BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

42 TUZSON J.
harmadkori elemek a diluviura daczára is fentartották itt helyben
magukat.
Ilyeneknek jelzi Pax a Juglans acuminata és J. inquirenda-
maradványokat, melyek a Juglans regia-nak felelnének meg, továbbá
a Carpinus Neüreichii a C. duinensis-üek, Celtis trachytica a C.
australis-nsílí, Acer decipiens az A. monsjjessulanum -nak, Vilis
tokajensis a Vitis vinifera-nixk, Tüia vmdobonensis a T. tomentosa-
nak. A Juglans regia-va. vonatkozólag kiemeli Pax, hogy azt a dél-
keleti Kárpátok shonos növényének tartja. A Juglans regia, a mint
Simon kai is említi, Erdélyben több helyen elfordul a vadonban,
az a feltevés azonban, hosiy ezek a kultúra révén jutottak oda, jogosabbnak
látszik mint az shonosság feltevése.
A harmadkori flóra tárgyalását szerz a jelenlegi növényföldrajzi
viszonyok magyarázásával fejezi be. Az elbb felsorolt u. n. reliktum
fajok jelenlegi elterjedése helyével indokolja a déli Kárpátok nyugati
tömegét elkülönít vonalat. Továbbá geológiai alapon magyarázza az
eperjes - tokaji határvonal jelentségét, mely a nyugati Kárpátok
keleti szélét jelzi. Ez a hegycsoport a rodnai havasoktól el volt
különítve és csak a miocénben kapcsolódott össze a homokkmagaslatok
kiemelkedése által. Ebben leli magyarázatát a rodnai havasok
feltn endemizmusa (Melampyrum saxosiim, Saussurea Porcii,
Ligularia carpathica stb.) és az, hogy az említett keleti és nyugati
hegységcsoport flórája között oly feltn különbségek vannak.
A keleti Kárpátok endemikus növényeit Pax oly reliktumoknak
tartja, a melyek annak a diluviális jégárak területein kívül es részein
Campanula carpathica, Symphytum cordatum,
megmaradhattak, mint :
vagy Chrysantliernum rotundifolitim. Az Aconitum moldavicum és
Saxifraga carpathica eudemikus elfordulásának magyarázatát, mint
olyan növényekét, a melyek elterjedése a jégárak területére esik,
eldöntet lenül hagyja.
A nyugati Kárpátok endemizmusa szegényesebb, az itt elforduló
Daphne arhuscula, Chrysanthemum Zaumdskyi, Delphinium oxysepalum
azonban élesen határolt endemikus fajok, a melyek reliktumoknak
tekinthetk.
A keleti Kárpátok feltn endemizmusának magyarázatát Pax
abban is találja, hogy ezek a részek a diluviális jégárak által kevésbbé
voltak elárasztva s ísy könnyen tarthatták fenn magukat reliktum-
fajok. mint Syringa Josikaea, Hieracium transsylvanicuni, Bruckenthalia
spiculifolia ; de különösen hatással van a keleti Kárpátokra a keleti
pontikus és dacikus flóra. A délkeleti Kárpátok növényvilágának a
déli Alpok flórájával való összhangjai azt is bizonyítják, hogy a keleti
és különösen a délkeleti Kárpátok a Balkán-félsziget hegytömegeivel
régóta kapcsolatban állanak. A délkeleti növényföldrajzi határvonalak
egy részét ez okból Pax megszakítás nélkül viszi át Oláhország felé.
Végeredményben azt a tételt hangsúlyozza Pax, hogy a keleti
Kárpátok növényzete régibb, a nyugatié fiatalabb, a mely utóbbi nagy-
részt a glecserárak visszahúzódása után jött létre, minden oldalról,
de különösen nyugatról szíva be elemeit.