BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

PAXP. „GRUNDZÜQE DER PPLANZENVERBREITUNG" 43
A posttertiaer flóra a jégárak hatása alatt állott. A Magas
Tátrában a fatenyészet határa mintegy 700 m, a rodnai havasokban
mintegy 1000 m, délkeleti hegységeinkben pedig az utóbbinál vala-
mivel magasabbra tehet. A gánóczi, successive a pliocéntl kezdve
lerakódott mészktufa növénylenyomataiból azt lehet következtetni,
hogy legrégibb a nyir és a Pinics silvestris elfordulása, ezután követ-
kezett a tölgy és utána a Picea excelsa. A bükk hiányzik a gánóczi
növények közül, elfordul azonban a Kárpátok több egészen fiatal-
korú tufalerakodásában, a mibl az következik, hogy a bükk a leg-
utolsó tagja a fenti sorozatnak.
Az említett mésztufalerakodásokból meghatározott növények
között nagyrészt oly recens novénjek maradványai vannak felsorolva,
a melyek a Kárpátok és környékük mai flóráiával egyeznek, csak itt-
ott fordulnak el ma már délebbre vonult növények, mint a Cotinns
Coggygria és Astragalus hamosus maradványai. Érdekes alakja a
Tátra oiluviális flórájának a Lonicera alpigena, a mely ma már
teljesen hiányzik onnan. A keleti és déli Kárpátok és környezetük
diluviális flórájának ismeretéhez különösen a feleki növénymaradványok
szolgáltatnak adatokat. Ezek is a mai flórával állanak összhangban,
habár sok alakja e diluviális flórának mint : Spnrganium affine,
Potamogeton praelongus, Salix mijrtilloides , Beiula nana, Nuphar
pumilum ma már hiányzanak Erdély flórájából.
A Kárpátok és környezetük vegetácziójának alakulását Pax a
geológiai fejldésbl a jelenlegi flóra és a fosszilis leletek alapján úgy
magyarázza, hogy a harmadkori flóra délre s keletre szorult, illetleg
ma már csak a Földközi-tenger környékén és Ázsiában van meg
a Kárpátok környékérl a diluvium alatt teljesen kiszorult, legfeljebb
a keleti Kárpátokban maradtak fenn a mediterrán, thermohl flóra
egyes tápjai, melynek elemei közül a Saponaria hellidifolia és
Sderanthus uncinata máig megmaradtak. A diluvium alatt a Kárpátok
ama lejtin, a hová a jégárak nem értek el, a mai boreális erdk
és hegyi lápok növényzete tenyészett, melyekhez melegebb klimát
igényl erdk és cserjések csatlakoztak. A völgyekbe pedig alulról
steppenövényzet nyúlt be.
Ez a flóra a boreális arktikus és subarktikus szibiriai és szudeti
elemeket s középeurópai elemeket tartalmazott. Az elbbiek, mint
Betula nana, Dryas octopetula, Eriophorum, Vaccinium stb. a jégárak
eltt tolódtak le, az utóbbi pedig helyben fejldött ki és nyugatról
meg keletrl szivárgott, A legújabb postglaciális korban pedig a
boreális-arktikus elemeknek a keleti részekbl való kiszorulása tapasz-
talható és újabb népesedése a flórának középeurópai és keleti elemekkel.
Ez a levezetés, a mely fbb vonásaiban igen valószín képét
nyújtja a Kárpátok mai flórája múltjának, különösen a geológiai
alakulások ismeretén és a mai flóra elemeinek növényföldrajzi mélta-
tásában leli biztos alapját. Tagadhatatlan, hogy a felsorolt fosszilis
adatok is sok értékes támasztópontot nyújtanak és ellenrz adatokul,
st a harmadkori flóra elüt voltára vonatkozólag egyedüli alapul
szolgálnak ; nagyrészt azonban oly kövülettöredékekre alapítvák, a