítve, hogy az Aquilegia longisepala-nak rendszer-
tani értéke kétes, talán varietas sem, hanem legfeljebb egy forma.
Ez okból ennek a növénynek az A. vulgaris-szal szemben, mint
kizárólagos mészlakó, endemikus növénynek kiemelése, alig találja meg
a megfelel rendszertani alapját. Uj faj gyanánt, illetleg új részletes
diagnózissal van itt leírva az Aquilegia TJllepitschii Pax, mint a
Pieninek endemikus növénye. Ezzel szemben Pax a Primula
leucophylla (melynek rendszertani értéke sok tekintetben kétes)
endemizmusát törli azért, mert az a Kaukázusban is elfordul és fel-
veti a Pr. Clusiana Erdélyben való elfordulásának kérdését, a mi
Moe?z által a Schuller-en gyjtött Primula Baumgarteniana
feldolgozása révén nyert megoldást. Fontosak továbbá a Soldanella
minimanak a Gyömbéren való elfordulásának kérdése, a Soldanella
hungarica tisztázása, az Orohanche coerulescens kizárólagos elfordulása
a nyugati és az 0. alsatica-é a keleti Kárpátokban.